Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-27 / 98. szám
A MEGYEI PÁRT BÍZÓT TSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG im. ÁPRILIS 27., KEDD Ara: 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM negyedév közlekedési mérlege | Kill Csattan az OSiOr? | Három lépcső | Vasárnapi sporteredmények Kéretlen „Jóindulatok" „Na, megint épült egy nagy emeletes ház a kommunistáknak” — jegyezte meg jó hangosain nemrégiben Békéscsabán a Kossuth téren egy vásárolt holmikkal tömött hónalj ú ember. A járókelők csak annyi ügyet vetettek rá, mint amennyit egy lészegne, vagy fél- nótásra szokás. Nem sok ügyet vetettek a muronyi Lenin Tsz tagjai sem arra az emberre, aki munkájuk közben odakiáilított nekik: „Még mindig túrjaitok a földet a kommunistáknak?” Pedig ebben a szövetkezetben már korábban fel kellett volna figyelni az ilyen hangokra, mert még minden összejövetelen nyíltan szították eddig ha- tan-nyolcan az elégedetlenséget a tsz és minden más vezető ellen. S nem egyedüli az eset. Több szövetkezeti taggyűlésen és pártnapon igyekeznék az ilyenek éttereim a figyelmet a feladatokról, garmadával sorolva a helyi, járási, és a megyei tényleges és vélt hibákat. Az egyik pártnapon egy magát „jóindulatúnak” nevező kisiparos rengeteg hibát sorolt fel a helyi közigazgatási szervektől az országos kereskedelmi trösztig létező szervek vezetőiről, akik szerinte „olyan dilettánsok, akik csak a párttagsági könyvüknek köszön, hetik beosztásukat.” Az őt követő öt felszólaló is hibák halmazát sorolta fel a helyi termelőszövetkezeti és más vezetőkről. Eddig sem és ma sem tagadja senki, hogy a szocializmus építése közben egyes vezetők, a kommunista vezetek is követnék el hibákat Éppen ezért hívja fél pártunk újra, és újra a figyelmet a hibák bírálatára, ostorozására. Bírálná nemcsak joga, hanem kötelessége is mindenkinek, aki azt akarja, hogy hazánkban mielőbb felépüljön a szocializmus, s minél magasabbra növekedjék dolgoz» népünk életszínvonala, köztük — természetesein végzett munkájuk arányában — az egykori kizsáik- mámyoióke is, aikikkel szemben senki sem szít ellenségeskedést, nem vív ellenük ok nélkül „fokozott osztályharcot”. Azt azonban nem engedd meg magának a mun. kásosztály s immár a mind egységesebbé váló parasztság vezető ereje, hogy ezzel egyesek visszaéljenek, s lépten-nyomon ,jóindulatú bírálatnak” nevezve mondanivalójukat, hazug szólamokkal s rágalmaikkal ellentétet szítsanak a dolgozók és a vezetők között. Ocsmány rágialom, hogy a bérházak csak a kommunistáiknak épülnék, hogy a szövetkezeti gazdák a kommunistájának tenmel- Mk, hogy' a vezetők nem hozzáértésüknek köszönhetik beosztásukat, s hogy a tsz-ék azért termelnek annyi búzát, cukorrépát és cirkot — egyéb, jobban jövedelmező növényék helyett —, mert az állam titokban több tízezer forint prémiumot ad vezetőiknek. Ám bármennyire ocsmányak is ezek a szavak, mégis alkalmasak arra, hegy a mindennapi életben jelentkező kisebb-nagyobb gonddal küszködő, kevésbé tájékozott emberek érzéseit megzavarják s azt mondják: „Nem dolgozunk a vezetőségnek !” Forognak köznyelven olyan szavak is, amelyeket a „jó akaratú bírálók” valahol lakhelyüktől és munkahelyüktől távol „hallottak.” Az ostoba rágalmazásnak jó fortélya ez, hiszen a „valahol” helyre senki nem megy el érdeklődni, hogy csakugyan úgy van-e. S ugyan melyik szövetkezeten segít például az, amit egy kisiparos mond a hallomásból ismert szövetkezet, hallomásból szerzett hibáiról egy pártnapon? Egyiken sem. Nem más ez, mint gyűlölet- szítás. S ez azok ellen irányul, akik miatt néhány ezren elvesztet, % kisebb-nagyobb gyáraikat, földbirtokaikat, vagyis a kommunisták, a munkások, a parasztok és a soraikból lett vezetők ellen. Köszönjük szépen a bírálat „szta. niioljába” csomagolt rágalmakat, élég volt belőlük! Annyira élég, bogy a rendszer humanitásával visszaélők ellen, ha kell, fel is lépünk a vonatkozó törvényeik szerint. Ne „féltse” egyetlen volt kizsákmányoló és demagóg elem sem ilyen „jóindulattal” a hibáktól a népi demokráciát, a hivatalokat, az üzeméket, a gyáraikat. Bőven, milliószám vannak ott olyanok, akik — miközben néhány ez. rém aranyaik szaporításán és megőrzésén spekuláltak — esőben, fagyban, fáradtságot nem ismerve járták a falvakat, rongyos ruhában, sokszor éhesen dolgoztak, s ha kellett, fegyvert is ragadtak e rendszerért. Ezeknek a millióknak a bírálata jogos, miért az övéké mindaz a sok szép és jó, amit eddig ebben az országban elértünk. Ráadásul ezek a milliók nem azon vannak, mint a kéretlen prókátorok, hogy társadalmi életünkben szaporodjanak a szeplők, a bajok, hanem azon, hogy mielőbb eltüntessék azokat. A volt uraiknak nincs más választásuk, mint a maguk módján csendesen dolgozni, mert ahogy húsz év óta nem tudták letéríteni népünket a szocializmus útjáról külső segédlettel és megannyi uszítással sem, ezután még kevésbé tudják. Kukk Imre Felavatták a Békéscsabai Kötöttáruival* «7 áj konfekcióiizemét (Tudósítónktól) Szombaton este bensőséges ünnepség keretében hivatalosan is felavatták a Békéscsabai Kötöttárugyár új konfekcióüzemét. A gyár dolgozóin kívül részt vettek az ünnepségen a párt- és tanácsszervek képviselői is. A délutáni üzemlátogatás után az esti ünnepségen Szombati András igazgató üdvözölte a megjelenteket, majd Pesti Ernő köny_ nyűipari miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. Pesti elvtárs elöljáróban megemlékezett arról a fél évszázados tradícióról, amely a csabai textilipart jellemzi. Utalt arra, hogy a textiles veteránoknak több évtizeden keresztül a bér. és sztrájkharcok sokaságában kellett megedződndük, mígnem eljutottak 1948 márciusáig, amikor végre elmondhatták: a munkásoké a gyár! Ez jelentette azt a történelmi fordulópontot, amely után az üzem hatalmas fejlődésnek indult. A miniszterhelyettes néhány számadattal is érzékeltette ezt a szembetűnő fejlődésit. Rámutatott, hogy 1929-ben még csak 165 tonna, 1935-ben 183 tonna, 1940-ben és 1949-ben — nagyjából azonos szinten — csupán 266 tonna volt a gyárban a készáru-termelés. Ez a szint 1957-ig már 644 tonnára növekedett, míg a két év óta folyó rekonstrukció az idén már 1200 tonnás tervfeladatot tett lehetővé. Az utolsó békeévében. 1938. Fotó: Kocziszky Lesz margitszigeti ásványvíz A margitszigeti ásványviztele- pet 3 millió forint költséggel rendbe hozták. E hónap végén megtörténik a telep műszaki átadása és terv szerint május elsején megkezdik a régóta hiányzó ásványcióüzemet a dolgozók már tavaly birtokba vették s a vállalat lelkes kollektíváját dicséri az a tény, hogy az átköltöztetés lényegében egyetlen munkaszüneti napon, a amely végül is huszonkét és fél napos nyereségrészesedés kifizetését tette lehetővé. A mennyiségi tervek teljesítésén túl különösen figyelmet érdemel az exportterv Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes az új varrodában. dolgozók társadalmi közreműködésével, termeléskiesés nélkül történt. Külön is figyelmet érdemed, hogy a világos, ’ tágas munkatermek mellett a szociális létesítmények, mosdók, öltözők túlteljesítése, továbbá a termelékenység növelése és a gazdaságosság terén elért kitűnő eredmény. Az ünnepi beszéd után kitüntetésekre és jutalmazásokra került sor. Hárman a Könnyűipar Kiváló Dolgozója, ötvenketten Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptak, tizenegyen miniszteri dicséretben részesültek. A kifizetett egyéni és brigádjutalom meghaladta a ' 71 ezer forintot. Nagy taps kisérte az aktust, amikor Pesti elvtárstól Szombati igazgató elvtárs átvette az oklevelet, amelyben a gyár egész kollektívája miniszteri dicséretben részesült. Kazár Mátyás Lcnhardt Pálné, Pintes Gyuláné és Gera Jánosné. Mindhárman a Könnyűipar Kiváló Dolgozói. víz termelését. ban 444 volt a munkáslétszám, napjainkban pedig már másfél ezer embernek ad kenyeret a gyár. A történelmi visszapillantás után a nagyszabású rekonstrukció jelentőségét méltatta Pesti elvtárs. A fejlesztés első, 21 millió forintos szakasza ezzel az ünnepséggel hivatalosan is lezárult. Az új, háromszintes, modem koníelkegész sora segíti elő a munkások jobb munkakörülményeit, egészségvédelmét. A gyárudvar beton- burkolatot kapott, ami nemcsak a balesetveszélyt csökkenti, hanem a belső szállításit is gyorsítja. Dicsérő szavakkal méltatta a miniszterhelyettes a gyár kollektívájának tavalyi jó. munkáját, Elkészült a Villamosipari Kutató Intézet munkatársai által tervezett törpehűtőszekrény minta- példánya. Az 50x65x30 centiméter nagyságú hűtőszekrény súiya mindössze 20 kilogramm. Hűtőterében két napra való élelmiszert és italt lehet tárolni.
