Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

1965. január 12. 2 Redd Veszélyes dominójátékosok Kairó A Icáírói arab csúcsértekezlet vasárnap folytatta munkáját. Az esti ülésen megvitatták az egyesí­tett arab védelmi tanács két ko­rábbi ülésén elfogadott határoza­tokat. Az értekezlet hétfői ülésén az arab országoknak más külföl­di államokkal fennálló kapcsola­tairól lesz szó, továbbá a paleszití. nai kérdést vitatják meg. Szőnyeg­re keHilnek gazdasági kérdések is. A záróü'lésre kedden reggel kerül sor, majd közzéteszik a kormány* fők munkájáról szóló közös köz­leményt. Takla libanoni külügyminiszter közölte az újságírókkal, hogy va­sárnap főleg az arab országoknak a Jordán folyó vizének izraeli részről történő felihasználása el­len kidolgozott tervét tárgyalták. A vitára azért került sor, mert Libanon biztosítékokat kért egy esetleges izraeli ellenakcióval szemben, arra az esetre, ha orszá­gában építik meg a szivattyúállo­mást, viszont igyekezett elkerülni, hogy területén más országok csa­patai állomásozzanak. Egyébként még nincs meg a végleges döntés arról sem, hogy hol épül fel a , szivattyúállomás. Erre a célra szíriad területet is felhasználhatnak. A csúcsértekezlet munkája mel­lett az arab államférfiak kairói találkozója más tanácskozásira is alkalmat ad. Az AFP értesülése Leopoldville A fehér zsoldosok vezette kon­gói kormánycsapatok a felkelők meglepetésszerű támadásai miatt kénytelenek voltak kiüríteni az ország észaíkkejLeti csücskében fekvő Mahagi körül kiépített ál­lásaikat és visszavonultak a vá­rostól 160 kilométernyire délre fekvő Buniába — jelenti a Reuter és a DPA. Mahagi volt a legészakibb pont, amelyet a Csombe-féle katonai erők a felkelők elleni offenzivá- juk során elértek. A zsoldosokat Bunia közeiében is kudarc érte. Pénteken a felke­lők rajtuk ütöttek: egy martalóc elesett, négy másik pedig megse­besült. Az elesett fehér zsoldos David Linton rhodcsiai ügyvéd, aki hat hónapra feladta ügyvédi praxisát és zsoldosnak állt be Csőmbe seregébe, hogy — mint kijelentette — „egy kis élmény­ben legyen része”.­A kormánycsapatok nehézségei­re jellemzó, hogy Stanleyville el­foglalása óta vízi úton csak szom­baton sikerült első ízben élelmi­szert eljuttatniuk a városba. Ed­dig az élelmiszerkészleteket szál­lító folyami uszályokat a felkelők mindannyiszor megállásra és visszafordulásra kényszerítették. Mint Anthony Lukas, a New Hat hát alatt 500 kivégzés Kongóban Leopoldville A New York Times stanleyvil- i.e-i tudósítója szemtanúk beszá­molóira hivatkozva azt írja, hogy a Csombe-kormány az elmúlt hat hét alatt több mint 500 személyt végeztetett ki. a felkelésiben való részvétel gyanúja miatt. Szomba­ton megnyitották a kongói hadse­reg új kiképző központját Katoná­ban. A tervek szerint évente há­rom új zászlóaljat képeznek ki, amihez segítséget nyújt Belgium, Izrael, Olaszország, az Egyesült Államok. (MTI) szerint megbeszélések folytak az iraiki—szíriai feszültségről és a jemeni kérdésről. Khalifa szudáni miniszter elnök tárgyalt Nasszer elnökkel, s a két ország megálla­podást írt alá, amelynek értelmé­ben megindul a kereskedelmi for­galom Szudán és az EAK között (MTI) A Thresher katasztrófája Washington Az amerikai kongresszus egye­sített atomenergia bizottsága vizs_ gálatot folytatott a Thresher ten­geralattjáróval kapcsolatban. Az atomtengeralattjáró 1963. április 10-én 129 főnyi legénységével el­süllyedt az Atlanti-óceánon. A szerencsétlenséget követő vizsgá­latok nem adtak egyenes választ arra, hogy tulajdonképpen mi is okozta a katasztrófát. A bizottság jelentése megálla­pítja, hogy az atomtengeralattjá- ró építésével kapcsolatban nem lettek eleget több biztonsági köve­telménynek. Kiderült, hogy az el­múlt években több 'amerikai ten­geralattjáró az építés során elkö­vetett hibák, az építéshez használt anyagok helytelen megválasztása cs egyéb mulasztások következté­ben közel járt ahhoz, hogy a Thresher sorsára jusson. (MTI) York Times különtudósftóla lap­jának vasárnapi számában hírül adja», a városban november óta 500. felkelőnek minősített személyt végeztek ki mindenfajta bírósági eljárás nélkül. Gaston Soumialot, a kongói el- lenkormány egyik vezetője, aki jelenleg Kairóban tartózkodik, megbeszélést folytatott az egyip­tomi kormány vezetőivel és Bu- medien algériai miniszterelnök- helyettessel. A sajtó képviselőivel közölte, hogy kétnapos kairól lá­togatásának befejezése után Kon­góba utazik. (MTI) IVr inden szocialista ország né­pe és kormánya maga dönt a nemzetközi együttműködés for­máiban való részvételről — ez fontos alapelve a szocialista nem­zetközi munkamegosztásnak. Vi­szont minden szocialista ország­nak internacionalista kötelessége, hogy a legmesszebbmenőem ki­használja a gazdasági együttmű- I ködösben rejlő erőt és lehetősége­ket. Ez a kapcsolat legeredmé­nyesebben a KGST keretében fej­lődik és emelkedik egyre maga­sabb színvonalra. Ezzel kapcso­latban a nemzetközi munkásmoz­galomban és elég gyakran a tőkés propagandában is felvetődik az „önerőre való támaszkodás” lát­szólag vonzó, válójában pedig mind az egyéni, mind a közössé­gi érdekekkel szemben álló elgon­dolása. Éppen ezért helyes tisz­tázni, hogy mit értünk mi és mit értenék „tanácsadóink” az „ön­erőre való támaszkodás” elve alatt? — Mi azt értjük, hogy egyetlen szocialista ország sem kívánja a másiktól — és elsősorban nem Hz ENSZ feladatai és nehézségei Az ENSZ feladatai és nehézsé­gei címmel írt nemzetközi szem­léjében G. Ratiani a Pravda va­sárnapi számában megállapítja: ha a béke, a nemzetközi együtt­működés erősítésében, a kolonia- lizmus végső felszámolásában ér­dekelt államok egyesítik erőikeh akkor az Egyesült Nemzetek Szer­vezete előtt valóban megnyugtató távlatok nyílnak. A Pravda cikkírója megállapít­ja, hogy az amerikai diplomácia á „pénzügyi válság” felidézésével kettős célt követett. Evvrészt mer akarta felemlíteni a fejlődésben el­maradt országokat, amikor azt ál­lította: ha az említett akciók fe­dezésére nem érkeznek be a hoz­zájárulások, akkor nem folyósít­ható tovább ezeknek az országok­nak az ENSZ különböző program­jai keretében a segély. Másrészt tudva, hogy a Szovjetunió nem hajlandó hozzájárulni a gyarmat- tartók vállalkozásainak finanszí­rozásához, a világszervezet felett Demoklesz kardjaként felidézték a széthullás veszélyét. „Az amerikai propaganda azt hajtogatja, hogy az Egyesült Álla­mok járul hozzá legnagyobb mér­tékben az ENSZ költségeihez, ugyanakkor azzal fenyegetőzik, ha nem teljesítik követelését az állí­tólagos hátralék kiegyenlítésére, akkor tovább »nem hordozhat ilyen súlyos terhet«. Nem beszél­ve arról, hogy az ilyen zsarolás megengedhetetlen a nemzetköz1 kapcsolatokban. "ezni kell azzal a legendával, mintha az Egyesült Államok bőkezűen és önzetlenül másoknál többet fizetne be a vi­lágszervezet kasszájába” — írja Ratiani. „Felhasználva azt, hogy a világ- szervezet székhelye New York­ban van, és az ENSZ Igen tekinté­lyes adókat fizet ezért (nem is beszélve a világszervezet és az egyes küldöttségek által az Egye­sült Államokban eszközölt kiadá­sokról), az Egyesült Államok évente 67 millió dollárt vág zseb­re az ENSZ-től. Figyelembe vétve azt, hogy tagdíj fejében az Egye­sült Államok évi 24 millió dollárt fizet az ENSZ-nek, az Egyesült Ál­lamok sokkal többet kap az ENSZ-től, mint amennyit a világ- szervezet pénztárába befizet.” kívánhatja a Szovjetuniótól —, hogy egyoldalúan segítse őt gaz­daságilag, hanem, hogy minden szocialista ország a lehelő legjob­ban mozgósítsa saját országa anyagi erejét és lehetőségeit, és ennek során a legmesszebbmenő- en használja ki mind saját orszá­ga, mind a szocialista világgaz­daság fejlesztése érdekében a nemzetközi szocialista munka- megosztásban rejlő óriási lehető­ségeket. Mi azt értjük ezen elv alatt, hogy szüntelenül fejlesztjük saját erőnkből népgazdaságunkat, de mindent megteszünk, hogy szüntelenül erősödjék gazdasági kapcsolatunk, elsősorban a Szov­jetunióval és valamennyi szoci­alista országgal. Vannak persze, akik az „önerőre való támaszko­dás” politikája alatt nem ezt, ha­nem a szűk nemzeti, gazdasági el­zárkózást, a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól való gazdasági függetlenedést értik, ezt propagálják, holott ez az adott ország népének és az egész szocia­lista világrendszer egységének Johannesburgban újra zsoldo­sokat toboroznak Csombénak. Két héttel azután, hogy a Biz­tonsági Tanács — egyébként mérsékelt —, a belga—amerikai intervenciót cl nem Ítélő — ha­tározata a többi közt a fehér zsoldosok kivonását sürgette Kongóból. A kongói kormány most újabb háromszáz zsoldost verbuvál, s a már szolgálók zsoldját — a súlyos gazdasági helyzet ellenére — tovább emel­te. mert a zsoldos ingyen nem óvja a Csombe-féle demokráciát, amelyik pedig ismét bajban van. Maga Csőmbe is újra bizony­talankodik; vége a Stanleyville belga lerohanása utáni hetyke­ségnek, megint romlott a kon­gói diktátor helyzete. December­ben pedig felelevenítette a nyá­ron annyira reklámozott válasz­tásokat is, azóta viszont egyre csak halogatja az időpontot. Ez persze eléggé érthető, hiszen egy nyugati diplomata véleménye szerint „aligha lehet hatásos vá­lasztási propagandát folytatni ott, ahol az embert bármelyik bokor mögül egy lándzsadöfés érheti”. Csőmbe azonban nem a lándzsadöféstől félve hagyta ot sebbel-lobbal Stanleyville-t, szakította félbe furcsa kortes- kőrútját. Komoly oka van an­nak is, hogy Kongó diktátora pénteken Brüsszelbe siet, ahol Spaak belga külügyminiszterrel és a brüsszeli tőkés körökkel tárgyal, rövid időn belül má­sodszor, a gazdasági és katonai segélyről. A nyugati sajtó legutóbbi nagy cikkei, például az angol Econo­mist« cs az amerikai Us News and World Report-é (mindkettő a nagytőke prominens lapjának számít, jó „előrejelzőnek”) ta­núsítják, hogy a kongói válság nem „lefutott téma”. Sőt, az Us Fellőtték a Moszkva A Szovjetunióban hétfőn föld körüli pályájára juttatták a Koz­mosz—52 jelzésű mesiterséges hol­dat. A szputnyijkon elhelyezett tudományos műszerek segítségé­vel folytatni kívánják a TASZSZ kárára van. Ezért vetjük mi el a leghatározottabban ezt az elvet. ^zt mondtuk, hogy a szocia­lista gazdasági együttműkö­dés igazában még csak most bon­takozik ki. Az utóbbi hónapokban azonban a kezdeményezések egész soráról érkezett hír. A magyar— szovjet alumíniumegyezmény ré­vén néhány év múlva hazánk az egy főre jutó alumíniumtermelés- ben a legfejlettebb országok szín­vonalára emelkedik. A magyar alumíniumipar negyven év alatt jutott a jelenlegi színvonalra, viszont az életbe lépett egyezmény révén a régi fejlődési időszakhoz képest most egyetlen év alatt húsz év eredményét produkálhat­juk. S hogy az államok közötti kapcsolat új típusáról van szó, erre elég megemlíteni a követke­zőket. A fejletlen afrikai orszá­gokból is elvándorol a bauxit fel­dolgozásra, oda, ahol van villa­mos áram, a fejlett tőkés orszá­gokba. De fémként ezekbe az or­szágokba sohasem kerül vissza, a fejlett országok használják fel. Mi viszont nyersanyagunk feldolgo­zása után a teljes mennyiségű alumíniumot visszakapjuk a Szov­jetuniótól. Ezzel az évvel kezdi meg mű­ködését az 1NTERMETAL nevű acélkooperáció, amely jórészt ma­gyar javaslatra alakult, előbb News sokat sejtetően „kibonta­kozó világméretű válságának ne­vezi. E lap a lényeget így fo­galmazza meg: „A kongói láza­dók rendezik soraikat, s kezdik visszafoglalni azokat a területe­ket, amelyeket korábban ellen­őriztek. Valóban, egyre érkez­nek efajta hírek Kongó észak­keleti tartományaiból, Stanley­ville körül a helyzet ismét vál­tozóban. Ez áll Csőmbe kapkodása mö­gött. Ezért „hanyagolja el” a választásokat. (Láthatta például, hogyan járt, vergődött a sokkal konszolidáltabb helyzetben lévő nigériai nyugatbarát rezsim.) De éppen a fentiek miatt vészt- jósló az amerikai sajtó újbóli feltűnő érdeklődése Kongó iránt. Ugyancsak a Us News and World Reportban olvashattunk arról, hogy befolyásos amerikai katonai és külügyi körökben is­mét az „eldőlő dominók teóriá­ját” emlegetik. Ez a veszélyes teória a délkelet-ázsiai válság­ra vonatkozik a pentagonl ber­kekben. Ügy hangzik, hogy „Dél- Vietnam eleste maga után von­ja az egész térség elvesztését” (már ti. az Egyesült Államok számára). Most pedig Kongót emlegetik a „többi afrikai orszá­got ledöntő dominónak”, vagy­is, ha Kongó elvész, az imperia­listák befolyása Afrika-szerte lényegesen csökken. Ebből tehát az szűrhető le, hogy a Nyugat- Kongót „mindenáron” meg akarja tartani közvetlen birto­kában. A világ már láthatta, novemberben Stanleyville-ben. hogy mit is jelent ez a „min­denáron”. S most már azt is keveslik Washingtonban és Brüsszelben, ahol Csőmbe pén­teken ennek a mindenáronnak az áráról tárgyal majd. Kozmosz—52-t által 1962. március 16-án bejelen­tett űrkutatási programot. A szputnyik tudományos mű­szerei normálisan működnek. A iőldi koordinációs számítóköz­pontban feldolgozzák a beérkező adatokat. (MTI) csak magyar, lengyel és csehszlo­vák részvétellel, később társult a Szovjetunió, az NDK és Bulgária is. Célja, hogy nemzetközi mére­tekben szakosítsa a melegen hen­gerelt acéláruk és csövek, vala­mint a hidegen alakított acélok gyártását. Már a szakosítás leg­egyszerűbb formája révén a nem­zeti iparágak kapacitása 8—10 százalékkal megnövekszik, ami azt jelenti, hogy ennek révén a társult államok minden 10. hen­germű mintegy másfél milliárdos beruházását megtakarítják. Ez az egyesülés hatalmas befolyást tud majd gyakorolni a világ acélpiacá­ra is, az árak alakulására, amire önmagában egy-egy szocialista or­szág acélipara nem lenne képes. J^éhány hete került nyilvános­ságra a magyar—szovjet autóbuszegyezmény és a vegyigép­gyártásra vonatkozó együttműkö­dés számos részlete. A Szovjet­unió 1970-ig négyezerre növeli ná­lunk autóbuszvásárlását, ami azt jelenti, hogy a hazai és más or­szágok piaci szükségletét is fi­gyelembe véve, évi 7500—8000 au­tóbuszt fogunk majd gyártani, összehasonlításul megemlítjük, hogy a Mercedes-cég, amely a leg­nagyobb ilyen nyugati tőkés vál­lalat, évente csak 3500 autóbuszt gyárt. Nyilvánvaló, hogy a világ- színvonalú széria rendkívül alM­A kongói kormánycsapatok visszavonultak Mahagi térségéből Csőmbe véres terrorja A közös erő a nagyobb erő

Next

/
Oldalképek
Tartalom