Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

1965. február 3. 2 Szerda Eltemették Frei Kozlo vöt Moszkva I az urnáinál a szovjet vezető sze- I Kozlovot. Rámutatott arra, hogy Ä szovjet fővárosban kedden | mély iségek is. Kozflov ifjú korától kezdve oda­kísórték utolsó útjára Froi Koz- | Utána az urnáit kiviittSk az ősz- I adóam a párt és a nép szoigála­páirt és a Díszőrség Kozlov ravatalánál. A Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában Frol Kozlov ra­vatalánál: Mikojan, Koszigin, Brezsnyev, Szuszlov és Podgórnij áll díszőrséget (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) lopcsamofeból és a gyászmenet a Vörös térre tartott. Itt gyászgyű­lést taitottaík. Vitaldj Tyitov, az 3ZKP Központi Bizottságának tit­kára a Központi Bizottság, vala­mint a Szovjetunió Legfelsőbb Ta_ nácsánalk elnöksége és a Minisz­tertanács nevében búcsúztatta iovot, a kommunásita ■aovjet nép hű fiát Az elhamvasztás után az el­hunyt hamvait tartalmazó urnát a szakszervezetek házának oszlop­csarnokában helyezték el és a moszkvai lakosok ezrei rótták le etette kegyeletüket. Megjelenítek Laoszi helyzetkép Vientiane A vientianed lázadók szerdán délután ágyútüzet nyitottak a ve­lük szemben álló katonai erőkre. Ezzel a laoszi „jobboldal jobb ol­dalának” zendülése megint fel­lángolt. Hétfőn este úgy tűnt, hogy a jobboldali frakció ellenőrzése alatt álló Vientianeban sikerült le­törni azoknak az erőknek a belső zendülését, amelyek Bounleut Si- üoosy ezredes vezetésével szembe­fordultak az ott állomásozó, egyéb, ként szintén a jobboddal vezetése alatt álló katonai erők többi részé­vel. A vientianed kormányhoz hű csapatok főparancsnoka, Koupra- anth Abhay tábornok ugyanis meg­állapodott a zendülőkked, hogy feladják állásaikat. Az angol és az amerikai katonai attasé az egyik féltől a másikhoz futkosott, megpróbált közvetíteni a zendülők és a hadsereg másik ré­sze között. tának szentelte életét. Mint az OSZSZK Minisztertanácsának el­nöke, majd pedig a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhe­lyettese nagyszabású párt- és álla­mi tevékenységet fejtett ki. Az SZKP Központi Bizottsága elnök­sége tagjaként és a Központi Bi­zottság titkáraként alkotó állam­férfiúi energiával segítette elő fon­tos feladatok megoldását. Nyikodaj Kuznyecov, az SZKP Moszíkva városi pártbizottságának tátikáira a szovjet főváros kommu- ban, az ultimátum lejártával el- nisiád és lakossága nevében vett dördültek az első ágyúlövések. Az búcsút az elhunyttól. Utána Va- összetűzést állítólag a zendülők szilij Tolsztyikov, az SZKP le­kezdeményezték, amikor a Bounleut j ningrádi területi pártbizottságá- ezredes segítségére siető egységek,' nak első titkára mondott beszé- amelyeket egy Kham Kong nevű ] det. (Kozűov több éven át fontos tábornok vezet, megérkeztek a fő- tisztségeket töltött be a leniingrá- városba vidéki laktanyájukból és di pártszervezetben.) ágyúzni kezdték az Abhay tábor­nok csapatainak kezén levő Chi- naimo katonai tábort. A UPI jelentése szerint a fiatal Kreml falában. Felhangzott a A gyászbeszédek után tüzérségi sortűz dördült él. Közbein az urnát elhelyezték a Ez a közvetítés azonban sikerte. lennek bizonyult: az AFP jelenté.1 zendülők és a vientianei erők se szerint a kora délutáni órák-l zött tervbe vettek. (MTI) katonatisztek által irányított ál­lamcsíny-kísérlet hátterében az rejlik, hogy a semleges Sou van na Phouma miniszterelnök és a jobb­oldal vezetője, Phoumi Nosavan miniszterelnökhelyettes között ki­éleződitek az ellentétek. A hírügynökségi értesülések szerint Souvanna Phouma még hétfőn este magához kérette Pho­umi Nosavamt, a tábornok azon­ban megtagadta az engedelmessé­get, s nem vett részt azon a „bé­kítő tanácskozáson” sem, amit a kö­Szovjet Himnusz. Ezt követően ka­tonai egységek vonultak át a Vö­rös téren megadva a vegtiszide- tet Frol Kozlovnak. (MTI) Erőpróba Damaszkusz utcáin tüntetések és ellentüntetések viharzanak; a kormány államositási politi­kája ellen az üzeletemberek, a kereskedők, az ügyvédek sztrájkkal tiltakoznak, a min­denféle haladást fanatikusan el­lenző vallási szervezet, a Muzul­mán Testvériség tagjai a fővá­ros egyik negyedében elbarriká- dozzák magukat, másfelől a szakszervezetek, a diákszövet­ségek felhívására Damaszkusz dolgozói követelik az államosí­tások folytatását, s a felvo­nulókhoz a földreform kiszéle­sítését sürgető parasztság kül­döttei Is csatlakoznak — jelen­tették a különféle hírügynöksé­gek. A harcot a január első nap­jaiban közzétett államosítási rendeletek élezték ki. A szíriai kormány hosszú időn át kereste az együttműködést a nagytőké­vel, és csak azután fordult vele szembe, amikor nyilvánvalóvá vált: a nagypolgárság nem haj­landó részt venni az ország fej­lesztését célzó beruházásokban, a hadsereg megerősítésében, s tőkéjének jó részét külföldre menekíti. (A szomszédos Liba­nonba kicsempészett szíriai tő­ke bejrúti becslések szerint 180 millió dollárra rúgott.) A szíriai tőkések nyereségének szökésével egyidejűleg fokozódott a magát nagyobb biztonságban érző kül­földi monopoltőke beáramlása és térhódítása. Ebben a helyzet­ben jelentett fordulatot az álla­mosítások sorozata, s ezzel ösz- szeffiggésben a külföldi koncesz- sziók felmondása. Több mint száz részvénytársaságot államo­sítottak, az állam kezébe vette az ország olajforrásait és ás­ványkincseit, visszavonták a külföldi társaságoknak adott olajkutatási engedélyeket is. És hogy milyen nagy jelentőségű éz a döntés, egyetlen adat is bizo­nyítja: a szíriai olajforrások tar­talékait egymilliárd tonnára be­csülik. Az államosítás csatájában szembekerültek egymással az uralkodó Baath párt jobb- és balszárnyának képviselői. Az előbbiek vereséget szenvedtek, kiszorultak a kormányból, ve­zetőiket lemondatták vagy le­tartóztatták, az utóbbiak ugyan­Dn is megnyerheti A KORSZERŰ CSALÁDI HÁZAT GA­RÁZZSAL, SZEMÉLYAUTÓVAL; A PÁRIZSI ÉS FEKETE-TENGERI KÉT­SZEMÉLYES, TIZENNÉGY NAPOS UTA­ZÁST; KÜLÖNBÖZŐ SZEMÉLYAUTÓKAT; TELEVÍZIÓKAT; HŰTŐSZEKRÉNYEKET; RÁDIÓKAT STB., STB. A 4 FORINTOS . szerencsesorsj eggyel HÚZÁS A JÖVŐ HÓNAPBAN! Erősek és gyengék A mezőgazdaság irányítói, szak­emberei számára mindig hasznos tanulságokkal jár, ha azt vizsgál­ják, miért erős az egyik és miért gyenge a másik közös gazdaság. Az ilyen elemzést évről évre el­végzik az országos, megyei és já­rási irányító szervek. De az is sok tanulsággal szolgál, ha egy-egy já­rásban a termelőszövetkezetek ve­zetői is megteszik ugyanezt. Sőt arra is biztatnunk kell a tsz-eket, hogy a közvetlen szomszédos kö­zös gazdaságok is évente legalább egyszer készítsenek összehasonlí­tó elemzéseket; s nem árt, ha eze­ket nemcsak a vezetők, hanem a tsz-tagok is megismerik. A. legutóbbi években erősödtek a termelőszövetkezeti gazdaságok. Általánosan növekedett a terme­lés, gyarapodott a közös vagyon; a dolgozó tagság jövedelme, meg­élhetése is javult — szilárdabb, biztonságosabb lett a gazdálkodás. Pedig a legutóbbi egy-két év idő­járása nem túlságosan kedvezett. Most készülnek a tsz-ekben a zár­számadások. Végleges adatok még nincsenek, de előreláthatóan ke­vesebb lesz a mérleghiányos, gyenge szövetkezet, mint egy év­vel korábban. De a jelek szerint még mindig akadnak olyan ter­melőszövetkezetek, amelyek a gyengék listáján maradnak. Az erősek és gyengék összeha­sonlításakor leginkább szembetű­nő az a különbség, amely a veze­tésben nyilvánul meg. Ezért az el­ső tanulság abból adódik, hogy a jó szövetkezetekben szinte kivétel nélkül mind szakmailag, mind emberileg rendben van a veze­tés. Szakmailag olyan értelemben, hogy ezekben az erős szövetkeze­tekben jó képzettségű, nagy szak­mai gyakorlattal rendelkező agro- nómusok, állattenyésztők, brigád­vezetők irányítják a termelést. Pontosan tudják, hogy mikor mit és hogyan kell cselekedniük a maximális eredmények elérésé ér­dekében. A jó szakmai hozzáértés a legfőbb biztosítéka a termelőszö­vetkezetekben például a kedvezőt­len természeti körülmények ellen, súlyozásának. Régi paraszti mon­dás, hogy jó esztendőben minden­ki tud gazdálkodni. Nos: a legerő­Szíriában akkor fokozottabban támasz­kodtak a népi erőkre, elsősor­ban a szakszervezetekre. De a tőkés érdekeket képviselő jobb­oldali csoportok csatavesztése még nem jelentette teljes vere­ségüket: az államosítások meg­akadályozására indított nagy­szabású akció megmutatta, hogy a jobbszárny még nem tette le a fegyvert. Nemcsak vagyonukat Igyekez­tek kivonni az államosítás ha­tálya alól, hanem uszítottak is ellene, felhasználták a lakosság vallásos érzelmeit is, s mivel a főpapság érdekei szorosan ösz- szefonódtak a földesurakéval és a nagytőkésekével, a mecsetek­ben „szent háborút” hirdettek a kormány ellen. Ez az ellenállási mozgalom kiterjedt a szíriai nagyvárosokra is, így Aleppóra és Latakiára. A kormány vála­szul szigorú rendszabályokat ho­zott. Elkobozták 22 „sztrájkoló” üzletember vagyonát, kisajátí­tották az ország 34 leggazdagabb földesurának birtokait. Amikor megpróbálták a hadsereg egyes csoportjait a kormány ellen for­dítani, a katonai törvényszék ha­lálos ítéletekkel sújtotta az ösz- szeesküvőket. Damaszkusz egyes negyedeiben kijárási tilalmat rendeltek el. Az események gyorsan köve­tik egymást és az erőpróba még nem dőlt el. Annyi bizonyos, a damaszkuszi kormány korábbi politikájával szakítva, határo­zott lépéseket tett abban az irányban, hogy egyrészt meg­gátolja a szíriai nagytőke nem­zetellenes politikájának folyta­tását, másrészt visszaszorítsa * külföldi monopóliumokat, ame­lyek az országot mostanáig va­dászterületüknek tekintették. Ez a változás rendkívül éles formá­ban robbantotta ki a harcot: a retrográd erők ellentámadást indítottak, viszont nyomban megnyilvánult a haladást, a to­vábbi államosításokat, a hatá­rozott földreformot, vagyis a nem kapitalista utat sürgető né­pi erők harckészsége is. Eb­ben a helyzetben az alapvető kérdés: milyen mértékben haj­landó támaszkodni Hafez elnök ezekre a népi erőkre? Rudnyánszky István sebb termelőszövetkezetek vezetői tudásukat és rátermettségüket ép­pen azzal bizonyították be, hogy a legutóbbi néhány mostohább idő­járású évben is számottevő ered­ményeket, sőt fejlődést tudtak felmutatni. De többnyire rendben van ezek­ben a termelőszövetkezetekben a vezetés emberileg is. Ahogy mon­dani szokás: nem érheti szó a ve­zetők háza táját. A jó termelőszö­vetkezeti gazdaságot nem egy-két ember, hanem valóban egy veze­tő testület irányítja, amely nem szólamnak, hanem a legkomolyabb törvénynek tekinti a tsz-demok- ráciát, azt, hogy a szövetkezet leg­magasabb fóruma a tsz-gazdákból álló közgyűlés. Ezekben a terme­lőszövetkezetekben arra is érde­mes felfigyelni, hogy a vezetők hosszabb ideje töltik be tisztségü­ket, nem váltogatják őket éven­ként. A gyenge termelőszövetke­zetek többségében viszont nagyon gyakran változnak a vezetők. És ugyancsak ezekben a szövetkeze­tekben vajmi kevés szerepe van a közgyűlésnek. E gazdaságokban a közgyűlési meghívó láttán több­nyire csak legyintenek az embe­rek — „kór oda elmenni, úgysem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom