Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 18. szám
IMS. január 32. 4 Péntek az Mit jelent exportgazdaságosság ? D flvös kifejezés... A kivitelre ® gyártó iparban dolgozó főkönyvelőknek, közgazdászoknak bizony meglehetősen sok fejtörést okoz. Nem véletlen hát, hogy illusztris közgazdasági szaklapunk tréfás iróniával így definiálta e fogalmat: „Exportgazdaságosság az, amiről nem lehet pontosan tudni, hogy micsoda.” S valójában is — a tréfát félretéve — az a helyzet, hogy a kivitel gazdaságosságának pontos mérése közgazdaságilag még nem tekinthető teljesen megoldottnak. Miért foglalkoznak manapság oly sokat e fogalommal a termelőüzemekben, az iparvezetés valamennyi szintjén? Ha figyelembe vesszük, hogy hazánk részesedése a világkivitelből az egy százalékot sem éri el — s ez a részarány a KGST-országok tömbjén belül is csupán hét százalék —, akkor látszatra valóban illuzórikusnak tűnik a exportgazdaságossági számításokkal való intenzív törődés. Ám a kérdés érdemi bírálatánál nem e koncepcióból kell kiindulni, hiszen az említett részarány önmagában még nem sokat mond. Legfeljebb annyit, hogy exportunk a világpiac alakulására alapvető befolyást nem gyakorol, ami egyszersmind némi könnyebbséget is jelent, mert kevesebb árut könnyebb elhelyezni a világpiacon. kyiás szemléletben láthatjuk a 1 1 gazdaságossági számítások szükségszerűségét, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen magas az egy főre jutó termelési érték és ennek milyen hányadát exportáljuk. Nos, e vonatkozásban hazánk egy főre jutó kivitele kétszeresen haladja meg a világátlagot. Néhány európai országban (NSZK, NDK, Csehszlovákia) még magasabb ez az arány, ott viszont az export részaránya az össztermelésből nem éri el a miénket. S ha mindezek mellett számba- vesszük, hogy 1959 és 1963 között szocialista viszonylatban 51, tőkés relációban 72, átlagosan 57 százalékkal növekedett hazánk kivitele, akkor megállapíthatjuk, hogy exporttevékenységünknek ez a fejlődő tendenciája nemcsak időszerűvé, de meglehetősen jogosulttá is teszi az exportgazdaságossági számításokkal, elemzésekkel való beható foglalkozást. Amikor azonban az exporttal kapcsolatban gazdaságossági számításokat végzünk, nem hagyható figyelmen kívül az importtevékenység, de még az átmenő (tranzit) forgalomnak és az egyéb szolgáltatásoknak a fizetési mérlegre gyakorolt hatása sem. Ismert tény például, hogy ipari kivitelünk középpontjában a gépexport áll, míg behozatalunknak nagyobbik fele anyag és kooperáció. Érdekes képet nyerünk, ha például az 1962- es gazdasági év néhány jellemző adatát szembeállítjuk. Gépkivitelünk 36 százalékos részesedésével szemben a behozatal csak 30 százalékos arányt ért el, e termékcsoportnál tehát 6 pontnak megfelelő többletbevételhez jutottunk. Ugyanebben az évben a fogyasztási cikkeknél 17, mezőgazdasági termékeknél pedig 10, a három árucsoportban együttesen tehát 33 pont többletünk keletkezett. Ez utóbbival viszont éppen kiegyenlíthettük az anyagbehozatalban jelentkező 33 pont hiányunkat. |u| ár a fentiekből is bizonyos képet alkothatunk az export- és importtevékenység összefüggéseiről, egymásrautaltságáról. Egyszerűbben: számos esetben azért exportálunk, hogy az ebből eredő devizahozamból importszükségletünket fedezzük. Az elmondottakból logikusan következik, hogy népgazdaságunk szempontjából nem lehet közömbös a kiviteli tevékenység gazdaságosságának mikénti alakulása. Az exportgazdaságosság mérésére többféle módszert, mutatót alkalmaznak. A devizahozam mutatójának a kiszámításánál az exporttermék világpiaci árát vetik egybe a termék előállítása érdekében felhasznált importanyagok és termékek világpiaci árával. Magától értetődő tehát, hogy a devizahozam szempontjából azoknak a termékeknek a kivitele előnyös, amelyekben kevesebb a felhasznált importanyag. Más megvilágításban: azokat a cikkeket érdemes exportálni, amelyekben nagy mennyiségű hazai munka testesül meg. Honi viszonylatban száz devizafor' ' értékű exporthoz átlagosan mintegy 20 devizaforint értékű importanyagot használunk fel. ii előbbi módon kimutatott ” devizahozam azonban lényegében még nem fogadható el gazdaságossági mutatónak, mert az elért eredményt nem veti egybe a termék előállításánál jelentkező költségráfordításokkal. Más gazdaságossági számítási módok mellett hazánkban mind gyakrabban használják az ún. „G”-muta- tót. E számításnak egyik jellemzője, hogy a termékek világpiaci árát nem a hazai termelői árakkal hasonlítja össze, hanem ez utóbbiakat „megtisztítja” a sokféle felhalmozódó és torzító jellegű tényezőtől, vagyis az összehasonlítási alapot bérszintre redukálja. Ez a módszer tehát’ázt mutatja ki, hogy milyen összegű — a fentiek szerint redukált — forintráfordítással lehet egy dollár, illetve egy rubel devizabevételhez jutni. A „G”-mutató azonban — a számítás jellegénél fogva — figyelmen kívül hagyja azt, hogy a termékek előállításához különböző összegű beruházás, álló- és forgóeszközlekötés is szükséges. Magyarán: a termelés költségtényezőjeként jelentkező amortizációs hányadot és eszközlekötési járulékot nem veszi figyelembe. Ugyancsak nem regisztrálja az export mennyiségi változásából eredő hatást, s azt sem mutatja, hogy a népgazdaságnak egyes termékek exportjának mennyiségi fokozása még akkor is előnyös lehet, ha az az eladási árak bizonyos fokú mérséklésével jár. A z előbbiekben — a teljesség- ” re való törekvés szándéka nélkül — vázlatosan néhány exportgazdaságossági számítási formulát mutattunk .be. Kétségtelen, hogy e módszerek valamennyi összefüggés feltárására nem alkalmasak, használatuk azonban nem nélkülözhető. E helyütt nem téveszthető szem elől, hogy a termelés során — a termelékenység fokozása, a munkaszervezés és más gazdaságossági intézkedés révén — megtakarított minden fillér export-relációban, végül is devizahozamban testesül meg. E körülmény csupán aláhúzza a végső következtetést: az exportgazdaságossági számítások szükségességét a termelő gyárak és a külkereskedelmi vállalatok közös ügyének, elengedhetetlen feladatának kell tekinteni. Kazár Mátyás Radar akció 196S A Békés megyei Tégla* és Cserépipari Vállalatnál a jövő héten kezdődik UJ A KISZ megyei bizottságának és hasznosnak ígérkező mozgalma vasárnap került nyilvánosságra és máris érdeklődéssel, kíváncsian tanulmányozzák a fiatalok. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat KlSZ-vezetősé- ge az akcióval kapcsolatban már kidolgozta programját, amelynek megvalósítását támogatja a vállalat gazdasági és pártvezetősége. A téglagyári Radar-iroda vezérkarában két fizikai munkás, egy fiatal mérnök és jogász, valamint az alapszervezet szervező titkára vesz részt. Minden üzemrészből egyelőre csak két kiszes kapcsolódik a munkába, a kezdeti lépések sikeres megtétele után azonban a fiatalok többségét bevonják az akcióba. A kiszesek az elmúlt években is sok esetben jogosan kifogásolták a hiányosságokat, de nem szervezett formában. Most a mozgalom adta lehetőségeket kihasználják: észreveszik éa jelzik a rendellenességeket, amelyek a termelékenység fokozását és a termelés növekedését akadályozzák; Ez vonatkozik a takarékosságra, a munkafegyelemre és szervezésre, a gép- és a munkaidőkihasználásra, valamint az anyagtakarékosságra. A tapasztólati hiányosságokat az I. számú telepein felállított falitáblán hetenként jelzik cikkekkel és fényképekkel. A Radarszolgálat tagjai nemcsak feltárják a hibákat, de megmutatják azok kijavításának módját is. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat fiataljai egyetlen percet sem késlekednek, mert tudják, hogy a legkisebb hiányosság nem felvetése jelentős károkat okozhat a népgazdaságnak. Ezért már a jövő héten akcióba lépnek. «.aj A békéscsabai üzemekben jobbá kell tenni az ismeretterjesztést A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat békéscsabai elnöksége január 20-án tartotta Békéscsabán idei első ülését. A szervezet je- lénlegi helyzetéről és munkásságáról ár. Pirityi Károly elnök számolt be. Megállapította, hogy javul a szervezettség, ami például abban is megnyilvánul, hogy az előadásokra mindig idejében gondoskodnak előadókról. Felhívta az elnökségi tagok figyelmét arra a kedvezőtlen tényre, hogy a csabai ipari üzemekben a szakirányú és egyéb vonatkozású ismeretterjesztés még mindig nem megfelelő. A holtpontról való kimozdítás érdekében szükség van a szakszervezetek aktívabb közreműködésére. Az ülésen jelen volt ár. Telegdy Kováts László, a kémiai tudományok doktora, a TIT budapesti el« nőké, az országos elnökség tagja is, aki felszólalásában ismertette a TIT ilyen irányú fővárosi tapasztalatait Továbbiakban hangsúlyozta az ismeretterjesztés társadalmasításának fontosságát, befejezésül pedig elismeréssel szólt a békéscsabai városi TIT-elnökség és tagság nagy aktivitásáról. —far—— Műsoros estei fari Szarvason a h cl ifi föld művesszövetkezet irodalmi színpada Tartalmas és színvonalas műsorszémokkal lépnek fel holnap, 23-án, szombaton a József Attila Művelődési Házban a helyi földművesszövetkezet irodalmi színpadának tagjai. Az estet, melynek során zenét, dalt, szavalatot hallhat, balettet láthat a közönség, Margócsi Gyula, a szarvasi gimnázium tanára készítette elő. \ műsorban irodalmi versenyeken elsők közt végzett fiatal szarvasi előadóművészek is szerepelnek, köztük Székács Csilla, aki Babits-versekct ad elő. A helyi balettiskola szorgalmas növendékei a fellépés előtti próbák egyikén. —ő— Fotó: Malmos Károly
