Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
BÉKÉS HECYEl^r: A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA K. i9#5. Április l, csütörtök Ara 6« fillér XX. ÉVFOLYAM, 77. SZÄM NÉPÚJSÁGk Sürget a fejlődés | Ami egy riportból kimaradt | Egyéves az Iskolatelevízió | A megyei II. OSZtály eredményei Vészharang helyett A napokban résztvettem Gyulán egy értekezleten, ahol a termelőszövetkezetek vezetői, a községi tanácsok- és tömegszervezetiek képviselői a mezőgazdasági szakmunkásképzésről szóló rendeletet és az ezzel kapcsolatos feladatokat vitatták meg. Ilyen és ehhez hasonló megbeszélésekét ; mostanában minden járásban tartanak, de az eddigi tapasztalatokból és az értekezleten elhangzott hozzászólásokból is következtetni lehet a tsz-ekben, nagyüzemi gazdaságokban uralkodó helyzetre. Általában olyan hozzászc'ások hangzottak el, hogy baj van a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel, annak ellenére, hogy évről évre több a szerződtetett tanuló és egyre több felnőtt jelentkezik a különböző tanfolyamokra. Az egyik hozzászóló így szögezte le tapasztalatait: „Nálunk nagy szükség van szakemberekre, de a jelentkező még mindig igen kevés. Ha a szakiskolára akarunk küldeni valakit, a legnagyobb ellenállásba ütközünk. Előfordul, hogy a gyerekben sikerül felkelteni az érdeklődést, de a szülő akadékoskodik. Ennek okát részben abban látom, hogy a mező- gazdasági tanulók úgy a kedvezményekben, mint az SZTK-jutta- tásban vagy a fizetésben háttérbe szorulnak az iparban dolgozó tanulókkal szemben. Másrészt az a baj, hogy a szülők sem, a gyerekek sem ismerik azt a mező- gazdasági szakterületet, ahol mint tanult szakmunkások dolgozhatnak és nincsenek tisztában a kereseti lehetőségekkel sem. Az is baj, hogy azoknak a szakembereknek — mivel kevesen vannak jelenleg —, akik szövetkezetünkben dolgoznak, túlságosan sok a munkájuk, kevés a pihenő idejük, a napi 10 óránál lényegesen többet dolgoznak. Ez egyáltalán nem vonzó a fiatalok előtt.” A hozzászólók többsége is hasonló tapasztalatról számolt be, s néhányan aggodalommal telve kérdezték: Mi lesz a mezőgazdasággal? Ha nem lesz utánpótlás, „elöregednek” a termelőszövetkezetek, csökken a dolgozók létszáma. Többen kifogásolták, hogy a községekben úton-útfélen olyan plakátokat látnak kifüggesztve, melyeken a bányákba, a gyárakba, az építőiparba hívják a fiatalokat, természetesen közölve a kereseti lehetőségeket és a különböző kedvezményeket is. S hogy ez mennyire hat, arra elég egy példa is: Dévaványán egy nap alatt harminchatan kértek tanácsi igazolást azzal, hogy a falutól távoli gyárban vagy más munkahelyen akarnak dolgozni. Ezen a tanácskozáson bőven akadtak példák a tarsolyban arra, hogy milyen nehéz a mezőgazdasági szakmunkásképzés. Sajnos, kevesebben voltak azok, akik a kiutat is látták, s javaslataikkal segítették a gondok megoldását. Helyes, ha megkongatjuk a vészharangot, de jobb az, ha igyekszünk a bajt elhárítani a fejünk felől. Azok tették jól, akik a hibák regisztrálása mellett, a megoldást is keresték. „A mezőgazdasági nagyüzemekben, főleg a termelőszövetkezetekben. a vezetők maguk sem ismerik jól a lehetőségeket, a tanulóknak járó kedvezményeket — mondotta egy hozzászóló —, helyes lenne, ha elővennék a most kiadott rendeletet és alaposan áttanulmányozva, annak ismeretében beszélnének a szülőkkel, gyerekekkel.” Mások azit javasolták, hogy már az általános iskola VII. és Vili. osztályában ismertessék azokat a mezőgazdasági szakmákat, ahova felvételt hirdetnek és szerettessék meg a tanulókkal. Itt főleg az úttörővezetőiknek lenne tennivalójuk. Ehhez hozzá kell még tenni azt is, hogy — mivel elsősorban a tsz érdeke a minél több képzett szakmunkás —, ha a tsz-el- nök vagy főagromómus ellátogatna az iskolába és ismertetné a kereseti lehetőségeket, a gazdaság távlati terveit, valamint azokat a gépeket, amelyekkel dolgoznak és amelyekkel dolgozhatnak majd a jövő szakmunkásai. Ez lenne a leghatásosabb. Van már példa erre a gyulai járásban: Dobozon, Eleken, és a megye más községeiben is. Ezek a tsz-ek már nem félnek a kiöregedéstől, s ha itt meg tudták oldani a mezőgazdasági szakmunkásképzést, ez máshol is lehetséges. Természetesen elsősorban a tsz-ek vezetőinek kell felismerniük ennek fontosságát, de sokat segíthetnek a pedagógusok, a tanácsok, a különböző társadalmi szervek is. A legfontosabb, hogy a megoldást minél előbb megtalálják, mert az a gazdaság fejlődik gyorsabban, ér el nagyobb eredményeket, ahol előbb lesz elegendő szakképzett fiatal munkaerő. Kasnyik Judit KGST-tanácskozás Prágában Prága A KGST gépipari állandó bizottsága március 23-tól 29-ig Prágában tartotta meg * ülésszakát, amelynek munkájában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttéi, valamint a KGST és a jugoszláv kormány közötti megállapodás értelmében Jugoszlávia képviselőd vettek részt. Megfigyelői minőségben képviseltette magát az ülésszakon a Kubai Köztársaság is. Az állandó bizottság megvitatta a KGST 19. ülésszakán, valamint a végrehajtó bizottság 16. ülésszakán kitűzött feladatokat s intézkedéseket fogadott el azok végrehajtására. (MTI) Április 4-e tiszteletére Több munkahelyen teljesítették a vállalást — Eredményes az ünnepi műszak Kétegyházén — Három nappal előbb elkészült Lökösházán a kocsimosó-vágány I Békéscsaba A békéscsabai MÁV fűtőházban huszonkét szocialista címért versenyző brigád tett vállalást április 4-e tiszteletére. A kocsiműhely dolgozói és a mozdonymű- helybeliek egymást hívták versenyre, amihez a világítási műhely dolgozói is csatlakoztak. A fűtőházban a felszabadulási munkaversenyben tett vállalásokat nagyrészt már teljesítették. Az utazó személyzet termelékenysége 128 százalék, a mozdonyműhely a tervét 100 százalékra, a kocsiműhely részlegvizsga tervét 102 százalékra teljesítette. A Békéscsabai Pályafenntartási Főnökség IV. pályamesteri szakaszának dolgozói a vállalt 300 vágányfolyóméti. r alázúzalékolása helyett eddig 1300 folyómétert teljesítettek. A felajánláshoz több szakasz dolgozói csatlakoztak, s a vállalásokat a legtöbb helyütt teljesítették. Ahol még nem, ott április 3-ig tesznek eleget vállalásaiknak. Dicséret illeti a pályamesteri szakaszok munkásait azért, mert munkájukkal sehol sem gátolták a vonatforgalmat és igyekeztek jó pályát készíteni. Boldizsár Gyula | Kétegyháig A kétegyházi MÁV-állomás szakszervezeti bizottsága március 29-én értékelte a szocialista címért versenyző brigádok munkáját, valamint az ünnepi műszak tapasztalatait. Tóth II. Endre forgalmi szolgálattevő brigádja a március 28-án, vasárnap az ÉRDÉRT Vállalatnak érkezett 31 CFR (román) kocsi rönkfaszállít- mányt, 482 tonnát, jó szervező munkával, a tolatócsapat és az ÉRDÉRT dolgozóival együtt valamennyi kocsit kirakta. így az üres kocsikat még aznap a 696. számú vonattal visszaküldhették Romániába. A szakszervezeti bizottság értékelése szerint ezzel a szocialista brigád az ünnepi műszakra tett vállalását 126 százalékra teljesítette. | Lököshózo Az ülésen értékeltük továbbá a pályafenntartásnál dolgozó szocialista brigádok munkáját is. Az V. re készítettek eddig belvízgazdálkodási iránytervet a vízügyi igazgatóságok. A tervek azokat a műszaki, kultúrtechnikai és agronómiái intézkedéseket foglalják ösz- sze, amelyek révén a földeken felgyülemlő csapadékvízből minél többet lehet megőrizni és hasznosítani a mezőgazdasági termelés részére. A vízgazdálkodási társulatok a Duna—Tisza közién, a Nyírségben és az ország több más vidékén már megkezdték az iránytervek megvalósítását. A nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei és szükségletei nyomán a közelmúltban alakult ki az a szemlélet, hogy a belvíz ellen nemcsak védekezni kell, hanem gazdálkodni kell vele. Ez a gazdálkodás azt jelenti, hogy a félpályamesteri szakasz dolgozói április 4-e tiszteletére vállalták, hogy a lökösházi állomáson a 130 ezer forintos beruházással épülő kocsimosó-vágányt határidőre befejezik. A jó szervezés eredményeként a kocsimosó-vágány március 31-e helyett március 27-én elkészült és így átadhatták i forgalomnak. Ezzel nemcsak jelentős összeget takaríthattak meg, hanem a kocsik mosását is három nappal előbb megkezdhették. Így megoldódott a külföldi kocsik tisztításának, mosásának gondja. Mellűk Lajos szb-titkár, Kétegyháza gyűlendő csapadékvíz egy részét a későbbi hasznosítás érdekében visszatartják a talajban, más részét olyan holtmedrekbe, terepmélyedésekbe vagy mesterséges tározókba vezetik, ahonnan később fokozatosan leereszthetik a mélyebben fekvő, víziét igénylő területekre. A hasznosítás jelentőségét mutatja, hogy 1963-ban, a legutóbbi nagyarányú belvizi elöntés idején az év első négy hónapjában csaknem annyi vizet távolítottak el a mezőgazdasági területekről, mint amennyit a következő négy hónapban öntözés céljából kiemeltek a folyókból. A komplex belvízgazdálkodás távlati terve szerint az átlagos időjárású években 400 millió köbméter csapadékvizet őriznék meg. (MTI) Hasznosítják a belvizeket Évente 400 millió köbméter csapadékvizet őriznek meg Mintegy 200 000 hofldnyi területWWVWWV> »vvWWWW^WWV^WV^^^^W'VWVWrt/WWWWWWWWWWí Küllős kapával segítik elő a búzavetések gyorsabb fejlődését a Felsőnyomási Állami Gazdaságban.
