Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-07 / 82. szám

19(>5. április 2 Szerda A szocialista országok szakszervezeti központjai közös nyilatkozatban ítélik el az USA vietnami agresszióját A szocialista országok szakszer, vezeti központjai közös nyilatko­zatban foglaltaik állást az Ameri­kai Egyesült Államok vietnami imperialista agressziójával szem­ben. A nyilatkozat — amelyet Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, Mongolia, NDK és a Szovjetunió szakszer- vezei tanácsai írtak alá, testvéri szolidaritásáról és tá­mogatásáról biztosítja a Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgo­zóit és szakszervezeteit, és követe. 1*: Az Egyesült Államok azonnal szüntesse be a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság elleni agresz- sziv cselekedeteit, az összes ame­rikai fegyveres erőt vonja ki DéU Vietnam területéről és a genfi megállapodásokat tartsa tisztelet­ben. A nyiiaitkoBat felhívja a vi­lág nemzetközi szakszervezeti mozgalmának összes erőit, mind­azokat, akiknek drága a munkás­osztály érdeke, a béke és a szabad­ság ügye, hogy fokozzák akciói­kat az imperialista agresszió ellen, s támogassák a vietnami nép igaz­ságos harcát. (MTI) Sznfanuvong a laoszi tárgyalások újraielvételét javasolja Vientiane A laoszi kormány szóvivője ked­den közötte, hogy hétfőn Szufa- muvomg herceg, a Laoszi Hazafias Front pártjának vezetője levelet intézett Souvamna Phouma rni- niszterelnöfchö ■. javasolva, hogy a három fő politikai irányzat képvi­selői Vienüaneban kezdjenek elő­készítő tárgyalásokat egy csúcstalálkozó létrehozása érdekéé­ben. Szufamivong levelében java­solta, hogy a három politikai irányzat vezető képviselőinek ta- láSkoaásána ne Viewtianeban, ha­nem valamelyik másik laoszi vá­róéban kerüljön sor. (MTI) A Bundestag berlini ülése előtt Berlin A bonná kormány konok eltö­kéltséggel tovább készül a szövet, ségi gyűlés nyugat-berlini ülésé­vel kapcsolatos provokációra. A Bundestag 521 képviselőjének nagy része már a fron tvároéban ; tartózkodik. Az NSZK kormányá­nak tagjai és a nevesebb politiku­sok amerikai katonai repülőgépe­ken érkeztek Nyugat-Berliribe. Egyetlen nyugatnémet képvise­lő sem juthatott be Nyugat-Ber- linbe országúton vagy vasúton. Ideiglenesen lezárták az NSZK- ból Nyugat-Berlinbe vézetö vízi- ulakat is. A Német Demokratikus Köztársaság fővárosába csaík azok a Bundestag-képviselők látogat­hatnak el, akik előzőleg nyilatko­zatot tesznek, hogy ellenzik az atomíeMegyverzést, a szükségálla­potról szóló tői vényeket és hívei a két német állam megértésének. Az egyszerű nyugatnémet állam­polgároknak egyébként a berlini határnál . továbbra is kiadják a demokratikus Berlinibe szódé 24 órás tartózkodási engedélyt. (MTI) Elutazott a rónán párt- kormányküldöttség Kedden délelőtt elutazott Buda­pestről a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely a Magyar Szocialista Mun­káspárt Közpon ti Bizottsága és a forradalmi munkás—paraszt kor­mány meghívására hazánk felsza­badulása 20. évfordulójának ünnepségein vett részt. A küldöttséget Emil Bondna- ras, a Román Munkáspárt Politi­kád Bizottságának tagja, miniszter- elnökhelyettes vezette. A román párt- és kormánykül­döttséget ünnepélyesen búcsúztat­ták a Ferihegyi repülőtéren. A jugoszláv párl­és kormányküldöttség elutazott Budapestről Tegnap reggel ekttazott Buda­pestről a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a forradalmi munkás—paraszt kormány meghí­vására részt vett a hazánk felsza­badulásának 20. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségeken. A küldöttséget Alekszandar Rankovics, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság alelnö- ke, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkaira vezette. A jugoszláv párt- és kormány­küldöttséget ünnepélyesen. bú­csúztatták. (MTI) Amerikai—indonéz tárgyalások Djakarta Búnkéi-, az amerikai elnök kü- lönmegbízottja Dj akartában foly­tatja , tárgyalásait. az utóbbi idő­ben erősen megromlott amerikai —indonéz kapcsolatok megjavítá­séról. Hétfőn Saleh mindszterel- nökhelvettes. olajipari minisz­terrel tárgyalt, kedden Subandrio külügyminisztert kereste fel, pén­teken pedig Sukamo elnökkel ta­nácskozik. Az olajipari miniszterrel meg­tartott hétfőd eszmecserén meg­vitatta az ideiglenesen állami el­lenőrzés alá vont Caltex, Stanvac Egyre többen bírálják az amerikai kormányzat vietnami politikáját Washington . Johnson elnök szerda estére meghirdetett; beszéde a hírek sze­rint átfogóan körvonalazza az amerikai kormány vietnami poli­tikáját, válaszul a tizenhét el nem kötelezett ország múlt heti felhí­vására, amely a délkelet-ázsiai háború haladéktalan megszünteté­sére szólított fel, s egyben eleget tesz a mind hangosabban hallha­tó követeléseknek, hogy az elnök adjon átfogó magyarázatot a vi­etnami problémáról. A beszédet megelőzően Johnson kedden megtartotta szokásos ta­nácskozását a demokrata párti korugreeszusi képviselőkkel, illet- J ve legfőbb politikai tanácsadóival, akik közül a távollevő Ruskot George Ball külügyminiszter-he­lyettes képviselte. A jelek szerint ezen a tanácskozáson a szerdai beszéd főbb elemei kerültek napi­rendre. Az amerikai lapok egy része rá­mutat, hogy az elmúlt napokban ismét megszaporodott a kormány, zat vietnami politikája bírálóinak száma. A bírálók egy része a har­ci cselekmények megszüntetését követeli, az „óvatosabbak” csu­pán azt, hogy a kormányzat az amerikai ,,feltételek” megváltoz­tatásával engedjen utat nemzet­közi tárgyalásoknak. (MTI) és Panam amerikai olaj társasagok ügyét. Az Antara indonéz hírszolgálati iroda értesülése sze­rint Saleh értésére adta Bunker­nek, hogy Indonéziában nem ma­radhatnak meg továbbra is a kül­földi tókeérdekeltségefk. Az ide­gen tőke maradványai állandóan társadalmi ellentéteket és politi­kai viszályt támasztanak Indoné­ziában — hangoztatta Saleh. Kegy éve harcol Angola népe A Volksstimme afrikai tudósí­tója, Schrijver, figyelmet érdemlő adatokat közölt az Angolában négy esztendeje folyó Salazar-el- lenes fegyveres küzdelemről. Eszerint 1961. február 4-e óta har­colnak az angolai népi erők a por­tugál gyarmatosítók rémuralma ellen. Nehéz, véres háború ez, hi­szen Salazar 50 000 portugál kato­feltételeket szabott, amelyeket az MPLA nem fogadhatott el. Bonyolította a helyzetet az a körülmény, hogy Adoula egykori kormánya a leopoldvillé-i Kongó területén betiltotta az MPLA minden tevékenységét és, kizáró­lag Holdent ismerte el. Ámde a brazzaville-i — forradalmi — Kongó az MPLA-t részesí­A portugál gyarmatosítók «Uw harcoló angolai fegyveresek egy cso­portja. (MTI Külföldi Képszolgálat) nát vonultatott fel Angolában a felkelés letörésére. Angola felszabadulását az erők megoszlása nagymértékben kés­lelteti. Két népi tábor alakult ki: az egyik az MPLA, a másik az UPA. Az MPLA (Angolai Felsza­badító Mozgalom) haladó és pán- afrikai jellegű tömörülés, az UPA (Angolai Népi Egyesülés) törzsi alapon szervezkedett — Roberto Holden vezetésével. Holdent bizonyos angol kö­rök támogatják, mert a portugál gyarmatosítók felléptek az angol baptista misszionáriusok ellen. Az MPLA több kísérletet tett a két szervezet akcióegységéért. Amint azonban Holden egy esztendővel a szabadságharc kitörése után megalakította a „Forradalmi An­golai Menekült Kormány”-t, olyan tette megértő támogatásban. „Amikor a kongói kormányt Csőmbe vette át, — közli Sobrij- ver a Volkssii mme-ben — Csőm­be és Holdén kapcsolata kezdet­ben kissé feszült volt, de tö­résre nem került sor. Újabban , a CNL — a leoppldville-i Kongó foaradalmáraiinak vezetősége — azt állította, hogy Holden csapa­tai Csőmbe zsoldosaival együtt harcolnák a kongói forradalmárok ellen.” A Volksstimme tudósítója szerint lehetséges, hogy az afro-ázsiai ál­lamok — amelyek elismerték Holdent — esetleg felülvizsgál­ják ezt a döntésüket. Egy bizo­nyos: Angola népe elszántan küzd felszabadulásáért, Salazar pedig képtelen leverni a népi ellenál­lást. E küzdelem csakis Angola felszabadulásakor érhet véget. Újvidéki randevú 1041-ben Elszakadt, botorkáló kis egység volt a mi alakulatunk 1944 szep­tember végén. Eredetileg egy utászegység rádiós szakasza, ame­lyik Bajáról a titeli hídhoz ment. Ott egy ideig tétlenül néztük a németek fejvesztett „elszakadó” mozdulatait a hídon túlról. Tito partizánjai alaposan szétzilálták őket és félelemmel néztek min­denkire, aki nem németül beszélt. Nem csoda hát, ha a híd védel­mét részben sem bízták a magyar katonára. Volt már elég partizán a hídon túl és innen, akik ma­gyar katonaruhában adtak leckét a németeknek. Rövid tanácstalanság után Új­vidékre jöttünk vissza. Az egész rádiós szakasz már csak névleg rádiós — mert egyetlen rádiónk sem volt, s csak a városban lévő parancsnokságok rádiós-híradós' . ügyeletébe segítettünk, mivel J azonban egész egységünk bizal­mat vesztetté vált, hovatovább on­nan is kikoptunk és kisebb őrsé­geket adtunk. Fullasztó ideges, idegen volt ez a város... Még ak­kor sem tudtuk miért, mi a tény­leges oka, csak néhány héttel ké­sőbb, váratlanul bután, bambán és jóvátehetetlenül későn a parti­zánok fel-feltörő számonkéréséből eszméltünk az igazságra, a ma­gyar csendőrök halomra lőtték a jeges Dunába a hű szerb hazafia­kat 1942 telén... Azonban 1944 október elejéi? csak az idegen, zárt arcú várost láttuk és éjszaka a Fruska-Gora felőli torkolattüzek a közeli igaz­ságtételt jósolták. Mi — alig túl a húsz éven —, nappal csak ődöngtünk s néztük a sok hamu­színű arcot s úgy éreztük, a szel­lemek városában vagyunk és csak az éjszaka volt a ml valóságunk. Éjszaka, amikor a jótékony álom mindannyiónkat hazavitt, kit az alföldi kicsiny gémeskutas ház­ba, kit a szelíd dunántúli lankák közé, de mindenkit a szeiettei kö­zé, s egyikünknek az édesanyja, má­sikónknak egy leánykép súgta biz­tatóan: „Jól vagy, kicsikém?... Ha­zavárunk...” Jó kis egység volt a miénk. Még az elszállásolásunk is a pe­rifériára sikerült. Ennek mind­nyájan örültünk. A város belterü­letén sok az izgága, rohanó német és még több a kapkodóbb magyar tiszt. Itt a periférián — mint mindenütt a világon a külterüle­teken — könnyebben szót ért az ember. Közelebb vannak a szívek és a sorsok. Napszámosok és vas­úti fékezők házában baráti szó hangzik és a szemek meleg fénye is találkozik. Mibelőlünk a rémmesékkel sújkolt szó riadtan rebben: „Par­tizán?!”... Belőlük biztatóan, csil­lanó reménnyel buggyan a vá­lasz: „Partizán.” És, hogy megnyugodjam, az új­vidéki egyetlen vasárnap dél­utánján kedves, bátor kísérőm ra­gad kézen, az egyik vasúti mun­kás lánya, s ennyit mond: „Gye­re...” Máris húz, vonz a közeli, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom