Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
11*60. április L 2 Csütörtök összeomlott a laoszi puccskísérlet A lázadás kezdeményezői a dzsungelbe menekültek Vientiane A bangkoki száműzetésben élő ‘Phoumi Nosavan tábornoknak meghiúsult az a kísérlete, hogy .jobboldali támogatóinak segítségével visszatérjen Laoszba és magához ragadja a hatalmat. Kedden délután ugyanis — mint az AP amerikai hírügynökség jelenti — a Sauvamma Phouma miniszterelnök kormányához hűséges csapatok körülfogták, majd puskalövés nélkül elfoglalták a nosava n ista lázadók által tartott Tha Khek városát. Két hónapon belül másodszor omlott össze jobboldali puccskísérlet Laoszbam. A március 28-4 lázadást Rhamsy i és Sykosy ezredesek, Nosavan elvbarátai kezdeményezték. Csapataik élén birtokukba vették Tha Khek városát és mozgalmuk, hír- ügynökségi tudósítások szerint átterjedt a Pakseban és Savannak- hetíben — a laoszi jobboddal fellegvárában — állomásozó jobboldali alakulatokra is. Ez utóbbi hírek azonban valótlannak bizonyultak. A kormány március 28-án este röpcédulák útján hasztalan próbálta megadásra bírni a lázadókat. Utóbbiak azonban két nappal később, látva reménytelen helyzetüket ós a kormánycsapatok túlerejét, mégis megadták magukat. Az AP jelentése szerint Khamsy és Sykosy kereket oldott, bevette magát a dzsungelbe. A múlt hónapban Nosavan tábornok az általa kirobbantott lázadás kudarca után szántén a dzsungeleken át menekülve nyert egérutait. A tábornokot, alti mint ismeretes, annak idején politikai menedéket kért és kapott a thaiföldi hatóságoktól, házi őrizetben tartják Bangkokban. (MTI) A chilei földrengés áldozatainak száma eléri a négyszázat Santiago Eduardo Frei chilei köztársasági elnök kedden drámai hangú nyilatkozatban jelentette be, hogy a vasárnapi földrengés által okozott pusztításokat az ország népének magának kell helyreállítani, nem támaszkodhat külső segítségre. öt éven belül a vasárnapi volt a második súlyos földrengés Chilében. s 12 városban rendkívül súlyos anyagi károkat okozott. Becslések szerint harmincezren váltak hajléktalanná. A halálos áldozatok száma valószínűleg eléri majd a négyszázat. Chilében nagyarányú újjáépítési és segélyakcióra készülnek. A legtöbbet szenvedő vidékekre élelmiszert, ruhát, gyógyszert és más utánpótlást küldtek, tábori kórházakat és konyhákat állítottak fel. Az ösz- szeomlott hidak, járhatatlanná vált utak kijavítására is megindultak a munkák. A távközlés legtöbb helyen már zavartalan. (MTI) Drámai iiliakozás Ismeretes, hogy a IfíATO-had- i fogadtatása mindennek nevezhe- j takozók pedig az autó elé teleped- gyakorlat keretében a Bundes- j tő, csak éppen barátságosnak ! tek az úttestre, hogy megakadá- wehr alakulatai átlépték a dán (nem. j lyozzák a nyugatnémet haderő j bevonulását Dániába. Másik ké- 'pünk beszédesen mutatja be, miként vonszolják el a tüntetőket a Bundeswehr útjából. Történelmi dokumentumok ezek a képek. Mindegyik arról neszéi, hogy a népek nem felednek. Annyira nem, hogy még a saját testüket sem féltve tiltakoznak. Nem akarnak háborút, védik a békét, tiltakoznak a vitás nemzetközi kérdések erőszakos „megoldása” ellen. (Politikens Presse fotók— MTI Külföldi Képszolgálat) határt Nem simán, az igaz. Erről tanúskodnak azok a PPF-felvéte- lek, amelyek most jutottak el hozKépünk az „ülősztrájk” egyik csoportját mutatja be. A háttérben a Bundeswehr egyik katonai Sürget a V alamikor régen a parasztember nemigen mérte, számolgatta, mennyi időt fordít szántásra, boronálásra, betakarításra, hát még azt, hogy mennyi munkaóra van egy mázsa búzában, almában vagy sajtban. Az órák helyett azt nézte, mennyi a tennivalója és addig dolgozott, ameddig erővel bírta. A hajdani gazdálkodásról így alig maradtak fenn adatok. E sorok írója is csak egy régi feljegyzésből tud következtetni, amelyet ismer. Eszerint a múlt század közepén Hollandiában egy földművelő évente 200 munkanapot fordított szántásra, vetésre, betakarításra, növényápolásra és 24 munkanapot a szénakaszálásra. Ehhez jött még jó néhány tennivaló az istállóban, kertben, gyümölcsösben. Nálunk is hasonló lehetett akkoriban a helyzet. Persze, a munkanap nem 8 vagy 18 órás volt, hanem legalábbis napkeltétől napnyugtáig tartott. Az előállított érték viszont aligha állt arányban ezzel a sok fáradozászársk. E képek tanúbizonysága szerint — a dán közvélemény igazi kifejezéseként — a Bundeswehr autója, a kép jobb oldalán pedig a fölemelt fegyverek figyelhetők meg. A legkülönbözőbb korú tilsai. A munka termelékenysége a mezőgazdaságban hosszú időn át Gazdasági kihívás Ezekben a napokban ismét visszhangzik a nyugati sajtó az úgynevezett „Soviet Economic Challange”, a szovjet gazdasági kihívás legújabb fejleményeitől. Miként sok más területen, így a gazdasági életben is a katalizátor szerepét játszotta az első szovjet szputnyik, mert ékesszólóan ráébresztette a világot, különösen az Egyesült Államokat, a Szovjetunió gazdasági és műszaki erejére. Éppen úgy a két rendszer gazdasági versengésének szempontjából sokat mond a tőkés világnak az első szovjet „űrséta”, s az a határozat, amelyet az SZKP Központi Bizottságának plénuma a mezőgazdaság fejlesztésére hozott. (Az elmúlt években egyébként a ..szovjet gazdasági kihívás” témájának irodalma már több tucat könyvre szaporodott. Az Egyesült Államok kongresszusának Joint Economic Comittee nevű bizottsága évről évre megvitatja ezt a kérdést.) A verseny kimenetele szempontjából a kiinduló állapot és a növekedés üteme a döntő. S habár a nyugati szakemberek a mezőgazdaság egyes területein ma még országaik előnyeiről számolhatnak be, a növekedést illetően — éppen a plénum után — már nem nyilatkoznak olyan egyértelműen derűlátó módon. Nem hagyhatják ugyanis figyelmen kívül, hogy míg a Szovjetunióban anyagilag még jobban érdekeltté kívánják tenni a mezőgazdasági dolgozókat munkájuk eredményében, s az idei évtől kezdve emelik a búza, a rozs és néhány más szemes termény felvásárlási árát — tehát végső fokon a fogyasztók számára kívánnak bőségesebb ellátást biztosítani — addig az Egyesült Államokban a farmerek és az állattenyésztők mind alacsonyabb árat kapnak termékeikért. Figyelemre méltó az is. hogy az új szovjet intézkedések fokozni akarják a kolhozok és szovhozok jövedelmezőségét, s gondoskodnak a gazdaságok szervezeti megszilárdításáról, addig az Egyesült Államokban viszont a tőkés világ farkastörvényei szétzilálják a farmokat. Érthető tehát, hogy a nyugati politikusok élénken foglalkoznak a szovjet gazdasági offenziva következményeivel. Vannak józan szakemberek, akik a szovjet előrehaladás társadalmi és gazdasági összefonódását vizsgálva mé'yre- ható reformokat javasolnak, de akadnak — s sajnos, még ezek vannak többségben —, akik illúziókat táplálnak és a Szovjetuniót, valamennyi szocialista ország fejlődését mesterséges módszerekkel szeretnék megállítani. Ilyen mesterséges módszernek ajánlják egyesek az úgynevezett embargó politikát. Figyelmen kívül hagyják az embargó politika alkalmazásának eddigi történetét, amely a második világháború óta azt mutatta, hogy ez a politika vajmi kevés eredménnyel jár a szocialista tábor országaival szemben. Először is a szocialista országok már fejlett ipari bázissal rendelkeznek. Egyes polgári szerzők szerint az embargó po'itika a Nyugat szempontjából több kárt jelenít, mint hasznot, mivel a szocialista országokat gyakran arra készteti, hogy még gyorsabban honosítsák meg új gyártmányok termelését. Másodszor: az embargó politika eleve csak akkor lehet eredményes, ha mindenki betartja. A nyereségvágy, a piacszükséglet és sok más tényező következtében azonban valamelyik ország mindig enyhíti vagy megtöri az embargó politikát. A Nyugat az említett új szovjet sikerek és távlatok kapcsán ismételten bevallotta: a Szovjetunió belső gazdasági fejlődése ma már közvetlenül befolyásöl ja a két világrendszer versenyét. Ez pedig ékes bizonyítéka a szocialista rendszer életerejének és a benne rejlő lehetőségeknek. Pálos Tamás csak igen lassan fejlődött, messze elmaradt az ipari méretektől. Egyesek szerint ez ma is így van. A valóság azonban rácáfol erre és azt mutatja, hogy az iparban a munka termelékenységének fokozódása csak bizonyos szintig gyorsabb, attól kezdve viszont az elő. rehaladás üteme valamelyest a mezőgazdaságé mögött marad, ahol a gépek és az ipartól vásárolt eszközök csökkentik a közvet. len munkaráfordítást, vagyis a gyári munka egy része a mezőgaz. dasúg eredményeiben ölt testet, így aztán az USÁ-ban 1950 és 1963 között a termelékenység a mezőgazdaságban évente átlagosan 6 százalékkal, az iparban pedig csak 2,9 százalékkal növekedett. Fran. ciaországban az arány 4,2 százalék: 3,2 százalék a mezőgazdaság javára. Hazánkban is ezt tapasztaljuk az utóbbi években. 1963- ban egy főre jutó termelési érték — 1957-hez viszonyítva — az iparban 25 százalékkal, a mezőgazdaságban pedig 35 százalékkal volt magasabb. Ez a gyorsuló ütem még nem sokat hozott be hosszú évtizedek lemaradásából. A század elejétől 1938-ig a mezőgazdaságban nem történt túl nagy változás a termelékenységben, s ehhez mi 1957-ig összesen 10 százalékos növekedést tettünk hozzá. És az azóta elért előrehaladás ellenére még mindig messze elmaradunk a kívánalmak, tói. Az USÁ-ban például a mező- gazdasági munka termelékenysé. ge — az 1960-ban közölt adatok szerint — olyan fokot ért el, hogy országos átlagban egy mázsa szemes takarmány előállítására összesen fél munkaórát fordítanak, egy mázsa cukorrépára 25 percet, egy kg marhahúsra öt percet, egy kg sertéshúsra négy percet, egy liter tejre két percet, egy tojásra pedig háromnegyed percet. Egy mezőgazdasági dolgozó hány másik ember ellátására elegendő élelmiszert termel? Az USÁ-ban ez a szám 33, Ausztrália: 32, Kanada: 26, Anglia: 20, Dánia: 18, Franciaország: 10, Olaszország: 7. Hazánkban ez a mutató valamivel kedvezőbb, mint Olaszországban. Nálunk tehát még sok tennivaló akad. A növekvő igények miatt az országnak egyre több élelmiszerre, nyersanyagra van szüksége. így a munka termelékenységének növelése nélkül nem érhetjük el céljainkat. Ennek leg. fontosabb eszköze: a gépesítés. A 60-as években ezen a területen jelentős előrelépés történt. A traktorok száma most meghaladja az 55 ezret, a gabona- és kukoricabetakarító kombájnoké pedig a 16
