Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
1M5. Január 1. s Péntek Roldog új évet — mondjuk és írjuk ezekben a napokban hozzátartozóinknak, ' barátainknak, kívánjuk ismeretlen honfitársainknak és minden népnek egyaránt. Boldog új évet — milyen régi és régóta ismétlődő szavak, de mennyire változó tartalommal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlékszik: mit értettünk boldog új év alatt kerek 20 esztendővel ezelőtt, amikor a szovjet hadsereg az utolsó csapósokat mérte a Magyarországot bitorló német és magyar fasiszta hordákra. Aztán a következő években, amikor megindult az újjáépítés a romokból és kibontakozott társadalmunk átalakulása a szocializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e köszöntés tartalmának változását. Ma nemzetünk szabad, nem nyom bennünket a társadalmi osztályok heves érdekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes emberek megbecsülésének alapja többé nem a régi privilégium, a családfa, a származás, hanem az odaadóan végzett munka és magatartás. . A boldogabb életben a magyar munkásnak nem kell megütköznie a tőkéssel, a dolgozó paraszt sem tart kiszipolyozóitól. Magunk formáljuk életünket: . országunk gazdagságát gyarapítjuk, a társadalmi haladást támogatjuk az egész világon és harcolunk a békéért. H azánk gazdasági fejlődése és ezen belül az egyes emberek életkörülményeinek javulása két rajtunk múló feltételén múlik: egyrészt azon, hogy a kitűzött gazdasági feladatok mennyire helyesek és előrevivők, másrészt azok végrehajtása^ miként valósul meg. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött gazdasági feladatok helyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgyszólván minden területén érezhető. Ezt bizonyítja gazdasági fejlődésünk egésze. Az ipari termelés mennyisége' négy év alatt 40 százalékkal emelkedett. Leggyorsabban fejlődött a vegyipar, azon belül a műtrágya- gyártás, a gyógyszertermelés, a műanyaggyártás. Üj ipari kombinátok épültek, a régi üzemek nagy része korszerűsödött. Fejlődött iparunk teljesítőképessége. Előreléptünk a megkezdett úton, a nálunk iparilag fejlettebb országok színvonala felé. • A mezőgazdasági termelés — egyes évek kedvezőtlen időjárása ellenére — négy év alatt kb 10 százalékkal emelkedett. Erősödtek termelőszövetkezeteink. A mezőgazdaság sok ezer géppel, szállítóeszközökkel, új gazdasági épületekkel gazdagodott. Terjednek az új technikai eljárások, nő a felhasznált műtrágya, a nagy hozamú vetőmag és növényvédőszer mennyisége. Eképpen évről évre terebélyesedik nagyüzemi mezőgazdaságunk anyagi, műszaki bázisa. Jelentősen emelkedett a lakosság életszínvonala, amely megközelíti az ötéves tervidőszak végére előirányzott mértéket. Feltűnő a bérek és különösen a béren felüli juttatások gyors növekedése. A kifizetett nyugdíjak összege például 1960-ban 4,5 milliárd forint volt, 1964-ben 7 milliárd. A fogyasztási árak — az idénycikkek és néhány, a táplálkozásban nem elsőrendű élvezeti cikk kivételével: szilárdak. A parasztság jövedelme megközelíti az ötéves terv végére tervezett színvonalat, bár a mezőgazdasági termelés a tervezettnél lassabban emelkedett. Ebben az időszakban valósult meg a parasztság állami, egészségügyi ellátása, új szocialista eleme a paraszti életformának a nyugdíjellátás is. Rendszeresen bővül a lakosság kulturális ellátása, emelkedik műveltsége. Szocialista rendszerünk magasabbrendűsége nyilvánul meg abban is, hogy nálunk a munkaképes korú fiatalok nagyobb hányada tanul középiskolákban, szakiskolákban és egyetemeken, mint a fejlettebb iparral és mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országokban. 1964-ben 60 százalékkal többen érettségiztek, mint 4 évvel ezelőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma majdnem megkétszereződött. A televízió-előfizetők száma 1960-ban 103 ezer volt. Most több mint 600 ezer. A megtermelt javak elosztása pártunk politikájának megfelelően úgy történt, hogy rendszeresen emelkedjék az életszínvonal és ugyanakkor ne feledkezzünk meg a termelés bővítéséhez szükséges beruházásokról sem. Az elmúlt 4 évben sok létesítménynyel gazdagodtunk. Sok milliárd forint értékű berendezés és gép üzembe állítása tette könnyebbé, eredményesebbé a munkát. Az iparban az egy munkásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalékkal növekedett. Gazdasági eredményeink tehát számottevőek, és a jövőt tekintve is biztonságérzet tölthet el bennünket. Gyáraink, szövetkezeteink, közigazgatási irányító szerveink tevékenysége azonban nem mentes fogyatékosságoktól, hibáktól sem. Melyek ezek? A munka termelékenysége nem emelkedik tervszerűen, sok helyen nem kielégítő a termelés szervezettsége és a munkafegyelem, a termékek önköltségének csökkenése lassúbb a tervezettnél, a takarékosság elve a gyakorlatban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egyéb költekezés, a műszaki haladás elmarad a követelményektől, sok termékünk minősége kifogásolható. ^z új esztendő egyben ötéves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában népgazdaságunk töretlenül és jelentősen fejlődött. 1965-ben, mint eddig, pártunk gyakorlatban kipróbált és bevált politikáját folytatjuk a gazdasági munkában is. Folytatjuk az ötéves tervben kitűzött feladatok végrehajtását. Emeljük az anyagi javak termelését, éle nagyobb gondot fordítunk a termékek korszerűségére, rjiinösé- gére, a munka termelékenységének emelésére és a termékek — önköltségének csökkentésére, a takarékosság elveinek betartására. Egyszóval, ahogy mondani szokás, javítjuk a gazdasági tevékenység hatásfokát. Tehát: megszilárdítjuk és kismértékben tovább emeljük a lakosság eddig elért életszínvonalát, még több erőfeszítést teszünk a megfelelő áruellátás biztosítására, gondolunk a jövőre is, ennek megfelelően tovább építjük az országot. Bővülnek a meglevő termelőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kezdik meg a termelést. Űj lakótelepek, középületek, utak köny- nyítik és szépítik az életet, fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal. És változatlanul törekszünk gazdasági kapcsolataink szélesítésére a nem szocialista országokkal. Az ipari termelés mennyiségét a terv szerint 4,5 százalékkal kell emelnünk az elmúlt évnél kisebb mértékben, noha általában a termelés növelésének ennél gyorsabb ütemére törekszünk. Most mégis az „inkább kevesebbet, de jobbat” elvét kell elsősorban hangsúlyoznunk. Vagyis a kitűzött mennyiségi feladat mellett kedvezőbb feltételek teremthetők a termékek minőségének javítására, a termelékenység emelésére, az önköltségcsökkentésre. Mindezt figyelembe véve ipari dolgozóink feladata 1965-ben nem lazább, hanem feszesebb. Egyes iparágakban, üzemekben pedig a termelés mennyiségét is jelentősen, 8—10 százalékkal vagy nagyobb mértékben kell emelni, különösen az exporttermékekben. J párunk termelésének növelését úgy kell megvalósítanunk, hogy a dolgozók létszáma az elmúlt évekhez mérten lassabban emelkedjék s a termelékenység fokozásából származzon a termelés növekedésének a nagyobb része, mintegy 70 százaléka. Ez a cél kemény munkát igényel. Ilyen eredményt az ipar még egyetlen évben sem ért el. A munkatermelékenység növelését „frontálisan” kell előmozdítanunk: kulturáltabbá tenni a termelés szervezettségét, előre lépni a műszaki haladás útján, fokozni; a munkateljesítményt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyanazért a keresetért nyújtott munkateljesítmények nagyon különbözőek. Itt az ideje a teljesítménynormák felülvizsgálatának és megszigorításának ott, ahol azt az elmúlt években elhanyagolták. Egyes munkaterületeken a munkaidő kihasználása, a munka intenzitása, a teljesítménybérben dolgozók munkája kielégítő, de a gyár eredményét mégis lerontja a szükségtelenül nagy segédüzemi és adminisztratív létszám. Ezek felülvizsgálatát a vállalatoknak ebben az évben el kell végezniük. A felesleges létszámot olyan helyre kell átcsoportosítani, ahol erre a népgazdaságnak szüksége van. Naponta láthatjuk ezt a fonákságot, hogy amíg az egyik üzemben létszám- hiány miatt akadozik a termelés, másutt „szociális’* okokra hivatkozva pazarolják a munkát. A termelékenység emelése, a fegyelem javítása megkövetel néhány munkajogi intézkedést. Például a munkahelyüket indokolatlanul gyakran változtatóktól meg kell vonni bizonyos kedvezmé,.} eket és egy időre megtiltani, hogy az új munkahelyen magasabb bért kaphassanak. Hatásosabb intézkedések bevezetése is indokolt: a fegyelmezetlenek, a hanyagul dolgozók, a selejtgyártók alacsonyabb munkakörbe helyezése, esetleges elbocsátása a közösség érdeke. Ezek a rendszabályok — a munkáját lelkiismeretesen végző nagy többség igazságérzete és akarata alapján — a fegyelmezetlen és hanyag emberek nevelésére és büntetésére szolgálnak. Ugyanakkor anyagilag és erkölcsileg jobban becsüljük meg a jól és hosszú időn át egy helyben dolgozókat, azokat továbbá, akik nemcsak a megszokott munkaműveleteket végzik el, hanem újat visznek a munkába, aktív kovácsai a szocialista munkaerkölcsnek, önzetlen segítői munkatársaiknak. Erre lehetőséget teremt az is, hogy ebben az évben a szokásos béremelési lehetőséget — kb 1 százalék lesz — csak a jól dolgozók teljesítményének honorálására használjuk fel. ^z önköltség csökkentése, a termékek minőségének javítása a vezető beosztásban és a munkapad mellett dolgozók közös erőfeszítésével valósítható meg. A szerkesztő mérnöké az első szó az új termék megalkotásában, majd az egyes munka- műveleteket végző százezernyi munkáskéz dicséretes munkája adja a kifogástalan terméket. De sajnos, gyakran látható fogyatékos munka, kifogásolható munkadarab és áru. A minőséget nem a meótól, hanem az egyes munkaműveleteket végző munkástól és feletteseitől kell kérni. A meó már csak megállapíthatja a bajt, de tőlük is nagyobb szigorúság követelhető. Iparunk termelése megnőtt, hatalmas mennyiségű anyagi érték és munka áll mögötte. Ma már az önköltségcsökkentés terén nem az egész százalékokért, hanem a tized százalékokért folyik a kemény fizikai és szellemi munka. Egy tized százalék költségmegtakarítás az iparban ma már meghaladja a 200 millió forintot, 1965-ben az ipar önköltségcsökkentési feladata 0,6 százalék, ami több mint egymilliárd forintos megtakarításnak felel meg. E feladatok megoldása elengedhetetlen feltétele a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének, az életszínvonal biztos megalapozásúnak. Ezért kell a gazdasági tevékenység hatékonyságát ennyire hangsúlyozni. A lakosság jövedelmének színvonala 1965 végén kissé meghaladja az ötéves terv végére kitűzött színvonalat. Ugyanakkor az önköltségcsökkentés feladatát, a munkatermelékenység emelését, a mezőgazdaság termelési- feladatát hiánytalanul még nem teljesítettük. Jelenleg ezért nem tűzhető ki a jövedelmek további jelentős növelése, hanem azok megszilárdítása és kismértékű emelése reális. Nem erőltetjük a beruházások növelését sem, itt is az elért színvonalat stabilizáljuk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztásának biztosítása, a beruházások megvalósítása céljából igénybe vettünk bizonyos népgazdasági tartalékokat, ami csak átmenetileg engedhető meg. Fő feladatunk tehát a termelés mennyiségének olyan növelése, amely együtt jár a gazdaságosság javulásával. Enélkül az anyagi jávak felhasználása — az elért életszínvonal megszilárdítása és emelése, a beruházási feladatok megvalósítása — nem lehet megalapozott. Bálint József az MSZMP KB államgazdasági osztályának helyettes veaetője Nagy a forgalom a Mezőgazdasági Ellátó Vállalat békéscsabai telepén.
