Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-07 / 106. szám

1965. május 7. 2 Péntek Amerikaiak Dominikában Santo Domingo: Az amerikai ejtőernyős járőr egyik tagja berúgja a ház ajtaját, hogy rejtőző felkelők után kutathasson. (Rádió telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) Az AÁSZ határozata Amerika-közi haderők Dominikába küldéséről New York Az Amerikai Államok Szerve­zete négyórás heves vita után, az Egyesült Államok nyomására csütörtökön a kora hajnali órák­ban határozatot fogadott el, amelynek értelmében Amerika- közi fegyveres erőket küldenek a Dominikai Köztársaságba a „bé­ke helyreállítása érdekében”. Újabb amerikai bombázás a VDK-ban A határozat mellett 14 állam szavazott, ellene Mexikó, Chile, Peru, Ecuador és Uruguay. Vene­zuela képviselője tartózkodott a szavazástól. Az AÁSZ csütörtökön hajnal­ban elfogadott határozata hangoz­tatja, hogy a Dominikádba kül­dendő Amerika-köizi haderő nem egyetlen államot vagy államok csoportját képviseli, hanem az AÁSZ egészét. Az Amerika-közi haderő , egységes parancsnoksága az AÁSZ-nak tartozik felelősség­gel. A kiküldendő haderőnek „demokratikus pártatlansággal” kell eljárnia. (MTI) Moszkvába utazott az FLN küldöttsége Alffír Omar Benmahdzsub, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) Politikai Bizottsága tagjá­nak vezetésével csütörtökön Moszkvába utazott az FLN kül­döttsége. A küldöttség vezetője az algíri repülőtéren a TASZSZ tudósítójá­nak elmondta, hogy az SZKP meghívására utaznak Moszkvába. A. küldöttség tagjai között vannak az FLN Központi Bizottságának tagjai és különböző algériai társa­dalmi szervezetek képviselői. (MTI) A Iieiela utolsó uapjaa Az Oderától keletre... Saigon—Washington Az AP Saigonból keltezett je­lentésében részleteket közöl a VDK ellen szerdán végrehajtott amerikai terrorbombázásról. A 7. flotta hat repülőgépe a VDK partvidékén vasútvonalakat bom­bázott. Később hat másik gép fe­délzeti fegyvereivel vasúti szerel­vényeket lőtt. Tíz dél-vietnami re­pülőgép hidakat lőtt rakétával. Washingtonban Mcnamara ame­rikai hadügyminiszter nyilatko­zott a dél-vietnami katonai hely­zetről. Bevezetőben elégedetten állapította meg, hogy a képvise­lőház megszavazta a vietnami há­ború fokozására szolgáló, Johnson által igényelt 700 millió dollárt. Morse demokrata párti szenátor ismét nyilatkozott, és újból hely­telenítette, hogy Johnson a ka­tonai kiadások megemelését kérte. Az Egyesült Államok ^hadüzenet nélküli háborút visel Ázsiában” — mondotta. „A nemzetközi ban- ditizmus politikáját követjük. Kormányunkra úgy tekint a vi­lág, mint amely megitlasult a ka­tonai hatalomtól” — hangoztatta. A szenátus külügyi bizottsága jóváhagyta Johnson elnöknek egy másik pénzigénylését is, nevezete­sen azt, hogy egymillió dollárt fordítsanak a saigoni amerikai nagykövetség új épületének fel­építésére. Az építkezésre azért van szükség, mert a dél-vietnami ha­zafiak a régi épületet felrobban­tották. (MTI) A Nyegyelja című szovjet he­tilap ismerteti Wolí Heirisdorí- nak, a náci propagandaminisz­térium áUamtanácsosának, Göb- bels személyes referensének a hadifogságban történt kihallga­tását. Jelenleg a szovjet hon­védelmi minisztérium levéltárá­ban őrzik a vallomást. Abból a célból tették közzé, hogy a húsz évvel ezelőtti, a hitlerista klikk összeomlásának napjait egy eddig kevésbé ismert ol­daláról idézzék fel. — Mit tud a kapitulációról? — Május elsejének estéjén két személy maradt Berlinben, aki a város sorsáról dönthetett: Weidling tábornok városparancs­nak és dr. Frietsche, a birodalmi rádió vezetője, akinek — mint a megmaradt állami hivatalnokok doyenje — kezében összponto­sult a polgári hatalom. Mindket­ten tudták, hogy Berlint lehetet­len megvédeni, de erről elsőként egyikük sem akart beszélni, másrészt a feladat rendkívül ne­héz volt, mert a „kapituláció” szó használatát szigorúan megtil­tották, és törvényen kívül álló­nak tekintették volna azt, aki erre vállalkozik. Aznap este a katonai parancs- hdkság és a polgári hatalom képviselői értekezletre ülték össze. Frietsche találta meg a ká­tyúból kivezető utat. Kijelentet­te: miután a Führer meghalt, a A magyar és a kínai külügyminiszter távirat váltása Péter János, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere és Csen Ji, a Kínai Népköztársaság külügy­minisztere kölcsönösen táviratban fejezték ki jó kívánságaikat a magyar—kínai barátsági és együttműködési szerződés aláírá­sának hatodik évfordulója alkal­mából. (MTI) Berlinbe érkezett a szovjet párt­ós kormányküldöttség Moszkva Csütörtökön Alékszej Koszigin, az SZKP elnökségi tagja, minisz­terelnök vezetésével Berlinbe ér­kezett a szovjet pórt- és kormány- küldöttség, amely részt vesz a Né- me‘országnak a fasizmus alól fel- szabadulása 20. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken. (MTI) néki tett eskü már nem kötelez, továbbá a „kapituláció” szó he­lyett a „feltétel nélküli meg­adás” terminológiáját kellene al­kalmazni. Nem tudom, mi a kü­lönbség e két meghatározás kö­zött, de akkor azt senki sem kér­dezte. Frietsche a lakosság meg- kímélése céljából azt indítvá­nyozta Weidling tábornoknak, hogy adjon parancsot a helyőr­ségnek a feltétel nélküli meg­adásra. Engem Frietsche parla­menterként küldött át a szovjet parancsnoksághoz, hogy közöl­jem a határozatot s tárgyaljak a feltételekről. Ott azonban meg­tudtam, hogy Weidling, még mi­előtt rendeltetési helyemre ér­tem volna, kiadta már a fegyver, letételre a parancsot, amit a ka­tonák és tiszték túlnyomó több­sége örömmel végre is hajtott. — Mit tud Hitler és. Göbbels utolsó napjairól? — Ügy gondolom, hogy 1944. július 20-a után Hitler napjai meg voltak számlálva. (Ekkor történt a Stauffenberg-merény. let. A szerk.) A Hitler elleni ak­ció nem sikerült, a Führer élet­ben maradt, de fizikailag és szel­lemileg is összeroppant. Még annyira összeszedte magát, hogy rögtön a merénylet után rádió­beszédet tartson és Mussolinivel találkozzon, de aztán hosszú hó­Világszertc feltűnést keltett a hír, amit az US News and World Report röppentett fel: a Nyugat- Németországban állomásozó a- merikai fegyveres erők az idén nem ünnepük meg a győzelem napját. Nem akarják megsérteni a bonni vendéglátók érzelmeit... így lesz-e vagy sem. nem tud­juk; mindenesetre tükrözi azt a sajátos szövetséges! viszonyt, amely tengeren innen és túl a második világháborút követő két évtizedben kialakult. Röviddel a US News értesülé­sének megjelenése után a hír­ügynökségek közölték: a nyugati hatalmak május 8-án „elvi nyi­latkozatot” tesznek a német kér­désben. Az időpontot utóbb va­lamelyest előbbre hozták, mi­után Párizs — enyhén szólva — ízléstelennek találta, hogy a be­harangozott állásfoglalás éppen... a hitleri Németország kapitulá­ciójának évfordulóján lásson napvilágot. Ez a nyilatkozat ugyanis arra hivatott, hogy — ha netán a bonni elképzelések­nél esetleg enyhébb formában is — támogassa a nyugatnémet kormány „kezdeményező ked­vét” a német kérdés saját száj­íz szerinti rendezésére. A bonni koncepció közismert. Gyakorlatilag az NDK bekebele­zését óhajtja. Am, nem csupán a Német Demokratikus Köztár­saságot szerelné felfalni. Nyu­gat-Németország hivatalos kor­mánypolitikája még ma is a hit­leri Németország 1937-es hatá­rait vallja magáénak. Ezek a határok pedig az Oderától jóval keletre húzódtak, mélyen bent Lengyelország testében. Egy ma- gyarországnyt területen több mint nyolcmillió lengy el él és dolgozik ezeken a végeken, ame­lyek a náci Harmadik Biroda­lom összeomlása után visszatér­tek Lengyelország kebelébe. Ért­napokra ágynak dőlt; agyrázkó­dást konstatáltak az orvosai. Le­het, hogy gutaütés érte, nem tu­dom. Annyit mindenesetre megálla­píthattunk, hogy július 20-a után öreg, beteg ember hatását keltette. Már nem volt olyan ál­lapotban, hogy a rádióban egye­nes adásban szólaljon meg. Az említett időpont után elmondott két-három beszédét hanglemez­ről közvetítették. Ez abból is ki­tűnt, hogy a korábbiakkal ellen, tétben, monoton hangon, min­den hangsúlyozás nélkül beszélt. Ügy vélem, közel állt a lelki összeomláshoz. Göbbels nem szerkesztette meg Hitler beszéde­it, bár mindig elküldte neki eze­ket; Göbbels legfeljebb apróbb korrekciókra szorítkozott. Tu­dom, hogy Hitler legutolsó beszé. deinek több megállapítása értet­lenséget váltott ki a propaganda- minisztérium vezető munkatár­sainál, magánál Göbbelsnél is. így például a történelmi párhu­zamok. Nem volt okos dolog például Nagy Frigyesről és a hétéves háborúról szólni, amikor az oroszok Berlin előtt álltak. Göbbels egyébként valóban el­hitte, hogy fronthelyzetük az Oderánál megszilárdult. A tá­bornokok azonban hazudtak, mert ha nem ezt teszik, kegy- vesztetté válnak. M időin az oro­szok már behatoltak Berlinbe, Göbbels, mint Berlin védelmi biztosa, minden rendelkezésre álló eszközzel terjesztette a „Berlint az utolsó emberig véde­ni kell” jelmondatot. Legköze­lebbi munkatársai ezzel nem ér­hető, ha Varsóban határozottan elutasítják a bonni kancelláriá­ban és környékén elhangzó nyi­latkozatokat. A határozott elutasítás egyéb­ként nem is elsősorban a határ­kérdésnek szó!. Kézenfekvő ugyanis, hogy a mai világhely­zetben, a mai erőviszonyok köze­pette az Odera—Ncisse határt egyszerűen nem lehet megkérdő­jelezni. Lengyel barátaink felhá­borodását nagyrészt egy másik felismerés diktálja. Az a tény, hogy napjainkban minden olyan törekvés, amely Európában a kialakult helyzet (tehát jelen esetben az Odera—Neisse-határ) erőszakos revízióját célozza — egész Európa biztonságát, a vi­lág békéjét veszélyezteti. Ami­kor tehát szolidárisak vagyunk a lengyel testvérnéppel, amelyhez évszázados történelmi kötelékek baráti szálai fűznek bennünket, saját jól felfogott érdekünkben is cselekszünk. Ezen a héten, amelynek utolsó napján a hitleri Németország feletti győzelemre emlékezik a világ, különösen időszerű felhív­ni a figyelmet, hogy ma egész Európában egy ország van, amely revans-követeléscivel gyakor­latilag a Harmadik Birodalom ugrásra kész örökösének vallja magát — és ez a bonni állam. Különösen időszerű felhívni er­re a figyelmet, hiszen Nyugat- Németország — mint tudjuk — az atomfegyver birtoklására tö­rekszik. S különösen időszerű a figyelmeztetés azért is. mert a revansista nyilatkozatok éppen­séggel nem arra vallanak, hogy Bonn tudomásul venné a ténye­ket és visszariadna attól a lehe­tőségtől, hogy akár egy új hábo­rús kaland árán érvényesítse követeléseit. (sp) tettek egyet, s elhatározták, hogy beszélnek vele arról, mennyire értelmetlen a város hárommillió lakosát a háború rémségeinek kitenni, ö azonban csak hajto­gatta: „Berlint a végsőikig kell védenem, hogy végigvigyem történelmi • küldetésemet!” E végtelen önteltség miatt kellett Berlinnek, sok kulturális érté­kének, több ezer katonának, asszonyoknak, gyerekeknek, öre­geknek elpusztulni. így termé­szetesen senki sem szánta rá ma. gát, még környezetéből sem, a Göbbelsseű. való vitára. — Hogyan ürítették ki Berlint és ki maradt a vezető nácik közül a városban a kapituláció után? — Április 15-én vagy 16-án kezdődött meg a város kiürítése. Arra a hírre, hogy a Vörös Had. sereg Berlin előtt áll, óriási pá­nik tört ki. A vezetőik közül, aki csak tudott, menekült. Miniszte­rek és más magas rangú vezető emberek semmibe se vették Hit­ler parancsát, mely szerint enge­délye nélkül senki sem hagyhat­ja el a helyét. Oly gyorsan hagy­ták el hivatalukat, hogy még a bizalmas, titkos okmányokat is otthagyták. A legtöbben Ham­burg irányába menekültek, rész­ben azért, mert a déli irányba vezető utakat kettévágták, rész­ben, mert azt remélték, hogy angol fogságba kerülhetnek. Go­ring április 15-én utazott el a vá­rosból, de még kétszer visszatért, Himmler Lübeck körzetében sa­ját vonatján tartózkodott Tehát a vezető hármasból csak Göbbels és Bormann maradt Berlinben. A legutolsó napok egyikén Bor-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom