Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-07 / 82. szám
xm. április «. 3 Szerda I földosztás harcára emlékeztek a földbirtokrendező tanács egykori tagjai Gyulán BIso ízben adtak találkát április 5-én egymásnak azok, akik 20 évvel ezelőtt a fö4dbirtofcre«de2ő tanács tagjai és a földhivatal dolgozói voltak. A többnyire már ősz hajú, egykori tanácstagok, mérnökök, jogászok — akik az elmúlt 20 esztendő alatt alig találkoztak, hiszen széjjelszóródtak a megye és az ország különböző vidékein — a harcostársak jellegzetes kedvességével köszöntötték egymást Különösen melegen köszöntötték és üdvözölték Zsazsa Ivan Mi- hajtovict eivitánsat, Békés megye első szovjet katonai parancsnokát, aki Zofen György elvtársinak, a megyei pártbizottság titkárának kíséretében látogatta meg az egykori földosztókat A kölcsönös üdvözlések «tán megeredtek a visszaemlékezés zsilipéi. Nagy Károly elvtárs, országgyűlési képviselő, a 20 évvel ezelőtt alakult földrendező tanács elnöke megemlítette, hogy Zsazsa elvtárs többször is szorgalmazta a tanácsot: mielőbb s minél gyorsabb ütemben osszák Id a földeket — Azért szorgalmaztam — válaszolta erre Zsazsa elvtárs —, mert egymás után jötték hoezám a nincstelen parasztok küldöttségei és kérdezték, mi lesz, hogy lesz, megmaradnak-e a földbirtokok? Bn azt válaszoltam, hogy nálunk a Szovjetunuóbaii, a ílagf Októberi Forradalom győzelme idején ae orosz parasztok egyszerűen elvették a földet a földibirtokosoktól, azt tanácsoltam, hogy vegyék el a magyar parasztok is. Mostani látogatásomkor nagy örömmel tapasztalom, hogy a magyar parasztok jól meg tudják munkálni a földiét, s hogy nyoma sincs a húsz év előtti nyomongá- suknak. Az ezután kialakult baráti beszélgetés közben dr. Márai György, Rákóczi Mihály, Ktibinyi László és a földmérést különösen nagy energiával, frisseséggel irányító Szemes László főmérnök özvegye sorolta el az akkori idők legmaradandóbb élményeit. Kubinyi László az abban az időben készült fényképeket és csasetuskákat, Kiss Zoltán pedig a Dobi Istvántól akkor kapott megbízó levelét hozta magával emlékeket idézőnek; A megyei pártbizottság neveljen Zalai György elvtárs köszöntötte a találkozó részvevőit, akik húsz évvel ezelőtt történelmi jelentőségű tettet hajtottak végre: 2000 nagybirtokos 171 ezer hold földjét osztották ki mintegy 20 ezer nincstelen család között. A húsz év előtti harcostársak azzal búcsúztak el egymástól, hogy 1970. április 5-ón iámét találkoznak. Háromhetes tanfolyamon vesznek részt az ipari és közlekedési vállalatok párttitkárai A Békés megyei pártbizottság április 12-i kezdettel háromhetes tanfolyamot tart, amelyen az ipari és közlekedési vállalatok alap- szervezeti titkárai vesznek részt. Az előadások — a Központi Bizottság december 10-i határozatával kapcsolatban — a párt- szervezetek helyes gazdasági szervező tevékenységét és a vezetőségek munkamódszerét ismertetik meg a hallgatókkal. Az előadók a megyei pártbizottság munkatársai és egyes szakterületek vezetői. Májusban hasonló tanfolyam kezdődik azok számára, akik az elsőn nem vettek részt. A városi és járási pártbizottságok időben értesítik azokat, akik tanfolyamra kerülnek. titokzatos dunai ártér fás, bozótos szövevénye felé. Nem a lány hív, hanem az igazság, az emberség, amely utat nyit két baráti kéz felé... A kezek felé, hogy egymásra találjanak. A dunai ártér valóságos őserdő itt. Nem ápolt, nem rendszeres: eligazodni idegen nem tud. Szövevény, mint az élet, de a jó úton járó edzett ember utat talál a zsombék, nádas vadvízországban. Az erdő sűrűjében már szürke este van. A leány azonban oson fürgén, otthonosan előttem, s sorra nyitja a bozótot. Időnként megáll, figyel. A furcsa erdei nesz az én fülemnek még élesebb. Ág reccsen. Folyó suhog... A szél őszi sivítás. „Várj..." — suttogja a leány, s eltűnik. Én ott állok árva magyar katona, s tudom már, hogy csak a ruhám az... Abból is a derékszíj, mert csizmám végig sáros, nadrágom, zubbonyom megtépázott, bozót leverte sapkám kezemben gyűrögetem, hajam csapzott. Állok... S a táj már nem idegen. A Tisza és a Körösök fűzfás, ku- bikgödrös, ágas-bogas vidéke ez. A Dunából is annyi látszik, mint nálunk, odahaza a Körös vizéből... Otthoni tájak nesze ez... A kora őszi szél sivítása otthoni gondokat ébreszt... Anyám talán éppen most a kubikgödrök rozséit szedegeti... Röppen, reccsen a száraz ág... „Ez itt „Petar..." Nyurga, sovány, borostás arcú férfi áll előttem. Égő fekete szemével keresztülhasít. Dús korom haján mélyen előrehúzva szürke ovális sapka, rajta rubint ötágú csillag. Nézném lejjebb is, de a szúrós szem nem enged. Nyitnám a szám, szólnék — de minek, ez mindent ud: többet, mint én, s többet, mint ődöngő bajtársaim — azt, hogy miért harcol és hogy az igazság az ő oldalán van. „Drug, — Barát” — mondja a leány. De ő csak néz, néz... Mi mindenre gondolhat ez idő alatt, ki tudja... Apjára, anyjára, akik talán már nincsenek vagy azt az utat gondolja végig, amelyen járva én itt vagyok előtte? Inas kéz lendül előre nyitott tenyérrel, s megáll a félúton és az enyém vágyakozva törgyösül belé. As idén: 21000 hold új erdő A fásítás távlati programja Interjú dr. Sáli Emillel, ez Országos Erdészeti Főigazgatóság h. vezetőjére/ Nehány — általános érdeklődésre számot tartó — kérdéssel kerestük fel dr. Sáli Emilt, az Országos Erdészeti Főigazgatóság helyettes vezetőjét. Az alábbiakban ismertetjük a kérdéseket és a kapott válaszokat. — Az Országos Erdészeti Főigazgatóságról viszonylag ritkán ir a sajtó. Hallhatnánk-e bevezetőben valamit e szerv Jellegéről, tevékenységéről? — A főigazgatóság tizenegyedik éve működik országos hatáskörű szervként; alapvető feladata a népgazdaság különböző ágainak ellátása fával. Közvetlenül irányítjuk az ország erdeinek túlnyomó részével gazdálkodó állami erdőgazdaságokat, s ilyen vonatkozásban a vállalati központ szerepét töltjük be; ugyanakkor hatósági jogkörrel irányítjuk és ellenőrizzük az ország összes többi erdeiben folyó gazdálkodást. A fő- igazgatóság vállalatai végzik a fűrész- és lemezipari termelést, a gyufagyártást, továbbá a ládagyártás zömét is. Mindezeken túlmenően a felügyeletünk alá tartozó értékesítő vállalat útján kapja a népgazdaság összes többi ága a hazai termelésű és az importált faanyagokat is. Az 1961-ben hozott erdőtörvény értelmében nemcsak a faanyaggal történő országos gazdálkodás, hanem a fát felhasználó népgazdasági ágak ilyen értelmű ellenőrzése is a főigazgatóság feladata. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság által irányított egységes gazdálkodásnak tulajdonítható például, hogy míg az 1920—1938 közötti időszakban évenként csak 3,5 millió köbméter fát termeltünk ki, ez a mennyiség az idén eléri a 4,6 milliót, a harmadik ötéves terv végére pedig az ötmillió köbmétert A tervszerű erdőgazdálkodás következtében erdeink készlete állandóan gyarapszik, s így csaknem egyharmadával több fát termelhetünk kj az állomány veszélyeztetése nélkül, mint ameny- nyit a felszabadulás előtti évtizedekben kitermeltek. Az erdőgazdasági farönkszabványok módosításával például jelentősen növelhettük a fűrészáruvá feldolgozható famennyisége* a minőség rom„Barát” — mondom én, s nézem az összefonódott ujjakat. És egyszerre kitágul a világ: a Tisza, Duna, Dráva vagy Volga partján élő emberek lüktető vérét érzem. Kezek, szívek, amelyek egymásra találnak. Kicsit időzünk csupán. Péter és a leány súgnak-búgnak ismeretlen, ritmusos nyelven. Nem értem, de nem idegen: szerelmes féltés-óvás ez a bátrak különös, de érthető találkahelyén. Hamar sötétedik, s indulni kell: nekem és a leánynak vissza, a rubintos sapkásnak az erdő mélyére. A Duna ártér szélén magyar határvadász-járőrökbe ütközünk. „Állj! Nem tudjátok, hogy az árterületen tilos járni?! Hol voltatok?1' ^Randevú!” — mondja a leány halkan. Mire azok kajánul ha- hotáznak, és kézlegyintéssel jelzik, hogy kotródjunk. „Találkozó” — mondom én hangosan, mire a leány édesen felkacag, pedig énbelőlem kívánkozott ki a boldogság. Varga r ijos lása nélkül. A főigazgatósághoz tartozó Mohácsi Farostlemezgyár ma már több mint 160 ezer űrméter lágyfát dolgoz fel évenként. A második ötéves terv első négy évében mintegy 120 ezer kataszt- rális holdon telepítettünk új erdőt. A faanyaggal való gazdálkodás mellett egyre többet foglalkozunk azzal is, miképpen tehetjük alkalmassá erdeinket üdülésre, pihenésre, kirándulásra. Mind több lehetőség nyílik az erdők egyéb termékeinek (a gombának, az erdei gyümölcsnek stb.) a feldolgozására és értékesítésére. Ugyancsak a főigazgatóság feladata az évről évre több devizát is hozó vadgazdálkodás irányítása. — Melyek a* erdőgazdálkodás idei célkitűzései és a lisiUti hónap eddigi tapasztalatai? — Erre az évre 21 ezer kataszt- rális holdat irányoztunk elő fásításra és erdőtelepítésre. Ennek mintegy 60 százalékát most, a többit majd ősszel kívánjuk elvégezni. Március közepén jó ütemben indult országszerte a fásítás, az erdősítés, s így minden reményünk megvan arra, hogy az említett 1965-ös célkitűzést megvalósítjuk. A fa lassú növekedése — országos átlagban 50—60 év szükséges ahhoz, hogy a kiültetett facsemete iparilag hasznosítható fává növekedjék — korlátokat szab, s nem tudunk egyik évről a másikra elegendő nyersanyagot adni az iparnak. Sikerrel kísérletezünk azonban a gyorsan növekvő fafajok elterjesztésével; ez a munka az idén is nagy arányokban folyik. E fajták már öt-hat éven belül is jelentősen, 15—20 éven belül pedig 1 millió köbméterig terjedő mennyiségben gazdagíthatják az ország iparilag feldolgozható fanyersanyagkészletét. Az utolsó öt évben (változatlan árak mellett) az erdőgazdaságok 24 százalékkal nagyobb termelési értéket állítottak elő. E fejlődés jelentőségét még jobban kidomborítja, ha hozzátesszük: ugyanebben az időszakban munkáslétszámunk mintegy 4 százalékkal csökkent. Ez csak fokozott gépesítéssel volt lehetséges. Állami erdő- gazdaságaink 1964-ben az összes faanyag 80 százalékát géppel termelték ki. — Hogyan érintette az erdőgazdálkodást a földtörvény? Mi a helyzet az erdősávokkal? — A mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvény meghozatala óta az állami erdőgazdaságok erdőtelepítése s a mezőgazdasági szervek fásítási tevékenysége átmenetileg visszaesett. Ennek okát abban látom, hogy egyelőre a földtörvény korlátozó előírásai vannak előtérben, csak a következő években, a törvény végrehajtásának második szakaszában kerül sor a tevőleges földvédelemre. Ezzel magyarázható, hogy a mezővédő erdősávok létesítése is visszaesett. Véleményem szerint azonban a mezőgazdasági termelés további növelése néhány even belül ismételten szükségessé teszi jelentős területeken az erdősávok létesítését. Hazánk éghajlati viszonyai is ezt diktálják, hiszen országunk nagy területein szélsőséges a nyári időjárás. — Tudomásunk szerint az erdőtelepítésnek és a fásításnak 20 éves távlati programja van. Kaphatnánk-e erről némi tájékoztatást? — A kidolgozott 20 éves távlati program az 1960-tol 1980-ig terjedő időszakra szól, s az ország területének mintegy 4 százalékára tervez erdőtelepítést és fásítást. A terv részletesen felvázolja az ezzel kapcsolatos elveket, de a konkrét földrajzi helyeket nem rögzi tette. Ezért mindenképpen időszerű, hogy a mezőgazdasági, a vízügyi és az erdészeti szervek érdekeik összehangolásával készítsék el most már a részletes terveket, figyelembe véve a talajjavítás, a legelő- és a rétjavítás, a vízgazdálkodás szükségleteit is. Ugyanakkor a cellulóz- és papiripar növekvő nyersanyag- igényeinek kielégítéséhez szükségessé válik — kisebb mértékben — jó mezőgazdasági földek erdősítése és ültetvényszerű művelése A részletes tervek elkészítése annál inkább sürgős, mert a most záruló ötéves tervben az eredetileg elhatározott ütemhez mérten kissé elmaradtunk — mondta befejezésül dr. Sáli Emil. (U. L.) « Furcsa figyelmeztetés Mit vigyen magával a gyermek az iskolás gyógyüdüléshez? Ez a címe a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága rövid felhívásának, amely hasznos tanácsokat ad a háromhetes üdültetésben részt vevő gyermekek szüleinek. Tájékoztat arról, hogy milyen felszerelési tárgyakat vigyen magával az iskolás, milyen legyen a csomag terjedelme, súlya stb. Még arra is felhívja a figyelmet, hogy az üdülőben rendes iskolai oktatás folyik, miért is a tankönyveket, házi füzeteket vigye magával a gyermek. A hasznos kis brosúrának csupán egyetlen mondata hökkentett meg: „Ágyba vizelő és tetves gyermekeket a szülő költségén az üdülő visszaküldi!” Az — enyhén szólva — furcsa figyelmeztetést több okból is helytelenítem. Tudni kell ugyanis, hogy az üdülésre javasolt gyermek megelőző prvosi vizsgálaton esik keresztül, miáltal eleve kizárt annak a lehetősége, hogy netán ágyba vizelő, különösképpen pedig tetves gyermek kerülhessen az üdülőbe. Másrészt, a folyamatos :skolai oktatásra utaló kitétel is legfeljebb fizikumilag gyengébb, ám í egészségileg rendben lévő — : vagyis iskolai látogatásra alkal- : más — gyermeket feltételez. ; Arra is gondolni kell, hogy i mai egészségügyi és szociális el- ; látottságunk, igényeink mellett ; az említett rendellenességek már : csak igen elvétve képzelhetők ! el. Ha egy szülő netán mégis * ilyent észlel gyermekén, józan : megfontolásból vagy pusztán ! szégyenérzetből aligha küldi : üdülni gyermekét. A szóban lévő riasztó l'igyel- 5 meztetés sehogyan sem illeszke- ; dik az egyébként nélkülöz- i hetetlen tájékoztató szövegébe. ; Különösképpen azért sem, meri ; a kis felhívás — ha a nyomdai ; impresszum nem csal —, tizen- : egyezer példányban kerüli kill nyomtatásra... (—kasár—)
