Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

március 14, 2 Vasárnap Emlékezés március 15-re iskoláinkban A belső és külső elnyomás el­len vívott 1848—49-es szabadság­harcra emlékeztek Békéscsaba ál­talános és középiskoláiban márci­us 13-án, a szombati tanítási na­pom Az 1. számú általános isko­láiban osztályonként osztályfőnöki megemlékezés volt a történelmi eseményről, majd pedig az úttörő rajok adtak szavalattal, énekkel tarkított kis műsort A 6. számú általános iskolában az úttörök teljesen, önállóan szervezték meg az ünnepséget, amit három-há­rom osztály összevonásával tar­tottak meg. A kismegyeri tanyai iskolában szépen feldíszítették az osztályokat zászlókkal, cserepes virágokkal. A felső tagozatosok előtt Bobó Dezső nevelő, az alsó tagozatosok előtt pedig Zsíros Andrásáé nevelő méltatta má rei­ns 15-e jelentőségét Hasonló megemlékezések voltak a város többi általános iskoláiban is. A középiskolákban a KISZ- ■zervezetek gondoskodtak az ün­nepség megszervezéséről, a műsor összeállításáról. A közgazdasági technikumban hatodik óraként minden osztályban, külön tartot­tak megemlékezést, A Rózsa Fe­renc Gimnáziumban hangos be­mondó útján szavalatot, ének- és zeneszámokat közvetítettek az osztályokba Ezt megelőzően Leel- Ösy Bertalan mondott beszédet. A szlovák gimnázium tanulói szombaton a szlovák kollégium­ban gyűltek egybe tanáraik veze­tésével Az ünnepi műsor kereté­ben az iskola énekkara is szere­pelt. Az iparitanuló-iskoíLa (MTH) KISZ-szervezete az osztályfőnö*i órákra szervezett kis ünnepsége­ket. Az út-, híd- és vízműépítési technikumban az intézet nagy előcsarnoka volt a megemlékezés színhelye. Jelen volt a tantestü­ket, a KISZ iskolai bizottsága^ valamint a tanulók teljes lét­számban. Március 15-e, hétfő iskolai szünnap. Ez alkalommal a békés­csabai középiskolák KlSZ-szerve- zetei és bizottságai, intézetük ne­vében koszorút helyeznek a Kos- suth-sajobocra, A békéscsabaihoz hasonlóan megyéink többi általános és kö­zépiskoláiban is megemlékeztek március idusáról. —hr _ A Spanyol Kommunista Párt nyilatkozata Párizs Az Humanité közi a Spanyol Kommunista Pártnak a spanyol- orsrógí helyzetet elemző és a kommunista párt programját kör­vonalazó nyilatkozatát. A nyilatkozat kiemeH, a Fran­st» diktatúraellenes mozgalom a murtkéstüntetésekkel, sztrájkok­kal, újabban pedig a diákok vala­mennyi főiskolára kiterjedő meg­mozdulásaival eddig nem tapasz­A Német Békeunió az ellenzéki érék összefogását követeli talt méreteket öltött. A néptöme­gek harca fontos részeredménye­ket ért el. De naivitás lenne azt hinni, hogy a Franco-rendszerrel való tárgyalás írtján érvényt lehet szerezni a különböző rétegek jo­gos követeléseinek. A Spanyol Kommunista Párt elveti a komp­romisszumos megoldást Rámu­tat, hogy az adott körülmények között békés eszközökkel, a poli­tikai harc fokozásával és általá­nos sztrájk kirobbantásával meg lehet dönteni a Franco-rendszert. A nyilatkozat ezután hangsúlyoz­za: A különböző nemzeti erők között sürgősen meg kell kezdeni a tárgyalásokat (MTI) Moszkva felkészült a választásokra Jugoszláv gazdasági küldöttség érkezett Budapestre Budapestre érkezett dr. Jo- zse Brilejnek, a Jugoszláv Szö­vetségi Végrehajtó Tanács tag­jának vezetésével a jugoszláv gazdasági küldöttség. A jugosz­láv delegációt Vályi Péter, az Or­szágos Tervhivatal elnökének első helyettese, dr. Lévai András, ne­hézipari miniszterhelyettes, vala­mint az Országos Tervhivatal, a Külkereskedelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium vezető munkatársai fogadták. Jelen volt dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság budapesti nagykövete. A gaz­dasági tárgyalások szombaton megkezdődtek. (MTI) Ma reggel hat órakor kitárul­tak a választókörzetek, a Szov­jetunió tíz köztársaságában. Tíz­milliók járulnak az urnákhoz, hogy tanácstagokat válasszanak a kerületi, városi, területi taná­csokba. Országszerte befejeződött az egységes tanácsok helyreállí­tása azokon a helyeken, ahol 1963- ban külön ipari és mezőgazdasági tanácsokat szerveztek. A Szovjetunióban a lakásépít­Kairó Az A1 Gumhurija jelentése alapján közli a TASZSZ, hogy az EAK-ban működő nyugatnémet részvénytársaságokat és cégeket kezesre, egészségvédelemre, köz­oktatásra, a közszolgáltatások megjavítására kiutalt óriási ösz- szegek tekintélyes hányadával a helyi tanácsok rendelkeznek. He­lyes felhasználásuk, az elvégzett munkák lelkiismeretes ellenőrzé­se, az új lakások gondos elosztá­sa, a kereskedelem és közétkezte­tés problémáinak megoldása sok feladatot ró az új tanácstagokra. (MTI) az egyiptomi hatóságok ellenőr­zése alá helyezték, ami gyakorla­tilag annyit jelent, hogy a ható­ságok figyelemmel fogják kísérni e vállalatok tevékenységét. (MTI) í Hatósági ellenőrzés alá helyezték Egyiptomban a nyugatnémet cégeket Jenki tengerészgyalogosok ■ Tüzelő állásba vonulnak % jenki tengerészgyalogosok Dcl-Vietnamban. (Rádió-téLeíotó — MTI Külföldi Képszolgálat) Két érti&ed A szocialista iparosítás útján Duisburg A Német Békeunió valamennyi ellenzéki erő összefogásának jel­szavával indul a parlamenti vá­lasztási harcba A békeunió min­den választókerületben állít jelöl­tet és listáin helyt ad az összes olyan ellenzéki csoportnak és sze­mélynek, amely, illetve, aki for­dulatot akar a nyugatnémet poli­tikában — határozta el szomba­ton délután a Német Békeunió Duisgurgban tartott kongresszusa. (MTI) Johnson fogadta Wallace kormányzót Washington Johnson elnök szombaton dél­után fogadta a szélsőséges fajvé­dőket képviselő George Wallace alabamai kormányzót. A kihallgatást Wallace előző nap kérte. Utazását „biztonsági okokból” a legnagyobb titokban készítették elő. Washingtonba ér­kezve, testőreinek kíséretében egyenesen a Fehér Háziba sietett, s a hátsó kapun ment be, hogy elkerülje a reá várakozó tünte­tőket Selmában változatlanul igen fe­szült a helyzet. Martin Luther King egyik munkatársa kijelen­tette, hogy a Montgomerybe, az alabamai fővárosba tervezett sza­badságmenetet adott jelre akkor is megtartják, ha a helyi ható­ságok továbbra is ellene foglal­nék állást. (MTI) Ipar nélkül félkarú óriás $ nemzet — mondotta Kossuth . 0 - jós. S bár e szavak eääiangzn.»a óta egy évszázad telt el, a máso­dik világháború küszöbén Ma­gyarország még mindig elmara­dott agráripari ország volt 1938- ban a nemzeti jövedelemnek csak 46 százaléka származott az ipar­ból, s a magyar ipar termelése csak körülbelül egynegyedével volt több, mint 1913-ban. De még ez a fejlődés sem volt egyenletes, hiszen a gazdasági válság évei­ben meredeken zuhant a terme­lés görbéje és csak a háborús ké­szülődés ösztökélte gyorsabb ütemre a magyar kapitalizmust. S ami kevés volt, annak tekinté­lyes részét is tönkretette a hábo­rú. A gyáripar állóalapjainak mintegy fele megsemmisült. Kü­lönösen súlyos veszteségeket szenvedett az amúgy is viszony­lag fejletlen gépgyártás, vas- és fémipar, valamint a vegyipar. Amikor 1945 májusában a Magyar Kommunista Párt konferenciája kiadta az ország újjáépítésének jelszavát, az üzemek létszáma az előző évinek egy hermádét sem ér­te el, s az ipari termeié® mennyi­sége az 1944-es szánt egyötöde kő­iül mozgott. A Szovjetunió sokoldalú segít­ségével, népünk áldozatos munká­jával új élet fakadt a romokon. Megindult a hősi újjáépítés, majd a hatalmi harcok éldőltével, az ország szocialista iparosítása. Az újjáépítés befejezése óta 1949—64 között a szocialista iparosítás po­litikája eredményeként a magyar ipar több mint négy és félszeresé­re növelte termelését, 1938-hoz ké­pest pedig termelése csaknem a hatszorosára növekedett. Annyi ez, mintha az 1938-as ipar mellett még öt ugyanakkora ipar látná el az azóta mindössze 10 százalékkal növekedett lakosságú országot. Ipari országgá vált hazánk. Küzdelmes, nehéz évek munkájá­val jutottunk el idáig. A felszaba­dulás utáni első években iparunk fejlesztésében élért jelentős ered­ményeket az ötvenes évek első felében az egész gazdasági életre kiterjedő torzulás, majd a fejlő­dés megtorpanása követte. Az akkori gazdaságpolitika nem vette kellően figyelembe szocialista épí­tőmunkánk körülményeit, a szoci­alista országok együttműködésé­ből adódó lehetőségeket. Előbb a fejlődés ütemének megalapozat­lan hajszolása, a túlzott méretű beruházások, majd a jobboldali revizionista nézetek érvényesülé­se akadályozta a népgazdaság s ezen belül az ipar arányos, a bel­ső és a szocialista világrendszer­ből adódó külső feltételeket egy­aránt figyelembe vevő fejleszté­sét. Nem a szocialista iparosítás po­litikájában volt akkor sem a hi­ba. Országunk gyors ütemű iparo­sítása előrehaladásunk elengedhe­tetlen feltétele volt. Olyan, vi­szonylag sűrűn lakott ország, mint Magyarország, csak fejlett iparral képes lakosságának magasabb életszínvonalat biztosítani. A hiba a fejlesztés erőszakolt ütemében és belső arányaiban volt. E hibák azonban nem homályosíthatják el azt az óriási alkotó munkát, ál­dozatkészséget, amit ezekben az években is dolgozó népünk a szo­cialista ipar megteremtésében el­végzett és tanúsított. Az ellenforradalom után az MSZMP, felszámolva a korábbi időszak hibáit, olyan gazdaságpo­litikát dolgozott ki s valósított meg, amely helyesen vette szám­ba hazai adottságainkat és a nem­zetközi munkamegosztás követel­ményeit. Iparunk fejlesztésében figyelembe vesszük, hogy a szoci­alista iparosítás parancsolóan megköveteli a nehézipar elsődle­ges fejlesztését, de a szocialista országok közösségének léte nem teszi szükségessé, hogy minden szocialista ország a nehézipar minden ágát megteremtse. Ugyan­akkor valamennyi ország feladata, hogy maximálisan törekedjék a hazai adottságok adta lehetőségek kihasználására, a gazdaságosság fokozására, a munka termelékeny­ségének a lehető legnagyobb mér­vű növelésére. Mindezt figyelem­be véve, célul tűztük iparunk belső szerkezetének további javí­tását. Elsősorban olyan iparágak fejlesztését szorgalmazzuk, ame­lyek a mi viszonyaink között a leggazdaságosabbak, amelyek vi­szonylag kevés anyagot használ­nak fel, s ugyanakkor kvalifikált munkát igényelnek, termékeik korszerűek és keresettek. A szocialista iparosítás politi­kája eredményeként két évtized alatt jelentősen megváltozott or­szágunk gazdasági térképe. Űj ipa­ri települések jöttek létre, új ipari üzemek százait rajzolta fel az alkotó munka e térképre. A felszabadulás előtt a magyar ipar egészségtelenül, a fővárosra kon­centrálódott. Néhány kisebb ipa­ri centrumon kívül az ország töb­bi részén, és különösen az Alföl­dön alig volt ipar. Jellemző, hogy 1936-ban Szabolcs és Szatmár megyében mindössze 1180, Hajdú és Bihar megyében (Debrecen nélkül) összesen csak 1071 mun­kás dolgozott a gyáriparban. A vi­dék iparosítása eredményeként új iparvidékek keletkeztek az or­szág különböző tájain, ipar hono«

Next

/
Oldalképek
Tartalom