Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

1965. április 18, 2 Vasárnap Egy hét a világpolitikában A múlt hét végén az Egyesült Államok elnökének a baltimare-i egyetemen mondott beszédéből olyan részleteket közölt a nyu­gati sajtó, amelyek alkalmasnak látszották — legalábbis a hiszé­kenyebb olvasóközönség előtt — a reménység felkeltésére. Sokan azt hitték: kezdetét vette a kijó­zanodás Amerikában, és lehető­ség nyílik a vietnami szennyes háború befejezésére. Az elnöki be­széd tüzetesebb tanulmányozása azonban szertefoszlatta ezeket az iliúziókait és borúlátóbban ítélik meg a béke kilátásait, mint a bal- timore-i beszéd előtt. A kételyek nem indokolatlanok. Az Egyesült Államok miközben folytatja támadásait a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen és további csapaterősítéseket küld Dél-Vietnamba, igyekszik olyan látszatot kelteni, mintha valójá­ban komolyan foglalkozna a bé­kés kibontakozás gondolatával. Johnson kijelentése a „feltétel nélküli” tárgyalásokról, a vietna­mi háború befejezéséről érdeklő­dést keltett. Johnson beszédének tanulmá­nyozása bárkit meggyőzhet: az Egyesült Államok kitart eddigi feltételei mellett és a támadások abbahagyását a vietnami szabad­ságharcosok fegyverletételéhez köti. Pedig erről szó sem lehel! Nemcsak azért, mert semmi sem áüA olyan távol a vietnami sza­badságharcosoktól, mint a kapi­tuláció, hanem azért sem, mert a vietnami katonai helyzet sokkal kedvezőbb a szabadságharcosok, minit a beavatkozók számára. Johnsomnak szüksége volt vala­milyen megnyugtatásra, mert az amerikai közvéleményt aggasztja a háború veszélyessége és költsé­gessége. Az egyszerű emberek úgy látszik, az Egyesült Államok­ban is jobban látják, mint maga a kormány: ezen az úton Washing­ton nemcsak további vereségek elé néz, hanem egyre inkább szembekerül az egész világ köz­véleményével. Nemcsak a szocialista országok és az el nem kötelezettek ítélik el az amerikaiak agresszív poli- tikájáít, Iranern az Egyesült Álla­mok szövetségesei is, köztük el­sősorban Franciaország. A fran­ciáknak megvannak a maguk ke­serves tapasztalatai arról, mikép­pen lehet elveszíteni a dzsungel­háborút. Az amerikaiak azonban már túl messzire mentek, sem­hogy komolyan fontolóra vehet­nék a francia javaslatot: Dél-Vi- etnam semlegesítését. Tisztában vannak vele, hogy az őket támo­gató politikai személyiségek és csoportok az amerikai hadsereg kivonulása után úgyszólván egyet­len óráig sem maradhatnak a he­lyükön. Alapjában véve az amerikaiak szempontjából itt van az ugró­pontja az egész vietnami proble­matikának: az Egyesült Államok presztízsharcot folytat, a dól-viet- nami dzsungelekben nemcsak te­rülethez fűződő amerikai érdekek forognak kockán, hanem az Egye­sült Államok befolyása is Délke- let-Ázsáában. A világtörténelem azonban több ízben bebizonyította: egy nagyhatalom, amely presztí­zsért harcol, akármilyen erőkkel rendelkezik is, előbb-utóbb alul­marad azzal a néppel szemben, amely a szabadságáért és nemzeti önállóságáért küzd. Az Egyesült Államok vezetői kénytelenek maguk is tapasztalni, hogy még a nyugati szövetségen belül is egyre inkább elszigete­lődnek. Valójában már csak Ang­lia támogatja az amerikai inter­venciót. De nem éppen önzetle­nül. Angliának ugyanolyan impe­rialista érdekei fűződnek a nyu­gati befolyás fenntartásához Dél- kelet-Ázsiában, mint az Egyesült Államoknak. Malaysia az angol birodalmi rendszer egyik leggyön­gébb pontja és már az angol kon­zervatív kormány is igyekezett az amerikaiaktól katonai biztosíté­kokat szerezni egy Indonézia elle­ni együttműködéshez. A Wilsom-kormány, kihasználva az amerikaiak nehéz helyzetét Vi­etnamban, megpróbál létrehozni egy különleges amerikai—angol katonai szövetséget mindazoknak az érdekeknek közös védelmére, amelyek akár az angolokat, akár az amerikaiakat érintik. Valójá­ban ezért küldte Gordon Walker, volt külügyminisztert a Távol-Ke­letre Wilson miniszterelnök és nem a vietnami béke lehetőségei­nek kipuhatolására. Gordon Wal­ker mielőtt elindult volna távol- keleti útjára, már pontosan is­merhette ennek a „kipuhatolási körutazásnak” a negatív eredmé­nyét. Egyébként Gordon Walker ki­küldetése inkább csak egyfajta el­terelési hadművelet, amit a dip­lomáciában az angolok olyan elő­szeretettel alkalmaznak. Az ame­rikai—angol tárgyalások és az amerikai közvélemény megdolgo­zása olyan kötelezettségvállalás érdekében folyik, ami megfelel az angol érdekeknek, de még továb­bi kiterjesztését jelenti a hábo­rúnak, Az angol miniszterelnök jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik, tárgyal az amerikai politika vezetőivel, előadásokat tart a legkülönbözőbb fórumokon és igyekszik az amerikai közvé­leményben olyan benyomást kel­teni, hogy az Egyesült Államok egyetlen megbízható támasza az angol kormány. Meglehet, ez így igaz, de az adott helyzetben sem­mi esetre sem hoz dicsőséget a munkáspárti angol kormánynak. Az angolok sohasem lelkesedtek azért, hogy országuk feltétel nél­kül részt vegyen az amerikaiak kalandorjellegű politikai és kato­nai vállalkozásaiban. P. F. Köziiletek munkaerőigénye Érettségizett békéscsabai férfi ad- mifiiszrtratív ügyintézőt május 1-i belé­péssel. alkalmazunk. Fegyveres Erők Klubja. Békéscsaba. 47833 StankkéfKBett cukrászt keres állandó 4ö éves korhatárig, OMSZK Mézeskalács- és Cukorkaüze­me, Békés, Sze>nt Pád sor 3. 672 A bihariigrai Felszabadult Főid Mg. Tk 90 db erőgépéhez főgépészt keres. Egyetemi végzettség esetén 5 év, tech- nflcnmi végzettség esetén to év gya­korta*! idő szükséges. Tsz-gyakorlat­tal rendelkezők előnyben. Fizetés meg- egyezés szerint. Jelentkezés írásban wagy személyesen a tsz elnökénél. 115 Az EM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka­helyekre — ács szakmunkásokat, vas­betonszerelőket, férfi segédmunkáso­kat és kubikosokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha szüksé­ges. Jelentkezés: Budapest V., Kos­suth Lajos tér 13—15. földszint. 2475 A Dévaványa és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Vadkacsa kis­vendéglőjébe, mely családi alapon működik, vezetőt és helyetteseket fel­veszünk. Jelentkezést írásban kérjük közölni folyó hó 25-ig a fenti címünk­re, 2433 Magyar parlamenti küldöttség utazik Jugoszláviába Az MSZMP Központi Bizottságának 1965. május 1-i jelszavai 1. Vilá# proletárjai, egyesüljetek! , 2. Éljen május 1, a munkásosztály nemzetközi harci sereg­szemléje! 3. Győzedelmeskedjék az egész világon a szocializmus esz­méje! 4. Éljen a nemzetközi munkásosztályt összefogó proletár- internacionalizmus! 5. Éljen és erősödjék a szocialista országok összefogása az imperializmus elleni harcban! 6. Éljen a Szovjetunió, a kommunizmus úttörője, a világ­béke bástyája! 7. Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép örök ba­rátsága! 8. Éljen és erősödjék a világ dolgozóinak harcos összefogása az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szo­cializmusért! 9. Le a gyarmati rendszerrel! Forró testvéri üdvözlet a hazájuk szabadságáért harcoló és függetlenségüket védelmező népeknek! 10. Forró testvéri üdvözlet az amerikai agresszorok ellen harcoló hős vietnami népnek! 11. Éljen a szocializmust építő magyar nép! 12. Éljen népünk kipróbált vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt! 13. Éljen a társadalmi haladás élén járó, forradalmi har­cokban edzett magyar munkásosztály! 14. Éljen a szocializmus útján járó magyar parasztság! 15. Köszöntjük a szocializmust építő értelmiséget! 16. Éljen és erősödjék dolgozó népünk szocialista nemzeti egysége! 17. Munkások! Parasztok: Értelmiségiek! Fegyelmezett mun­kával, gazdaságos termeléssel segítsük második ötéves tervünk sikeres befejezését! 18. Köszöntjük a szocialista munkabrigádokat, a szocializ­mus építésének élenjáró harcosait! 19. Éljen és virágozzék 20 éve szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság! 20. Előre a szocializmus teljes győzelméért, a magyar nép boldogabb jövőjéért! 21. Békét a világnak! Angol békemenet az amerikai agresszió elleni tiltakozás jegyében A Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság parlamentjének meghívására a közeli napokban Kállai Gyulának, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bi­zottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnö­kének vezetésével baráti látoga­tásra Jugoszláviába utazik a ma­gyar országgyűlés küldöttsége. (MTI) BUENOS AIRES Mint a Prensa Latina hírszolgá­lati iroda jelenti, Argentínában a létfenntartási költségek ez év márciusában 1— hivatalos statisz­tikai adatok szerint — 2,4 száza­lékkal emelkedtek. FAIRBANKS Földrengés rázta meg Alaszka nyugati részét pénteken, magyar idő szerint szombaton 0.24 órakor. A földmozgások a Richter-skála szerint csupán 5—6-os erősségűek völtak, s az első jelentések nem adnak hírt károkról. Érdekes mó­don tavaly is éppen nagypéntekre esett az alaszkai földrengés. MADRAS Súlyos szerencsétlenség történt az indiai Krisna folyón. Nyolc, egymáshoz kapcsolt csónakon vo­nultak a hívők egy vallási ünnep­ségre, amikor az első csónak fel­borult, s magával rántotta a többi hetet is. Harmincon vízbe fúltak. WASHINGTON Algéria washingtoni nagyköve­te pénteken háromnegyedórás megbeszélést folytatott Dean Rusk amerikai külügyminiszterrel. A tanácskozás tárgykörét nem is­mertették. DJAKARTA Az első afro-ázsiai értekezlet 10. évfordulója alkalmából Dja- kartábam tartózkodó Csou-En laj kínai miniszterelnök pénteken felkereste Subandrio indonéz mi­niszterelnökhelyettest és külügy­miniszteri:. Csou-En laj szomba­ton Djakartában Norodom Sziha- muk kambodzsai államfővel is ta­lálkozott. (MTI) Az utóbbi évek egyik jelentős bestseller-sikere C. N. Parkinson professzor magyarul is megjelent könyve: a „Parkinson törvénye”. A könyv voltaképpen világméretű tréfa — a szerző szellemes pamf­letnak szánta a hivatalnokok szá­mának képletbe foglalt növekedé­si „öntörvényét”. „A hivatali szervek személyi állományának növekedése úgyszólván független az illető szervre háruló tényleges munka mennyiségétől” — írta Parkinson a londoni Economist- ban gunyoros túlzással, bár — ki tudja ...? Mert a tréfában kétségkívül „van valami”! Annyi feltétlenül, hogy az adminisztráció bürokra­tikus burjánzása világjelenség, hiszen ezért is válhatott ez a szakmai szatíra a nemzetközi könyvpiac „sztárjává”. Csakhogy a gondokat tetézi a másik világ- jelenség: a fokozódó „adatéhség”. Az adminisztráció, az adatigény rohamos növekedése ugyanis együtt jár a technikai fejlődéssel; London A Londontól 70 kilométernyire fekvő High Wycombe-ból szomba­ton délelőtt elindult az angol bé­keharcosok húsvéti tüntető mene­te. A szigetország minden részéből összesereglett tüntetők menet közben sokasodó oszlopai három nap alatt teszik meg az utat az an­gol főváros központjáig s hétfőn délután a Trafalgar téren sorra az iparirányítás és ellenőrzés ko­runkra jellemző bonyolultságá­ból következik. Az iparilag fejlett országokban ezért nőtt az irodai dolgozók összes keresőkhöz viszo­nyított aránya a század eleji 5 százalékról 15—20 százalékra. Jellemző, hogy az USA-ban 1935- ben 10, de 1950-ben már csak 2,5 üzemi munkás jutott egy irodai alkalmazottra. Azonos folyamat zajlik nálunk is: az 1941. évi népszámlálás-kor az összes kere­sők 6,6 százaléka, 1949-ben: 3,8, majd 1960-ban 14,9 százaléka dol­gozott irodai íróasztalok mellett. Mivel pedig az irodai munká­ban keveredik a szükségszerű a feleslegessel — nem egyszerű fel­adat az alkalmazotti létszám nap­jainkban időszerű mérséklése. Egyetlen „biztos pont” azért meg­állapítható: nem elsősorban a létszámot, hanem a felesleges ügyintézést kell csökkenteni! Ha nem így tennénk, hamarosan visszaállna az eredeti létszám, hiszen a meglévő íróasztal — kerülő nagygyűlésen hallgatják mog a békeszervezetek szónokait. A húsvéti béketüntetés idén az Egyesült Államok vietnami ag­ressziója elleni tiltakozás jegyé­ben riasztja az angol közvéle­ményt a „távoli kis háborúk” és az egész világot fenyegető atorn- koníliktus veszélyének felismeré­sére. „munkát keres magának”. Elég erről szólva a régebbi és lénye­gében sikertelen létszámkam­pányra: az úgynevezett „raciona­lizálásra” utalni. Ismeretes, hogy akkor éppen az maradt el, ami pedig az elnevezésből is követke­zett volna: a munka ésszerű meg­szervezése, tehát racionalizálása. Nem is vitatható pedig, hogy akad felesleges adminisztrálás a vállalatoknál! Erre mutat minde­nekelőtt az alkalmazotti létszám­nak különösen az utóbbi években észlelhető aránytalan növekedé­se. Miközben a munkások száma 1958—1963 között 26 százalékkal nőtt — az adminisztratív létszám 34 százalékkal. Hasonlóak voltak a tavalyi tünetek is: az állami ipar munkáslétszáma 1964-ben 3,5 százalékos, az alkalmazotti létszám pedig 4,5 százalékos emelkedést mutatott. Amikor a legutóbbi néhány hó­napban az ipari üzemekben ala­posabb vizsgálatot tartottak, és a termelőhelyeken dolgozók létszá­mát összevetették a feladatokkal, kiderült: az adott célkitűzéseket a szervező munka megfelelő javí­tásával — kisebb munikáslétszém- mal is teljesíteni tudják. Ennek megfelelően nem késlekedtek, Adminisztráció és a létszám

Next

/
Oldalképek
Tartalom