Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-19 / 66. szám

IMS. március 19. 3 Péntek Érdemes a tudományos fokozatra A felszabadulás ifjúkori nem­zedékéből, a mai 35—49 évesek közül bizonyára még keveseknek jutott osztályrészül a Magyar Tu­dományos Akadémián, a doktori disszertáció beterjesztése és meg­védése. Dr. Kovács Gábor kandi­dátus, a Szarvasi öntözési és Rizs- termesztési Kutató Intézet igaz­gatója minden bizonnyal e keve­sek köziül való. ö 1965. március 16-án népes tudós sereg és nagy számú érdeklődő előtt tett tanúbi­zonyságot: érdemes a mezőgazda- sági tudományok doktora címre. E tudományos fokozat megszer­zése nem egyszerű. A jelöltnek valami olyan újat kell produkál­nia, melyet a mezőgazdaság a tár­sadalmi célkitűzések előbbrevite- lére hasznosíthat, ami törvény- szerű nemcsak nálunk, hanem a világ mezőgazdaságában is. Dr. Kovács Gábor kandidátus a kö­tött és a szikes talajok mélymű­velésének fontosságáról, módsze­réről, az említett talajtípusokon az öntözéses gazdálkodás szerve­zéséről és eredményességéről, a talaj szervesanyag-ellátásárói és vízgazdálkodásáról, a termőképes­ség növeléséről készített disszer­tációjában tudományosan támasz­totta alá állításait. Lehetséges, hogy a disszertáció egyes tételei­nek rövid megfogalmazása helyen­ként nem ad teljes képet a beter­jesztett anyagról. A kedves olvasó megértését kérem a tömörítésért, ugyanis Kovács Gábor disszertá­ciója 407 gépelt oldalból áll. Ide kell számolnunk még azt is, hogy értekezésében 334 forrásmunkára utal, ugyanakkor a tudományos anyagot 87 táblázat, 63 grafikon és 9 fénykép egészíti ki, mely bi­zonyság arra., hogy a dolgok kel­lő megfontolásában nem volt hi­ányt A disszertáció beterjesztésére dr. Somos András akadémikus március 16-án délelőtt 10 árakor adott engedélyt. Az elnökségben ott volt dr. Cselőtei László egyete­mi tanár, dr. Szabolcs István, az Agrokémiai Intézet igazgatója, dr. Varga János, a mosonmagyaróvá­ri, Bélák Sándor a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia rektora, dr. Kolbai Károly, dr. Tamás Ist­ván egyetemi tanár, dr. Kurnik Ernő, az Iregszemcsei Mezőgazda- sági Kutató Intézet igazgatója, dr. Láng Géza, a ' Magyar Tudomá­nyos Akadémia levelező tagja, dr. Kemenesi Ernő és dr. Di Gléri János professzor, ök valameny- nyíen hazánk mezőgazdasági tu­dományának külföldön is legis­mertebb kutatói. A doktori disz- szertációt tehát a tudományos élet legjobbjai vizsgálták felül, fogad­ták eL Dr. KoVáis Gábor a tulajdon­képpeni munkásságát, melyet a disszertációban is feltárt, 1957-ben kezdte él. Lényegében hét eszten­dő állt rendelkezésére, hogy a gyakorlatban jónak mutatkozó mélyművelés előnyét tudományos eszközökkel ízeire szedje és a ku­tató ember precizitásával a többi között azt is meghatározza, hogy az így kezelt talajokon milyen volt a hozam, a baktériumélet, a széndioxidtermelés. A koratavaszi fagyok időszakában a mélyműve- lós milyen előnyökkel járt és így tovább. A tudományos munka leg­megkapóbb részlete a mélyműve­lés és a belvíz kapcsolata. Azt ál­lítja, hogy a tiszántúli talajok a kötöttség miatt hagyományos mű­veléssel nem megfelelő vízgazdál- kodásúak. Mélyműveléssel viszont a talaj mélyebb rétegeinek víz- gazdálkodását is igen előnyösen szabályozhatják az üzemek. A té­telt felállítja: a mély művelés fo­kozatosabb elterjedésével, a belvi­zek kártétele jelentősen csökkent­hető. Példákkal bizonyít, illuszt­rál az ÖRKI gazdaságaira, a me- zőhéki és a Töviskesi Állami Gaz­daságra hivatkozik, ahol nagy táb­lákon is eredményesen próbálták ki a kis parcellás kísérleteket. A Töviskesi Állami Gazdaságban holdanként 45 mázsánál is több kukoricát takarítottak be a mé­lyen művelt táblákról, míg a kont- rollparceHán alig termett 12 má­zsa. A méJyművelés termésfokozó hatását ma már kevesen vitatják. A mélyen fellazított talajban kedvezőbben fejlődnek a gyöke­rek, mint a sekély vagy éppen a középmóly szántásban. A betaka­rítás után a korábbinál több szer­ves anyag marad vissza az ilyen talajban. A mélyművelésnek — különféle adagú műtrágyákkal — ezért is igen jelentős a termés­fokozó 'hatása. Jó példát szolgál­tat erre már évek óta megyénk mezőgazdasága is. Az egyre növekvS termés­átlagok a leghűbb kifejezői an­nak, hogy a mélyműveléssel a ta­lajt fokozott vízgazdálkodásra le­het késztetni. A belvízveszély el­hárítását ugyanakkor, mint aho­gyan Láng Géza is említette, csak ezzel a módszerrel nem lehet le­küzdeni. Dr. Kemenesi Ernő és dr. Di Gléri János annak adott kife­jezést, hogy dr. Kovács Gábor kandidátus a luoernatermeeztés helyzetét az öntözéses gazdálko­dásban előbbre vitte. Tulajdon­képpen ez a fundamentuma tudo­mányos értekezésének, melyet a bemutatott vizsgálati eredmények alapján az elnökség egyhangúan elfogadott. Dr. Kovács Gábor dok­tori disszertációját az elnökség a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Tanácsa elé terjesz­ti. Az újságíróban azonban e tudo­mányos munka gyakorlati haszna matat. E nagyszerű tudományos mű hallatán mégis hogyan lehet­séges, hogy az ÖRKI 22 ezer hol­das gazdasága, ahol a terület na­gyobb hányadát öntözik, csaknem 10 millió forint bevételi hiánnyal zárta az 1964-es esztendőt? Nem is beszélve a 15 Békés—Csongrád megyei állami gazdaságról, me­lyek közül tavaly mindössze 4 volt eredményesen gazdálkodó. Nyilvánvaló, hogy e több millió forintos bevételi kiesésnek szám­talan összetevője van. Közöttük talán a legfontosabb: 1964-ben a talaj tápanyagellátására és feltá­rására a termelés gazdaságosságá­nak határán túl költötték ezek az üzemek. A gazdaságos arányok ki­alakítása, jóllehet újabb disszer­tációra készteti majd az ÖRKI egy másik kutatóját, mert ma már nemcsak a termelés színvonalának növelése érdekli az embereket, ha­nem a gazdaságossága is. Dr. Kovács Gábor doktori disz- szertáoiója — mint ahogyan dr. Kemenesi Ernő professzor is emlí­tette, fontos dokumentuma mező- gazdaságunknak, hasznos tanács­adója valamennyi kötött és szi­kes talajon dolgozó gyakorlati és sir' életi szakembernek; Dupsi Károly A békési Október 6 Tsz libatarmján Lászlónénak is három lánya van. azonban olyan helyen laknak, ahol nem lehet libát nevelni, tartaná. Azért nem marad üres a dunyhá­juk, párnájuk, mert a nagymama szorgalmasan gyűjti a tollat. Korcsok Júlia, akit a tojások összeszedése közben találtuk, har­madéves szakmunkás-tanuló a tsz-ben. Azt mondja, hogy a 809 tojó libától naponta 410—470 to­jást szednek össze csaknem kará­csony óta. A szomorúságuk csu­pán az, hogy a tojást nehezen tud­ják rendeltetése szerint, vagyis keltetésre értékesíteni. A keltetők nehézkesen veszik át, azért, mert kevés szövetkezetben tartják ér­demesnek a ldbaneveléssel, tépés­sel és hizlalással való foglalkozást. Libák sokasága gágog, totyog a tavaszias napsütésben a Békéscsa­ba és Békés közötti műút mentén. — Ez csak a fele az Október 6 Tsz törzslibaállományának, a má­sik fele egy másik farmon van — magyarázza Szász Lászióné. Mikor arra terelődik a beszélgetés, hogy mióta foglalkozik libával, azt vá­laszolja, hogy szinte születése óta. Szülei minden évben neveltek 35—40 libát. Kellett a toll a há­rom leánynak, de minden ősszel kellett a pénz is, amit a hízott li­Száz holdon vetettek hagymamagot Tótkomlóson Tótkomlós mindhárom terme­lőszövetkezetében már évek óta bakért kaptak. Ö is, két nővére is Pedig a tolira és a pénzre most is 6—6 párnával, kót-két dunyhával épp úgy szükség van, mint abban és két-két derékaljjal ment férj- az időben, amikor Szász Lászióné hez. A véletlen folytán Szász leány volt. foglalkoznak étkezési és du gha gy. ma termesztéssel. A hagyma­mag vetését összesen 100 holdon befejezték. Csütörtökön meg­kezdték az árpa vetését is s a há­rom termelőszövetkezetben össze. Ma kezdődik a verseny Heves és Békés megye szakácsai, valamint cukrászai között sen 265 holdon lesz tavaszi árpa. A fej trágyázások még tartanak. Eddig 2050 hold gabonát fejtrá­gyáztak. A község termelőszövetkezetei lemaradtak a szántási munkák­kal, különösen az Alkotmány TSz. A három szövetkezetben össze­sen mintegy 1000 holdnyi a szán- ) lattan terület. A hibákat látva, a községi ta­nács március 16-án végrehajtó­bizottsági ülésen tárgyalta a ta­vaszi felkészülést, és határozatot hozott a lemaradások behozásával kapcsolatos tennivalókra. Múlt év áprilisában kezdődött a cerseny Heves és Békés megye között, melynek szereplői szaká­csok és cukrászok. Az első for­duló után most, március 19-én és 20-án Gyöngyösön rendezik meg a második fordulót. Megyénket a vendéglátóipari vállalattól hat, a földművesszövetkezetéktől hét szakács képviseli az elsőséget el­döntő „összecsapáson”^ Az állami és szövetkezeti cukrászok együtte­sen tizenkét fővel kép":'°i telik magukat, és elküldi cukrászát, -a. lamint szakácsát az Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalat is. • A megyei tanács kereskedelmi osztálya a versenyt összéfiiancsclja tapasztalatcserével, így é*eT~sgé- si és vendéglátói tanfolyam hall­gatói, valamint szakvezetők, üz­letvezetők is meB+“VimMk a ver­senyt. A tapasztalatcsere résztve­vői ez»WKv2L +®nnim ányú' an vesznek részt és ftszak- * * - zva nor. szág, valamint Hajdú nwrp ne­vezetesebb ver.emr-Xa-eJt tekintik meg. Mint megtudtuk, néniteken Gyöngyösön „Békés me­gyei narot” tartanak. ami_azt je- rnti, hogy mesénk vend.' látói szakem1 ■~reinek készít”" *"1 it ta­lálják fel a verseny színhelyén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom