Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

1965. március 2L 4 Vasárnap / Eredményes volt aII. Műszaki Fejlesztési Hét Csaknem kétezren vettek részt az előadásokon és egyéb rendezvényeken — Intézkedési terv készül a tapasztalatok hasznosítására — A tájékoztatás javítására műszaki és agrárnapokat szerveznek Március volt. 1952. Szarvasi vil­lanyszerelők, épületlakatosok, bá­dogos és vízvezetékszerelők, gép­lakatosok, motartekercselok, a 20—25 évi magánkisiparosi éle­tükben összegyűjtött gépeket, anyagot közös műhelybe vitték. Tizenheten voltak. Mindegyik jegyzett részjegyet, s így a meg­alakult ktsz összesen 69 ezer fo­rint értékű ^lappal kezdett dol­gozni. És ott, ahol valamikor a kakastollak cicáztak — a régi csetndőrlaktanyában. S most az elnök irodájában kis szekrényen hever a „legfiatalabb” terméke a ktsz-nek, a „merülő fűtőtest” há­rom változata. A legnagyobbal 20—25 perc alatt 35—40 fokra melegíthető fel 80—100 liter víz. ök kísérletezték ki, hogy az em­berek mindennapi igényeit ezzel is jobbam kielégítsék. Reggel a villanykonnektorba helyezed a fűtőtest gumírozott zsinór dugó­ját, 5 perc múlva van 5 liternyi meleg vized és mosakodhatsz, bo­rotválkozhatsz. A szomszéd irodában a könyve­lés „székel”. Ez volt a csendőrség vallató szobája. S eszembe jut 1937. Nyár volt. Tömegével ci­tálták a laktanyába az embereket. S a mai könyvelői szobában ver­ték a talpukat, veséjüket vagy éppen villanyáramba kapcsolt drótot húzgáltak testükön. Pedig aiz olyan emberek, mint Korbely Mihály napszámos 'nem akartak mást mint „ .;. Kicsit több bért, egy jó tál élteit Foltatlan ruhát, tisztességet...” Most pedig nem olyan régen ebben a szobában azt számolták ki, hogy az 1964-es esz­tendőt a ktsz 5,4 millió forint nyereséggel zárta és 1 millió fo­rint nyereségrészesedés jut a 700 szövetkezeti tagnak. (Mert ma már ennyien vannak.) Tizenhá­rom év — és hol tartanak! Tavaly építették fel az autószervizt Szarvason, létesítettek javító kombinátot Kondoroson, szolgál­tató házat Csabacsűdön, kályhás részleget Békéscsabán. Tizenheten kezdték 69 ezer fo­rint értékkel, s 1964-ben összler- melési értékük 60,5 millió forint két. Évek óta elérik a havi 1700 forintos átlagkeresetet A vallatószobában régen számba vették a rendőri felügyeleteseket, akik nem hagyhatták el Szarvast, akiket eltiltottak a nyilvános he­lyek látogatásától, akik nem ad­hattak fel táviratot nem telefo­nozhattak, ellenőrizték postai küldeményeiket, mert valami olyasmit akartak, ami ma van a laktanya helyén. Ma pedig a könyvelésen & mindenütt azt is számiba veszik a többi dologgal együtt, hogy olyan munkásai vannak a szövetkezetnek, mint Gavula, Eckert, Temesvári, akik­nek volt eszük, szívük, akaratuk, hogy a ktsz-ben megkezdjék a vasöntést, a csempe- és a tűzhely- gyártást. Vagy az olyan munkáso­kat, mint az elektromos üzemrész brigádjának tagjait, akik 1964- ben a KISZ megyei bizottság ál­tal hirdetett versenyben első helyezést értek él. S innen, ebből a szobából nem a szegedi királyi törvényszékre küldik az embere­ket, mint 1937-ben a vesén verte­ket, hanem külföldre, hogy vilá­got lássanak. Jó munkájukért negyvenen voltak tavaly külföl­dön. Egyrészük Szovjetunióban, másik részük Berlinben, Lipcsé­ben, ismét mások Ausztriában jártak. A tizenhárom év nem volt la­kodalmas út Kezdetben mindenki saját feje után. akart menni, mindenki többet tudott a másik­nál és semmi sem volt jó. Mert még csak ízlelgették a közösségi életformát, s ha valaki összeve­szett a feleségével, mérgét a szö­vetkezeten tölthette ki legjobban vagy éppen az elnökön. Krajcso- vics András csaknem összeszidta az elnököt, mert neki lánya szü­letett. Úgyis választották meg Székely Lacit (így hívják) elnök­nek, hogy ő a legfiatalabb, legyen ő; mert nekünk olyan kell, akit, ha kidobnak az ajtón, visszamegy az ablakon. Ruzicska Mihály mondta ezt, és még hozzátette: Ha nem válik be, megcseréljük. Tizenhárom év után azt is el lehet mondani már, hogy acsend­őrlaktanya „elfoglalása” sem volt bevonulási ünnepség. Megkapták telephelyiek a laktanyát, de a felső épületben más intézmény volt elhelyezve. S ez korlátozta a jobb élhelyezkedést. Ezért né­hány idősebb munkás csaknem napszámra verte a vasat, búgatta a motorokat, míg végül a felső épületben elhelyezkedett intéz­mény emberei megunták a dö- römbölést, zúgást é® elköltöztek. Ebben az időben még a könyvelő sem volt ínyükre. Amikor meglát­ták, hogy Gyurik János 50 kilónyi könyvet, papírt hoz a nyilvántar­táshoz, megijedtek. ' — Minek ide annyi könyv, annyi irat? Be kell írni a bevé­telt, a kiadást. A bevételt fiókba kell tenni, levonni belőle az anya­got, a többit kétfelé dobni, fele a szövetkezeté, fele a mienk. Csaknem szemére hányták, hogy azért szervezte a szövetke­zetét, hogy könyvelő lehelen. Most már csak mosolyognak az ilyen epizódokon. A korszerű központi üzemház minden műhe­lyében fénycsövek világítanak az­óta. Van fürdőjük, orvosi rende­lőjük, klubszobájuk, tv-jük. Még büféjük is. Pedig hét az el­ső években előfordult, ha anyagot akartak vásárolni egy-két havi fi­zetésit hagytak bent, mert más­ként nem volt pénzűk. Gyurik Já­nos, az akkori főkönyvelő egyszer meg is jegyezte Székely László el­nöknek; — Te Laci, úgy fogunk járni, majd meglátod, mint Urbancsok- nak a cséplőgépe. — Az, hogy1 járt? —i Kigyulladt és Urbancsok nézte, hogy lángol, s amikor a fa leégett, a felizzott vasváz össze- csuklott és csak a négy égremere- dő kerék maradt meg. •Egy jó évtizeddel ezelőtt • volt ez, amikor még tizenhét, harminc, negyven villanyszerelő, épületla­katos, bádogos, vízvezetékszerelő, géplakatos, motortekercselő gyűr- kőzött neki, hogy valami újat al­kossanak a csendőrlaktanyában. Sikerült nékik. Cserei Pál A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetségének megyei 'intéző Bizottsága Körös­falvi Pál intézőbizottsági titkár tájékoztatója alapján legutóbbi ülésén, amelyen részt vett Gál Ödön, a MTESZ központi titkára és bupták Ernő gépészmérnök, a GTE instruktora, értékelte a II. Békés megyei Műszaki Fejlesztési Hót tapasztalatait és eredményeit. Megállapította, hogy az idei hét programja tartalmában, színvona­lában és látogatottságában jóval meghaladta a tavalyit. Tíz tudo­mányos szervezet 32 előadástren­dezett, s ezek mindegyikét élénk érdeklődéssel és kellő aktivitással fogadták megyénk műszaki és •gazdasági szakembered. Dr. Osztrovszki Györgynek, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság el­nökhelyettesének megnyitó elő­adását, amelyben keresztmetsze­tet adott a tudomány szerepéről, a kutató munka helyzetér® és a műszaki fejlesztés időszerű kér­déseiről, 240-en hallgatták meg. Az érdeklődés a továbbiakban sem csappant. Az egy-egy iparág speciális kérdéseivel foglalkozó referátumokat gyakran alkotó vi­ták követték. A Közlekedéstudo­mányi Egyesület szervezésében Varga Jenőnek, a KPM 1/7 szak­osztályának helyettes vezetőjének a MÁV dieselesítésd programjá­nak helyzetéről elhangzott előadá­sán 160-an vettek részt. Igen jól sikerült a GTE és a Magyar Elekt­rotechnikai Egyesület közreműkö­désével rendezett hegesztőgép- és elektródakiállítás és bemutató. Az itteni tájékoztató előadásokon, a kiállításon és a hegesztési bemu­tatón mintegy 650-en jelentek meg. A részvevők hasznos taná­csokat kaptak a gyártó és forga­lomba hozó vállalatok mérnökei­től, megismerkedhettek a világ- színvonalon álló hegesztőgépek­kel. Még a legkisebb tudományos csoport előadását is élénk érdek­lődés jellemezte. Az Országos Er­dészeti Egyesület rendezésében Gyulán, az Erdőgazdaságban Kál- lay József főmérnök előadását a két pótkocsis rendszerű anyag- mozgatás eredményeiről, külön költségkihatásairól és további fej­lesztési lehetőségeiről csaknem harmincán hallgatták meg. E ren-, dezvónyneik már olyan gyakorlati haszna is van éppen az előadás nyomán, mely szerint rejtett szál­lítási kapacitást fedeztek fel az Erdőgazdaságban. A II. Békés megyei Műszaki Fej­lesztési Hét tapasztalatait össze­gezve megállapítható: eredmé­nyes, hasznos és rendkívül látoga­tott volt. Hibának talán csak az róható fel, hogy a megye távlata* kevésbé tükröződött a Műszaki Fejlesztési Hét programjában és előadásaiban. S ez tanulság a jö­vőre, hiszen a perspektívát jobban ismerve, eredményesebben lehet­ne kamatoztatni a megye műszaiki társadalmának szakmai tapaszta­latát és szakértelmét az ezzel kap­csolatos feladatok végrehajtásá­ban. Az ülésen elhatározták, hogy a MTESZ műszaki fejlesztési és az oktatási bizottságát megbízzák a Műszaki Fejlesztési Hét tapaszta­latainak feldolgozásával. A fel­adatokat intézkedési tervben rög­zítik, ami lehetőséget nyújt majd ahhoz, hogy a Műszaki Fejlesz­tési Hét tapasztalatait a hétköz­napi munkában hasznosíthassák; aprópénzre válthassák. Az intéző bizottság a műszaki­ak tájékoztatásának javítására aafc tervezi, hogy a jövőben műszaki és agrámapokat rendez. Ezeken a megye időszerű feladatait ismer­tetnék a hallgatósággal, ami egy­úttal a Műszaki Fejlesztési Hét folytatója is lenne. Podina Péter Tizenheten kezdték a osendőrlaktanyában őrcsizmák és taposták a lábfej ü­volt. Ebből export .16,5 millió. 1965-re pedig 70 millió termelési értéket terveztek, óbból 25 millió exportot. És jut most már itt a csendőr laktanya helyén is „több bér”, ahol ennek követeléséért rúgtak hasba embereket a cáend­Központi antenna berendezések szerelését most épülő vagy lakott állami, szövetkezeti társasházakba és öröklakásokba ez évre is vállalja a GELKA Központi Antenna Üzeme, Budapest, Vili. Népszínház u. 25. Telefon. 330-784. x Gerő János: ICicsi Bid UUMtysáfya Szatirikus kisregény merre vagytok!? — köszön han­'t. A nyomdász ijedten nézett a haragos emberre. Ilyennek még sohasem látta. Akkor még nem lakott a faluban, amikor Mihá­lyi a mesterét megkergette. Most azt várta, hogy Biri. he­lyett az ő nyakát szorongatja meg. De a kovács nem törődött vele, Birit átkozta továbbra is, kegyetlenül. Így aztán Strom, kihasználva a következő saroknál adódó al­kalmat, betárolt egy másik mel­lékutcába és igyekezett, ahogy a lába bírta. Nem mert visszate­kinteni, csak aztán, miután már jól elhaladt, magában sóhajtott egy nagyot: — Isten irgalmazzon annak, aki most a Mihályi útjába kerül. A kovács pedig bosszúsan megy tovább a hosszú utcán. Ba­kancsa nyomán — amit Kicsi Biri csinált meg még a tavasszal olyan jó erősre — szétfröccsen a fagyos sár és pici csapódá- sokkal hull alá a tankoktól szét­taposott járdadarabokra. Biriék előtt nagyot szusszant, megállt. Mindjárt megtudja itt, mitől hibban meg Kicsi Biri egysze­riben. Félrenyomja az elzárót, és harciasán benyit a nyikorgó kiskapum » — Jó napot, komámasszony, gosan, és mivel válasz nem jön, indul befelé a házba. A szobában meg is találja a családot. Az asztal körül ülnek mindnyájan, két fiú, három lány, meg az asszony. Kivétel nélkül húst rág mindegyik, amit egy rettenetes nagy tálból szed­nek maguknak az asztal közepé­ről. A gyermekek feketék, mint az apjuk és olyan aprók is. Most, a zsírral összemaszatolt képük­kel, akár az ördögök, Mihályi alig bírja a keresztlányát kivá­lasztani a sok zsírosképű gyer­mek közül. — Jó napot, komámasszony — mondja mégegyszer és csodálko­zik a nagy jóléten. Mindenkinél jobban tudja, hogy ezeknek ré­gebben még vasárnap is alig ju­tott egy kiló marhahúsra. Most meg egy fél disznó van feltran- csírozva az asztal közepén, félig elpusztítva. Hát ezeknek már ilyen jól megyen? — gondolja, azért nem szól egy szót sem, csak néz kérdően a komámasz­szonyra, aki olyan kövér, akár egy keverített kód. Három Biri is könnyűszerrel kiszakadna be­lőle. Szabó Aranka, Biri Tibomé pedig egy kapcaforma ruhada­rabbal törül geti az egyik széket, és hellyel kínálja a kovácsot. — Üljön le minálunk, polgár­társ, ha mór erre jár — mond­ja az asszony, közben vigyázza a koma arcán a megszólítás ha­tását. Hát azon van is mit nézni. A Mihályi képe olyanná válik, mint az érett cékla. — Mit jelent ez, Aranka? Santo hörögve mondja, és úgy néz szét a szobában, mint, aki mindjárt széjjelhajigálja ezt az egész, vályogból, sárból ké­szült alkotmányt, az egész há­zat. A gyermekek is abbahagy­ják a csámcsogást, tátott száj­jal figyelik a haragos embert. Csak a kövér susztemé nyu­godt, akár a halál. Méltóságtel­jesen válaszol: — Mától fogva megszűnt az Aranka, polgártárs! Mától kezd­ve az uram átvette a hatalmat. Ö parancsol mindenkinek. Mihályi elborult szemmel néz szét a szobában. Azt keresi, mi­vel lehetne ütni egy istentelen nagyot valahová, olyat, hogy széjjelvágja az egész megker- gült, megbolondult világot. De nem lát egyebet, csak a húsos­tálat a rengeteg cubákkal, meg az ablakban egy ócska bögrét, tele faszegekkel. Azt kapja fel, megforgatja a feje felett, és be­levágja a milliónyi faszeget a nagy húsostól közepébe. Aztán megy kifelé... Maga után bevágja az ajtót olyanképpen, hogy recsegve, ro­pogva ugrik kifelé az üveg a gyenge tákolmányból és dara­bokra hullik a küszöbre. Azután pillanatig csend kö­vetkezik, majd nyomban kitör az ordítás. A gyermekek bőg­nek torkuk szakadtából, a ko­maasszony pedig átkozódik ir­galmatlanul, zeng belé az utca. III. Mialatt a látogatás lezajlott, Kicsi Biri megelégedetten néze­lődött kifelé a községháza abla­kából, s nem tudott betelni ez­zel a dologgal sehogy sem. Csak állt, mint egy szobor, nézte a falut, és gondolkozott. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom