Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-11 / 290. szám

1964. december 11. 4 Péntek Előtérben a szállítási feladatok Ezen az őszön ismét sok a gond a vasúti és közúti szállításokkal. Egyes üzemek, vállalatok, gazda­ságok panaszkodnak: sok a szál* lítanivaló, viszont kevés a vasúti vagon és teherautó. De vajon va­lóban így van? Többféle felmérés igazolja: az év harmadik negyedében a terve­zettnél és az előző évi azonos idő­szakhoz mérten is mind a vasút, mind az autóközlekedési vállalat számottevően több árut szállított. A vasúti áruszállítás harmadik negyedévi tervét 1,3 millió tonná­val túlteljesítette, a közúti szállí­tás tervének teljesítése pedig 104 százalék. A legutóbbi felmérések szerint az év utolsó negyedének szállítási előirányzatait ugyancsak túlteljesítik. Hogy mégis sok a gond, erre magyarázat nemcsak a megnövekedett szállítási igény, hanem a gyakori rossz szervezés, a szállítóeszközök rossz kihaszná­lása. A vállalatoknál jelentősen meg­nőtt a vasúti kocsik állásideje. A diósgyőri Lenin Kohászati Mű­veknél például egy vasúti teher­gépkocsi átlagosan 46 órát, az Özdi Kohászati Üzemeknél 42 órát áll, mert késlekednek a ki­ás berakodással. Rengeteg időki­esés származik a rakodás rossz megszervezése miatt például a Dunai Vasműnél, a nyíregyházi TÜZÉP-telepen, a Szegedi Fale­mezgyárban és sok más özemben. A késedelme® rakodás és kocsi­lemondás miatt a vállalatok igen sok kocsiállás-pénzt fizetnek. A békéscsabai vasútállomáson 1964. január elsejétől december elsejé­ig a vállalatok, a szállíttató felek a fenti okok miatt 1 404 396 fo­rint kocsiállás-pénzt fizettek ki. A legnagyobb Összeg a Békés me­gyei Húsipari Vállalatot terhelte. A vállalat az említett időszakban 424 076 forint kocsiállás-pénzt fi­zetett be. Ez a nagy összeg an­nak lg következménye, hogy a MÁV Szegedi Igazgatósága a vál­lalatot többszöri késedelmes ra­kodás miatt 300 százalékos, fel­emelt kocsiállás-pénz fizetésére kötelezte. A késedelmes rakodá­sok a kocsiállás-pénzen felül ked­vezőtlenül befolyásolták a kocsi- fordulót, valamint a vagonok ki­használását is. Figyelmeztető jelenség az is, hogy a vállalatok egy része bé­relt gépjárművek foglalkoztatási idejének növelése helyett az igé­nyelt kocsik mennyiségét növelte indokolatlan mértékben. Fedi a a szállítási ügyintézők jól tudják, a szükségletekhez képest , kevés a teherautó, tehát a jobb kihaszná­lás vállalati és népgazdasági ér­dek. Mégis gyakran megtörténik, hogy a különféle vállalatok he­tenként csak öt napon át foglal­koztatják az autóközlekedési vál­lalatoktól igénybe vett teherautó­ikat és rövidített szombati mun­kanapot tartanak. Sok helyen az AGROKER, a MÉK, a FŰSZERT és a baromfi­feldolgozó vállalatok — a köz­ponti intézkedés ellenére — nem biztosítják megfelelően a gépjár­művek tényleges foglalkoztatását. Nemcsak az a baj, hogy sokat állnak és futnak üresen a teher­autók, hanem az is, hogy fél vagy háromnegyed terheléssel fuvaroz­nak. A sok kocsiállás, a rakfelület nem teljes kihasználása és a las­sú rakodás együttesen olyan gondokat okoz, amely még a ko­csipark gyors növelésével sem lenne megoldható. Központi Intézkedések lehetővé teszik, hogy minden üzem és Vál­lalat a szükséghez képest meg­hosszabbítsa az áruátadási és át­vételi időt. Arra is van megfelelő pénzügyi alap, hogy a szombati és vasárnapi rakodásért bért fi­zethessenek. De ezekkel a lehető­ségekkel nagyon sok helyen nem élnek, mert úgy vélik, kényelme­sebb a ki- és berakodást a meg­szokott munkaidőben végezni. „Ha ezenkívül érkezik az áru hát álljon a gépkocsi vagy a va­gon a raktár előtt” —* mondják. Inkább fizetnek kötbért a kocsi állásáért, semmint túlórapótlék­kal felemelt bért a rakodómun­kásoknak. Vétkesein könnyelmű, vállalati és népgazdasági érdeket egyaránt sértő felfogás ez. Néhány vizsgálat feltárt olyan jelenséget is, hogy egyes termelő- szövetkezetek és állami gazdasá­gok saját belső fuvarozásaikhoz állami teherautókat béreltek, s ugyanakkor a saját gépkocsijuk minden komoly indok nélkül ki­használatlan maradt. Nyilvánvaló, az Ilyen ésszerűtlen gazdálkodás tovább növeli a szállítási gondo­kat. Az őszi szállítási feladatoknak csak egy része valósult meg ed­dig. Az év hátralévő részében még igen sok a szállítanivaló. A mezőgazdasági termékek száz­ezer tonnái, ipari nyersanyagok és késztermékek millió tonnái vár­ják még az elszállítást. Számos tapasztalat bizonyítja: ahol a szállítási feladatokat jól össze­hangolták s minden vállalat és gazdaság egyaránt figyelembe ve­szi saját érdekelt és a népgazda­ság gondjait, ott a szállítás szer­vezetten történik. Több megyében a szállítási bi­zottság éppen a jó összehango­lással sikeresen enyhített nem­csak a megye iparának, kereske­delmének és mezőgazdaságának gondjain, hanem eredményesen hozzájárult az országos feladatok megoldásához is. Ezek a bizottsá­gok valóban azt végzik, ami a feladatuk: a megye határain be­lül gazdái, szervezői a szállítá­soknak. Ezen az őszön — éppen a nehéz feladatok végrehajtása során — számos hasznos tapasztalat adó­dik. Kínálkozó lehetőség: mielőbb összegezni ezeket a tapasztalato­kat, hogy ily módon is könnyíthes- sünk a jövő évi gondokon. H. L. 6. Most már végképp elült a zaj* az emberek nem szóltak közbe, figyelmesen hallgatták az elő­adót. Amikor befejezte, nagy tapsot kapott. Az asztaltól va­laki felkelt, javasolta, szavazza­nak meg berendezéseket és ad­janak pénzt Balásnak. Az el­nökség bizottságot jelölt ki a gyakorlati teendők kivitelezésé­re. A munkát egy héten belül el kell kezdeni — mondták. A ta­nácskozás végeztével Balást egy kék szemű, magas homlokú, fia­tal férfi szólította meg. *— Nagyon érdekes dolgokat említett a falubattyáni hévízről is — fogta meg kabátja gomb­ját. — Dr. Pávai Vájná Ferenc vagyok. Én földgáz után kuta­tok és remélem, nemhiába. Itt nagy lehetőségek lesznek. A kormány támogat bennünket. V. „A HARMADKORI TERRA ROSSA” Végre Csengettek. Balás kitép­te magát a karosszék szorításá­ból és az ajtóhoz rohant. Ke­ménykalapban, kínos pontosság­gal megkötött csokornyakkendő- ben, kezében fekete bottal, ar­cán egy sértett főúr leereszkedő mosolyával állt a látogató. A pályaválasztás irányítása — mint soron következő fontos feladat a diákok körében A nőtanács, a megyei tanács művelődésügyi osztályával együttműködve a közelmúltban megvizsgálta, hogy milyen szem­pontok szerint választanak szak­mát a fiatalok, s hogy milyen területekre irányul a pályaválasz* tók érdeklődése. A nőtanácsi ak­tívák beszélgetést folytattak a mezőberényi II. általános iskola VII. és VIII. osztályos tanulóival, a battonyai gimnázium IV. osztá­lyosaival, valamint a megkérde­zett diákok szüleivel. Ezenkívül kérdőíven kértek választ a sza­badkígyós! mezőgazdasági tech­nikum hallgatóitól. A napokban felkerestük Borosa Gábomét, a megyei nőtanács titkárát, és a vizsgálat tapasztalatairól érdek­lődtünk: — Ml volt a pályaválasztási vizsgálatok közvetlen célja? —■ Megtudni, hogy a fiatalok és szüleik mennyire tájékozottak a különböző pályaválasztási lehető­ségekben. — Mi volt felmérésük eredmé­nye? — A sok pozitívum mellett (pél­dául, hogy a gyerekek vonzódnak a hivatásszerű pályákhoz: így a megkérdezett 128 végzős gimna­zistából 61 egyetemre, de azon be­lül a többség tanárképző főisko­lára kívánkozik; 21 diáklány pe­dig ápolónő vagy védőnő akar lenni) több, kevésbé megnyugta­tó jelenséggel is találkoztunk. Legnagyobb baj, hogy a tanulók pályaválasztása nem eléggé diffe­renciált: a megkérdezett Vili. osztályosok 49 százaléka pályázik ipari tanulónak, de ezen belül például, akik az építőiparban kí­vánkoznak, azok csak asztalosnak vagy szobafestőnek jelentkez­nek... Elgondolkoztató, hogy a 97 megkérdezett VIII. osztályos ta­nuló közül mindössze egy szán­dékszik termelőszövetkezetben el­helyezkedni, mezőgazdasági szak­iskolára pedig nem pályázik sen­ki. A 128 negyedikes gimnazista közül hárman szeretnének a fel­sőfokú mezőgazdasági technikum­ba menni, s négy tanuló kíván közvetlenül az érettségi után a mezőgazdaságban dolgozni. — Véleményük szerint milyen elképzelések, szempontok irányít­ják a pályaválasztókat és szülei­ket? A termelékenység növelésével javítják az eredményt A Hűtőipari Országos Vállalat Békéscsabai Hűtő-házában a ba­romfifeldolgozó vállalatok foko­zott fagyasztás! igénye miatt csök­kent a hűtőtér, ami akadályozta a mirelitgyáitást. Decemberben fő­ként finom főzelékféléket, megy* gyet és földiepret készítenék elő szállításra, amiből 12 vagon kerül exportra. Novemberig « hűtőháziban a termelékenység növekedése nem érte el a megfelelő szintet, ami­nek főiként az az oka, hogy a nyers áru minősége a vártnál gyengébb volt. Zöldborsóból és babból kevesebb érkezett, s ehe­lyett munkaigényesebb terméket kellett készíteni. Most az a cél, hogy a lemaradást az év végiéig pótolják. Ennek az elérését segítik elő a szocialista brigádok és a KISZ-fiatalok vállalásai, de a hű­tőház vezetősége is — az eddigi tapasztalatok felhasználáséval — olyan szervezési intézkedéseket hozott, amely elősegíti a termelé­kenység növekedését. Ide tarto­zik a csomagolás gépesítése és ti­pizálása. A Békéscsabai Hűtőház az év végéig előreláthatólag 80 vagonnal teljesíti túl az éves termelési ter­vét és az eddigi eredményekből arra lehet következtetni, hogy a Hűtőipari Országos Vállalat hét gyáregysége közötti versenyben a legjobbak közé kerül. . • — Ügy vettük észre, sokat szá­mít az a kívánság, hogy a fiatal minél előbb jól keressen: ezért vesztett népszerűségből az álta­lános gimnázium, ahonnan szak- képzettség nélkül kerülnek ki a tanulók; a gimnáziumok első osz­tályaiban igen sok az olyan diák, akit nem vettek fel technikum­ba vagy valamilyen szakiskolába (női fodrász, cipőfelsőrészkészítő, stb,). Ugyanakkor magának a to­vábbtanulás tényének is nagy a varázsa. S a mezőgazdasági me­gyénkben különöképp elgondol­koztató jelenség, hogy milyen ke­vés a termelőszövetkezetbe igyek­vő fiatalok száma. — A pályaválasztás jelenlegi helyzete milyen kívánalmakat tá­maszt a közeli időkre? — Jogos a szülők és tanulók egyhangú kérése, hogy több részletes pályaválasztási tájékoz­tatást adjanak ki, amelyek tartal­mazzák az iskolatípusok leírását, a felvételi követelményeket, az egyes iskolák fő tantárgyait, s azt, hogy azok elvégzése milyen munkakörök betöltésére jogosít. Fontos lenne a helyi, megyén be­lüli iskolai és kollégiumi lehető­ségek írásos ismertetése is. A gyakorlat, az élet, de a fia­talok és a szülők is több szakis­kolát kívánnak. — Hogyan segít a' megyei nő­tanács a közeljövőben a pályavá­lasztó fiataloknak? — Vizsgálatunk eredményét, s a Vázolt javaslatainkat feltérjesz- tettük már a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsához felsőbb szintű el­bírálás és sürgetés végett. Ezen­kívül még az idei tanévben va­lamennyi általános iskolai VII. és VIII. osztályos tanuló, valamint III. és IV. osztályos középiskolás diák szüleit tájékoztatjuk a pá­lyaválasztási lehetőségekről. Ez­zel eleget teszünk majd — kez­deti fokon — a népgazdasági ér­dekek miatt fontos szempontnak is, hogy a megfelelő munkaterü­letekre, elegendő fiatal jelentkez­zen. P. A. SZŰTS ISTVÁN: Dokumentumregény — Simon —>i nyújtotta gyűrűs, párnás kezét. — Balás úrhoz van szerencsém?... — Igen. Fáradjon beljebb. Foglaljon helyet. Dohányzik?.., Balás idegesen rakta egyik lá­bát a másikra. Sietnie kellett az üzlettel. Amíg felesége és a gye­rekek vidéken 'vannak, nyélbe kell ütnie. Ha apósa látná, hogy az ő féltve őrzött hagyatéka... — Ezer korona, semmivel sem több mondta Simon, miután végignézte a holmikat. — Tu­dom, ön most kevesli ezt az ösz- szeget, mert magának kedvesek a családi ékszerek. De drága uram!.,, Infláció van, az embe­rek ilyenkor nem vásárolnak. Csak tört aranyként tudom eze­ket a tárgyakat átvenni. A.?, öt­vösmunka? Ugyan kérem!... Az ezüst pedig? ... Uram, az étkész­let kora később jön majd él. Persze, a vörösök alatt még el is keltett Volna dugnia... He, he... Még szerencse, hogy vége van annak a szörnyű világnak. Szóval?... Abzinger havat lapátolt a Ke­llettnél. Balás odasietett elújsá- golni, hogy ezer koronát szerzett. — Kevés!... — mondta a resti gőzében barátja. — Legalább ötöt kell még felhajtanod, hogy a zártkutatmány diját kifizet- hesd. Miért van zártkutatmány? Egy osztrák bányatörvény alap­ján.,. Akié a föld, azé a kutatás joga. És akié a föld, azé a benne levő kincs is. Övé, egészen a Plú­tó tüzóig. Mit gondolsz? A MÁK vagy a Salgó vezérei hogyan csi­nálják?,.. Ahol szenet lehet gya­nítani, ott megjelennek és lefog­lalják a területet. Ott már más nem kutathat. Szerencséd van, ha a föld kincstári tulajdon. Ha nem, meg kell egyezned a gazdá­jával is. A MÁK például óriási pénzeket fizet herceg Eszterhá- zynak a tatai szén kiaknázásáért. Tudod mit mondott Monte- cuccoli: A háborúhoz három do­log kell..., nos ehhez is. Pénz, pénz, pénz. Balás odaintette a pincért, két pohár forralt bort kért. Egy év­vel ezelőtt még milyen könnyű­nek látszott az egész, gondolta. —- Hogyan is hívták azt az égő szemű férfit?... Pávai... Vajda?.., Nem!... Vájná... Milyen izgalom­ba jött, amikor a Maukama hév- vízfeltörést mondta neki. „Itt mélyfúrással nemcsak forró gyógyvíz, hanem gőz is feltárha­tó lenne.” Egészen okos dolog. De hol vannak már az okos dol­gok? Meg a patrónusok?... A Markóban, a toloncházban, a kü­lönböző laktanyák udvarain lóg­nak és hlntázza lábukat a szél. Hevesi Bécsben. Nos, Pávaival is lejárhatja térdig a lábát mire a vízgőzbányászatból lesz valami. Fel kéne talán keresni, hátha tud pénzt is szerezni. De ki ad itt egyáltalán pénzt? — Le kellene tudományosan lmod a dolgot — simítgatta el­merültem borostás arcát Abzin­ger, — Akkor jobban felfigyel­nek rá. Ha lehet, kérjél többet és juttass valamit nekem is. Nem bírom már ezt a munkát. Lejön a bőr a tenyeremről. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom