Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-01 / 281. szám
1W4. december 1. 4 Kedd C^sah közepes eredményt hozott az újítók lottója; Fél ér alatt harmincnégy újítási javaslat a Békéscsabai Kötöttárugyárban (Tudósítónktól) Néhány nagyobb budapesti vállalatnál szerzett tapasztalat alapján fél évvel ezelőtt a Békéscsabai Kötöttárugyárban is életre hívták az újítók lottóját. Az intézkedés — amelyről annak idején lapunkban is hírt adtunk — lényege az, hogy az elfogadott és bevezetett újítási javaslatok szerzői külön sorsoláson értékes használati és ajándéktárgyakat nyerhetnek, természetesen a megillető újítási díjon felül. A vállalat éves újítási feladattervébe vágó, elfogadott javaslatokra mindezen felül még jelentő® céljutalimat is fizetnek. A napokban került sor az újítók lottójának első sorsolására. Az ankétén Kovács György elvtárs, a gyár újítási előadója tartott beszámolót. Ebből megtudtuk, hogy az újszerű lottójáték ösztönző hatása kétségtelenül érzékelhető volt, az eredmény mégis a várakozás alatt maradt, annak ellenére, hogy a gyórvezetőség a játék népszerűsítésére mindent megtett. Az első háromnegyedévben 47 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyből tizenhármat már meg is valósítottak. Tizenhat javaslatot kísérletre' fogadtak el, míg további 18 különféle okokból — főképpen gazdaságossági eredmény híján r- elutasításra 'került. A bevezetett újítások eddigi gazdasági eredménye 393 ezer forint volt, ám az előkalkulált éves szintű megtakarítás eléri a 850 ezer forintot, újítási díjként pedig már 46 ezer forintot fizettek ki az idén. Ez utóbbin felül még huszonháromezer forint találmányi díjat is folyósítottak: — Az említett 47 javaslatból 34 a lottójáték keretében, vagyis április 1-től szeptember 30ig került benyújtásra — mondotta többek között az előadó. — Ezekből kísérletre és megvalósításra tizenhármat fogadtunk el. S ha számításba vesszük, hogy a kísérletek során négy javaslat alkalmatlannak bizonyult, akkor már valóban csak szerény eredményekről adhatunk számot. Pedig ez év áprilisától hetenként klubnapokat is tartottunk az újítóknak, bár néhány hét múlva — kellő érdeklődés híján — meg kellett szüntetnünk. Lehet, hogy korai volt ez az intézkedésünk, hiszen tapasztalhattuk, hogy a klubnapok jótékony hatása nem maradt el. Az ez időben benyújtott újítási javaslatok megszerkesztésén, komplettírozásán ugyanis észlelhető volt a klubnapokon közreműködő szakértők segítése. Noha e szakértők bármikor a javaslattevők rendelkezésére állnak, mégis a szervezettebb és az eredményesség szempontjából, valamint a mozgalom következetes ébren tartása tekintetében hatékonyabb klubnapok rendszerének újjáélesztése megfontolandó kérdés volna. Kovács elvtárs ezután a tapasztalatcsere-újításokról szólt. Tizenkét javaslat érkezett ennek keretében a vállalathoz, s ezek közül ötöt fogadtak el. Az e mozgalom keretében gyakorolt vi- szont gesztus során a gyár olyan sajnálatos jelenségekkel is találkozott, amelyek nem szolgálják az értékes kezdeményezések felkarolását. — Még a tavasszal történt — hallottuk a beszámolóból —, hogy a Váci Kötöttárugyár több osztályvezetője tapasztalatcsere-látogatást tett gyárunkban. Ennek során egyik újításunkat kérték át tapasztalatcserére. A javaslat műszaki dokumentációjának elkészítése időt igényelt, ám testvérgyáTíveghulladékot exportált Olaszországba a MÉH gyulai telepe (Tudósítónktól) A város különböző pontjain gyakran találkozhatunk pöttöm úttörőkkel, akik rossz gyerekkocsikban vagy targoncán, kiskocsin ócska, rozsdás vasakat, rongyot, vagy papírt szállítanak a MÉH begyűjtő telepére. — Vállalatunk az Országos Űt- íörő Szövetséggel versenyt hirdetett az úttörőcsapatok részére a hulladékok gyűjtésére. Az eredmény várakozáson felüli. Az első fél év győztesei csapatban a Gerlai úttörők, egyéniben Buzi Imre, az I. számú iskola tanulója kapott értékes jutalmat. A második félévi verseny december 10-ig tart, már eddig is komoly eredményt hozott — mondja Paulik István, a MÉH gyulai telepvezetője. A telep nemrégiben 32 méteres vasvázas csarnokot kapott, ahol most már a tűzrendészet! előírásoknak megfelelően tudják tárolni a rongyot, papírt és más tűzveszélyes hulladékot. Háromnegyedéves tervüket 107,4 százalékra teljesítették. Vasból 110, színes fémből kettő, papírból tíz, rongyból öt vagonnal szállítottak, sőt a telep fennállása óta először már exportra is küldtek olasz megrendelésre két vagon üveghulladékot. Az itt dolgozók szociális ellátása is javult. Üj öltözőt és fürdőt kaptak. Elhatározták, hogy január 1- tői a két rakodóbrigád megpróbálja megszerezni a Szocialista brigád címet. —Bárunk türelmetlenül — e tegyük hozzá: kissé szokatlan hangnemben — sürgette az okmányokat. Erre soron kívül elküldtük a dokumentációt. Ám ezután már Vácnak nem volt sürgős az elintézés, határozatuk csak három hónap múltán érkezett meg a javaslat elutasításáról. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben joggal merül fel a kérdés: vajon érdemes-e a vállalatnak egy igen munkaigényes, két-há- romezer forintos költségkihatású dokumentációt elkészítenie, amely végtére is sem a népgazdaságnak, sem az újítónak LEHETNE AKTÍVABBAN egy fillér hasznot sem hoz, sőt, még a befektetett tetemes összeg sem térül meg? A beszámoló külön figyelmet szentelt annak a körülménynek, hogy az idén benyújtott javaslatok közül csupán négy illett bele a gyár komplex újítási feladattervébe, annak ellenére, hogy az újí- | tők 19, alapos megfontolással kidolgozott célfeladat között válogathattak, külön céljutalom kilátásba helyezésével! S a négy közül is csak egy volt megvalósítható. — A jövőben növelni kívánjuk az egyes újítási célfeladatok megvalósításának külön jutalmazására fordítandó ősz- szegeket, mert a szerényebb eredmények ellenére is a® a tapasztalat, hogy ez a módszer hatásosnak bizonyult. — hangsúlyozta az előadó. Az újítók összetételét, személyi adottságait elemezve, furcsa tényként állapította meg, hogy bár a gyár dolgozó kollektívájának túlnyomó többsége nő, az újítóknak mégis csupán egyhetedét képviseli a „gyengébb nem’”. Az újítógárda terebélyesedésére tehát jószerivel adva van a lehetőség. Az élénk érdeklődéssel kísért beszámoló után Lévay Kálmán elvtárs, a gyár főmérnöke adott érdekes tájékoztatást a Német Szövetségi Köztársaságban tett tanulmányújáról. Végül sor került az újítók lottójának sorsolására, amelyen értékes használati és dísztárgyakat, valamint könyveket nyertek a legeredményesebb újítók. Kazár Mátyás MÁRCIUSI MEGVÄLASZTASA óta csütörtökön ülésezett harmadszorra a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Tagságát olyan fontos kérdések megtárgyalására hívták össze, mint a társadalmi munka szervezése, illetve a tsz- zárszámadások előkészítésének segítése. Sajnos, a megyei bizottság 92 választott tagjából csupán negy- venegynéhányan vettek részt az ülésen, s a meghívottakkal egyetemben 57-en tanácskoztak. Ha meggondoljuk, több figyelmet, érdeklődést érdemelt a két napirendi pont. Előadóik igényesen, figyelmesen készültek fel, igyekeztek úgymond: problémás, gondolatébresztő, új tennivalókra serkentő tájékoztatást adni a megjelenteknek. Csepregi Pál elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese évekre visszamenően elemezte a társadalmi munka szervezésének gondjait, a község- és városfejlesztési eredményeket és új tennivalókat, értékelte a járások, városok lakosságának értékes cselekedeteit, s több jó mód- Iszert ajánlott a megyei bizottságnak terjesztésre. Elmondotta például, hogy nem véletlen a szarvasi járás és Békéscsaba város lakosságának élénksége a társadalmi akciókban. A szarvasi járásban a közhasznú építkezéseknél szükséges társadalmi munkát még az építkezés megkezdése előtt konkrétan felosztják a társadalmi és tömegszervezetek, ezt is megtervezik és figyelemmel, odaadással hajtják végre. A megye- székhelyen minden kerületben összehangoltan szerveznek a párt- szervezetek, népfrontbizottságok, tömegszervezetek. Vajon nem lehetne-e ezt megvalósítani a sar- kadi, gyomai, szeghalmi járásban? A Jó PÉLDÁK ÉS INTELMEK megjegyzése, a tennivalók világos értése a céltudatosabb, átgondolt munkához segíti a bizottsági tagokat, ezért is értékelték nagyra a beszámolót, elemzést. Ugyancsak koncentrált figyelmet érdemelt Kovács György elvtársnak, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya helyettes vezetőjének tájékoztatója. A tsz-ek gazdasági és politikai szilárdulásáról, az idei év eredményeiről, gondjairól szólt. Arra kérte a népfrontban munkálkodó vezetőket és aktivistákat, hogy sajátos lehetőségeikkel, a szövetkezeti tagság tájékoztatásával, véleményének meghallgatásával és javaslatainak összegyűjtésével, a vezetőséghez való eljuttatásával segítsék elő a zárszámadások sikerét. Az év munkáját értékelő szövetkezeti brigádgyűléseken rendezzék a személyes jellegű kéréseket, hogy a zárszámadási közgyűlést teljes egészében a közös ügyek fórumává tehessék. Szólt arról is, hogy mindenütt felelősséggel döntsenek az esetleges többletjövedelem ügyében, s a tagsággal értessék meg: nincs helye a mértéktelen osztozkodásnak, gondolni kell a holnapra, a biztonságra is. ÉS JÓ LETT VOLNA, ha minden megyebizottsági tag hallotta és megszívlelte volna Sándor József elvtársnak, a Szeghalmi Járási Tanács VB-elnökének aggódó felszólalását. Azt fejtegette szenvedélyesen, hogy megyénkben többet szükséges tenni a talajerőutánpótlás és az állattenyésztés minősége végett, s a Hazafias Népfront-bizottságok mellett működő mezőgazdasági akcióbizottságok többet tehetnek ezen a területen, mint eddig. Végül is csak részben érte el célját a megyei bizottság ülése. Az ott elhangzottakat csak „félház” viszi tovább. A mezőkovácsházi járásból például senki sem volt jelen, a szarvasi járást csak ketten, a sarkadit hárman képviselték. A TÁVOLMARADÓK EGY RÉSZÉNEK mentségére szolgálhat, hogy Békéscsabán ezen a napon hat megyei jellegű tanácskozás volt, s ott is érdekeltek voltak. Ha ezt nézzük, akkor az is menten kiderül, hogy virul tovább a tisztséghalmozás, ez a régi tünet. Ideje lenne a közéleti emberek egy részének a tisztségek egy részétől megválni, hogy ne forgácsolják szét energiájukat három—négy— öt felé, mert így nem tudnak teljes értékű munkát végezni. Azok, akik már több > esetben nem vettek részt a Hazafias Népfront megyei bizottságának tanácskozásán, ahol tulajdonképpen mindig az új teendőket veszik sorra, kevesebb hatékonysággal, aktivitással, céltudatossággal képesek feladataikat megoldani. A közömbösség, érdektelenség nem tesz jót a mozgalomnak. NAGYOBB AKTIVITÁSRA serkentse őket választóik bizalma és igénye. P. R. 59. — Milyen következtetéseket? — vágott közbe az ügyész. — Még mindig nem értem az egészet. — Pedig minden világos, mint a napfény. Lisewski mindig csak zlotyval fizette ki embereit. Hiszen a pénzt nem Bécsből hozta, Ausztriából csak dollárt hozhatott volna. De megkockáztathatta-e, hogy nagyobb összeget hozzon át. Bécsben Lisewski nek megvolt a pénzügyi képviselője, az „Alfacotex” cég — tehát egy másik képviselőjének is kellet lennie, mégpedig Varsóban, hogy itt a dollárokat értékesítsék a feketepiacon vagy a bankban. — És ez az ember Samaszek volt! — kiáltott fel Wislka. — Igén, most már tudjuk, de korábban nem tudtunk ennek a Samaszeknek a létezéséről. Holott gondolnunk kellett volna arra, hogy egy ilyen „pénzügymi- niszter”-nek léteznie kell a „fehér gengszterek” között. Nem Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály tudom, hogy Lisewski milyen úton-módon került kapcsolatba Samaszekkel: talán egyszerűen a Traugutta utcában, a bank épülete előtt botlott bele. Elég az hozzá, hogy a fiatal „dió” elég gyorsan Lisewski jobb keze lett. Kezdetben eladta neki a dollárokat, később Samaszek címére különböző átutalások érkeztek. Az „Alfacotex” adta fel ezeket Európa különböző országaiban, hogy ne keltsen semmiféle gyanút. Ily módon Samaszek egy idő múlva pontosan be volt avatva a „fehér gengszterek” ügyébe. — Talán most nem árt, ha néhány szóval jellemzem Wiktor Samaszeket. A legfiatalabb gyerek a családban, a szülei, és a négy, nála idősebb nővére is elkényeztették. Valahogy letette az érettségit, aztán felvették az egyetemre, a lengyel szakra. A mi hősünk azonban úgy gondolta: a fiatalság pénz nélkül nem sokat ér. Abbahagyta a tanulást, másutt kezdte a szerencséjét keresni. Csinos fiú lévén, nagy sikere volt a nőknél. Előbb se- lyemfiúskodással próbálkozott. De gyorsan rájött, hogy az erkölcsrendészettel nem tanácsos kukoricázni. Barátja, a „szép Zoko” hét esztendőt kapott stri- ciségért. Mikor tehát visszavonult, és elhatározta: tehetségét annak szenteli, hogy megköny- nyítse az embereknek pénzük beváltását, természetesen a bank kizárásával. A rövid ideig tartó strici-karrierje egy bicskázással ért véget a „Slowianka" előtt és életében ekkor került először a Mokotówra. Aztán valahogy ki- evickélt az ügyből és végül is a „diós”-ok útját választotta. De ahhoz, hogy a feketepiacon valakié legyen, természetesen hiányzott a tőkéje. Mivel Samaszeknek valóban nagyon világon bőre van, a feketézők „sápadt Wiktor”-nak nevezték el. Kabátujj, aki még a háború előtti slágerből emlékezett a „sápadt Nikóra”, összekeverte a két nevet, és egész idő alatt a „sápadt Nikéről” beszélt. Ez persze nagyon megnehezítette, hogy rábukkanjunk a megfelelő személyre. — Nos, rendben van, minden egyezik. De hogyan jutottál arra a gondolatra, hogy éppen Samaszek a szervezője ennek az af- f érnek? (Folytatjuk)
