Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-13 / 37. szám
1965. február 13. 4 Szombat H termelési tanácskozást a tetteknek' kell követniük Szilikátipari Tudományos Egyesület Békés megyei csoportja gazdag programot készített erre az évre I Kner Nyomdában üzemrészenként tartották meg az év eleji termelési tanácskozásokat. A géptermi dolgozóknál erre a két műszaknál január 19-én és 22-én került sor, amiről annak rendje- módja szerint jegyzőkönyv is készült. Megtudhatjuk belőle, hogy a beszámolót Molnár János főművezető tartotta. Tájékoztatást adott a vállalat 1964. évi eredményeiről, az általánosságban előforduló hibákról és a nyomda 1965. évi tervfeladatairól, végül közölte azoknak a nevét, akiket Kiváló Dolgozó oklevéllel vagy jelvénnyel való kitüntetésre javasolnak a gépterem vezetői. A következőkben Medovarszki Pál ismertette a Munka Törvénykönyve módosításának néhány fontosabb rendelkezését, majd a szak- szervezeti vezetőség újraválasztó taggyűlésére megválasztották a küldötteket. Végül hozzászólások, javaslatok következtek, melyek mindegyikéből a hibák kiküszöbölésének, a munkafegyelem megjavításának szándéka csendült ki. Mindezeket azért írom le, hogy lássuk, a termelési tanácskozás elvi felépítése helyes volt. Kifogásolható azonban, hogy a vállalat tervét nem bontották le a gépteremre, s így a dolgozók nem is kaphattak megfelelő képet szőkébb munkaterületükről, arról, ami őket leginkább érdekli. Erről beszélgetünk Gera Lajossal, a nyomda párttitkárával, Sarkadi Lajos szakszervezeti titkárral és Molnár János főművezetővel, akik éppen ezért szükségesnek tartják, hogy a gépterem tervét, feladatait külön is ismertessék a dolgozókkal. Erre egyébként — amint azt a jegyzőkönyvből is olvashatjuk — két gépmester: Horváth Géza és Kovács Gyula már a hozzászólásában felhívta a figyelmet. Szükséges még az egyes brigádoknak is meghatározni azokat a feladatokat, amelyek pontos végrehajtásával a legeredményesebben járulhatnak hozzá a gépterem terv teljesítéséhez. Ha ez megtörténik, akkor a brigád, sőt egy-egy dolgozó is tudja, hogy mi a kötelessége, mivel képes a legjobban szolgálni a közös cél elérését, egyúttal pedig mindenki előtt érzékelhetővé válik, hogy annak a „gépezetnek”, amely a termelést lebonyolítja, nem csupán egy mellék, hanem fontos, sőt, nélkülözhetetlen alkotórésze. Az év eleji termelési tanácskozásnak éppen ez a lényege és ahol jól készítik elő, szilárd alapot teremtenek az egész évi munkához. R tanácskozást aztán a tetteknek kell követniük. A vezetők egyik legfontosabb tennivalója, hogy a termelést elősegítő javaslatokat meghallgatva és megszívlelve intézkedjenek azok megvalósítására. Ha ez nem történik meg mindjárt vagy legalábbis záros határidőn belül, akkor a dolgozók felteszik magukban a kérdést: vajon csak ennyit ér a mi szavunk? És talán még azt sem tartják magukra nézve kötelezőnek, ami közvetlenül rájuk tartozik. Röviden: — Az erkölcsi hátrány mellett ellaposodik minden jó kezdeményezés. A gépteremben járva választ keresek: január 19, illetve 22-e óta történt-e már intézkedés a jegyzőkönyvben rögzített javaslatok megvalósítására? Molnár János főművezető kalauzol. Először Kittel Frigyes gépmesterhez vezet, aki a termelési tanácskozáson többek között megemlítette, hogy az Atena-gépek- j nél két asztal használata igen sok előnnyel jár. Rövid számítás után még azt is megállapítja, hogy egy-egy gépen naponta 10 perc időmegtakarítás érhető el, ami nyolc gépen (ennyi van ebből a nyomdában) 3200-zal több nyomást jelent, egy hét alatt pedig egy gép egynapi többlettermelését eredményezi. Látom, hogy a többek csak | egy asztallal dolgoznak. Vajon miért? Kittel Frigyes így válaszol: Úgy gondo'om, hogy a nor- I makarbantartástól félnek. Csulik János gépmester arra hivatkozik, hogy ő így szokta meg, egy asztallal. Molnár János egyelőre nem tud állást foglalni. Bagi István, az egyik stancolő- gép kezelője a tanácskozáson (a géptermen belül) termelési bizottság létrehozását javasolta, mely élenjáró dolgozókból állna... Legfontosabb feladatuk lenne a munka folyamatosságának biztosítása, a minőség társadalmi ellenőrzése. — Létrejött már ilyen bizottság? — Még nem — hangzik a válasz. Egyébként Bagi István a szocialista brigádok munkaértékelésére javaslatot dolgozott ki. — Nemcsak a termelés menynyi sége, hanem a minőség, a gazdaságosság, az újítások, ésszerűsítések eredményessége, a munka- fegyelem a döntő — magyarázza. — Mivel pedig más-más munkakörben dolgoznak a brigádok, az elért eredmények után pontokat kapnak. A pont tehát a közös nevező, aminek a száma határozza meg egy-egy brigád helyezését. Azt is megtudom Bagi Istvántól, hogy a verseny értékelése március 1-től már eszerint történik. Eperjessy József fiatal gépmester. Ö azt kérte, hogy a szekrényekre tegyenek lakatot, mert már nem egy szerszám tűnt el belőlük. — Kaptak azóta lakatot? — Nem — válaszol és joggal kifogásolja, hogy még mindig nem történt intézkedés. Tóth György nyomdászmester az ipari tanulók oktatója. A termelési tanácskozáson a gyártás közbeni ellenőrzést javasolta. Így sok hibát el lehetne kerülni. — Sajnos, erre a félszobásomra még választ sem kaptam az értekezleten és persze azóta nem is történt semmi. Itt az ipari tanulóknál kevés a selejt, mert minSzázötvenezcr forint értékű hangszert kapott a békéscsabai zeneiskola A megyei tanács tervosztálya 150 ezer forint értékű hangszert juttatott tervhitelből a békéscsabai Bartók Béla Állami Zeneiskolának. Ezeknek zöme fafúvós hangszer, amelyek a fúvós tannak továbbfejlesztését szolgálják. A beruházásból az önállósított szarvasi zeneiskola is kapott egy zongorát. Az elmúlt évben felújították az iskola belső részét, az idén pedig 110 ezer forint költséggel a külső rész tatarozására kerül sor. dig velük vagyok. Vigyázok rájuk. Amikor innen elkerülnek, már senki sem ellenőrzi őket. Pedig drága az anyag. Ha selejtet gyártanak és levonják tő1 ük az árát, ténylegesen az országot azért mégis kár éri. Valamikor az utcára került az, aki rosszul dolgozott, erre még sokan emlékeznek — mondja, és mindjárt felteszi a kérdést is: — Ma pedig? Igaza van Tóth Györgynek. A nyomda javát akarja. De miért nem intézkednek? A beszélgetésekből arra lehet következtetni, hogy a termelési tanácskozáson elhangzott észszerű javaslatok egy részét csak a jegyzőkönyv rögzíti, de megvalósításukra egyelőre még nem került sor. Az idő múlik, ha nem történik intézkedés, a vállalat lát-, ja kárát annak. Pásztor Béla A Szilikátipari Tudományos Egyesület Békés megyei csoportja a tavalyinál gazdagabb programot készített erre az évre. Hét tudományos előadást rendez, melyek közül az egyik országos jellegű. Bemutatják a mezőbaré- nyi I-es számú téglagyár előszá- rítóját és automatikáját. Erre meghívják az ország valamennyi téglaipari vállalatának műszaki dolgozóit és a Szilikátipari Tudományos Egyesület más csoportjait. Cél az, hogy megismertessék az ország legkorszerűbb téglaipari berendezését, amely magas fokú gépesítés mellett lehetőséget biztosít a téglagyárait idényjellegének megszüntetésére. Több más tapasztalatcsere-látogatás is szerepei a tervben. Március 8-án kezdődik a II. műszaki fejlesztési hét, melynek bevezetője a szilikátipari nap. Az ünnepélyes megnyitót a megyei tanács dísztermében rendezik, melyen Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke is részt vesz. Az első napon több magas szintű előadás megtartására kerül sor a Technika Házában. Március 18-án délután 3 órai kezdettel Békéscsabán, a Technika Házában Tóth István gépész- mérnök, a békéscsabai I. számú téglagyár műszaki vezetője Re- formfeladatok a vállalat energiagazdálkodásában címmel tart előadást. Ugyancsak márciusban panelbizottsági ülés is lesz, amelyen a Békés megyei Tégla, és Cserépipari Vállalat, valamint az építőipari vállalat és a Békés megyed Tanács Tervező Irodájának a szakemberei, műszaki dolgozói vesznek részt. Emberségből elégtelen — a „pótvizsgán” javítottak Már erősen sötétedik, amikor Dévaványén a Nyíl utca 7-es számú ház küszöbét átlépjük. A konyhából a háziasszony a döngölt agyagú szobába invitál. Az asztal körül hét gyermek fészke- lődik, vacsorához készülnek. A kisebbek ülnek, a nagyobbak pedig a kicsinyek székéhez támaszkodnak. Dékányné hellyel kínál, s közben a nagy barna kenyeret kezébe veszi. Aztán mindegyik karéjt megzsírozza és a gyermekek a félig telt zacskóból sóval hintik. — A gazdát keressük — mondjuk, miután az asszony elnézést kér, amiért élőbb elintézte a vacsorát — Egész nap az erdőn tuskózik .;. A felét hazahozza, a másik fele pedig azé, akinek csinálja — válaszolja. Majd az órájára pillant s aztán folytatja: — Nemsokára itt lesz, de nekem is elmondhatják miért keresik. — A felmondás miatt... — Már maguk is tudják? Pár hete a rádiónak írtunk, a napokban pedig itt volt egy elvtárs a szakszervezettől. — Mit mondott? — Érdeklődött erről, arról. Vacsora után a legidősebb lány — 18 éves —, aki másodikos gimnazista, letörli az asztalt, a többiek pedig kettes-hármas csoportokba verődve letelepednek a lócán meg az egyik ágyon. * Hirtelen megcsikordul a köny- haajtó. Alacsony, ősz hajú, ötvenes férfi lép a szobába. — Veled akarnak beszélni az elvtársak, a felmondás miatt — mondja Dékányné. — Mondja el, hogyan és mi történt? — kérjük őt A ványai kubikos beszélni kezd. — Üj brigádok alakultak a vállalatnál és engem egyikhez sem helyeztek el, nem újították meg a szerződésemet. így nem illet meg a családi pótlék sem, ami pedig nálunk 840 forintot jelent. Az bánt, hogy éppen velem tették ezt, a nagycsaládossal, aki pedig mindig megállta helyét a munkában. Igaz, most is dolgozom, de csak úgy, alkalmilag. Ebből azonban nem lehet megélni. Ezt a sérelmemet írtam meg a rádiónak . j. * A Dévaványai BelvWevezető Tái'c.dat irodájában Molnár -Jó- -?ef elnöktől meg’ ’ lezzük: — ■Miért nem került be valan ' ik I . igádba Dékány bácsi? — Múlt év novemberében tér-, melési tanácskozáson ismertettük az 1965. évi terveket — kezdi az elnök. — Beszámoltunk arról is, hogy 19 főre csökkentjük a létszámot, mivel az idén új gépeket állítottunk üzembe. Huszonhét kubikos munkája szabadult fel. Egy kollektíva feloszlott, a másik kettő meg kiegészült. Nálunk az a szokás, hogy a brigédtagok döntik el, kivél akarnak együtt dolgozni. Még az újjászervezés előtt mondtuk: Dékány bácsit válaszszák be, mert jól dolgozik, ne 53 évét nézzék, hanem eddigi munkáját és családi körülményeit vegyék figyelembe. Amikor újítottuk a szerződéseket, csodálkoztunk, hogy egyik brigádba sem tartozik. — Mivel indokolták ezt a brigádvezetők? — Azzal, hogy a kollektíva döntött. Pontosan feltöltődött mind a két munkacsapat, s Dékány bácsi egyébként sem jelentkezett egyik brigadérosnál sem. — Kikből töltődtek fel a brigádok? — A feloszlott kollektíva tagjaiból... egy „rokon” is bekerült ..: — Ezek szerint a hétgyermekes apa nem dolgozhat a társulatnál? — Nem rajtunk múlott... • A brigádvezetők közül Somogyi Andrással beszé' gettünk. Azt mondja, hogy a tagok nem akarták beválasztani Gábor Bácsit. — Miért? Hiszen jól dolgozott! — Igen, de a fiatalok jobban bírják, és keresni akarnak. — ö talán nem tudna lépést tartani, hiszen a másik brigádban mindig első volt? — Ügy vélem, tudna... A brigádok tagjai emberségből — ha osztályoznánk — megbuknának. Nem vették figyelembe a társulat vezetőinek kérését, azt, hogy Dékány Gábornak kilencedmagáról kell gondoskodnia. A bíráló megjegyzésekkel Somogyi András egyetért. Gondolataiban megoldást keres... — Hallottam, néhány nap múlva összeül az ellenőrző bizottsági Javaslom majd,' hogy újítsák meg Dékány bácsi szerződését. így kapja majd a családi pótlékot és tavasszal velünk dolgozhat. Legalábbis elkezdi a munkát. Bízom benne, hogy megállja a helyét az újjászervezett brigádban is... * Az ellenőrző bizottság és Somogyi brigádvezető javaslatára a társulat vezetősége úgy határozott, hogy február elsejétől állományba veszik Dékány Gábort. Ez már emberséges tett volt. Értékét azonban elhomályosítja, hogy csak most került sor erre amikor a panasszal fog^lkozott a rádió, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Gyulai Vízügyi Igazgatóság, mint felettes szerv. Ha a társulat vezetői, a brigádvezetők, s a kollektívák kezdettől figyelembe vették volna az átszervezésnél a szociális körülményeket is, a hétgyermekes családapa sorsát, akkor most nemcsak zsíroskenyér lenne vacsorára Déká- nyéknál. Dékány Sándor Bővítik a konyhát, központi fűtés a Sarkadi Gépállomáson Jelenleg 200 dolgozót foglalkoztat a Sarkadi Gépállomás. E jelentős létszám munkába állítására azután kerítettek sort, ahogy 1964. december 30-án megszüntették a Mezőgyáni Gépállomást és ezt Sarkadhoz csatolták. Mező- gyánban korábban 20, Sarkadon pedig 40 műhelymunkással oldották meg a gépállomási és a termelőszövetkezeti gépek karbantartását, javítását. A létszám növelése nem járt együtt a szociális létesítmények 1 befogodóképességének fokozásával. Ilyen célra új beruházást erre az évre nem kaptak. így gondot okoz a fürdő és öltöző használata, valamint a kis létszámra méretezett üzemi konyha igénybevétele is. Elsőként a gépállomás vezetősége az üzemi konyha bővítését határozta el. Erre a célra 25— 30 ezer forintot fordítanak. A fürdő kisebb átalakítással átmenetileg segítséget nyújt a tisztálkodáshoz. A végleges megoldáshoz azonban erre a célra külön épületre lenne szükség. A következő években, miután a műhelybővítést befejezik, erre is sort kerítenek. A munkákhoz szükséges hőmérsékletet eddig kályhafűtéssel biztosították. A kályhafűtést fokozatosan megszüntetik és központi fűtésre rendezkednek be.
