Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-21 / 44. szám
IMS. február *1. 2 Vasárnap Egy hét a világpolitikában Az elmúlt héten tovább bonyolódott a délkelet-ázsiai válság. Az Egyesült Államok hadihajói újabb provokációkat hajtottak végre és a legújabb saigoni miniszterelnök harcias nyilatkozatot tett közzé. A következő láncszem: Mcnama- ra, amerikai hadügyminiszter kijelentette: Dél-Vietnamban lévő amerikai erők újabb növelését, tervezte. Az irreális amerikai vonalvezetést tükrözi: már a New York Times vezércikke is bírálja Johnson nyilatkozatát a vietnami kérdésről. Az elnök ugyanis kijelentette: az Egyesült Államok nem akarja a vietnami háború ki- terjesztését, ugyanakkor viszont arról beszélt, hogy az amerikai haderők délkelet-ázsiai tevékenysége elengedhetetlen. Ez a nyilvánvaló ellentmondás késztette az amerikai lap cikkíróját az alábbi következtetés levonására: „A kormány lépései folytán napról napra növekszik a kiterjedt háború veszélye”. A délkelet-ázsiai amerikai akciók ellenhatásaként erősödik a felháborodás világszerte. Edgar Faure, volt francia miniszterelnök, a távol-keleti ügyek szakértője így nyilatkozott: „Johnson helyén tanácsot kérnék De Gaulle- tól”. Faure ezzel azokra a kezdeményezésekre utalt, amelyeket az utóbbi napokban a párizsi diplomácia tett a vietnami konfliktus tárgyalásos megoldásáért. Angol politikai körökben szintén érlelődik az az álláspont, hogy Washington helytelen úton jár Délkelet-Ázsiában. A brit külügyminiszter ugyan eddig elhárította a munkáspárti képviselők nagyszámú csoportjának követelését: tegyen Washingtontól független kezdeményezést a térségben érdekelt hatalmak értekezletének összehívására. De az angliai közhangulatot tükrözi az a nyílt levél, amit ugyancsak a munkáspárti képviselőcsoport tett közzé a Timesben. A New York Times pedig négyszáz amerikai egyetemi és középiskolai tanár levelét közli. A levélírók aggodalommal nyilatkoznak az Egyesült Államok vietnami agresszív politikájának várható következményeiről. Felszólítják Johnson elnököt, tanúsítson józanságot, amíg nem késő, tegyen kezdeményezést a vietnami béke helyreállítása érdekében. Ilyen előzmények után állapította meg Koszigin szovjet kormányfő: az indokínai helyzet rendezésének fő akadálya az amerikai imperialisták politikája. A Szovjetunió erélyesen követeli, vonják ki Dél-Vietnamból az amerikai csapatokat. A népek harca szabadságukért mindenkor megértésre és támogatásra talál a Szovjetunió népeinél és kormányánál. > Az elmúlt héten fejeződött be Couve de Murville francia külügyminiszter washingtoni tárgyalása, melynek során ugyancsak felmerült a délkelet-ázsiai Kérdés. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy ez a megbeszélés vagy az esetleges későbbi francia— Péter J.ínos fogadta a Finn Köztársaság távozó nagykövetét Péter János külügyminiszter ombaton búcsúlátogatáson fo- idta Reino S. Palast, a Finn Köz- rsaság rendkívüli és meghatal- azott nagykövetét, aki a közel- vőben végleg távozik Magyar- ■szágróL amerikai eszmecsere csak abban az esetben hozhat eredményt, ha az’amerikai elnök végre ki tudja vonni magát a Pentagon szélsőséges elemeinek befolyása alól és De Gaulle segítségét elfogadva,' kiutat keres a zsákutcából. A délkelet-ázsiai válság mellett a világ egy másik pontján, a kongói térségben is kiéleződött a helyzet. A Brazzaville-Kongó ellen indított megfélemlítő hadjáratot most már terrorista akciók tetőzték. Meggyilkolták az ország tájékoztalásügyi miniszterét és főállamügyészét. A nyomozás szerint Léopoldvilleből érkezett terrorosztag követte el a gyilkosságokat. Az események mögött az áll, hogy Brazzaville-Kongó új kormánya élesen szembehelyezkedett a neokolonialista politikával és Lumumba elmenekült híveinek is otthont adott, amikor a belga—amerikai agresszió után a zsoldosok túlereje elől a felkelő csapatok egy része kénytelen volt visszavonulni. Ezt követően ismét az amerikaiak léptek a színre, fokozták a nyomást Brazzaville-Kongó kormánya ellen, válaszul sorozatos beavatkozásukra, aztán a kormány bezáratta az amerikai úgynevezett kulturális központot, és kijelentette: ha folytatódik az amerikai intervenció, megszakítja Washingtonnal a diplomáciai kapcsolatot. Kongóban tehát közös amerikai—Csombe-akció zajlik. A kongói diktátor ezzel szeretné elterelni a figyelmet arról is, hogy minden katonai erőfeszítés és külföldi segítség ellenére sem tud megbirkózni a hazafiak ellenállásával. Az Egyesült Államok számára pedig szintén „jól jönne”, ha az egyre kínosabbá váló délkelet-ázsiai helyzetről máshová terelhetné a nemzetközi közvélemény fényszóróit. Nagyon valószínűtlen azonban, hogy a közvetlen, illetve közvetett agresszió tényét egy másik intervencióval el lehetne leplezni. Sümegi Endre Az elvi álláspontok változatlanok maradtak az ENSZ pénzügyi válságának kérdésében New York Az ENSZ-közgyűlés — mint ismeretes — február 18-i záróülésén elfogadta azt a határozat-tervezetet, amely az 1965. évi ideiglenes pénzügyi intézkedéseket és- felhatalmazásokat tartalmazza. A közgyűlés arra kérte az ENSZ-tagállamokat, hogy az 1965. évi előirányzatok és tagdíjak megállapításáig fizessenek előleget a világszervezet kiadásainak fedezésére. Ezek az előlegek 1964-ben a tagállamokra eső befizetendő összegnek legalább 80 százalékát kell, hogy kitegyék. A szovjet küldöttség az említett határozat elfogadásával kapcsolatban kijelentette, hogy ez a határozat nem sérti az egyes államok elvi álláspontját a költség- vetés egyes fejezeteivel és az egész költségvetéssel kapcsolatban. A Szovjetunió elvi álláspontja változatlan maradt: továbbra is tiltakozik a költségvetés egyes cikkelyei ellen. Ez mindenekelőtt a kongói és közép-keleti ENSZ-műveletek törvényellenes kiadásaira vonatkozik. Franciaország állandó ENSZ- képviselője, Roger Seydoux U Thant főtitkárnak címzett levelében megállapította, a korábbi két évhez hasonlóan, nem hajEgxféb ENSZ-hirek landó részt venni a kongói ENSZműveletekből származó ENSZ-hi- tel megfizetésében. létrehozása és tevékenysége ellen. Nem egyszer rámutattunk — jelentette ki Nyikolaj Fedorenko, a Szovjetunió ENSZ-fődélegátusa —, hogy az ENSZ-nek az alapok- folytatódtak az erőfeszítések a vi- 1 mány értelmében semmi joga Pénteken az ENSZ-beh tovább lágszervezet békefenntartó erőinek és pénzügyi válságának kérdéseivel foglalkozó / különbizottság felállítására. Quaison-Sackey, a közgyűlés 19. ülésszakának elnöke több ország ENSZ-képvise- lőivel tárgyalt a körülbelül 30 tagúra tervezett bizottság felállításáról. • A közgyűlés 19. ülésszakának elnapolása előtt Quaison-Sackey felszólította az ülésszak résztvevőit, vegyék tudomásul a Korea egyesítésével foglalkozó ENSZ-bizottság jelentését. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a Szovjetunió tiltakozott és tiltakozik az úgynevezett koreai bizottság sincs beavatkozni valamelyik ország belügyeibe. Korea egyesítése kifejezetten belügy, és ezt a kérdést a koreai népnek kell megoldania minden külső beavatkozás nélkül. Fedorenko leszögezte, hogy a Szovjetunió ragaszkodik a külföldi csapatok kivonásához Dél-Koreából és ahhoz, hogy a koreai nép maga dönthessen sorsáról. * Subandrio indonéz külügyminiszter pénteken levelet inézett az ENSZ gyermeksegélyezési alapjához — az UNICEF-hez —, amelyben kéri a szervezet indonéziai tevékenységének beszüntetését (MTI) Kongói helyzetkép Brazzaville Lissouba, a Brazzavillei-Kongó miniszterelnöke levelet intézett a szomszédos kongói állam korújabb A görög jobboldali ellenzék támadása a Centrum Unió ellen Athén A görög jobboldali Nemzeti Radikális Unió péntek este Athén központjában politikai nagygyűlést szervezett. A fő szónok Panajotisz Kanel- lopusz, a párt vezére újból éles kirohanásokat intézett Papandreu Centrum Unió-kormánya ellen. Több tízezer főnyi hallgatóság előtt bírálta a kormány bel- és külpolitikáját, Papandreu távozását, új egységkormány megalakítását, s ha ez nem lehetséges, új választásokat követelt. Az ellenzéki nagygyűlés alatt a város jelentősebb pontjait nagyobb rendőr-erők őrizték, és a katonaságot együtt tartották. Incidensről nem érkezett jelentés. (MTI) . mányfőjéhez, Moise Csombéhoz. Ebben erőteljesen tiltakozik amiatt, hogy a léopoldvillei hadsereg az utóbbi hetekben példátlanul durva akciókkal többször megsértette a brazzavillei határokat. Felhívja a% figyelmet arra, hogy február 13-án éjjel Mobutu katonái rátörtek egy békés halászfalura és kifosztották lakosságát, legutóbb* kalózmódra elraboltak egy brazzavillei hajót, s csak az erőteljes tiltakozás hatására adták vissza, a kongói légierő pedig rendszeresen megsérti a szomszédos ország légiterét. Lissouba miniszterelnök figyelmezteti Csomóét, hogy ezek az akciók súlyos következményekkel járhatnak. A Brazzaville-i kormány — írja a miniszterelnök — minden lehetséges eszközzel megőrzi országa függetlenségét. (MTI) Viharos taggyűlés Csütörtökön délután a Hajtómű és Felvonógyár békéscsabai gyáregységének lakatosműhelyében rendkívül viharos szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlés zajlott le, amilyenre itt még nem volt példa. Fél kettőre hirdették, két órakor kezdték, sokan azt hitték, hogy ötre véget ér, ám kilenc órakor sem volt még csendes a nagy csarnok... Nem volt véletlen a vihar kitörése. Előszelét már az első percekben érezni lehetett. Még a szak- szervezeti bizottság titkárának beszámolója előtt szóba került a jelölő bizottság januári megválasztásának furcsa módja. Letorkolták a felszólalókat, mondván: erről majd később beszélhet, most a beszámoló következik. Akiket- feszített az indulat, akik igazságtalanságot éreztek, a beszámoló idejére elcsendesedtek, hogy utána „kipakoljanak.” Ami a lelkűket nyomta, attól igyekeztek megszabadulni, hol szelíd, hol felcsapó indulattal, inkább ez utóbbival. És nem egyszer visszatértek arra a bizonyos jelölőbizottságválasztásra, mely a SZOT elnöksége választási irányelveinek semmibevételével történt, s amely rávilágított a szakszervezeti vezetőség sajátos munkamódszerére. Mit mondott ki a SZOT elnöksége 1964. szeptember 26-án? Azt, hogy a választások egyszerűbbé és demokratikusabbá tétele érdekében a jelölő bizottságot (mely az új szakszervezeti bizottságot jelöli) a választást megelőző taggyűlésen válasszák meg. Abban az esetben, ha a taggyűlés összehívására nincs lehetőség, akkor szakszervezeti csoportonként választott küldöttek útján lehet a jelölő bizottságot megválasztani. A Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai gyáregységében volt lehetőség (!) taggyűlés tartására, de a bizottság — Nagy Károly szb- titkár vezetésével — nem ezt az utat választotta. Formális választást akart. Mint ahogy hónapokon keresztül itt nem tartotték szükségesnek a taggyűlések megtartását, a jelölő bizottság megválasztására sem hívták össze! Ellenben a titkár januárban összehívta a bizottságot, a bizalmiakat, s kiosztotta a „szerepeket”, egy kis rep-' rezentáció kíséretében... A jelölő bizottságot is itt állították össze, természetesen a részvevőkből. A tagok bólintottak a titkár javaslatára, a jelölő bizottság kialakult, s inkább a bizalmiak, mint « szakszervezeti tagság véleményének kikérése után összeállította javaslatát a szakszervezeti és számvizsgáló bizottság tagjaira, póttagjaira vonatkozóan. Nem volt valami nagy figyelemmel a különböző üzemrészekre, s ily módon például a gépműhelyt sem, a lakatosműhelyt sem képviselte senki. Ez nagyon sértette a, munkások önérzetét, s jogosan emelték fel szaVukat a taggyűlésen! Az irányelvek nem ismeretes vagy tudatos figyelmen kívül hagyása is hozzájárult e taggyűlés viharához, de nem ez volt a döntő ok. Az emberek nagy része azt mondta: annak ellenére, hogy ilyen rendellenesen történt a jelölő bizottság megválasztása, ha már összejöttünk, hát öntsünk tiszta vizet a pohárba, mondjuk ki azt, ami fáj. És a panasz-1avina egvre csak dagadt. „Azt mondják nekünk, hogy taggyűlésen, termelési tanácskozáson vessük fel a hibákat. Hát hogyan vessük fel őket, ha nagyritkán vannak ilyen rendezvények?!” — fejezte- ki az általános véleményt az egyik diszpécser. A taggyűlések, termelési tanácskozások, üzemi tanácsülések hébe-hóba való rendezése, a meghallgatásra való találás hiánya miatt a felgyülemlett problémák ezúttal találhattak igazi jórumot, sistereghettek elő. És kiderült, mennyivel többet várnak a munkások a szakszervezettől, mint eddig kaptak, mennyire magukénak akarják érezni tömegszervezetüket. Nem voltak megelégedve a szakszervezeti bizottság munkájával, s ez volt a vihar döntő oka. Elmondották, hogy nincsenek tájékoztatva az üzem dolgairól. A termelési tanácskozásokon, műhely-összejöveteleken elhangzott kérések, panaszok meghal!ga*ásra találnak ugyan, de marad min-' den a régiben, s k°dvet szeg az ilyen ügyszeretet. Ezt a gazdasági vezetőknek is címezték, érthettek belőle. Követelték a dolgozók a szocialista munkaverseny becsületének helyreállítását. Akarnak versenyezni, vállalásaikat meg is teszik, de sem a szakszervezet, sem a gazdasági vezetés, pártveze*őség nem törődik az értékeléssel Nem éppen szerencsésen jegyezte meg a párttitkár, hogy a verseny kibontakozását hátráltatják az anyagiak. Kevés a pénz a jutalmazásra, ez tény, de — ahogy az egyik felszólaló ki is mondta: a brinádok nem feltétlenül pénzre számítanak, s azzal, hogy kevés az anyagi, nem lehet menteni a közömbösséget! Az egészséges becsvágy is nagy hajtóerő, a jól végzett munka elismerése is öröm a munkásnak, s ha plusz még jutalmat is kap, hát annál jobban érzi a megbecsülést.
