Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

MM. december 1, 5 Kedd •• Üres gesztusok A gesztus — taglejtés, kézmoz­dulat — sokféle lehet: félszeg, suta, ingerült, komikus stb. Ezt mondja az Értelmező szótár. Igaz is: taglejtéseinkkel, főleg . kézmozdulatainkkal alátámasz­tott mondanivalóinknak na­gyobb a súlya, maradandóbb a hatása. Napjainkban azonban ragá­lyos betegségként terjednek el azok gesztusok, amelyekre az „üres” jelző illik a legjobban. Nem sok, de elég gyakori lát- vány az olyan fiatal, akinek ke­ze törött madárszárnyként csüng, az olyan fiatal, aki test­vonszoló járással, mesterkélt fá­radsággal mozdul arrébb, ha — akar. Semmitmondó „hárijá- noskodásait” szinte csont tálán, tétova mozdulattal húzza alá, de — inkább áthúzza. Fáradt nagyvonalúsággal, mintha le- gyintene... S az értekezletek beállított gesztusai: a „figyelmesen” le- könyöklő vagy „vertikálisan” mozgó-bólogató fejek, az „értel­mes” pillongásokkal... Bizony, üres gesztusok! S a példák he­ves, de most nem üres taglejté­sekkel követelik a felsorolásu­kat. De elég ez a néhány. Mikor is üres hát a gesztus?! Tömören így lehetne rá vá­laszolni; ha nincs mögötte tar­talom; ha tartalmatlan fecsegést támaszt alá egy-egy kézmozdu­lat, taglejtés, ha fölöslegesen mozgatjuk tagjainkat. Nincs szükség „pantomimre” akkor, ha alapvető,, valóban éle­tünkben fontos szerepet játszó dolgot közlünk hallgatóságunk­kal. Vagy megfordítva: — nincs szükség arra, hogy „értelmesen” pillogva bólogassunk — külön felhívva figyelmünket gesztusa­inkkal, hízelgő szándékkal — olyan kinyilatkoztatásra, amely Időt pocsckolóan üres, de — fe­lettesünk mondja. Nincs szükség a vidékről Pestre került, és az ultra-pestit” megjátszó fiatal­embernek, ha néhanapján haza­tér, hogy a már említett, fityegő kézmozdulatokkal bizonyítsa be szüleinek: ő a világ közepe. Pedig szép a gesztus, ha igaz, s valamely komoly tartalmat se­gít megérttetni, érvényre juttat­ni. Halottunk és hallunk a kis­sé elavultnak ható nemes gesz­tus kifejezésről is. Ami már szinte nem is taglejtés, kézmoz­dulat, hanem egyféle, máson se­gítő emberi megnyilvánulás. Itt már nem is a cselekedetet kí­sérő mozdulat a fontos, hanem az a tevékenység, amivel az úgy­nevezett nemes gesztus jár. Pél­dául: segíteni valakin, s mikor az hálálkodni akar, elhárító kéz­mozdulattal adjuk tudtára, hogy tulajdonképpen csekélység volt az egész. De hiába minden ha­donászás, hiába minden élénk taglejtés, tükörben betanult, ko­mor vagy csodálkozó arckifeje­zés, ha mögötte üresség ásítozik, s az egészet csak azért csinál­juk, mert nem futja többre, mert mögötte csak üresség van. Talán így közelítenénk meg legjobban a különféle gesztusok létjogosultságát: akkor van rá­juk szükség, ha elősegítik tartal­mas mondanivalónkat, s ha nem vesszük észre, hogy az emberi igazságok bizonyításainál meg­mozdulnak tagjaink. Az a gesz­tus szép, amely belső erőből, a gondolat és az érzelem szükség- szerűségéből eredő mozdulat, mert nem üres. Temyák Ferenc A szilveszteri és újévi munkaidőbeosztás A Minisztertanács határozata szerint minden olyan esetben, amikor valamely munkaszüneti napot egy munkanap választ ei a heti pihenőnaptól ( a vasárnap­tól), az adott heti pihenőnapot ezen a közbeeső napon kell kiad­ná. A heti pihenőnap ilyen módon történő áthelyezése esetén a szom­bati miunkaidőbeosztást az utolsó munkanapon kell alkalmazni. A Minisztertanács e határozata nyomón tájékoztatásként közöl­jük az 1965 januári munkaszüneti napok előtti munkaidőbeosztást, illetőleg a heti pihenőnap kiadá­sának rendjét. Ez a folyamatos termelést folytató vállalatok mun. kaidőbeoaztását nem befolyásol­ja. 1964. december 31., csütörtök (szilveszter), szombati munkaidő. 1965. január 1., péntek (újév), munkaszüneti nap. 1965. január 2., szombat, heti pihenőnap (vasár­nap). 1965. január 3., vasárnap, rendes munkanap. Az 1964. december 25—26-i (péntek—szombat) karácsonyi munkaszüneti napoknál és a 27-i (vasárnap) pihenőnapnál változás nincs. A csütörtöki nap, december 24-e, változatlanul rendes mun­kanap. (MTI) A műanyag talpú cipő könnyű, hajlékony és nem ázik át! Férfi félcipő, vulkanizált gumitalppal 160,— Ft Férfi félcipő, mikroporózus gumitalppal 257,— Ft Női bundacipő, mikroporózus gumitalppal 104,— — 369,— Ft-ig. Női félcipő, mikroporózus gumitalppal 201,— Ft Gyermek szárascipő, vulkanizált gumitalppal, 31—38-as méretig 96,------- 125,— Ft-ig 3 530 Egy járási könyvtár panaszai — Ä helyzet változatlan. Nem tudjuk, hogyan is lesz. Tulajdon­képpen albérletben élünk egy magánházban, ezért nincs pana­szunknak hivatalos részről erő­teljes visszhangja. Rajtunk mi sem múlik, talán, ha a ruhagyár... Esztendőkön át ilyen és hasonló válaszokat hallottunk az oroshá­zi könyvtárban, valahányszor megkérdeztük, hogy miért a nagy zsúfoltság, miért nem fejlődik, korszerűsödik külsejében is ez a helyileg annyira jelentős művelő, dési intézmény? A napokban ismét jártunk ott, Seszták András könyvtárvezető­vel és munkatársaival összefog­laltattuk mindazt, ami ennek az orosházi kulturális gócnak lénye­ges problémáit tükrözi és minden érdekelt részére határozott alapot ad a kivezető út megtalálására. Az érkezőnek, ha már megfor­dult a többi járási könyvtárban, a békésiben, gyulaiban és így to­vább, az orosházinak a lehangoló külseje ölti fel leginkább. Míg amazok megjelenésükben is csaló, gatóan hatnak az olvasni szándé­kozóra és méltán képviselik járá­sukban az ólvasómozgalom, a könyvtári munka szakmai, mód­szertani intézményét, itt kopott külsőt, málladozó falakait és olyan szűk könyvtári bejáratot találni, melyen egy kisgyermek is alig fér be. Odabent zsúfoltság fogad. A könyvtáriak szavaival élve: nincs fejlődési lehetőség, be van­nak szorítva, átvitt értelemben lélegzeni sem tudnak. Falakait kellene áttörni, bővíteni a raktár, helyiségeket, felszabadítaná az ol. vasótermet az adminisztrációs sze. rep alól, gyermekrészleget létesí­teni az annak titulált jelenlegi kis helyiség megnagyobbíttaitásával. Ha a könyvtáré volna az épület, alaposan átrendezhetnék, korsze­rűsíthetnék, azonban magánház, melybe a tanács nem invesztál­hat, sőt emiatt a belső helyiségek festése, egyszerű pingálása is problematikus volt és csak a gaz­daságiak megértésből fakadó „kockázatvállalása” tette lehető­vé az ilyen értelemben forintos munkák elvégzését. A tulajdonos örömmel eladná a házat hivata­los áron. A helyi járási és megyei tanácsi, és más illetékes szervek tudomásunk szerint ném is húzó­doznának a szükséges összeg „összedobálásától". Errefelé kel­lene keresni és meglelni tehát a kiutat. De ma még minden a régiben! A hátsó szűk olvasóbej áratot azért nyitották, mert a nagybejárat fe­löli részt raktári célra kellett ei- rekeszteniüfk. Ugyancsak raktár- helyiség van hátul az udvarban, egy sufniban. A zsúfoltság miatt nehéz az állomány mozgatása, fel. dolgozása, polcozása és még sok egyéb hátrány származik mind­ebből. Pedig a ház egyike ama kevés orosházi régi épületnek, amelynek a falai salétrommentesek, szára­zait. Egyenesen könyvtári cél­ra való! A bővítés egyetlen lehet­séges tere az a rész, ahol a tulaj­donos lakik. Megvétel esetén ab­ba az irányba lehetne kiépíteni, tágítani a gyermekkönyvtárat és további válaszfalak eltávolításá­val egy korszerű járási könyvtár A két szomszéd vár, mely nagyszerűen megfér egymással. — Az épületvásárlás megoldana mindent. — minden feltételét kielégítő heiyi- ségrendszer lenne kialakítható. Azonban a járási feladatokon túl, a közvetlen napi, gyakorlati ol­vasómozgalmi szempont is köve­teli a mielőbbi teljes megoldást. Az olvasók száma év végére eléri, sőt túlhaladja a három és fél ez­ret. Ehhez mérten növelni kell a szépirodalmi, politikai, tudomá­nyos és szakkönyvállományt, de hol helyezzék el a jelenlegi zsú­foltságban a temérdek új művet. Mondják, hogy egy időben a szomszédos ruhagyár szerette vol_ na megvásárolni a házat és ebbe az irányba terjeszkedett volna az üzem. Azóta más megoldást ta­láltak. Ügy hálljuk, hogy a másik igényt, az óvodai célra való fel- használást is elejtették, jobb meg­oldás akadt. Valóban nincs más hátra, mint nyélbe ütni az épület- vásárt és akkor az orosházi járási könyvtár évtizede vajúdó helyi­ségproblémái egy csapásra megol­dódnának mind a helyi, mind a járási művelődés hasznára. Huszár Rezső (Fotó: Demény Gyula) Helyszűke miatt még csoma­gokban a könyv, holott az olvasók nagyon várják. — Be vagyunk szorítva, lé­legzetű sem tudunk. — Ez nem a könyvtár irodája és feldolgozója, hanem olvasó­terme. A háttérben Trippe Tiborné és Koszorús Oszkár, a könyvtár dolgozói, munka közben. — Nagy Istvánná és Veres Tiborné könyvtárlátogatók zavartalanabb helyet is el tudná­nak képzelni a nyugodt olvasáshoz. — Az olvasók száma év végére túlhaladja a 3 és fél ezret. — Itt töretnénk át a falat a gyermekkönyvtár bővítésére — mu­tatja Trippc Tiborné. — Ha a könyvtáré volna az épület.» —

Next

/
Oldalképek
Tartalom