Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-19 / 66. szám

VMe. március 19. 2 Péntek A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közűi: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A SZOT elnökségének előterjesztése alapján mó­dosította az üzemi tanácsokról szóló határozat egyes rendelkezéseit. A kormány megvitatta a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökének a múlt évben végzett vizsgálatok tapasztalatairól szóló jelentését s a tapasztalatok további hasznosítására határoza­tokat hozott. A külkereskedelmi miniszter beszámolt a tava­szi Lipcsei Vásáron részt vett kormányküldött­ség útjáról. A kormány a beszámolót tudomásul vette, majd napi ügyeket tárgyalt. Az üzemi tanácsokról szóló, a Minisztertanács és a SZOT által 1963-ban hozott együttes hatá­rozat módosítását íz ipar irányításában történt szervezeti és hatásköri változások tették szüksé­gessé. A módosítás az ipari nagyvállalatokat érinti: Olyan ipari nagyvállalatoknál, amelyeknek gyárai, telepei a fővárosban vagy egy megyében vannak, az üzemi tanácsot a vállalati szakszer­vezeti bizottság mellett kell létrehozni. Eddig az ilyen vállalatok valamennyi gyárában volt üzemi tanács. Az olyan ipari nagyvállalatoknál, amelyeknek termelő egységei az ország különböző megyéiben vannak, továbbra is gyáranként kell megválaszta­ni az üzemi tanácsokat. Ezeknél az ipari nagy­vállalatoknál vállalati szinten az üzemi tanácsok hatáskörét a szakszervezeti intéző bizottság gya­korolja. Az üzemi tanácsokat a második negyedévi termelési tanácskozásokon választják újjá. (MTI) Mit mond a tudós? Hogyan jutott hí a kabinból és hogyan mozgott az űrben Leonov alezredes? Az űrkutatás legújabb szovjet Bakeréről Nagy Ernő gépészmér­nök, a MTESZ Központi Asztro­nautikai Szakosztályának titkára a következőket mondotta el az MTI munkatársának: — A Voszhod-sorozat második kísérlete az elsőhöz képest szá­mos érdekes, új mozzanattal bő­vült. Míg az első kísérletben „csu­pán” három űrrepülő, tehát egy tol'jes komplex munkacsoport egy­napos repülése volt a feladat, most első ízíben valósult meg az ember­nek az űrhajótól többé kevésbé független, szabad repülése a vi­lágűrben. Természetesen, mind a ^szabad”, mind a „független” jel­zőt fenntartásokkal kell használ­nunk, hiszen a világűrben való tartózkodás időtartama számos lélektani tényezőn kívül elsősor­ban attól függ, mennyi időre lát­ták el az Űrrepülőt oxigénnel, energiával stb., s hogy űrrepülő- öltözéke és a hozzá kapcsolt kü­lönböző légtisztító, hűtő- stb. rend­szerék mennyi ideig üzemképesek. Mindenesetre, az űrrepülőiruha üzemképességének idejére az em­bernek a világűriben való csaknem korlátlan mozgása lehetséges. — A hivatalos jelentés tanúsága szerint — folytatta Nagy Ernő — a háromüléses Voszhod-űrhajót a csütörtöki kísérletihez ki kellett egészíteni. Nyilván azért repült csupán két pilóta — méghozzá hivatásos repülők, magas képzett­ségű, gyakorlott mérnökök — az űrhajóval, mert minden valószí­nűség szerint, a harmadik ülés helyére szerelték azt a zsiliprend­szert, amelyen át Leonov alezre­des az űrhaját elhagyhatta és oda Visszatérhetett.. Ez a zsiliprend­szer egy kétajtós akna, amelynek egyszerre csak egyik ajtaja nyit- ható, ami megakadályozza azt, hogy az űrhajó belsejéből a körül­Nagy Ernő nyilatkozata belül földi nyomású és összetételű levegő elillanjon. így egy-egy be- és kiszállás során csupán a zsdlip- akma térfogatának megfelelő mennyiségű levegő megy veszen­dőbe. — Még súlyosabb probléma az űrrepülő ruhájának technikai ki­alakítása. Ennek a ruhának egy­részt a megfelelő belső túlnyomást kell biztosítania, hogy a repülő egyáltalán életben maradhasson, azonkívül megfelelő lógzőberen- dezéssél a kellő levegőmennyisé­get is adagolnia kell. A kísérletek és számítások szerint nem is ez a kritikus probléma — hiszen hasonló feladatokat a magassági repülőruha és a bányászok önmű­ködő készüléke elkészítésénél már jól megoldottak —, hanem inkább az, hogy az űrrepülő a legkülön­félébb hő- és sugárzási hatások­nak van kitéve és ezek ellen eb­ben az esetben nem védi a kabin. A szervezet jelentős mennyiségű hőt fejleszt, s ezt a lélektani igénybevétel — a Stressz-hatás — még fokozza is. A nap, a född és maga az űrhajó is tetemes meny- nyiségű sugárzást — közte hősu­gárzást is —vetít az űrpilótára, ami szintén igen kellemetleniül megnöveli a hőmérsékletet. Az űrrepülő ruháját tehát olyan ha­tásos szeEőzőberendezéssel kell el­látni, amely meggátolja, hogy ben­ne az űrrepülő életéit veszélyeztető fokra emelkedjék a hőmérséklet és a levegő nedvességtartalma. — Á hőmérsékletet ezenkívül a ruha anyagának megválasztásá­val, színének és visszaverőképes- ségónek változtatásával is lehet bizonyos mértékig befolyásolni. Elképzelhető az is, hogy egyes eseteikben például csak a föld éj­szakai oldalán lehet biztonságo­Huszonegy évvel ezelőtt san kilépni az űrhajóból, mert a napsütötte oldalon — nem tekint­ve az űrhajó saját árnyékába eső szűk csatornát — a hőmérséklet veszélyes értékre emelkednék. — Az űrhajóba való visszatérés nagyjából ugyanúgy oldható meg, mint a kilépés. Az űrhajó külső falán nyilvánvalóan megfelelő fogantyúkról gondoskodtak, ame­lyekben az űrpilóta megkapasz­kodhat, mert egyébként az űrha­jó felülete teljesen sima. — Bár tulajdonképpen egészen „autonóm” űrrepülőruhát is lehet készíteni, amely fölöslegessé tesz minden bekötő vezetéket, hiszen a megfelelő áramforrásokkal, oxi­génpalackokkal stb. ellátták, még­is valószínű, hogy — ami az űrre­pülő biztonságérzetét is növeli — ezúttal egy bekötőzsinór tartotta fenn az összeköttetést Leonov al­ezredes és a Voszhod—2 között. Valószínű, hogy ezen a zsinóron ; keresztül egyrészt az űrrepülő- j ruha áramellátásét lehetett a j Voszhod akkumulátoraiból meg- j oldani, másrészt ebbe lehetett be- ! építeni a fülkében tartózkodó Beljajev ezredes és a világűrben lebegő Leonov alezredes között a távbeszélő-összeköttetést. Egyéb­ként a világűrben való hélyzetvál- toztatáshoz megfelelő kis rakéta­pisztolyra vagy gázfúvókára volna szükség. — A sikeres csütörtöki kísér­let óriási jelentőségű az űrhajózás jövője szempontjából. Elkerülhe­tetlen, hogy a jövőben az eddigi­eknél sokkal nagyobb űrállomáso­kat, űrrakétákat építsenek, de azokat csak részletekben lehet a világűrbe juttatni. Most bebizo­nyosodott, hogy az ember a szere­lési munkákat a világűrben is el tudja látni, ha megfelelően fel­szerelték hozzá — fejezte be tájé­koztatását Nagy Ernő gépészmér­nök. már csak betetőzése volt a fa­sizmus magyarországi rémural­mának a hitlerista német csapa­tok beözönlése. Hazánk nyögött a sok véráldozattól, anyagi „hoz­zájárulástól” melyet a gyilkos, hódító háború követelt, de az ország urai mindezt kevésnek találták. Hogy a nép nyakán ma­radhassanak, hajlandók voltak minden támogatást megadni Hitlernek. Még az országot is áruba bocsátották, utat nyitot­tak a tényleges megszállásnak. Március 19-e örökké szégyen­letes lapja marad a magyar tör­ténelemnek, ám egyenes folyta­tásaként következett be annak, ami ebben az országban a Ta­nácsköztársaság bukása óta tör­tént. Horthy, mint a fasizmus egyik vállfájának első szálláscsináló ja, már 1919 után véres terrort ve­zetett be hazánkban. A nyomor­tól, különféle népbetegségektől tizedelt dolgozókat e terror job­ban sújtotta, mint a tbc. A nem­zetközi közvélemény nyomására később is csak látszatra szüntet­ték be a törvénytelen kivégzé­seket, kínoztatásokat, a kommu­nisták, s más demokratikus ele­mek nyílt, embertelen üldözte­tését, hogy 1944. március 19-től újból kendőzetlenné tegyék rém­uralmukat. A legsötétebb korszak jött el ekkor hazánkba. Az SS-ek által bátorított nyilas pribékek sza­badjára engedték állati ösztö­neiket, s megindult a kegyetlen hajsza minden ellen, amit em­berinek lehet mondani. Föld alá kényszerültek a kisemberek pártjai, betiltották a szakszer, vezeteket, az ellenzéki sajtót, s ha valakiről csak gyanúsat is mondott egy rosszakarója, hogy demokratikus érzelmű, elfogták, Németországba hurcolták, s ké­sőbb, mikor már erre sem volt idejük, a Dunába ölték. S míg az ország vérben fet- rengett, a fasiszták vagonszám­ra, végeláthatatlan vasúti sze­relvényeken, gépkocsikaraváno­kon rabolták Németországba a gyári felszereléseket, az állatál­lományt, a gabonát. Csak egy párt, a kommunis­ták pártja tudta ebben a súlyos helyzetben is, hogy mit kell ten­nie. Szervezte az egységfrontot, a népi ellenállást, a szabotázs­akciókat, majd fegyveres parti­zán támadásokat intézett az SS- brigantik alakulatai, a nyilas puccsisták ellen. Több mint egy évig tartott hazánkban a rémuralom, amíg megérkeztek a felszabadító szovjet csapatok. Huszonegy év telt el azóta, de sohasem felejthetjük el ezt a korszakot. Vietnam Harci Napja I WWVWWVWVWWWWWVWW» Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1950. március 18-án, két amerikai hadihajó kötött ki Saigon kikötő­jében. Maga a flotta főparancsno­ka jelent meg ekkor Vietnamban, hogy támogassa a francia expedí- ciós hadsereget. Válaszként az USA hadihajók jelenléte ellen 300 000 saigoni hazafi rendezett elemi erejű tüntetést. „Le az amerikai imperializmussal! — til­takozott Saigon népe. — Jenkik, hagyjátok el Dél-Vietnamot!” A francia rendőrök emberi mi­voltukból kivetkőzve rontottak a tüntetőkre: hasztalan. A nép jo­gos haragját nem tudták elfojtani s az USA két hadihajója másnap, 1950. március 19-én dicstelen visszavonulásra kényszerült. Ez a nap azóta Vietnam népének Har­ci Napja északtól délig, s kivétel nélkül minden esztendőben harci riadó az amerikai imperializmus ellen. Amikor a francia exp>edícióso­kat kiverte a nép Vietnamból, az amerikaiak léptek a helyükbe. Azóta mindent elkövetnek, hogy Vietnamot katonai támaszpont­jukká és újtípusú gyarmattá ala­kítsák. E céljaik érdekében dur­ván megsértették az 1954-es genfcl egyezmény szellemét és rendelke­zéseit. Sőt, 1961 óta Dél-Vietnam- ban „különleges háborút” folytat­nak. amelyet napjainkban Észak- Vietnamra és más szomszédos or­szágokra is igyekeznek kiterjesz­teni. 1965. február 7. óta, egymásután intéztek légitámadásokat a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen; Több száz repülőgépet küldtek rohamra békés falvak és városok ellen. Olyan gaztett ez, amely ellen az egész világon tilta­koznak a tisztességes emberek, a világbéke törhetetlen hívei. És egész Vietnam népe — Északtól Délig — szilárdabban, mint vala­ha, eltökélte, hogy továbbfejleszti | az 1950-ben Saigonban lezajlott USA-ellenes népi megnyilvánulás szellemét. A vietnami hazafiak azt köve­telik, hogy az USA vessen véget agresszív háborújának, vonja vissza a csapatait és tartsa tiszte­letben a Vietnamról szóló 1954-es genfi egyezményt. A vietnami nép maga akar dönteni belügyei- rőL PSvel I. Beljajev ezredes a Voszhod—2 parancsnoka (balról) és Alekszej A. Leonov alezredes másodpilóta, űrutazásuk előtt a Vörös téren. (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) Díszszemlére készülnek fegyveres erőink Április 4-ét, hazánk felszaba­dulásának 20. évfordulóját a ha­gyományos díszszemlével köszön­tik fegyveres erőink: a néphadse­reg, a belső karhatalom, a határ­őrség és munkásőrség. A fegyveres testületek díszala­kulatai szorgalmas gyakorlással készülnek a díszszemlére. Rész­ben már Budap>estre érkeztek és a fővárosban folytatják felkészü­lésüket a vidéki egységek is. A i díszegységekben elsősorban azok kaptak helyet, aki!: a kiképzés- , ben kiemelkedő eredményt értek eL A felkészülés időszakában gaz­dag kulturális és sportprogramok, üzemlátogatások, ifjúsági talál­kozók várják a fegyveres erők katonáit. Szórakoztatásukról töb­bek között a Magyar Néphadse­reg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese és a szovjet hadsereg ideiglenesen ha­zánkban állomásozó csapatainak művészegyüttese gondoskodik, a felszabadulási évforduló jegyében összeállított közös műsorral. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom