Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-19 / 66. szám
VMe. március 19. 2 Péntek A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közűi: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A SZOT elnökségének előterjesztése alapján módosította az üzemi tanácsokról szóló határozat egyes rendelkezéseit. A kormány megvitatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a múlt évben végzett vizsgálatok tapasztalatairól szóló jelentését s a tapasztalatok további hasznosítására határozatokat hozott. A külkereskedelmi miniszter beszámolt a tavaszi Lipcsei Vásáron részt vett kormányküldöttség útjáról. A kormány a beszámolót tudomásul vette, majd napi ügyeket tárgyalt. Az üzemi tanácsokról szóló, a Minisztertanács és a SZOT által 1963-ban hozott együttes határozat módosítását íz ipar irányításában történt szervezeti és hatásköri változások tették szükségessé. A módosítás az ipari nagyvállalatokat érinti: Olyan ipari nagyvállalatoknál, amelyeknek gyárai, telepei a fővárosban vagy egy megyében vannak, az üzemi tanácsot a vállalati szakszervezeti bizottság mellett kell létrehozni. Eddig az ilyen vállalatok valamennyi gyárában volt üzemi tanács. Az olyan ipari nagyvállalatoknál, amelyeknek termelő egységei az ország különböző megyéiben vannak, továbbra is gyáranként kell megválasztani az üzemi tanácsokat. Ezeknél az ipari nagyvállalatoknál vállalati szinten az üzemi tanácsok hatáskörét a szakszervezeti intéző bizottság gyakorolja. Az üzemi tanácsokat a második negyedévi termelési tanácskozásokon választják újjá. (MTI) Mit mond a tudós? Hogyan jutott hí a kabinból és hogyan mozgott az űrben Leonov alezredes? Az űrkutatás legújabb szovjet Bakeréről Nagy Ernő gépészmérnök, a MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztályának titkára a következőket mondotta el az MTI munkatársának: — A Voszhod-sorozat második kísérlete az elsőhöz képest számos érdekes, új mozzanattal bővült. Míg az első kísérletben „csupán” három űrrepülő, tehát egy tol'jes komplex munkacsoport egynapos repülése volt a feladat, most első ízíben valósult meg az embernek az űrhajótól többé kevésbé független, szabad repülése a világűrben. Természetesen, mind a ^szabad”, mind a „független” jelzőt fenntartásokkal kell használnunk, hiszen a világűrben való tartózkodás időtartama számos lélektani tényezőn kívül elsősorban attól függ, mennyi időre látták el az Űrrepülőt oxigénnel, energiával stb., s hogy űrrepülő- öltözéke és a hozzá kapcsolt különböző légtisztító, hűtő- stb. rendszerék mennyi ideig üzemképesek. Mindenesetre, az űrrepülőiruha üzemképességének idejére az embernek a világűriben való csaknem korlátlan mozgása lehetséges. — A hivatalos jelentés tanúsága szerint — folytatta Nagy Ernő — a háromüléses Voszhod-űrhajót a csütörtöki kísérletihez ki kellett egészíteni. Nyilván azért repült csupán két pilóta — méghozzá hivatásos repülők, magas képzettségű, gyakorlott mérnökök — az űrhajóval, mert minden valószínűség szerint, a harmadik ülés helyére szerelték azt a zsiliprendszert, amelyen át Leonov alezredes az űrhaját elhagyhatta és oda Visszatérhetett.. Ez a zsiliprendszer egy kétajtós akna, amelynek egyszerre csak egyik ajtaja nyit- ható, ami megakadályozza azt, hogy az űrhajó belsejéből a körülNagy Ernő nyilatkozata belül földi nyomású és összetételű levegő elillanjon. így egy-egy be- és kiszállás során csupán a zsdlip- akma térfogatának megfelelő mennyiségű levegő megy veszendőbe. — Még súlyosabb probléma az űrrepülő ruhájának technikai kialakítása. Ennek a ruhának egyrészt a megfelelő belső túlnyomást kell biztosítania, hogy a repülő egyáltalán életben maradhasson, azonkívül megfelelő lógzőberen- dezéssél a kellő levegőmennyiséget is adagolnia kell. A kísérletek és számítások szerint nem is ez a kritikus probléma — hiszen hasonló feladatokat a magassági repülőruha és a bányászok önműködő készüléke elkészítésénél már jól megoldottak —, hanem inkább az, hogy az űrrepülő a legkülönfélébb hő- és sugárzási hatásoknak van kitéve és ezek ellen ebben az esetben nem védi a kabin. A szervezet jelentős mennyiségű hőt fejleszt, s ezt a lélektani igénybevétel — a Stressz-hatás — még fokozza is. A nap, a född és maga az űrhajó is tetemes meny- nyiségű sugárzást — közte hősugárzást is —vetít az űrpilótára, ami szintén igen kellemetleniül megnöveli a hőmérsékletet. Az űrrepülő ruháját tehát olyan hatásos szeEőzőberendezéssel kell ellátni, amely meggátolja, hogy benne az űrrepülő életéit veszélyeztető fokra emelkedjék a hőmérséklet és a levegő nedvességtartalma. — Á hőmérsékletet ezenkívül a ruha anyagának megválasztásával, színének és visszaverőképes- ségónek változtatásával is lehet bizonyos mértékig befolyásolni. Elképzelhető az is, hogy egyes eseteikben például csak a föld éjszakai oldalán lehet biztonságoHuszonegy évvel ezelőtt san kilépni az űrhajóból, mert a napsütötte oldalon — nem tekintve az űrhajó saját árnyékába eső szűk csatornát — a hőmérséklet veszélyes értékre emelkednék. — Az űrhajóba való visszatérés nagyjából ugyanúgy oldható meg, mint a kilépés. Az űrhajó külső falán nyilvánvalóan megfelelő fogantyúkról gondoskodtak, amelyekben az űrpilóta megkapaszkodhat, mert egyébként az űrhajó felülete teljesen sima. — Bár tulajdonképpen egészen „autonóm” űrrepülőruhát is lehet készíteni, amely fölöslegessé tesz minden bekötő vezetéket, hiszen a megfelelő áramforrásokkal, oxigénpalackokkal stb. ellátták, mégis valószínű, hogy — ami az űrrepülő biztonságérzetét is növeli — ezúttal egy bekötőzsinór tartotta fenn az összeköttetést Leonov alezredes és a Voszhod—2 között. Valószínű, hogy ezen a zsinóron ; keresztül egyrészt az űrrepülő- j ruha áramellátásét lehetett a j Voszhod akkumulátoraiból meg- j oldani, másrészt ebbe lehetett be- ! építeni a fülkében tartózkodó Beljajev ezredes és a világűrben lebegő Leonov alezredes között a távbeszélő-összeköttetést. Egyébként a világűrben való hélyzetvál- toztatáshoz megfelelő kis rakétapisztolyra vagy gázfúvókára volna szükség. — A sikeres csütörtöki kísérlet óriási jelentőségű az űrhajózás jövője szempontjából. Elkerülhetetlen, hogy a jövőben az eddigieknél sokkal nagyobb űrállomásokat, űrrakétákat építsenek, de azokat csak részletekben lehet a világűrbe juttatni. Most bebizonyosodott, hogy az ember a szerelési munkákat a világűrben is el tudja látni, ha megfelelően felszerelték hozzá — fejezte be tájékoztatását Nagy Ernő gépészmérnök. már csak betetőzése volt a fasizmus magyarországi rémuralmának a hitlerista német csapatok beözönlése. Hazánk nyögött a sok véráldozattól, anyagi „hozzájárulástól” melyet a gyilkos, hódító háború követelt, de az ország urai mindezt kevésnek találták. Hogy a nép nyakán maradhassanak, hajlandók voltak minden támogatást megadni Hitlernek. Még az országot is áruba bocsátották, utat nyitottak a tényleges megszállásnak. Március 19-e örökké szégyenletes lapja marad a magyar történelemnek, ám egyenes folytatásaként következett be annak, ami ebben az országban a Tanácsköztársaság bukása óta történt. Horthy, mint a fasizmus egyik vállfájának első szálláscsináló ja, már 1919 után véres terrort vezetett be hazánkban. A nyomortól, különféle népbetegségektől tizedelt dolgozókat e terror jobban sújtotta, mint a tbc. A nemzetközi közvélemény nyomására később is csak látszatra szüntették be a törvénytelen kivégzéseket, kínoztatásokat, a kommunisták, s más demokratikus elemek nyílt, embertelen üldöztetését, hogy 1944. március 19-től újból kendőzetlenné tegyék rémuralmukat. A legsötétebb korszak jött el ekkor hazánkba. Az SS-ek által bátorított nyilas pribékek szabadjára engedték állati ösztöneiket, s megindult a kegyetlen hajsza minden ellen, amit emberinek lehet mondani. Föld alá kényszerültek a kisemberek pártjai, betiltották a szakszer, vezeteket, az ellenzéki sajtót, s ha valakiről csak gyanúsat is mondott egy rosszakarója, hogy demokratikus érzelmű, elfogták, Németországba hurcolták, s később, mikor már erre sem volt idejük, a Dunába ölték. S míg az ország vérben fet- rengett, a fasiszták vagonszámra, végeláthatatlan vasúti szerelvényeken, gépkocsikaravánokon rabolták Németországba a gyári felszereléseket, az állatállományt, a gabonát. Csak egy párt, a kommunisták pártja tudta ebben a súlyos helyzetben is, hogy mit kell tennie. Szervezte az egységfrontot, a népi ellenállást, a szabotázsakciókat, majd fegyveres partizán támadásokat intézett az SS- brigantik alakulatai, a nyilas puccsisták ellen. Több mint egy évig tartott hazánkban a rémuralom, amíg megérkeztek a felszabadító szovjet csapatok. Huszonegy év telt el azóta, de sohasem felejthetjük el ezt a korszakot. Vietnam Harci Napja I WWVWWVWVWWWWWVWW» Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1950. március 18-án, két amerikai hadihajó kötött ki Saigon kikötőjében. Maga a flotta főparancsnoka jelent meg ekkor Vietnamban, hogy támogassa a francia expedí- ciós hadsereget. Válaszként az USA hadihajók jelenléte ellen 300 000 saigoni hazafi rendezett elemi erejű tüntetést. „Le az amerikai imperializmussal! — tiltakozott Saigon népe. — Jenkik, hagyjátok el Dél-Vietnamot!” A francia rendőrök emberi mivoltukból kivetkőzve rontottak a tüntetőkre: hasztalan. A nép jogos haragját nem tudták elfojtani s az USA két hadihajója másnap, 1950. március 19-én dicstelen visszavonulásra kényszerült. Ez a nap azóta Vietnam népének Harci Napja északtól délig, s kivétel nélkül minden esztendőben harci riadó az amerikai imperializmus ellen. Amikor a francia exp>edíciósokat kiverte a nép Vietnamból, az amerikaiak léptek a helyükbe. Azóta mindent elkövetnek, hogy Vietnamot katonai támaszpontjukká és újtípusú gyarmattá alakítsák. E céljaik érdekében durván megsértették az 1954-es genfcl egyezmény szellemét és rendelkezéseit. Sőt, 1961 óta Dél-Vietnam- ban „különleges háborút” folytatnak. amelyet napjainkban Észak- Vietnamra és más szomszédos országokra is igyekeznek kiterjeszteni. 1965. február 7. óta, egymásután intéztek légitámadásokat a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen; Több száz repülőgépet küldtek rohamra békés falvak és városok ellen. Olyan gaztett ez, amely ellen az egész világon tiltakoznak a tisztességes emberek, a világbéke törhetetlen hívei. És egész Vietnam népe — Északtól Délig — szilárdabban, mint valaha, eltökélte, hogy továbbfejleszti | az 1950-ben Saigonban lezajlott USA-ellenes népi megnyilvánulás szellemét. A vietnami hazafiak azt követelik, hogy az USA vessen véget agresszív háborújának, vonja vissza a csapatait és tartsa tiszteletben a Vietnamról szóló 1954-es genfi egyezményt. A vietnami nép maga akar dönteni belügyei- rőL PSvel I. Beljajev ezredes a Voszhod—2 parancsnoka (balról) és Alekszej A. Leonov alezredes másodpilóta, űrutazásuk előtt a Vörös téren. (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) Díszszemlére készülnek fegyveres erőink Április 4-ét, hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját a hagyományos díszszemlével köszöntik fegyveres erőink: a néphadsereg, a belső karhatalom, a határőrség és munkásőrség. A fegyveres testületek díszalakulatai szorgalmas gyakorlással készülnek a díszszemlére. Részben már Budap>estre érkeztek és a fővárosban folytatják felkészülésüket a vidéki egységek is. A i díszegységekben elsősorban azok kaptak helyet, aki!: a kiképzés- , ben kiemelkedő eredményt értek eL A felkészülés időszakában gazdag kulturális és sportprogramok, üzemlátogatások, ifjúsági találkozók várják a fegyveres erők katonáit. Szórakoztatásukról többek között a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese és a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatainak művészegyüttese gondoskodik, a felszabadulási évforduló jegyében összeállított közös műsorral. (MTI)
