Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
U85. január L 2 Péntek „Homály és kétértelműség néSklil“ A magyar külpolitika 1964-ben A szokásos év végi politikai mérlegeket rendszerint „bearanyozza” az ünnepi hangulat és a visszaemlékezés. A magyar külpolitika ez évi mérlegéről készülő beszámoló azonban nem szorul mesterséges „aranyszegélyre”. Az 1964-es esztendő a magyar külpolitika íegtevékenyebb és legsikeresebb évei közé tartozik. Különösen azért értékes, mert a nemzetközi élet egyre összetettebbé, árnyaltabbá válik. Ez pedig nemcsak a kapcsolatok új lehetőségeit tárja fel — hanem a feladatokat Is nehezebbé és bonyolultabbá teszi. Árnyaltabb politikai értékítéletekre, nagyobb kezdeményezőkészségre — és ugyanakkor még törhetetlenebb elvi szilárdságra van szükség. Ezeknek a tulajdonságoknak szerencsés ötvözete tette 1964-ben korszerűvé és ugyanakkor elvivé a szocialista Magyarország külpolitikáját. Az alapok természetesen változatlanok maradtak, amennyiben a magyar külpolitika fő irányvonala továbbra is a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista világrendszer országai között az egység és az együttműködés megszilárdítását és elmélyítését szolgálja, Az általános fő irányvonalon belül különös hangsúlyt kap továbbra is a magyar—szovjet barátság minden irányú ápolása és bővítése, amely a magyar nemzeti érdekeket híven szolgáló külpolitika elidegeníthetetlen, szerves része. Erről az elvi bázisról kiindulva határozta meg hazánk gyakorlati külpolitikáját az alakuló, változó világ fiatal maival és nagy politikai áramlataival kapcsolatban. Az elvi alap egyben azt is jelentette, hogy elvetjük az „önerőre támaszkodás” gyakran hallott jelszavának azt a helytelen, torz értelmezését, amely a nemzeti elzárkózás gyakorlata felé taszíthatná a magyar külpolitikát. Ez azt jelenti, hogy minden világpolitikai akció csakis a magyar nemzeti érdekek és a szocialista közösség érdekeinek gondos, elmélyült összehangolása alapján történhetik. A magyar külpolitika rendkívül lényegesnek tartja a gyarmati sorból kiemelkedett országok szerepét a nemzetközi életben, s ezért különös súllyal üdvözölte az el nem kötelezett országok kairói értekezletét. A magyar külpolitika a kairói konferencia nyilatkozatát a neokolonializmus ellen vívott harc mozgósító, széles együttműködési lehetőségeket nyitó kiáltványának tekinti. Külpolitikánk számára az ENSZ most folyó értekezlete újabb lehetőségeket ad arra, hogy a vita során felmerülő kérdésekben a gyakorlati diplomáciai harc eszközeivel küzdjön a felszabadult népek jogainak védelmében, a gyarmatosítás újabb merényletlcísérletei ellen. Ami a tőkés viszonylatot illeti, az egyik legjelentősebb és szinte fordulatot jelentő változás ebben az esztendőben Ausztriával kapcsolatban történt. A magyar külpolitika távolabbi célja ezen a területen az, hogy figyelembe véve bizonyos (kritikailag értékelt) történelmi hagyományokat, valamint a földrajzi és gazdasági helyzet valóságát, a magyar—osztrák viszonyt a különböző társadalmi rendszerű országók békés egymás mellett élésének „mintaképévé” tegye. Ez az év bebizonyította e törekvés realitását. Néhány igen fontos kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk. Kreiskv osztrák külügyminiszter budapesti látogatása eredményes volt. Ezt a látogatást Péter János magyar külügyminiszter 1965 elején viszonozza, s már biztosítottnak látszik, hogy ezzel megindul a két ország között a kormányszintű találkozók sorozata. Ezeket az eredményeket azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy hasonló irányban fejlődik Ausztria kapcsolata Csehszlovákiával és Jugoszláviával is. A magyar—osztrák kapcsolatok javulása ilyenformán aktív alkotóeleme egy olyan irányzatnak, amely erősíti a békés egymás mellett élés politikáját Közép-Európában. E kedvező irányzat fordítottjának tekinthető természetesen a nyugatnémet kormány törekvése az atomfegyverek, illetve azok részleges kontrolljának megszerzésére. Ez magától értetődően súlyos fenyegetésként nehezedik egész Európára. A magyar külpolitika ezért erőteljesen elítéli a nyugatnémet atomfelfegyverzés minden formáját — akár a sokoldalú atomütőerő. akár az utóbbi hetekben propagált „atlanti ütőerő” keretében történjék is. Ebben az esztendőben kétségtelenül „megmozdult” némileg a magyar—amerikai viszony ügye is, amelyet mindeddig „tőkés" kapcsolataink legnegativabb ebemének lehetett tekinteni. Természetesen viszonyunk az Egyesült Államokkal még ma is rendezetlenebb stádiumban , van, mint akár az Atlanti Szövetség más országaival. Az év végén Budapesten megtartott tárgyalásokat a két ország közötti függő kérdések rendezéséről mindenesetre úgy lehet tekinteni, mint annak a lehetőségét, hogy az amerikai külpolitikában ebben a viszonylatban felülkerekedik a realitások józan tudomásulvételének irányzata. A magyar külpolitika célja természetesen az, hogy az Egyesült Államokkal is normális diplomáciai viszonyban, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat ápolva éljünk. A magyar külpolitika 1964-es tevékenységének egyik értékes, jelentős eseménye volt a Vatikánnal kötött egyezmény. Ez a megállapodás nemzetközileg is bizonyos feltűnést keltett, miután első eset volt a történelemben, amikor a Vatikán szocialista állammal kötött megállapodást. Az egyezmény hozzájárul ahhoz, hogy a szocialista Magyarország és a római katolikus egyház kapcsolata és együttműködése javuljon, valamint ahhoz, hogy zavarmentesebbé váljék a Vatikán és a magyar katolikus egyház viszonya is. A magyar külpolitika irányítói joggal értékelték ezt a megállapodást olyan pozitív eseménynek, amelynek a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából is komoly szerepe van. Mindez természetesen csak néhány fő vonását jelenti a magyar külpolitika sokoldalú tevékenységének, a belőle adódó elvi következtetések azonban így is fél- reérthetellenek. Talán a csehszlovák kormányküldöttség látogatása alkalmával mondott Kádár-beszédnek azzal a mondatával lehetne jellemezni ezt az elvi lényeget, hogy „a politika nagy kérdéseiben nem szeretjük a bizonytalanságot és a homályt. Ezért álláspontunk világos és mentes minden kétértelműségtől.” Ez a világosság és szilárdság az, ami az elmúlt évben is tovább növelte Magyarország nemzetközi tekintélyét és a szó legjobb értelmében lehetőséget adott nemzeti külpolitikánk aktivitásának fokozására. Gömöri Endre Johnson újévi üzenete a szovjet vezetőkhöz Johnson-City Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Johnson amerikai elnök szerdán a szovjet vezetőkhöz, Mikojanhoz, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökéhez és Koszigin miniszterelnökhöz intézett újévi üzenetében jó kívánságait küldte a szovjet népnek és kifejezte reményét, hogy az új esztendőben tovább javul a nemzetközi légkör és sikerek születnek fontos nemzetközi problémák megoldásában. Az elnök üzenetében hangoztatta, hogy az Egyesült Államok ás a Szovjetunió kormányának magasztos feladata a világbéke alapjainak megszilárdítása. Az Egyesült Államok nevében arról biztosította a Szovjetunió vezetőit, hogy mindent megtesz a leszerelés előmozdítására, a nukleáris fegyverzet ellenőrzésére, és ebben az erőfeszítésben „nem szorul'a második helyre”. Az 1964-es esztendőben egyes kérdésekben születtek jelentékeny eredmények, de — ismerte el az elnök — a főbb nemzetközi problémák megoldatlanok maradtak. Johson célul jelölte meg a nukleáris fegyverek elterjedésénél? korlátozását, egy átfogó nemzetközi atomcsend-megállapodás érvényesítését, a katonai célú hasadóanyag-gyártás csökkentését, a nukleáris energia békés célokra történő felhasználását, valamint a támadó és elhárító stratégiai nukleáris fegyverzeti rendszerek, a célba juttató eszközök „befagyasztását”. Az amerikai és a szovjet kormány — írja Johnson — elősegítheti, hogy a népek számára a világ boldogabbá és biztonságosabbá váljék. (MTI) EZ IS JAPÁN Az utóbbi időkben több színes képriportot láthatott a magyar közönség a szépséges Japánról. Á képriportok nem hazudtak: Japán valóban szép ország, fiai és lányai kedves emberek, szerények és szorgalmasak. Az olimpia óta — mely valóban grandiózus volt és a japán rendezők valóban kitettek magukért — világszerte ismertté vált a zenei japán szó: sayonara — a viszontlátásra. E képek hangulata alapján azt hihetné az ember, hogy a tőkés termelési rendre berendezkedett Japán a boldog és elégedett emberek országa. Persze, hibák és hiányosságok mindenütt akadnak, az emberi boldogságot nem lehet aba napi bérünk körülbelül 500 jen, amikor egy állatkerti csimpánz 450 jen értékű ételt eszik meg naponta?” A kérdés valóban tragikus. A reá adott válasz nem ismeretes. Mit is tudna ilyen kérdésre válaszolni az „illetékes fórum” anélkül, hogy ne hívná ki maga ellen a dühös ellenkezést? A japán dolgozók nyomorúságának elsősorban a kizsákmányolás rendszere a legfőbb okozója. De ezen belül vagy ezen felül — a fegyverkezési kiadások növekedése, a támaszpontokon „grasz- száló" jenki katonák jelenléte is közrejátszik, mint a nyomor tényezője. Harmadik képünk elgondolkoztató jelenségre irényítA liberális demokrata párti japán kormány monopolkapitalista politikája következtében egyre fokozódik a szegények kizsákmányolása és míg a munkabérek csökkennek, vagy a régi szinten maradnak, az árak — főleg az élelmiszereké és a közművek díjai — emelkednek. Legutóbb a japánok fő élelmicikkének, a rizsnek árát emelték fel. A japán dolgozók elkeseredése fokozódik, egymást követik a kormány népszerűtlen politikája elleni tüntetések. Első képünk a szükségmunkát végző asszonyokat ábrázolja sovány ebédjük elköltésekor. Második képünk egy japán munkásnőt ábrázol, ö a munkaügyi minisztériummal tartott kollektív szerződésre vonatkozó vitaülésen szólalt fel. Elkeseredett kérdése: „Hogyan lehet az, hogy szolutizálni sehol. De azért az emberi boldogság akadályai között vannak olyan tipikusak is, amelyek csak a profitra berendezett termelési viszonyok között lehetségesek. Például: ja a figyelmet. Az amerikai katonai támaszpont hulladéktelepei mellett a képen látható ba- rakokban laknak a japán — „bennszülött” — munkanélküliek. És bár ezek az emberek nem dolgoznak vagy csak időnként jutnak alkalmi munkához, esetleg koldulnak — havonta 5000 ient kötelesek fizetni egy-egy ilyen odú bére fejében. Mindent egybevetve, a tények szavára hallgatva bárki megállapíthatja képeink alapján, hogy a szépséges, Japán fényes arca mögött van egy másik Japán is, amelynek egyáltalán nem fényes az arca. Ezt a konfliktust a japán nép egyszer bizonyára megoldja. Addig a képek és a tények alapján azt kell mondanunk — ez is Japán ...
