Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

KÖRÖST AJ ________KULTURÁLIS MELLÉKLET________________ K odály Zoltán beteljesülő vágyaink nagykövete Kodály Zoltán életműve tagadhatatlanul, a leghalvá­nyabb kétséget kizáróan a miénk. Nekünk, rólunk be­szól. Éppen ezért korszakos jelentőségű. Általános érvé­nyűvé tudta emelni sajátos nemzeti mondanivalóját, az emberiség ügyévé növelte azt, aminek eredete a mi népi kultúránkból, történel­münkből, folklórunk értel­méből, indulati töltéséből, formakincséből gyökerezik. Ezért lesz indokolt, ha meghallgatjuk, miként véle­kedik róla — s ezen kérész­rusmű vészét kiváló patró­nusa, Louis Durey? „Kodály Zoltánt a jelen­kori muzsika egyik legki­magaslóbb egyéniségének tartom zeneszerződ munkás­ságért csakúgy, mint népze­ned kutatómunkájáért és nevedéi szerepéért. Kodály művei közül különösen a Psalmus Hunigaricus, a Há­ry János, a Szókelyfonó és a Galántai táncok csoda-lója vagyok, de mélyen megin­dít kórusainak szépsége és tisztasága is, így a Kállai kettős, a Molnár Anna, a tül tehát rólunk — a kül­föld. Mit ír Martinov, jeles szovjet'zeneszerző és eszté­ta? ^Kodály Zoltán zenéje or­szágunkban már a húszas években ismertté vált. Ek­kor mutatták be első ízben Moszkvában Cselló-szonátá­ját. Ezt követően elhangzott a hangversenyeken, a Háry János szvit, a Galántai tán­cok s a kiváló magyar zene­szerző több más alkotása, amelyek szépségükkel, ere­detiségükkel azonnal lebi­lincselték a hallgatókat. Miért szeretik nálunk Ko­dály muzsikáját? Azért, mert tiszta népi, ment igaz s mert magas művészettel jeleníti meg Magyarország arculatát, népének érzelme­it. Megértjük és hozzánk közelállónak tartjuk azt a lángoló szeretetet, amellyel Kodály népének dalai felé fordul. Tudjuk, hogy életé­nek nagy részét a dalok összegyűjtésére és tanulmá­nyozására fordította.’’ Hogyan jellemzi ezt a művészetet a neves svájci karmester és teoretikus, Emest Ansermet? „Kodály egyénisége nem kelt divatos feltűnést, és Kodály nem áll egyedül eb­ben a nemben... a divat mú­ló, a való értékű zene vi­szont maradandó.” lUt mond a francia kó­Mátrai képek és annyi más... Mindez oly emberi nyelven szól a francia mu­zsikusok szívéhez!” Szaporíthatnánk az idé­zeteket. A lényeg azonban kibontakozhatott így is. A külföld azt érzi Kodály élet­művében, amit mi magunk pontosan tudunk róla: al­kotásainak népközelségét. Hosszú út vezetett a szá­zadforduló romantikus ze­nei nyelvétől addig a leg­fontosabb dolgok természe­tes méltóságához tartozó egyszerűségig, ami a mai Kodály Zoltánt jellemzi. Puritán alkotó. Nemcsak közismerten puritán életvi­telére céLzunk itt, ami híján van mindenfajta „művész- kedésnek”, artisztikus nagy­képűsködésnek és különckö­désnek. Művét, mondaniva­lóját és művészi nyelvét jel­lemzi ez a letisztult egysze­rűség. Kodály a bonyolult­ságot foglalja össze s fejezi ki egyszerűen, világosan, mondjuk így: demokratiku­san. Nyelve a nép nyelve; nemcsak a tudós kutató buz­galmával, hanem az alkotó kíváncsiságával, s demok­ratikus szenvedéllyel figyelt a népre, hogy zenei anya­nyelve minden erejét és fi­nomságát ellesse. S azt, amit a nyelv sommáz, a művészi tartalmat: az em­beri kapcsolatok, plebejusa indulatok, vonzások és ta­szítások érvényes törvénye­it. Kodály — nagy pályatár­sával, barátjával, hű szö­vetségesével, Bartók Bélá­val együtt — tudta, hogy honnan kell merítenie, s azt is tudta, hogy miért. Hősei nem afféle tarka díszlet­elemek. Szűkszavúsága: lé­nyegmondás. Nem a tarka képzelet, a gazdagság, a nagy színskála hiánya, ha­nem kérlelhetetlen követke­zetesség, ragaszkodás az óriási választékból meglelt legjobb, legérvényesebb, a legtalálóbb zenei hasonlat­hoz. Ezért érzi úgy Kodály hallgatója, hogy Háry Já­nos nem dalolhatna más­képpen, mint ahogy dalol, a Budavári Tedeum nem szólhat, a Székelyfonó nem fogalmazhat másképpen: ez a mondanivaló,és nyelv egy­sége. Nem csodálható, hogy a külföld nem a művészi teljesítményhez fűződő ma­gyarázatokat értékeli, még kevésbé a mentségeket, ha­nem magukat a műveket. Mi látjuk, átéljük a körül­ményeket, a nagyvilágot a végeredmény érdekli. Ko­dály Zoltán azonban művei hallatlan szuggesstivitása révén érdeklődést, tartós vonzalmat tudott ébreszte­ni a művek oka, közege, inspirációja iránt is. A ma­ga alkotó géniusza segítsé­gével mintegy beemelte a halhatatlanság és a közfi­gyelem magaslati tájainak védelmébe műveinek hőse­it, népünk fiait, lányait, nyelvüket, gondolatvilágu­kat, érzéseiket. Ezért jelent ma már önmagánál többet a nagyvilág szemében: bi­zonyos mértékben nemzeti zenénk jelképe is. S mert hogy művészete a miénk, elidegeníthetetlen sajátunk, megtoldhatjuk mondandónkat: a mai Ma­gyarországnak, népünk be­teljesülő vágyainak is nagy­követe Kodály Zoltán. Abódy Béla Ezüst György Építkezés Pillanatfelvételek az életről Látogatás Jurij Nagibinnál Nevét a magyar olvasó- irodalmi folyóiratok tomyo. címe. Az író ezúttal tehát közönség is ismeri: novel­lái, elbeszélései nálunk is napvilágot láttak. Nemrégi­ben pedig moszkvai tudósí­tások számoltak be Az el­nök című film nagy sikeré­ről, amelynek forgatóköny­vét ugyancsak Jurij Nagi- hin írta. Nem sokkal később Monte Cáriéból érkezett je­lentés: a negyvenöt éves szovjet. író Téli tölgy című elbeszéléséből készült szov­jet televízió-film a nemzet­közi t v-f il mfes zti válom el­nyerte a nagydíjat, az Arany Nimfáit. (A Magyar Televízió is műsorra tűzte.) Az APN szovjet sajtóügy­nökség munkatársa, A. Ru- hadze a közelmúltban fel­kereste az írót Krasznaja Pahra-i otthonéiban. suinak. Mellettük írógép. Az nem egy kolhozét nők. ha- egyik falat könyvespolc bo- nem egy Ipari vezető hét- rftja, a másikon akvareliek, köznapjaiba vezeti el a né­zőt. metszetek, grafikák. Az ablakon kitekintve a Gyeszna egyik halványkék jégkéreggel bevont mellék­ágára látni. A folyón túl sű­rű erdő sötétlik: az író va­dászparadicsoma, ahonnan rendszerint új történetek­kel, élményekkel megra­kodva tér meg otthonába. A látogatónak most is leg­frissebb vadászélményeiről mesél, miközben föl. s alá sétál a szobában. Témája: az orosz eTdő friss téli szép­sége, a hóbundába burkolt fenyők, a félig befagyott, de azért vidáman csörgede- Krasznaja Pahna Moszk- ző patakok. A természet vától mintegy harminc ki- mindig fontos szerepet ját- iomélerre fekszik. A Nagi- szik az író műveiben: szer­bín-villa első pillantásra vesen kiegészíti a szereplők olyan, mj^t a hagyományos belső világát. Moszkva környéki nyaralók, Munkájáról szólva Nagi- ázzal a különbséggel, hogy n hangsúlyozza törekvé- élénkszínű festése és man- sét: író ne találjon ki zardos megoldása kecsessé sernm,it, hanem valódi él­és modernné teszi. Az író mények, megtörtént esemé- Nagibin. — Az irodalom­— A film alapjául Iván Lihacsov élete és munkás­sága szolgál — mondja Na­gibin. — De senki ne higv- gye, hogy életrajz-filme-t csi­nálok. noha jómagam sze­mélyesen ismertem ezt a kiváló férfit, aki nem min­dennapi életutat tett meg. amíg sofőrből a moszkvai autógyár igazgatója, majd miniszter lett. Ugyanakkor a forgatókönyv írásánál igen nagy hatással van rám Lihacsov alakle és életútja, bár voltaképpen mégsem személy szerint róla írok. Az igazgató alakja ígv mégis­csak általánosabb érvénvű lesz. — Ma, amikor milliós tö­megek olvasnak, az író fe­lelőssége is nagyobb az ál­tala leírt szóért, mint bár­mikor azelőtt — folytatja az év nagyobbik részét itt tölti. Nagibin dolgozószobája a tágas manzárdban van. Író­asztalán dossziék, levelek, Baranyi Ferenc: 1945 Éu akkor csupán annyit láttam, hogy öten alszanak egy ágyban, folyton-folyvást pincébe mentünk, s naponta egyszer babot ettünk. Én nem értettem Fuilér bácsit, hogy mindig csak bújócskát játszik, a padláson lelt menedéket ha a pincébe jött a német. Ha bomba robbant, ágyú dörgöti, azt gondoltam, hogy jön az ördög, s — jó fiú — a babot megettem, nehogy a pokolra cipeljen. S jött egy napon két kucsmás ember, puskával, mosolygó szemekkel... Tavasz volt, friss rügyek nevettek. S Fuilér bácsi nyújtózott egyet. nyék alapján írjon.” Elbe­széléseit így nevezi: „Pilla­natfelvételek az életről.” Talán ez az oka, hogy nem ír regényt, műfaja a novel­la, elbeszélés, kisregény és a filmforgatókönyv. — Lehet, hogy nem elég élénk a képzeletem — mondja mosolyogva — de nem akarok és nem is tu­dok másként írni. ban, a festészetben, a szín­művészeiben és a zenében lehet kísérletezni, de válto­zatlanul a népet kell szol­gálnunk. Felelősséggel tar­tozunk az ember iránt Kü­lönösen fontos ez napjaink­ban, amikor hihetetlen pusztító erejű nukleáris fegyver van az emberiség kezében. Ezért is oly fontos: a művész hivatásának meg­Ám ugyanakkor éppen ez felelően nemes erkölcsiség- a valósághűség, amely eresz re nevelje az embereket, munkásságát jellemzi, teszi Ehhez pedig az kell, hogy olyan meggyőzőekké alkotó. az irodalom és a művészet sait, adja sajátos szépségű- érthető legyen, megértse a két. így hát nem véletlen, r<^P> amely halhatatlan és hogy A leglassúbb vonat cí- élni fog akkor is, amikor m: mű filmet, amelynek forga- mar nem leszünk, mégpedig tókönyvét Nagibin írta, a szverdlovszki dokumentum­filmstúdióban készítették. Az elnök című filmet a Trubnyikov napjai című kisregénye alapján írta. Most egy ugyancsak é ré­szes film forgatókönyvén dolgozik: Az igazgató lesz a egy olyan világban, amely nem ismeri a háborút. — A jövő emberének ne­velését már ma el kűl kez­deni — mondja végezetül Nagibin — ezért írok oly zvakran gyermekektől, a jövendő csodálatos és titok­zatos állam,polgárairól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom