Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-14 / 62. szám
WéB. Március M. 3 Vasárnap A szarvasiak se maradjanak le A mezőgazdaságban mostanában divat az időjárásra hivatkozni. Az ősszel bizony mostoha volt hozzánk és sok kárt, bosszúságot okozott a tsz-ekben, állami gazdaságokban. Csoda-e hát, ha szidtuk az időt, ha valami nem ment vagy ha késett a betakarítás, szántás-vetés? A tél sem volt a legkedvezőbb, de a január azért megajándékozott bennünket néhány melegebb nappal. Egyes termelőszövetkezetek éltek is ezzel az alkalommal és ahol lehetett, pótolták a lemaradást. Szarvason is volt olyan tsz, ahol minden kedvező alkalmat kihasználtak, hogy folytassák télen is a kint maradt kukoricaszár betakarítását, valamint a szántást. Jelenleg már csak 156 holdon vár eltakarításra a kukoricaszár, ebből viszont 140 hold a Táncsics Tsz-é. A szán táti an terület 1161 hold összesen a községben. Nem olyan nagy terület, hogy rövid időn belül ne lehetne ezen a szántást befejezni. Sajnos, a helyzet nem biztató. Bizonyos tespedtség uralkodik a termelő- szövetkezetekben. Még most is ag időjárás a legjobb pajzs, amely mögött a kényes kérdések •UH menedéket lehet találni. „Ezért késett a fejtrágyázás...« ezért nem szántottunk...” és így tovább. Ilyen és ehhez hasonló kifogásokat lehet hallani több helyen. Arról viszont, hogy hogyan akarják pótolni a kiesést, hogyan szervezik meg a munkát, nem sok sző esik, A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ahol egy percre sem feledkeznek meg arról, hogy az ez évi termést is biztosítani kell, ott a munkákkal sem maradtak le olyan nagy mértékben. Az orosházi járásban mar jö néhány termelőszövetkezetben befejezték a fejtrágyázást. Sok helyein — ha csak egy nap is lehetett — szántottak, kihasználták a kedvező időt. Szarvason is van erre példa, de csak a Dózsa Termelőszövetkezet vezetői mondhatják: nem állunk rosszul a tél végi munkákkal, a tavaszi előkészületekkel. Itt a legkevesebb a szántatlan terület, a íejtrágyáaással is napokon belül végeznek. A Táncsics Ttsz-ben bizony lemaradtak ezzel a munkával, s a pótolnivaló igen sok. A tervezett 1860 hoki helyett csak 604-re szórták ki a műtrágyát. Igaz, van olyan terv, hogy az ÖRKI-vei közösen, repülőgéppel fejtrágyázmak. Csakhogy ez még elég bizonytalan. Most már az idő sürget. Vajon lesz-e elég erő ahhoz, hogy a gyorsan szaporodó tavaszi • tennivalókat sürgősségi sorrendben és időben elvégezzék? Nem lett volna helyesebb már korábban gondoskodni a fejtrágyázás Jobb megszervezéséről? Hiszen itt is .tudják, hogy mennyire fontos az őszi vetésnek az idejében kiszórt műtrágyaA jó szervezésen különösen sok múlik minden termelőszövetkezetben. Nem mindegy, hogyan gazdálkodunk az erőnkkel; hogyan szervezzük meg a munkát, hogy mindent időben el tudjunk végezni. Jó lenne, ha mindenütt megszívlelnék: az idő nem vár, sürgősen meg kell ten. ni az előkészületeket a tavaszi munkákra, mert a tennivaló jó megszervezése fél siker. K. J. . Húsz esztendeje történt Űj barázdák Geszten ft Szép tavaszi idő volt” — Ember az eke előtt — Egy fénykép körbejár — Földosztók emlékeznek A geszti tanácsháza elnöki szobájában történelmi napokat idézünk, húsz évvel ezelőtti eseményeket. Magyarországon 1645 tavaszán itt osztottak először földet a szegényparasztoknak. Március második hetét mutatta a naptár, mint most. — Szép tavaszi idő volt. Szikkadt a föld, lehetett szántani — mondja Súlytó Gábor, az Egyetértés Tsz tagja és egy 20 éve készített fényképet vesz elő. Amatőr- kép, tjerettyóújfalusi fényképész készítette azon a napon, amikor a kapott földön az első barázdákat hasította. Kézről kézre adjuk nézegetjük. Emberkoszorú veszi körül a két tehenet, s az ekét. Sulytó Gáborral együtt mindany- nyian hunyorognak a fénytől. Micsoda büszkeség sugárzik a tartásukból, arcukról! A Tisza-bir- tok örökösei lettek. A képen láthatók egy része Berettyóújfaluról érkezett —- ellenőrizni a földosztás menetét----a vármegye közp ontjából. A mezsgyekarók akkor már két-három napja jelezték: Geszten azoké a föld, akiket évszázadok óta illet, akik verejtékeztek rajta. Kébszáznegyvenki- lenc csalód 1440 hold föld gazdája lett a vadkerti, vátyoni, bogy oszlói, sziki-pusztai, begécsi határrészben. — Milyen volt akkor a falu, mit csináltak az emberek, hogyan kezdték él az új életet? fi kérdést kedves vendég teszi fel, tulajdonképpen ő kérte emlékidézésre Bagdi Gábort, Balogh Imrét, Bíró Lászlót, Sulytó Gábort, az akkori földigénylő bizottság tagjait, a geszti földosztás irányítóit. Nyikolaj Zabélkin elvtárs a vendég a Szovjetunió Hőse, a Novosztyi (APN) Sajtóügynökség magyarországi irodájának vezetője. Amikor itt a földet osztották, ő a Szovjet Hadsereg tisztjeként még hazánk területén, valahol a Dunántúlon harcolt. Most meg akar ismerkedni azokkal, akik a felszabadult földön elsőként juttatták földhöz övéiket. Bagdi Gábor szól, beszél. Ö volt a bizottság vezetője. — A bizottság megalakítása után hírül adtuk a faluban, hogy aki földet akar íratni, jöjjön fel a községházához. Az emberek jöttek. Feltérképeztük az osztandó területet. Először a táblák sorrendjét csináltuk meg. Az igénylők nevét, számát cédulára írtuk, ezt később kalapból húztuk ki. Háromtól tíz holdig terjedt az egy csalódnak adott föld. Ahol több gyerek volt, ott többet kaptak. Ahogy emlékszem, Cseke Ferenc, Nagy Mihály, Balogh Antal és Szitás Zsiga kapott csak tíz holdat. Én és még vagy öten csak két hóidat írattunk, mert volt egy kevés... A községháza olyan volt akkor, mint egy bolygó méhkas. Voltak igazítások, kérések, azokat intézni kellett. Nem mentünk haza egész nap. Az asszonyok közül többen itt voltak, itt sodott meg olyan alföldi körzetekben is, ahol azelőtt legfeljebb kisipar volt S míg a háború előtt a gyáriparban dolgozók többsége a fővárosban talált munkát, ma mór e tekintetben a vidéki ipar van túlsúlyban. Üj, hazánkban azelőtt nem ismert iparágakat hoztak létre. Megszületett és nemzetközi tekintélyre tett szert a magyar autó- buszgyártás, golyósesapágy-gyár- tás, Mfejlődött a finommechanikai ipar, a szerszámgépgyártás, a régi hagyományokat tovább fejlesztve, erősödött a híradástechnikai ipar, a gyógyszeripar. Tehetséges konstruktőreink, szakmunkásaink munkája eredményeként sok, külföldön is ismert, korszerű terméket gyártunk. Ilyenek többek között autóbuszaink, folyami' tengerjáró hajóink, nagy pontosságú szerszámgépeink, az orvosi röntgen berendezések, különböző távközlési hálózatok, a világhírű magyar gyógyszerek s kömnyűipa- ' runk, élelmiszeriparunk sok or- ' szagban keresett termékei. Az ipar fejlődése eredményeként nemcsak a munkanélküliséget s a vele járó létbizonytalanságot száműztük örökre az országból, de az ipari dolgozók számának növekedése alapvető forrása volt az életszínvonal javulásának. 1938 óta megkétszereződött az iparban foglalkoztatottak száma és ez a szám ma már másfél millió. Ugyanekkor az építőiparban százezerről mintegy háromszázezerre nőtt a foglalkoztatottak száma. A terméséi? növekedésének másik, s egyre fontosabb összetevője a munka termelékenységének emelkedése. 1964-ben az iparban a munka termelékenysége 2,7-szere- se volt az 1938. évinek. 1950 és 1960 között a termelés növekedésének nagyabbik fele — 58 százaléka — a foglalkoztatottak számának növekedéséből származott. A második ötéves terv szerint a termelés növekedésének legalább kétharmadát kellene a tormelé- kenység emelésével elérni. 1961— 62-ben az ipair lényegében teljesítette e feladatot. A legutóbbi két esztendőben azonban a termelékenység növekedése nem érte el az előirányzatot. . Iparunk fejlődési üteme a következő években mindenekelőtt a termelékenység növekedési ütemétől függ. A magyar ipar fejlődésének intenzív korszakába lépett, amikor minden tekintetben a munka hatékonyságának növelése vált fő feladattá. A gazdasági munka hatékonyságának növelése tehát nem az idei esztendő valamilyen átmeneti feladata csupán, hanem iparfeljesztési politikánk alapelve a következő évekre, évtizedekre is. Nagy utat tett meg a magyar ipar az elmúlt két évtizedben és szélesek azok a távlatok, amelyek fejlődése előtt állnak. A már elért eredményekre s a szocialista országokkal való növekvő együttműködésre alapozva, 20 év alatt (1960—80 között) a párt Vlil. kongresszusán elfogadott irányelvek szerint mintegy ötszörösére növekszik majd iparunk termelése. Számítások szerint, míg ma az ipar a nemzeti jövedelemnek 63 százalékát adja, addig 1980-ig ez az arány mintegy 70 százalékra fog nőni. Adottságainknak megfelelően az iparon belül a jövőben is elsősorban a kevésbé nyersanyag- és energiaigényes ágazatokat fejlesztjük. Különösen gyors fejlesztést irányzunk elő a vegyiparban. A távlati elképzelések szerint az 1960. évi egy kilogrammról 1980-ra előreláthatóan 50—60 kilogrammra növekszik majd az egy főre jutó műanyag termelés. A feldolgozóiparban elsősorban a korszerű technikán alapuló ágazatoké lesz a vezető szerep. Így például a gépiparban, a hiradástechnikai eszközök, műszerek, automatikák gyártása, a nagy pontosságú szerszámgépek előállítása, feldolgozóiparunk más ágai közül a hazai hagyományok, adottságok felhasználásával ugyancsak az átlagosnál gyorsabban fejlődik majd a gyógyszer- ipar, a konzervipar s a ruházati ipar. Két évtized alatt évszázados elmaradottságot aligha lehetett behozni. A munka termelékenységében, gyártmányaink műszaki színvonalában, a gyártási technológiában sokat kell még tennünk, hogy minden tekintetben felzárkózzunk a nálunk ma még fejlettebb országokhoz. Amit megtettünk, amit elértünk, azonban nem kevés és biztos alapúi szolgál a további előrehaladáshoz. Földes István Súlytó Gábor: — Szikkadt a föld, lehetett szántani... főztek ebédet, vacsorát. A portákon az emberek faragták a mezsgyekarókat, az utcán tárgyaltak, beszélgettek, tervezgettek. Készültek a munkára. Szép, meleg idő volt. A kertekben veteményeztek az asszonyok. Távolról, Szolnok irányából néha még ágyúdörgést lehetett hallani. — Berettyóújfaluból, a vármegye akkori központjából azt az ukázt kaptuk március elején, hogy 3 nap alatt szét kell osztani a Tisza-birtokot. Ez lesz a mintaosztás, utánunk csinálják majd a többi községben. Március 7—8—9. volt az osztás napja. Aztán kezdődött a szántás. Ki hogy tudott, úgy látott neki. — En még. emlékszem — szól közbe Bíró László —, Tárnok László volt az első földhöz juttatott ... — Zsirka Lajos egy kataszteri holdat kapált fel. Nem volt ekéje, jószága. Aztán szerzett ekét, ő húzta, meg a nagyobbik lánya. A kislány az eke szarvát tartotta — említi Proksz Béla párttitkár, aki fiatal legény (volt akkortájt. — Ügy segítettek egymásnak az emberek, hogy öröm volt látni. Mivel igavonó állat a házaknál kevés akadt, a kastélyban székelő szovjet parancsnokságtól kértek egy-két napra. Szívesen adtak segítséget. Csak így tudtunk elvetni 45 tavaszán... Bagdi Gábor: — Az igénylők nevét cédulára írtuk... Itt indult Geszten az élet húsz éve. Nehéz, de felemelő küzdelem volt. Emberi küzdelem a javából. Zabélkin .elvtársat persze nagyon érdekli a mai élet is, a mostani tavasz is. Ma a község lakosságának 82 százaléka az Egyetértés Tsz-ben dolgozik, néhány család pedig egyénileg gazdálkodik. A szövetkezet most van erősödőben, ahogy azt Tárnok János elnök mondja. A tavalyi munkáért prémiummal együtt harminc forint jövedelemhez jutott munkaegységenként a tagság. Az idén többre számítanak az emberek. Ehhez jobb munkát kell végezni, fegyelmezettebb munkát. S mindent idejében tenni tavasztól az ősz végéig. Mindenkinek, személy szerint. Üjra vetéshez készülődnek Geszten. Szinte ugyanolyan buzgalommal készülnek hozzá az emberek, mint húsz éve. Ahogyan akkor az éppen megalakított ’ immunista párt is a vetés, szántás szervezését, lebonyolítását irányította tűzzel-héwel, most is a község kommunistái ’őrödnek a legjobban a kenyér sorsával. A Balogh Imre: J— Tárnok László volt az első földhöz juttatott Geszten... tavaszi „haditerv” már elkészült, a gépek, a vetőmagos zsákok is készenlétben állnak, nemkülönben az emberek. Jó munkaszervezéssel, határozott irányítással idejében földbe tudják rakni az új termésnek valót. Mint két évtizede, azon a történelmi tavaszon. Pallag Róbert Fotó: Kocziszky László
