Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

1965. május 16. Vasárnap IS* A tettek embere Vannak, akik sokkal aktívab­ban kapcsolódnak be a politikai életibe, mint Dómján Ernő, a Gyu­lai Cementipari és Kőfaragó Üze­mi Vállalat dolgozója. Azok sző­kébb, vagy szélesebb körben is­mert személyekké válnak. A kö­zös célok megvalósításán fáradoz­nak, kisebb-nagyobb párt-, taná­csi, szakszervezeti megbízatáso­kat teljesítenek és legtöbben kö­zülük kiérdemlik munkatársaik, vagy egy körzet, sőt a község, a városi, néha még a megye lakos­ságának a bizalmát, megbecsülé­sét, szeretetét is. Sokan talán az alaptermészetüknél fogva inkább a háttérben maradnak, bár szívvel lélekkel társadalmi rendszerünk mellett állnak és parancsszó nél­kül is bármikor hajlandók érte áldozatot hozni, a hangjuk mégis alig hallható. Ilyen ember Dómján Ernő, az egykori béresből lett betonmun­kás isi Tulajdonképpen csak 1957 óta lakik Gyulán, az országnak ebbein a legdélkeletibb fekvésű szép kis városában. Családi körül­ményei miatt költözött ide. Az életútja Hódmezővásárhelyről, a földmunkás-mozgalom fellegvárá­ból indult ki. Még 15 évvel ezelőtt •határozott úgy, hogy az iparban helyezkedik el. Mi késztette erre? Ö maga sem tud pontos választ adni rá. Talán a mindig gonddal, bajjal, koplalással, nélkülözéssel küszködő ősök oltották tudatának mélyébe: menjen, keresse más­hol a boldogulását, mert akinek a termést hozta a föld, ahhoz bő­kezű volt, aki pedig dolgozott raj­ta, azt csak elcsigázta és maigá­hoz láncolta úgy, hogy nem tudott szabadulni tőle. Csak 1950-ben, 35 éves korában szakadt el attól a rögtől, melyet a saját verejtéke is annyit öntözött. Az első lépések nem voltak könnyűek. Dómján Ernő csupán a becsületét és vasszorgalmát vitte magával. Az építőiparban azon­ban hamarosan hasznát látta dert kell lanátolni és cementes zsákot emelgetni. Amikor évek­kel ezelőtt a Gyulai Cementipari és Kőfaragó Vállalathoz felvették, azt gondolták, hogy hamarosan ‘„megszökik” onnan. Néhány nap alatt rájöttek azonban, hogy té­vedtek. A legerősebb embereken is túltett. Egyszerűen megmutat­ta, hogyan kell dolgozni. Azóta sem változott semmit a sorrend. Ö a betonmunkások leg­jobbja. Amit rábíznak, a legpon­tosabban'elvégzi. Külön arányé, hogy selejt nélkül dolgozik, ami­ért pedig prémium jár. Még egy negyedév sem múlt el, hogy ne kapta volna meg. Amikor azt kér­dezem tőle, hogy mi a jó ered­mény titka, röviden így válaszol: „A munkaidőit jól ki kell használ­ni.” összegű pénzjutalmat is kapott. Igen nagyra értékeli azt a megbe­csülést, amiben a vállalat vezetői és dolgozói részesítik, éppen ezért soha nem okotz csalódást. Valamikor remélni sem merte, hogy ilyen szépen alakul majd az élete. Igazi munkássá vált és él­vezheti a szocialista rendszer elő­nyeit. Egy kicsit ugyan később ju­tott idáig, mint sokan mások, de annál inkább tudja értékelni. Mi­lyen nagyszerű is az, hogy a jól végzett munka után a szép ottho­nában újságot, képeslapokat ol­vashat az ember, a televízió adá­sait nézheti, ha kedve támad, mo­ziba, vagy cukrászdába megy, esetleg valamelyik vendéglőbe egy pohár sörre. Nyáron sokszor a strandra. És amikor segítséget kértek tö­Most éppen húsz centiméter át­mérőjű betoncsöveket készít. Na­ponta negyvenet, annyi a norma. Néha egy-kettővel többet. Olyan tempósan dolgozik, mintha stop- perral mérné az időt. 1961-ben kapta meg a Kiváló Dolgozó oklevelet, 1962-ben pedig a jelvényt. Az 1964. évi munkája és magatartása alapján nemrég másodszor is elnyerte a Kiváló Dolgozó jelvényt és ezzel együtt kétheti keresetnek megfelelő le a fürdő építéséhez, vagy a gyer­mekjátszótér kialakításához, á legnehezebb feladatok végrehaj­tását vállalta. Meg is kapta a Szép Gyuláért jelvényt. Nem a beszéd, hanem a tettek embere Dómján Ernő. A maga módján politizál. Kevesen isme­rik, de azt tudni kell róla, hogy bárki el akarná venni azt, amit a társadalmi rendszertől kapott, vele is szemben találná magát. Pásztor Béla Egy év munkájának eredménye: Százezer nyers téglát kazaloztak Százezer forintot takarítanak meg a népgazdaságnak Ifjúsági brigád alakul a battonyai téglagyárban Egy évvel ezelőtt alakult meg a Békés megyei Tégla- és . Cserép­ipari Vállalat Battonyai Téglagyá­rában a KISZ-szervezet. A kis lét­számú, lelkes kollektíva munká­járól elismerőleg vélekedik a te­lep vezetője és a községi KISZ- bizottság titkára is. Tavaly például százezer nyers téglát kazaloztak. Negyven órát dolgoztak társadalmi munkában: arányát, s fél százalékkal csök­kentik a selejtet. A munkán túl szórakozásukról is gondoskodnak: a napokban ala­kították meg a tánczenekart. Mostanában mind többet be­szélnek arról, hogy ifjúsági bri­gádot szerveznek. Amint hírlik, erre rövidesen sor kerül. ezeknek. Amellett, hogy rendsze­resen komoly teljesítményt ért el és szépen keresett, megtanulta a betonozást és meg is szerette. Aki pedig először találkozik Dómján Ernővel, egy kicsit csodálkozik, hogyan tud megbirkózni ezzel a nehéz munkával. Eléggé alacsony, inkább sovány ember, ráadásul nem is fiatal már. Itt pedig só­az iroda előtt lévő virágoskertet ők hozták rendbe. Igazolatlanul egyetlen órát sem hiányoztak, szo­cialista megőrzésre átvettek a vontató motorokat. Vállalták, hogy az idén száz­ezer forintot takarítanak meg a népgazdaságnak. Túlórát nem használnak fel, s növelik az I. osz­tályú tégla mennyiségének rész­Gerencsér Miklós: Tanúk 5. — Az más. Viszont a bibi ott van, hogy a kelleténél nyaka­sabb vitapartnere vagyok önma­gámnak. — Pihenned kell. — Majd, ha otthonom lesz. Szeretném már végre otthon érezni magam valahol. ,A zenekar játszani kezdett. — Gyere táncolni — hívta kedvesen a férjét az asszony. * Verőfény vonta káprázatába a délelőttöt. Teljesen sima volt a víztükör, csak a levegő rezgeti a kánikulában. A házaspár mé­lyen bent, csónakról napozott. Az orvos lassan evezett befelé. Az asszony félénken meredt a magányos környezetre. — Ne evezz tovább. Kezdek félni. Zsupán sorsukra hagyta az evezőket. Szórakozottnak, gond­talannak látszott. — Az egészben az a mulatsá­gos, hogy tulajdonképpen rév­be jutottunk. Mitől félsz? — Miféle rév? Ha vihar jön­ne, meg se látnának bennünket a partról.' — Már megint ez a tájékozat­ÉRTESÍTÉS! MEGNYÍLIK JÚNIUS HÖ 1-ÉN, KORSZE­RŰEN BERENDEZVE. A LEGMODER­NEBB KÖVETELMÉNYEKNEK MEGFE­LELŐEN A SZARVASI FÖLDMŰVESSZÖVETKE­ZET KEZELÉSÉBEN A M ANGOLZUGI STRANDRÉSZEN A „Sirály falatozó” ÁLLANDÓAN KAPHATÓK: frissen sültek, hideg, meleg ételek, jégbe hűtött frissítő italok, fagylalt- és cukrász­sütemény-különlegességek és presszókávé. HA JÓL AKARJA ÉREZNI MAGÁT. FELTÉTLEN KERESSE FEL ÖN IS! SZERETETTEL VÁR MINDENKIT A SZARVASI FMSZ IGAZGATÓSÁGA 206 Új módszer A terítékfelhúzó szerkezet A Férfifchérneműgyár békéscsabai gyáregységében a teríté­ket eddig az asszonyok és lányok kézzel húzták a szabászaszta­lon, most a képen látható szerkezet mentesíti őket ettől a ne­héz fizikai munkától. A minőség is javul, mert a teríték job­ban megmarad az eredeti állapotában. Nincs anyaghiány, tervszerűen halad a munka a békéscsabai ruhagyárban A Férfi fehérneműgyár a rossz anyagellátás miatt évek óta gon­dokkal küszködött, a programtól való eltérés is sok nehézséget oko­zott. Az idén a termékek jelentős része exportmegrendelésre ké­szül, az ütemesség a II. negyed­évben már biztosított, a munka tervszerűbben halad. A kedvező körülmények következtében nőtt a dolgozók keresete, s így a mun­kakedv is javul. Ha az anyagellá­tásban továbbra sem lesz fenn­akadás, a gyáregység az első ne­gyedévi lemaradást az év végéig pótolni tudja. Június végéig elő­reláthatólag 20 ezerrel több ing készül majd, mint amennyit a második negyedévi terv előír, a harmadik és negyedik negyedév­ben pedig 50—50 ezer szükséges ahhoz, hogy az év eredményesen záruljon. Májusban a szabászaton átszer­vezték a munkafolyamatot, ami a termelékenység jelentős növe­lését segíti elő. A létszámot itt négy fővel csökkentették. nélkül lanság. Az életünkről beszélek. Gondolkozz tárgyilagosan: mi bajunk van nekünk? Szüksé­günk van erre a tépelődésre? — Pihenj, könyörgöm... — Nincs semmi bajunk. Leg­alábbis így látják az emberek. — Borzasztó csökönyös vagy, Sándor. Muszáj emészteni ma­gad? — Némi közöd neked is van hozzá. Vagy talán szívesen ma­radsz végleg falusi dototorné? — Hiszen tudod, hogy nincs így. De mindent a maga idejé­ben. — Hiába, nincsen nyugtom. A döntés elől nem tudok kitér­ni. Sietni kell. Tanakodunk, ta­nakodunk, aztán egy szép na­pon észrevesszük, hogy örökre lekéstük a hajót. Megbocsáta­nád? Az asszony nem szólt, csak nézte férjét és a tekintete in­kább nemet mondott, mint igent, * Kocsijuk, sátruk a vízparton állt, nomád módra, távol a la­kott helyektől. Éjszaka szél nyugtalankodott, hullámok za­jon gtak a parton. Nem tudtak aludni. A sátor eleje nyitva volt, egymáshoz bújva beszélget­tek. — Néha úgy érzem, gyáva­ság, amit csinálok — mondta halkan az orvos. — Az akara­tom megvan, hát persze. Csak­hogy furcsa ez az akarat. Túl­ságosan hozzászokott a kénye­lemhez. Az asszony simogatással csití­totta. — Kényelem?... Hiszen éjjel­nappal dolgozol. Többet robo­tolsz, mint a gályarab. "— Önámításnak ez sem rossz. — Nem az a fajta vagy te, akinek önámítással kellene vi­gasztalni magát. Légy türelme­sebb. Eddig is minden úgy tör­tént, ahogy akartuk. — De csak azérí, mert szeret­jük egymást. > — A többiről most nem is sza­bad beszélni. Zsupánon egyre jobban elural­kodott a borongás, noha sokkal gyengédebb volt, mint máskor. — Igazán hiszed, hogy jó or­vosom vagy? Az asszony csak bólintott, s megcsókolta. — Akkor bűn lenne, ha ha­zudna a beteg — folytatta az orvos. — Nincs jogom letagad­ni, hogy az utóbbi hetekben na­gyon felzaklattál. Mán kezdtem beletörődni a sorsomba. Néha még torkon ragadtak a ré# re-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom