Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-11 / 290. szám

1944. december 11, 5 Péntek Gyulai beszélgetés Veronica Porumbacuval Mint ismeretes, novemberben zajlott le Budapesten a nemzet­közi műfordítói konferencia, a Magyar Írók Szove'.sége székhá­zában. A résztvevők között sefis ismert íróval és költővel ta! ál­koztunk, akik közül igen sokan tettek már eddig is rangos műfor­dításaikkal nagy szolgálatot a ma­gyar irodalom külföldi elterjedé­sének. A viták aktív résztvevői közül kiemelkedtek olyan egyéniségek, mint a román Veronica Porumba- cu és Victor Felea, valamint a ki­váló műfordító, Franyó Zoltán. Miután véget értek a konferen­cia ülései, sok külföldi vendég Magyarországon maradt még rö­vid ideig, hogy közelebbről meg­ismerje a magyar nép életét, nagyszerű vívmányait. Köztük volt Veronica Porumbacu és Vic­tor Felea, a két jeles román köl­tő és műfordító is, akik útban ha­zafelé ellátogattak Gyulára. Itt a Románok Demokratikus Szövet­sége adott fogadást tiszteletükre, majd útjuk a gyulai román taní­tási nyelvű „N. Balcescu” általá­nos gimnáziumba vezetett. A gimnázium tanári kara és a diákok lelkesen üdvözölték a ne­ves román vendégeket. Az ünnepi gyűlést Ivános Illés tanár nyitot­ta meg és bemutatta az egybe­Miért ne lehetne j Csabán is? Mindenki számára váratlanul kö­szönt be a tél, de ha beköszönt, ak­kor jön a gyermek, megrángatja az ember szoknyáját, nadrágját, a ród- llzni vagy korcsolyázni óhajt. A ml megyénkben, s főleg Békéscsabán mind a két kívánságot nehéz vagy nem lehet teljesíteni. Xlódlizni még csak inkább, hiszen a gyermek lcsik- Uk a kis szánkójával a legkisebb dombról is vagy a gátról. De milyen kellemetlen érzés az, amikor nagy nehezen kikunyerálja a pénzt az el­ső igazi, ezüstösen csillogó korcso­lyára, s boldogan föl is csatolja — bent a konyhában —, mert bár ott nem csúszik, nem siklik, de r.om is szakad le vele. Miért ne lehetne végre már egy­szer Csabán Is létrehozni korcsolya­pályát, ahová nyugodtan elenged­hetnénk gyermekeinket, hogy kipi­rulva, játékosan, közben nagyokat puffantva próbálnák utánozni azokat, akiket a tv képernyőjén ml felnőt­tek a meleg szobában olyan szíve­sen nézünk, akikben annyit gyö­nyörködünk. Vagy talán engedjük ki őket a bi­zonytalan erősségű „jégpáncélokra”, amikkel a vadvizek „takaródznak” már most is, december elején?! S rettegjünk ml, szülök, ha a gyerek a Játék hevében késik a hazatérés­sel, csak azért, mert jó volt a kedve a játékhoz — hogy szent Isten — csak nem szakadt le ez a gyerek?! Vagy fogadjuk meg azt a tanácsot, amit az egyik szomszéd kis la Ja­vasolt: — Anyu, költözzünk föl Pestre, mert ott van műjégpálya, oda nyugodtan elengedhetnétek... Köztudott dolog, hogy a különfée kanálisok, s főleg a náddal szegett vizek sohasem tudnak olyan erősen befagyni, hogy arra aggódás nélkül ráengedhessük gyermekeinket. S joggal — hosszú évek kívánságait ismételve — tesszük fel a kérdést: miért nem lehet létesíteni a tél be­álltával Békéscsabán, megyénk székhelyén egy kis, egy kis lcike- picike jégpályát, ahova nyugodt lel­kiismerettel küldhetjük el gyerme­keinket. — Vagy valóban hallgassunk a szomszéd lt sf ának kérésére, és több száz szülővel, gyermekkel együtt költözzünk Budapestre?! fer-6 ( gyűlteknek az addig is népszerű 1 Veronica Porumbacut, valamint Victor Féléét, a kolozsvári .,Slea- na Literará” főszerkesztőjét. A vendégek köszönetét mondottak a szívélyes fogadtatásért, majd ver­seikből olvastak fel. Veronica Porumbacu mesélt a diákoknak hányatott életéről, melyek pályakezdetét övezték, a háború borzalmairól. Emlékezet­ből elszavalta egyik régi versét, melyben emléket állít a háború­ban elpusztult kisdiákoknak, majd a tanulók lelkes kérésére felolvasta József Attila Az Ifjú­ság szózata o. versének román fordítását. Victor Felea, a román gimná­zium névadójának emlékére írt versét olvasta fel N. Balcescu címmel. Az ünnepi gyűlés záróakkordja­ként a tanulók nevében Pántya Júlia KISZ-titkár mondott hálás köszönetét a neves román vendé­geknek. Később a kollégiumban Veroni­ca Porumbacu nagy elragadta­tással beszélt magyarországi él­ményeiről. — Nem először járok Magyar­országom. Gyakran veszek részt Budapesten különböző konferen­ciákon, tapasztalatcseréken. A főváros napról napra szebb lesz, vonzóbb a külföldiek számára. Nagy élményeim közé tartozik az Erzsébet-híd ünnepélye# felava­tása, melyen Victor Felcával együtt személyesen részt vettem. Az „ezüst-híd” valóban lenyűgö­ző, óriási alkotás, méltán büszkék rá a magyarok. Ezután ars poeticájáról beszélt. Hazafias versei, a gyermekeknek szentelt költeményei, a háború- és imperialista-ellenes cikkel mind ennek jegyében fogantak. Tanul­mányozta és mélyrehatóan ismeri a magyar irodalmat, legkiválóbb egyéniségeit: Petőfit, Aranyt, Vörösmartyt, Adyt, József Atti- ’át, Radnótit. Fordított románra Petőfi, Arany, József Attila mű­veiből. Nagymértékben hozzájá­rult a magyar Irodalom romániai sikereihez. — A fordítók hídépítők — mondja —, lerakják az alapkövet és munkásságukkal megépítik a nemzetek közötti hidakat, hogy megismerhessék egymás társadal­mi és kulturális életét, össze­kapcsolják a népeket, erősítik barátságukat. Ö maga is ezt az utat járja. Számára nem létezik szünet, j Nincs nyugvása, állandóan utazik, bejárja országa és a világ tájait. Utazásai Borán íródnak új meg új versei, cikkei, riportjai. —* Jelenleg egy riportsorozaton dolgozom. Beutaztam az egész Romániát, megismertem városa­inkat, falvainkat, az embereket, a szocializmus építőit. Ennek vissz­hangja a ,.Bi!et cu circuit” (Kör- jegy) c. könyvem, melyet hama­rosan befejezek. A könyv tulaj­donképpen egy riportsorozat, melynek címét a CFR (a román államvasutaktól) kölcsönöztem. — Hogy hol tetszett a legjobban? Ml, írók úgy vagyunk ezzel, mint anya a gyermekévei: egyformán ismerjük és szeretjük a helyeket, amerre járunk. írásaimban meg­próbálom minden város, minden bejárt falu sajátos légkörét érzé­keltetni. Amennyiben ez sikerül, az olvasó átfogó képet kaphat az ott élő emberekről. Veronica Porumbacu szüntele­nül fr, dolgozik, utazik; fáradha­tatlan egyéniség. Gyulai látogatá­sa a városnak is, neki is bizonyá­ra sokáig emlékezetes élményt jelent. Halász János Politechnika falun ezőgazdasági politechnika * 1 falun? Ott akarják heti két órában mezőgazdasági ismeretek­re tanítani a gyerekeket, ahol 3zinte belenőnek a falusi munká­ba? Ezek a tanulók a paraszti munkát naponta látják szüleiktől, sőt egészen kiskoruktól kezdve maguk is végzik — természetesen az erejükhöz, ismereteikhez sza­bottakat. Ugyan minek ide gya­korlati foglalkozás, politechnika? — kérdezik még ma is sokan. S meggyőzni e kételkedőket azért '•em könnyű, mert valóban igaz, hogy a falusi gyerekek szinte ösztönösen magukba szednek né­mi mezőgazdasági ismeretet. Csakhogy ezek elsősorban az apák és a nagyapák kisparaszti gazdál­kodásából erednek, s nem elegen­dők a szövetkezeti termelésben való helytál’áshoz. Nagyon is szükséges tehát, hogy már az ál­talános iskolában szerezzenek bi­zonyos ismereteket a gyerekek a nagyüzemi mezőgazdasági mun­káról. A szervezett munka nevelő ha­tásán kívül ez a legfőbb indoka, ' hogy a falusi iskolákban mező- ’ gazdasági jellegű gyakorlati fog­lalkozásokat honosítanak meg. Négy esztendő alatt — V-től Vili. osztályig — heti két órában a talajmegmunkálástól a betakarí­tásig és a korszerű tárolásig meg­ismerkednek a növénytermelés alapvető módszereivel és munka­fogásaival. (Természetesen ott, ahol ezt jól csinálják, s szakenv berek, gyakorlókertek vannak, és nem hiányoznak a szükséges fel­szerelések, szerszámok sem.) Az idei tanévben 1692 iskolá­nak összesen 1 227 509 négyszögöl — tehát több mint 7G7 katasztrá- lis hold — területű gyakorlókert­je volt. 300 ezer gyerek — a gya­korlati fogalkozásokban részt ve­vő V—VIII. osztályosok 51 száza­léka •— tanulja a mezőgazdasági ismereteket, s így egy tanulóra 4 négyszögöl, egy huszonötös léts-á- mú osztályra pedig 100 négyszögöl föld Jut. Ami pedig az anyagi eszközöket Illeti: tanulónként 40 forintot kapnak az iskolák, s ezenkívül évi 1000 forintot a fel­szerelések kiegészítésére és kar­bantartására. Persze, ha jól dol­goztak egész évben, a jó termés­ből eredő jövedelmet is az iskolá­kért fejlesztésére fordíthatják. Négy-öt év alatt tehát rendezett, Szerszámokkal felszerelt gynkor- lókertet tudnak létesíteni az isko­lák. Lg ozzá kell azonban ehhez ten­' * ni, hogy jelenleg elég kevés iskolának van céltudatosan kifej­lesztett, felszerelt gyakorlókertje. És ezért nem is lehet felelőssé tenni a nevelőket. A gyakorló­kerteket több helyen nem kerítik be, a termés gyakran eltűnik, s még nincs megoldva a szünidei növényápolás sem. Persze, e gon­dok mego'dása idő kérdése. Ha azt nézzük, hogy az egész poli­technikai oktatás mindössze hat­éves, akkor a mai helyzetet — minden gond, baj, hiba és hiá­nyosság ellenére is — nagy előre­haladásnak tekinthetjük. Természeteden eljön az Idő, ■ amikor majd a gyakorló- kerteken is túl kell lépni, s job­ban kell közeledni a nagyüzemi gazdaságokhoz. Mert valljuk be, van ellentét a nagyüzemi gazda­ságok követelményeihez igazított elméleti tananyag és a kisparcel- lán folytatott gyakorlat között. A gyakorlókerti munka nevelő hatá­sa Is kisebb, mintha valamiféle­képpen kapcsolódna a szövetkeze­tekhez, az állami gazdaságokhoz. Hiszen a kertben — a legjobb nevelői szándék ellenére is — gyakran amolyan játéknak tekin­tik a tanulók a munkát. S Itt nem arról van szó, hogy eljátszadoz­nak, hiszen ebben a korban még életeleme a gyereknek a játék, hanem arról, hogy szemléletében is játékként ragad meg. De ugyan­ezek a gyerekek, ha érzik, hogy munkájukra számítanak, akkor egészen más a hozzáállásuk, ak­kor nem a játék, hanem a felelős­ségteljes munka kerül előtérbe magatartásukban. Gyuláról Párizsba és Rómába Városunk lakói közül néhányan külföldön töltik a karácsonyi ün­nepeket, Illetve köszöntik az új esztendőt. Az IBUSZ nyolcnapos karácsonyi és szilveszteri utal szervez a Magas-Tátrába. Gyu­laiak szilvesztereznek majd Zako- pánéban, Párizsban és Rómában iS» Az utóbbi két helyre repülő­géppel mennek, megismerkednek a két város nevezetességeivel és tipikus francia, illetve olasz bár­ban töltik az óév utolsó és az új esztendő első őrált, s a két nép szokásainak megfelelően szilvesztereznek. ...f_— • • ____.í v. f'kpí s A z orvosnál. (A Da Punch karikatúrája) Ékesen bizonyítja mindezt az idei betakarítási munkálatokban való részvételük is. Mint ismere­tes, a művelődésügyi miniszter rendeletére az általános iskolák VII—VIII. osztályosai legfeljebb 10 tanítási napon segíthettek a munkájukra szoruló szövetkeze­teknek és állami gazdaságoknak a betakarításban. Ezzel a lehető­séggel 12 megyében, 21 járásban és 8 városban éltek — mégpedig nem is kis nevelési és népgazda­sági haszonnal. A Békéscsabai Állami Gazdaság vezetői a tanu­lók teljesítményét jobbnak tart­ják, mint az idénymunkásokét. A kutasi, a lábodi és a Balalonbog- lári Állami Gazdaság vezetői több millió forintra értékelik a tanulók által Somogy megyében végzett munka népgazdasági hasz­nát. A Kutasi Állami Gazdaság barcsi részlegének vezetője el­mondotta: tavaly a szilva 30 szá­zaléka cefrébe ment, az idén pe­dig 80 százaléka exportra, s ez a gyerekeknek köszönhető. A jó munkáért természetesen pénzt is kaptak a diákok. A békéscsabai közgazdasági technikum 570 tanu­lója például 7 nap alatt 130 ezer forintot keresett kukaricatöréssel. A legfőbb haszon azonban nevelé­si jellegű volt. A pedagógusok bi­zonyíthatják, hogy ahol jó] szer­vezték a munkát, ahol nem hiá­nyoztak a szükséges feltételek — többi között a szerszámok! —, ott olyan lendülettel, akarással és fe­lelősséggel dolgoztak a diákok, amilyenre azelőtt alig mertek vol­na gondolni is. A betakarítási munkálatok­” ban való segítés persze mégis más, mint a gyakorlati foglalkozás. Itt nem a megtaní­tandó tananyag, hanem a népgaz­dasági érdek szabta meg, hogy mit végezzenek, s a tanulók itt pénzt kaptak munkájukért, még­pedig személy szerint, míg nz ok­tatás keretében ezt elképzelhetet­lennek tartják a nevelők. Az azonban mindenképpen haszonnal járt, s ezért a betakarítási munka is beletartozott a politech­nikai oktatásba. Jótékonyan hatott a diákokra a nagyüzemi légkör. A jövőben tehát a mezőgazda­sági ismeretek rendszeres elméleti oktatását valamiképpen egyeztet­ni kellene a nagyüzemi gyakorla­tokkal. Tudjuk, sok mindent el lehet mondani ellene, de az is igaz, hogy nagyon sok érv szól mellette is. Természetesen ezt nem lehetne máról holnapra meg­valósítani, hiszen a gyakorlóker­tes átmenetre szükség van. De kísérletképpen meg kellene pró­bálni, mégpedig a kis tanyai is­kolákban Is. 1/ ülföldön — különösen a Szovjetunióban — sok-sok példa bizonyítja, hogy az iskolák gyakorlati oktatását és a mező- gazdasági nagyüzemeket közel le­het hozni egymáshoz. Mi is kísé­reljük meg a politechnika gya­korlati részét ugyancsak közelebb vinni a szocialista mezőgazdaság­hoz. Sütő László Félmillió font egy Cázanne képért A londoni Nemzeti Galéria 500 ezer fontért vásárolta meg Cé­zanne „Les grandes baigneuses” (,.A nagy fürdőzők”) című festmé­nyét. Ez volt eddig a legnagyobb összeg, amit valaha impresszio­nista képért fizettek. A képet a párizsi Auguste Pellevin utódai­tól vásárolták, akik közvet’enül Cézanne halála után szerezték meg a nagy művésznek ezt a ké­sői alkotását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom