Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-30 / 101. szám

IMS. április 30. 3 Péntek Holt szezon a füzesgyarmati tárházban Mi legyen 100 ezer hold sorsa? némi változás megyénk legelőgaz­A Gabonáiéi vásárló és Feldol­gozó Vállalat füzesgyarmati tele­pén, most van az úgynevezett hoät szezon,. Azonban ez csak lét- .saólagos, mert most is dolgoznak itt az emberek. A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet 1200 mázsa kukoricát tárol, itt morzsolják és innen szállítják a A békéscsabai termelőszövetke­zeteket is nagyban hátráltatja a rendkívül bő csapadékos időjárás. A Szabadság Tsz kivételével min­denütt nagy a lemaradás a tava­szi munkákban, főleg a kukorica vetésében és a növényápolásban. A termelőszövetkezetek közül egyedül a Szabadság Termelőszö­vetkezetiben tudtak jól előreha­ladni és eddig összesen 540 holdon vetették él a kukoricát. Ehhez természetesen nagyban hozzájá­rult az, hogy jól szervezték meg a tennivalókat és minden percet kihasználtak, hogy időben elvet­népnek. A megrongálódott mal­mot javítani kellett, hogy zavarta­lanul üzemelhessen. Békéscsaba első igazán töme­ges ünnepe a felszabadulás után az 1945-ös május elseje volt. Ezen munkásként vett részt Mitykó elv­társ. Érdekes, milyen az emléke­zet. Keveset őrzött meg erről a naipról. De nem csoda. Pontosan húsz impozáns május 1 követke­zett utána, mind nagyobb, mozgal­masabb volt, s egy kicsit elnyom­ta az első egyszerűségét, forrósá­gát, emelkedettségét. — A harcira emlékszem legin­kább 45-ből. Hadakoztak a kom­munisták és a szociáldemokraták, hogy hogyan ünnepeljenek, együtt vonuljanak-e fel vagy külön. Vé­gül is a kammunisita párt irányí­totta a felkészülést, mozgósította az üzemi munkásokat, hivatalia­kat, kereskedelmieket. Zászlódísz. be öltöztették a várost, a legszebb ruháját vette fel mindenki, aki csak az ünnepre készült. Az erzsé- bethelyiek nagy csoportokban jöt­tek át a főutcára, s itt aztán áradt a tömeg a központ felé. Szólt a zene, nagy volt a lelkesedés, s eh­hez a jó idő is hozzájárult. Jelsza­vakat kiabáltunk, énekeltünk, transzparenseket vittünk. Az utca két oldala tele volt emberrel, majd csatlakoztak a menethez. Volt valami spontaneitás az első május elsejében. Valami új tör­tént ebben a városban, ehhez fog­szövetkezetnek. Ezenkívül most tart az épület és a gépek karban­tartása, melyet a vállalat brigádja végez. Képünkön Petrovszki Ist­ván és Kara János a kijavított, meghegesiztefct felvonóit csavaroz­zák. Ezután következik a nagy meszelés, ciánozás és fertőtlenítés. B. L. (Fotó: Kovácsovk* Imre) hessenek. A cukorrépa és a borsó sarabolásában is ez a termelőszö­vetkezet vezet. Ezt a munkát rö­videsen be is fejezik. Eddig össze­sen 173 hold cukorrépát és 45 hold borsót saraboltak meg. A Lenin Termelőszövetkezetben hétfőn fogtak hozzá a kukorica vetéséhez hat gépi vomtatású és nyolc lófogatos vetőgéppel. A ló­fogatokat terven felül állították be, hogy jobban előrehaladjanak a munkával olyan területen is, ahol géppel nem tudnak mmenni. Április 28-ig ennek ellenére is mindössze csak 170 holdon vetet­ható nem volt azelőtt évtizedeken keresztül. Ha jól tudom, 19-ben megszállt terület volt Békéscsaba, nem rendeztek nagy május elsejét. Ha így nézzük, tulajdonképpen ez volt az első szabad májusa ennek a városnak. Hetekig beszéltek ró­la — velem együtt — az embe­rek. Megmutatkozott az a hatal­mas erő, ami ebben a városban, ebben a népben rejlik, annak el­lenére, hogy még rengeteg gond­dal kellett megküzdeni. Szép volt, felemelő volt, így tudok rá vissza­nézni, örömmel. Két évtized távolából mond­va is: 1945-ben kezdődött az iga­zán szabad májusok sorozata Bé­kés megyében, amikor új történel­met kezdett írni a nép. Évről évre forróbb hangulatú lett. S egyre in­kább meghitt, családias, egyre jobban a munka ünnepe. A mun- I káé, amely a szocializmus képére formálta hazánkat, az alkotó, munkálkodó ember hazájává. Még friss emlék a felszabadu­lás 20. évfordulójának napja Ju­bileumát méltóan ünnepelte né­pünk. S méltóképpen akarja kö­szönteni a harmadik szabad évti­zed első május elsejéjét is. Űj munkasikerekkel, erős hittel, bi­zakodással ünnepel. Az ünneplők között ott lesz Békéscsabán Mity- kó elvtárs is, mint ahogy az el­múlt húsz évben mindig ott volt. Hűségesen, fiatalos szívvel. A május mindig fiatalítja az embert... Több éra mar. hogy tavasz- aaal újból és újból napirendre ke­rül 100 ezer hold legelőnek a sor­sa. A művelésiben tapasztalható Árpád-kori állapotok már köz. nyelven forognak. Sokan beszél­nek a tennivalókról, mert egyre jobban érzik: nincs rendjén, hogy éveken át egytizedmililió hold, a tsz-ek közös területének 12—15 százaléka 10 mázsa átla­gos szénalhozam érték helyett csak 2—3 mázsájával teremjen. A tej önköltsége, a növendékimarha súlygyarapodása, a gyapjú kilója azért is kerül sokba, mert az év csaknem minden napján a saéKis­kertekben és a magtárban tárolt terményekből tartják az állo­mányt. Közben 100 ezer hold le­gelő művelése háttérbe szorul. Evekkel ezelőtt a legelógazdál­I kodás társadalmi szervezettségét, a legeltetési bizottságokat üveg­tok el a kukoricát. A borsó és cukorrépa sarabolását is meg­kezdték, azonban az eső miatt le kellett állni. A legnagyobb gondot az esőzés a Május 1 Termelőszövetkezetben okozza. Ugyanis a lapályo6 terüle­teken különösen sok víz gyűlt öS6ze, de vannak olyan táblák is, ahol a korábbi években egyetlen alkalommal sem volt, most pedig ellepte a földeket. Eddig összesen 3 millió 800 ezer köbméter vizet szivattyúztak le, s jelenleg még 1500 hold áll víz alatt. Ez nagy­ban hátráltatja a tavaszi munká­kat, s így HO hold vörösbe re ve­tésével elmaradtak, és kukoricát is mindössze 45 holdon tudtak el­vetni. Nocsak... A figyelmes szemlélődét sok érdekes epizód szórakoztathat­ja a ruházati és divatüzletek tavaszi vásárában. Tanúja le­het annak, hogy esetenként hogyan cibálják a vevők egy­más kezéből azt a bizonyos árucikket, mert mind a ket­ten pont s „Én láttam meg először, — én is fogom, te is fogod, melyikünk az erő­sebb ..és hasonló epizódok egész sorát lehetne emliteni, de talán a kővetkező párbe­széd is érdekes: — Na, uram, most megve­heti azt a félcipőt, ami a múltkor annyira tetszett, de drágállotta. Az a drapp-szürke félcipő, ami a kirakatban van és most 130 forinttal olcsóbb lett — kínálja az árut két szusszanás között az egyik el­adó. — No jó, igaz, hogy tetszett ezelőtt egy héttel, de akkor 380 forint volt ráírva. Miért szállították le az árát százhar­minccal?! Meg most látom, hogy nem is olyan szép, mint ezelőtt egy héttel. Kifakult a kirakatban! — Kérem, van a raktáron olyan is, ami nem fakult... A vevő azonban gúnyosan mosolyog. Csak akkor hökken meg egy kissé, amikor a cipőt egy másik fiatalember felpró­bálja, sőt a lábán is hagyja, s kéri: a régit tegyék a doboz­ba... (férő) szüntették. Azt mondták, hogy' a termelőszövetkezetekben a techni­kai felszerelés, a pénz és az anyag, legyenek hát ők a legelők gazdái! Ma már látjuk, hogy az ak­kori átszervezés korai volt, hiszen a szövetkezeteknek az új helyzet­nek megfelelően egy sor, a terme­léssel kapcsolatos feladatban kel­lett eligazodni. Helyenként bizony sok akadályt kellett leküzdeni a növényápolás, az aratás és az őszi betakarítás szervezésében. Lénye­gében ezek voltak a legégetőbb feladatok, nem pedig a legelőkkel való törődés. Ennek egyenes kö­vetkezménye lett, hogy az addig tavasztól a nyári kánikuláig le­gelőn tartott háztáji állomány is a közös szántón termett csalamá- déra, lucernára fanyalodott. Ahol a közös nem bírta ezt a túlzott igénybevételt, ott a háztáji állo­mány is és annak termelékenysé­ge is csökkent taíkairmány hiányá­ban. A kellő gondozást nem ka­pott legelőkön annyi fű sem ter­mett, hogy a szövetkezetek több tízezer növendékmarhájának, ju- hának tavasztól késő őszig meg­felelő legelő teremjen. Az állam pedig holdanként ezer forint vissza nem térítendő támogatást adott mésztrágyázásra, műtrágyavásárlásra, területren­dezésre. Az évről évre engedélye­zett és felhasznált millióknak csak elvétve látni eredményét. Jogos tehát annak felvetése, hogy me­gyénk vezető szervei annak ide­jén, amikor a legeltetési bizottsá­gokat felszámolták, a legelőgaz­dálkodás társadalmasított jellegé­nek megszüntetésével helyesen jártak-e el? Az átszervezésig, ha szűkösen is, de volt fűhozam. A legelőgazdálkodásra engedélyezett beruházások egyes tsz-vezetők szűldátákörűsége miatt nem a le­gelőkön valósultak meg, hanem a tsz közös szántóján. Az államigaz­gatás kevésnek bizonyult a hite­lek, kedvezmények felhasználásá­nak ellenőrzésére. A legelők ügyé­ben mindenki akart valamit csi­nálni a kapott pénzből, csak ép­pen a több fű nem sikerült. Egy­két hely azonban kivétel. Ecseg- faiván azért fejlődhetett ki inten­zív legelőgazdálkodás, mert az Egyetértés Tsz vezetői felelősség­gel nyúltak a témához. Ecsegfal- va azonban a maga 400 holdjával csak csepp a 100 ezerben. dálkodásában. A gyomai, a szeg­halmi, a sarkadi és a szarvasi já­rásban a megyei tanács vb mező- gazdasági osztályának hosszú fá­radozása után végre sikerült az érdeklődést annyira felfokozni, hogy némely tsz-ből szaktanácsért már megfordultak az ÖRKI-ben. Ezek a kezdeményezések azonban csak üzemiek, az egész megyét sajnos, nem fogják át. Egyelőre 30 termelőszövetkezetet 5 ezer holdon érint az 1965. évi legelőbe- ruházás, vagyis a megyében a fez­eik kezelésében levő terület 5 százalékán. Ha ezen az ötezer hol­don végtére megvalósulhatna az ötmillió forint gazdaságos fel- használása, a közös gazdaságok jó részében az érdeklődés tovább fokozódna. Csakhogy a legelőre tervezett műtrágya még nem ér­kezett meg mindenhová. Május el­ső napjaiban, szokás szerint, lege­lőre kellene hajtani a jószágot s a terület egy részén még víz áll. A szántóföldön helyenként össze­gyűlt belvizet a legelőre nyomat­ták vagy nem vezették le, mond­ván, hogy ott nem tesz kárt! A legelőgazdálkodás je­lenlegi állapota néhány eset. tői eltekintve kritikán aluli. Az élet azt tanúsítja, hogy egyes szö­vetkezetek a jó gazda gondossá­gát mellőzik, de ugyanakkor igénylik az állam támogatását a legelőgazdálkodás javítására. Az más kérdés, hogy az így kapott pénzt mire használják! Az állam az igazgatási szervek véleménye, engedélye alapján folyósítja a hol- dankénti ezer forintot, de a beru­házás szakszerű megvalósítását idő és kapacitás hiányában kellő­en már nem tudja ellenőrizni. A tsz jelentését kritika nélkül fo­gadja és a kijáró összeget a tsz számlájára utalja. Ahhoz azonban, hogy a me­gye legelőgazdálkodásában évről évre ne kelljen visszatérni az el­ső lépésekig, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának — esetleg egy külön munkabizottság­nak — távlataiban és konkrétan is meg kellene határozni a fel­adatokat. Fontos lenne tehát egy több évre szóló rét- és legelőgazdái- kodási megyed program összeállí­tása. A rét- és a legelőgazdálkodás, az erre a célra évtizedek óta fenntartott 100 ezer hóid ilyen­Ebben az évben — legalábbis az fajta gondoskodást érdemelne, eddigi jeleik azt tanúsítják — lesz Dupsi Károly A HEGÉV MEZŐGAZDASÁGI GÉPALKATRÉSZ ELLÁTÓ VÁLLALAT értesíti valamennyi ügyfelét, felhasználóját és szállí­tóját, hogy 1965. május 1-től új központi irodájában és ŰJ KÖZPONTI TELEPHELYÉN: Budapest, XV. (Pestújhely). Cservenka Miklós út 103—105. szám alatt MŰKÖDIK TOVÁBB. Levélcím. MEG ÉV, Budapest, Rákospalota l. Postafiók: 28. Táviratcím: MEGÉV, Budapest. Telefon: 427—990. Egyszámlaszám: MNB 1. 1080 A Szabadság Tsz vezet a tavaszi munkákban — A Május 1-ben 1500 hold víz alatt — Az eső késlelteti a vetést Békéscsabán is liszt és liszt kell, kenyér kell a Paliag Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom