Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

IMS. február *1. 2 Vasárnap Egy hét a világpolitikában Az elmúlt héten tovább bonyo­lódott a délkelet-ázsiai válság. Az Egyesült Államok hadihajói újabb provokációkat hajtottak végre és a legújabb saigoni miniszterelnök harcias nyilatkozatot tett közzé. A következő láncszem: Mcnama- ra, amerikai hadügyminiszter ki­jelentette: Dél-Vietnamban lévő amerikai erők újabb növelését, tervezte. Az irreális amerikai vo­nalvezetést tükrözi: már a New York Times vezércikke is bírálja Johnson nyilatkozatát a vietnami kérdésről. Az elnök ugyanis kije­lentette: az Egyesült Államok nem akarja a vietnami háború ki- terjesztését, ugyanakkor viszont arról beszélt, hogy az amerikai haderők délkelet-ázsiai tevékeny­sége elengedhetetlen. Ez a nyil­vánvaló ellentmondás késztette az amerikai lap cikkíróját az alábbi következtetés levonására: „A kor­mány lépései folytán napról nap­ra növekszik a kiterjedt háború veszélye”. A délkelet-ázsiai amerikai ak­ciók ellenhatásaként erősödik a felháborodás világszerte. Edgar Faure, volt francia miniszterel­nök, a távol-keleti ügyek szakér­tője így nyilatkozott: „Johnson helyén tanácsot kérnék De Gaulle- tól”. Faure ezzel azokra a kez­deményezésekre utalt, amelyeket az utóbbi napokban a párizsi dip­lomácia tett a vietnami konflik­tus tárgyalásos megoldásáért. Angol politikai körökben szin­tén érlelődik az az álláspont, hogy Washington helytelen úton jár Délkelet-Ázsiában. A brit kül­ügyminiszter ugyan eddig elhárí­totta a munkáspárti képviselők nagyszámú csoportjának követe­lését: tegyen Washingtontól füg­getlen kezdeményezést a térség­ben érdekelt hatalmak értekezle­tének összehívására. De az ang­liai közhangulatot tükrözi az a nyílt levél, amit ugyancsak a munkáspárti képviselőcsoport tett közzé a Timesben. A New York Times pedig négyszáz amerikai egyetemi és középiskolai tanár levelét közli. A levélírók aggoda­lommal nyilatkoznak az Egyesült Államok vietnami agresszív poli­tikájának várható következmé­nyeiről. Felszólítják Johnson el­nököt, tanúsítson józanságot, amíg nem késő, tegyen kezdeményezést a vietnami béke helyreállítása ér­dekében. Ilyen előzmények után állapította meg Koszigin szovjet kormányfő: az indokínai helyzet rendezésének fő akadálya az ame­rikai imperialisták politikája. A Szovjetunió erélyesen követeli, vonják ki Dél-Vietnamból az amerikai csapatokat. A népek harca szabadságukért mindenkor megértésre és támogatásra talál a Szovjetunió népeinél és kormá­nyánál. > Az elmúlt héten fejeződött be Couve de Murville francia kül­ügyminiszter washingtoni tárgya­lása, melynek során ugyancsak felmerült a délkelet-ázsiai Kérdés. A megfigyelők egyetértenek ab­ban, hogy ez a megbeszélés vagy az esetleges későbbi francia— Péter J.ínos fogadta a Finn Köztársaság távozó nagykövetét Péter János külügyminiszter ombaton búcsúlátogatáson fo- idta Reino S. Palast, a Finn Köz- rsaság rendkívüli és meghatal- azott nagykövetét, aki a közel- vőben végleg távozik Magyar- ■szágróL amerikai eszmecsere csak abban az esetben hozhat eredményt, ha az’amerikai elnök végre ki tudja vonni magát a Pentagon szélső­séges elemeinek befolyása alól és De Gaulle segítségét elfogadva,' kiutat keres a zsákutcából. A délkelet-ázsiai válság mel­lett a világ egy másik pontján, a kongói térségben is kiéleződött a helyzet. A Brazzaville-Kongó el­len indított megfélemlítő hadjá­ratot most már terrorista akciók tetőzték. Meggyilkolták az ország tájékoztalásügyi miniszterét és főállamügyészét. A nyomozás szerint Léopoldvilleből érkezett terrorosztag követte el a gyilkos­ságokat. Az események mögött az áll, hogy Brazzaville-Kongó új kormánya élesen szembehelyez­kedett a neokolonialista politiká­val és Lumumba elmenekült hí­veinek is otthont adott, amikor a belga—amerikai agresszió után a zsoldosok túlereje elől a felkelő csapatok egy része kénytelen volt visszavonulni. Ezt követően is­mét az amerikaiak léptek a szín­re, fokozták a nyomást Brazza­ville-Kongó kormánya ellen, vá­laszul sorozatos beavatkozásukra, aztán a kormány bezáratta az amerikai úgynevezett kulturális központot, és kijelentette: ha foly­tatódik az amerikai intervenció, megszakítja Washingtonnal a dip­lomáciai kapcsolatot. Kongóban tehát közös ameri­kai—Csombe-akció zajlik. A kon­gói diktátor ezzel szeretné elte­relni a figyelmet arról is, hogy minden katonai erőfeszítés és kül­földi segítség ellenére sem tud megbirkózni a hazafiak ellenállá­sával. Az Egyesült Államok szá­mára pedig szintén „jól jönne”, ha az egyre kínosabbá váló dél­kelet-ázsiai helyzetről máshová terelhetné a nemzetközi közvéle­mény fényszóróit. Nagyon való­színűtlen azonban, hogy a közvet­len, illetve közvetett agresszió té­nyét egy másik intervencióval el lehetne leplezni. Sümegi Endre Az elvi álláspontok változatlanok maradtak az ENSZ pénzügyi válságának kérdésében New York Az ENSZ-közgyűlés — mint is­meretes — február 18-i záróülé­sén elfogadta azt a határozat-ter­vezetet, amely az 1965. évi ideig­lenes pénzügyi intézkedéseket és- felhatalmazásokat tartalmazza. A közgyűlés arra kérte az ENSZ-tagállamokat, hogy az 1965. évi előirányzatok és tagdíjak meg­állapításáig fizessenek előleget a világszervezet kiadásainak fede­zésére. Ezek az előlegek 1964-ben a tagállamokra eső befizetendő összegnek legalább 80 százalékát kell, hogy kitegyék. A szovjet küldöttség az említett határozat elfogadásával kapcso­latban kijelentette, hogy ez a ha­tározat nem sérti az egyes álla­mok elvi álláspontját a költség- vetés egyes fejezeteivel és az egész költségvetéssel kapcsolat­ban. A Szovjetunió elvi állás­pontja változatlan maradt: to­vábbra is tiltakozik a költségve­tés egyes cikkelyei ellen. Ez min­denekelőtt a kongói és közép-ke­leti ENSZ-műveletek törvényelle­nes kiadásaira vonatkozik. Franciaország állandó ENSZ- képviselője, Roger Seydoux U Thant főtitkárnak címzett levelé­ben megállapította, a korábbi két évhez hasonlóan, nem haj­Egxféb ENSZ-hirek landó részt venni a kongói ENSZ­műveletekből származó ENSZ-hi- tel megfizetésében. létrehozása és tevékenysége ellen. Nem egyszer rámutattunk — je­lentette ki Nyikolaj Fedorenko, a Szovjetunió ENSZ-fődélegátusa —, hogy az ENSZ-nek az alapok- folytatódtak az erőfeszítések a vi- 1 mány értelmében semmi joga Pénteken az ENSZ-beh tovább lágszervezet békefenntartó erői­nek és pénzügyi válságának kér­déseivel foglalkozó / különbizott­ság felállítására. Quaison-Sackey, a közgyűlés 19. ülésszakának el­nöke több ország ENSZ-képvise- lőivel tárgyalt a körülbelül 30 ta­gúra tervezett bizottság felállítá­sáról. • A közgyűlés 19. ülésszakának elnapolása előtt Quaison-Sackey felszólította az ülésszak résztve­vőit, vegyék tudomásul a Korea egyesítésével foglalkozó ENSZ-bizottság jelentését. A szovjet küldöttség ezzel kapcso­latban kijelentette, hogy a Szov­jetunió tiltakozott és tiltakozik az úgynevezett koreai bizottság sincs beavatkozni valamelyik or­szág belügyeibe. Korea egyesítése kifejezetten belügy, és ezt a kér­dést a koreai népnek kell megol­dania minden külső beavatkozás nélkül. Fedorenko leszögezte, hogy a Szovjetunió ragaszkodik a külföldi csapatok kivonásához Dél-Koreából és ahhoz, hogy a koreai nép maga dönthessen sor­sáról. * Subandrio indonéz külügymi­niszter pénteken levelet inézett az ENSZ gyermeksegélyezési alapjá­hoz — az UNICEF-hez —, amely­ben kéri a szervezet indonéziai tevékenységének beszüntetését (MTI) Kongói helyzetkép Brazzaville Lissouba, a Brazzavillei-Kongó miniszterelnöke levelet intézett a szomszédos kongói állam kor­újabb A görög jobboldali ellenzék támadása a Centrum Unió ellen Athén A görög jobboldali Nemzeti Ra­dikális Unió péntek este Athén központjában politikai nagygyű­lést szervezett. A fő szónok Panajotisz Kanel- lopusz, a párt vezére újból éles kirohanásokat intézett Papandreu Centrum Unió-kormánya ellen. Több tízezer főnyi hallgatóság előtt bírálta a kormány bel- és külpolitikáját, Papandreu távozá­sát, új egységkormány megalakí­tását, s ha ez nem lehetséges, új választásokat követelt. Az ellenzéki nagygyűlés alatt a város jelentősebb pontjait na­gyobb rendőr-erők őrizték, és a katonaságot együtt tartották. In­cidensről nem érkezett jelentés. (MTI) . mányfőjéhez, Moise Csombéhoz. Ebben erőteljesen tiltakozik ami­att, hogy a léopoldvillei hadsereg az utóbbi hetekben példátlanul durva akciókkal többször megsér­tette a brazzavillei határokat. Fel­hívja a% figyelmet arra, hogy feb­ruár 13-án éjjel Mobutu katonái rátörtek egy békés halászfalura és kifosztották lakosságát, leg­utóbb* kalózmódra elraboltak egy brazzavillei hajót, s csak az erő­teljes tiltakozás hatására adták vissza, a kongói légierő pedig rendszeresen megsérti a szomszé­dos ország légiterét. Lissouba miniszterelnök figyel­mezteti Csomóét, hogy ezek az akciók súlyos következményekkel járhatnak. A Brazzaville-i kor­mány — írja a miniszterelnök — minden lehetséges eszközzel meg­őrzi országa függetlenségét. (MTI) Viharos taggyűlés Csütörtökön délután a Hajtó­mű és Felvonógyár békéscsabai gyáregységének lakatosműhelyé­ben rendkívül viharos szakszer­vezeti vezetőségválasztó taggyű­lés zajlott le, amilyenre itt még nem volt példa. Fél kettőre hir­dették, két órakor kezdték, sokan azt hitték, hogy ötre véget ér, ám kilenc órakor sem volt még csen­des a nagy csarnok... Nem volt véletlen a vihar ki­törése. Előszelét már az első percek­ben érezni lehetett. Még a szak- szervezeti bizottság titkárának be­számolója előtt szóba került a je­lölő bizottság januári megválasz­tásának furcsa módja. Letorkol­ták a felszólalókat, mondván: er­ről majd később beszélhet, most a beszámoló következik. Akiket- feszített az indulat, akik igazság­talanságot éreztek, a beszámoló idejére elcsendesedtek, hogy utá­na „kipakoljanak.” Ami a lelkű­ket nyomta, attól igyekeztek meg­szabadulni, hol szelíd, hol felcsa­pó indulattal, inkább ez utóbbi­val. És nem egyszer visszatértek arra a bizonyos jelölőbizottság­választásra, mely a SZOT elnök­sége választási irányelveinek semmibevételével történt, s amely rávilágított a szakszervezeti veze­tőség sajátos munkamódszerére. Mit mondott ki a SZOT elnök­sége 1964. szeptember 26-án? Azt, hogy a választások egyszerűbbé és demokratikusabbá tétele érdeké­ben a jelölő bizottságot (mely az új szakszervezeti bizottságot jelöli) a választást megelőző taggyűlésen válasszák meg. Abban az esetben, ha a taggyűlés összehívására nincs lehetőség, akkor szakszerve­zeti csoportonként választott kül­döttek útján lehet a jelölő bizott­ságot megválasztani. A Hajtómű- és Felvonógyár bé­késcsabai gyáregységében volt le­hetőség (!) taggyűlés tartására, de a bizottság — Nagy Károly szb- titkár vezetésével — nem ezt az utat választotta. Formális válasz­tást akart. Mint ahogy hónapokon keresztül itt nem tartotték szüksé­gesnek a taggyűlések megtartását, a jelölő bizottság megválasztására sem hívták össze! Ellenben a tit­kár januárban összehívta a bi­zottságot, a bizalmiakat, s kiosz­totta a „szerepeket”, egy kis rep-' rezentáció kíséretében... A jelölő bizottságot is itt állították össze, természetesen a részvevőkből. A tagok bólintottak a titkár javas­latára, a jelölő bizottság kialakult, s inkább a bizalmiak, mint « szakszervezeti tagság véleményé­nek kikérése után összeállította javaslatát a szakszervezeti és számvizsgáló bizottság tagjaira, póttagjaira vonatkozóan. Nem volt valami nagy figyelemmel a kü­lönböző üzemrészekre, s ily mó­don például a gépműhelyt sem, a lakatosműhelyt sem képviselte senki. Ez nagyon sértette a, mun­kások önérzetét, s jogosan emel­ték fel szaVukat a taggyűlésen! Az irányelvek nem ismeretes vagy tudatos figyelmen kívül ha­gyása is hozzájárult e taggyűlés viharához, de nem ez volt a döntő ok. Az emberek nagy része azt mondta: annak ellenére, hogy ilyen rendellenesen történt a je­lölő bizottság megválasztása, ha már összejöttünk, hát öntsünk tiszta vizet a pohárba, mondjuk ki azt, ami fáj. És a panasz-1avina egvre csak dagadt. „Azt mondják nekünk, hogy taggyűlésen, ter­melési tanácskozáson vessük fel a hibákat. Hát hogyan vessük fel őket, ha nagyritkán vannak ilyen rendezvények?!” — fejezte- ki az általános véleményt az egyik disz­pécser. A taggyűlések, termelési tanácskozások, üzemi tanácsülé­sek hébe-hóba való rendezése, a meghallgatásra való találás hiá­nya miatt a felgyülemlett problé­mák ezúttal találhattak igazi jó­rumot, sistereghettek elő. És kide­rült, mennyivel többet várnak a munkások a szakszervezettől, mint eddig kaptak, mennyire maguké­nak akarják érezni tömegszerve­zetüket. Nem voltak megelégedve a szakszervezeti bizottság mun­kájával, s ez volt a vihar döntő oka. Elmondották, hogy nincsenek tájékoztatva az üzem dolgairól. A termelési tanácskozásokon, mű­hely-összejöveteleken elhangzott kérések, panaszok meghal!ga*ásra találnak ugyan, de marad min-' den a régiben, s k°dvet szeg az ilyen ügyszeretet. Ezt a gazdasági vezetőknek is címezték, érthettek belőle. Követelték a dolgozók a szoci­alista munkaverseny becsületének helyreállítását. Akarnak verse­nyezni, vállalásaikat meg is te­szik, de sem a szakszervezet, sem a gazdasági vezetés, pártveze*őség nem törődik az értékeléssel Nem éppen szerencsésen jegyezte meg a párttitkár, hogy a verseny kibon­takozását hátráltatják az anyagi­ak. Kevés a pénz a jutalmazásra, ez tény, de — ahogy az egyik fel­szólaló ki is mondta: a brinádok nem feltétlenül pénzre számíta­nak, s azzal, hogy kevés az anya­gi, nem lehet menteni a közöm­bösséget! Az egészséges becsvágy is nagy hajtóerő, a jól végzett munka elismerése is öröm a mun­kásnak, s ha plusz még jutalmat is kap, hát annál jobban érzi a megbecsülést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom