Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-03 / 283. szám
1964. december 3. 4 Csütörtök Nyers téglából hárommillió-kétszázezerrel, égetett téglából másfél millióval, égetett cserépből kétszázezerrel teljesítették túl a tervüket Év végéig még növelik az eredményt Munkaversenyt kezdeményeztek hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tiszteletére Az Orosházi Üveggyár I. és n.-cs öblösüveg-huta C-műszak- jának dolgozói 1965. április 4, hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére munkaversenyt kezdeményeztek. A versenypontok között szerepel: az egyes gépekre jutó termelési terv teljesítése, a balesetmentesség, a politikai oktatáson való részvétel és a munkafegyelem megszilárdítása. Versenyre hívták ki a két huta többi műszakjának dolgozóit. A vetélkedés december 1-től 1965. március 31-ig tart és hatvanan vesznek részt. Megnyílt az új Divatcsarnok, az ország egyik legnagyobb áruháza A fagy tönkreteszi a nyers tégláit. Ha tavaszba nyúlik a tél, a gyártás kezdete eltolódik. Az idén ez három hét lemaradást jelentett a téglagyárakban. Senki sem okolható érte, de a népgazdaságnak ettől függetlenül szüksége van a tervben meghatározott mennyiségű téglára. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat tehát azt a célt tűzte a téglagyárak dolgozói elé: az év végéig pótolják az időjárás okozta lemaradást! Hogyan oldották meg ezt a feladatot a békéscsabai I. sz. téglagyárban? / Amikor a múlt év végén megkapták az idei tervszámot, bizony meglepődtek egy kicsit, mert lényegesen nagyobb volt a tavalyinál. Komolyabb műszaki fejlesztésre nem volt kilátás, csak az addig is rendelkezésre álló erővel és eszközzel operálhattak. Kiss Gábor mérnök, a gyár vezetője azonban egy percig sem gondolt arra, hogy megoldhatatlan a feladat Bízott a kollektívában, amely — ha megbecsülésben van része — szinte kimeríthetetlen tartalékot jelent. Vannak nagy tapasztalatokkal rendelkező műszakiak, munkások és vannak lelkes fiatalok is. Kaszaperen jövőre folytatják és teljesen be is fejezik a járdaépítést. A községi tanács 12 500 40x40 centiméteres járdalapot rendelt a Gyulai Cementipari és Kőfaragó Vállalattól, amit az első fél év végéig szállítanak le. Ez a meny- nyiség elegendő arra,- hogy ott, ahol még nincs, 80 centiméter széles járdát építsenek, illetve a már meglévő 40 centiméteres járdákat kétszeresére szélesítsék ki. Az építést a lakosság társadalmi munkában vállalja és ez 30 ezer forint megtakarítást jelent — Először a műszakiakat hívtam össze — emlékszik vissza Kiss Gábor azokra a napokra. — Beszélgettünk, terveztünk. A feladatokról és az elképzeléseinkről aztán termelési tanácskozáson tájékoztattuk a dolgozókat. Így kezdődött tehát. És a termelési tanácskozás a vártnál is nagyobb eredményt hozott. A munkások javasolták: „Az I-es számú kemencében a füstcsatornák tisztítását és karbantartását üzemelés közben hajtsuk végre!” Erre ugyan még nem volt példa, de miért kellene ragaszkodni mindenáron a megszokott módszerekhez? (Ez az év során egymagában 2 millió téglát eredményezett.) Számos más kisebb-nagyobb jelentőségű javaslat is elhangzott, ami később ezer, tízezer vagy százezer téglában öltött testet. De ami a legfontosabb: a feladat végrehajtására megmozdult az egész gyár. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a téli nagyjavítás alapvetően fontos. A gépeknek nem szabad leállniuk! Az emberek a szívüket adták a munkába. A tavasz nem találta felkészületlenül a gyárat. Késve köszöntött be ugyan, de akkor már rendelkezésükre állt a tartalékok sokaA főutca további parkosítására a tanács 400 rózsatövet vásárolt, amit — ugyancsak társadalmi segítséggel — ültetnek eL A községnek igen nagy szüksége van egészségházra, amit egy már megvásárolt épületből tervez kialakítani a tanács. Ez előreláthatólag a jövő év végéig történik meg. Távolabbi terv egy korszerű kultúrház létesítése, aminek a megvalósítására a községfejlesztési alapból már 1965-ben jelentős összeg tartalékolására kerül sor. sága, s ehhez hozzájött még az, amit a vállalat adott: néhány új gép és száz csille. Megkezdődött a verseny a terv sikeres végrehajtásáért. És most, december elején a gyár dolgozói egy kis büszkeséggel jelenthetik: nyers téglából 3 millió 200 ezerrel, égetett téglából mésfél millióval, égetett cserépből pedig 200 ezerrel teljesítették túl a felemelt tervüket. Az év végéig pedig még félmillió nyers téglával, félmillió égetett téglával és 300 ezer égetett cseréppel toldják meg az eredményt. Kiss Gábor mérnök, a gyár vezetője nem is tudja hirtelen, hogy kit dicsérjen. Mindenkit szeretne. Először mégis Csicsely János főművezető nevét említi, aztán a nyersgyártásnál László János, Bo- hus Márton és Zsibrita György művezetőkét. De Zsoltáros László, a karbantartó és központi műhely vezetője is sokat tett a jó eredményért. — A brigádok közül? — kérdezem. — Mind kitett magáért. Amit kértünk tőlük, azt teljesítették. Amikor Békésen egyszer felhőszakadás volt, 200—300 ezer nyers tégla veszélybe került. Felföldi Péter brigádja munkaidő után vállalta a mentést. Gépkocsin szállították át őket és órákig dolgoztak: elvezették a vizet, száraz helyre szállították a nyers téglát, kazaloztak... Sok ezer forintos kárt előztek meg. Ilyenek voltak a brigádok. A karbantartó lakatosokról is elismerően nyilatkozik. Minden ember kitett magáért. Ennyi volt 1964-ben a békéscsabai I. sz. téglagyár rövid története. Sok gond, sok munka, melyből mindenki a képessége és tudása szerint vette ki a részét. Így született a kimagasló siker. Pásztor Béla Űj színfolttal gazdagodott a főváros. Megnyílt a Népköztársaság útján, a volt Párizsi Áruház helyén az új Divatcsarnok, az ország egyik legnagyobb áruháza. A. korszerűen átépített és megnagyobbított, 8698 négyzetméter alapterületű áruház hét szinten, gazdag áruválasztékkal áll a vásárlóközönség rendelkezésére. Különösen nagy a választék az áruház cipőosztályán, amely két emeletet foglal el. A falak mentén elhelyezett polcokról a vevők — számok szerint — válogathatják ki a legjobban megfelelő cipőket. Nem kevesebb mint 86 ezer pár cipő várja itt a vásárlókat. A földszinten és a félemeleten férfi és női divatcikkek, harisnyák, kötöttáruk között válogathatunk. Két emeletet töltenek meg a női, férfi- és gyermek felsőruházati cikkek, hazai és külföldi gyártmányok. A sok szép holmi közül különösen nagy sikerre számíthatnak itt a szivacsbélésű kabátok, köntösök. A felső emeleten a lakberendezési és kelengyeosztályt találjuk. Különleges érdeklődésre tarthat számot a freskókkal díszített „Lotz-terem”, amelyben rendszeresen kiállításokat kívánnak rendezni. Közvéleménykutatás céljára űrlapokat adnak itt kitöltésre a látogatóknak. A vevők kívánsága dönti így el, hogy a kiállított árucikkekből melyeknek gyártását kezdje el az ipar. Az új Divatcsarnok vezetői mintegy húszmillió forintos havi forgalomra számítanak. Csúcsforgalmi időkben 500 eladó áll majd a vevőközönség rendelkezésére. (G.) Községfejlesztési tervek Kaszaperen Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály Hatezer-ötszáz úttörő a Parlamentben A hagyományhoz híven az idén is megrendezik a Parlamentben az úttörők nagy, karácsonyi karneválját. Már kiválasztották a csaknem 20 méteres fenyőt a Sopron környéki erdőben, s december 21-én hajnalban hozzák fel Budapestre, hogy majd a Parlament kupolatermét díszítse, összesen 6500 úttörőt látnak vendégül az Országházban. Az idén először 400 vidéki pajtást is meghívnak,, s a fővárosiak és a vidékiek között szellemi vetélkedőt rendeznek. December 25-én délelőtt a kisdobosok, délután az úttörők, 26-án délután ismét az úttörők, este az úttörővezetők töltenek néhány vidám órát a Parlament kupolacsarnokában. Az idei műsor az eddigi világifjúsági találkozókat eleveníti fel, ezt tükrözik majd a műsorszámok, s eszerint készítik jelmezeiket a gyerekek is. Kelenföldi Hőerőmű Vállalat felvesz férfi segédmunkásokat. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Budapest XI., Budafoki út 52. Munkaerőgazdálkodásnál. 3496 61. — Természetesen — folytatta az őrnagy—, amikor a mi Wik- torunk megtudta a csekk létezését, elhatározta, hogy megszerzi. Előbb úgy tervezte, hogy bejut valahogy az ügyész irodájába. Oda könnyen be lehetett jutni* ezt később megállapítottuk, amit a könnyen hivő takarítónőnek, Ignasiowának köszönhetünk. De egy masszív páncél- szekrény már akadály volt, ezzel semmi szín alatt nem tudott volna csendesen elbánni. Ezért a mi hősünk, néhány látogatás után, más elhatározásra jutott. — Igen, most már pontosan emlékszem — mondta Wilska ■kisasszony — néhányszor bekukkantott a szobába, amikor nem volt ott az ügyész úr, és mindig valamit kérdezett... — Samaszek jól ismerte nővére flörtjét Zygmunt úrral. Elhatározta, hogy ezt kihasználja. Ez a fiú valóban élelmesnek bizonyult. Figyelmeztette nővére vőlegényét, hogy Kalinkowski túl sokat legyeskedik Zosia körül. A féltékeny bíró dühbe gurult és olyan botrányt rendezett, hogy minden ügyészség ismerte a részleteket. Azt is Zosiától tudta meg, hogy Kalinkowski mikor lapszámozza a vádiratot. Samaszek egy délután, éppen a támadás előtti napon telefonált az ügyészségre. Egy kislány, akit Samaszek rábírt arra, hogy Zosia hangját utánozza, „nagyon fontos ügyben” találkozót kért Zygmunttól. — Amikor — folytatta az őrnagy — Kalinkowski kimentette magát azzal, hogy feltétlenül be kell azon a napon fejeznie a munkáját, akkor az ál-Zosia azt sugalmazta neki: vigye haza a munkát. Samaszek olyan jól megrendezte ezt a beszélgetést, hogy a végén Kalinkowski, aki tudott a jegyesek közötti veszekedésről, és biztos lelkiismeret- furdalása is volt, beleegyezett a találkozásba. Fél nyolcra beszélték meg a „Sejmowában”. Zygmunt egyenesen az ügyészségről ment oda. Wiktor meggyőződhetett arról, hogy a joggya- komok kitömött táskával érkezett, tehát ezzel a táskával kell holnap munkába mennie. Samaszek biztos volt a dolgában. Csakis a táskában lehetnek az ügy aktái, azok, amelyek őt érdeklik. A folytatást már ismeritek — fejezte be az őrnagy mosolyogva. — Nos, nem nagyon — mondta Wilska; nem volt teljesen meggyőzve. — Mindaz, amit ön elmondott nekünk, rendkívül időszerű. De mégis hogyan jutott arra a gondolatra, hogy a tettes nem lehet más, mint Samaszek? — Látja, ez volt az én Waterloom — felelte az őrnagy. — Nem tudtam logikus következtetést levonni a valóságos tényekből.’ Maga már az első beszélgetésünk alkalmával említette Zosiát és az öccsét. Sajnos, nem fordítottam rájuk kellő figyelmet. De végül is, egy napon eszembe jutott egy apró részlet. — Melyik? — Maga azt mondta nekem, amikor Zosia Samaszkówna arról értesült, hogy megtámadták Kalinkowskit, elájult. Ezt vagya joggyakornok iránti vonzalom, vagy... önmaga féltése válthatta ki. Az első okot kizártam és feltettem magamnak a kérdést: miért hatott rá olyan elementárisán a hír? És így feleltem magamnak: azért, mert a kelleténél többet tud erről az ügyről. Tudja vagy sejti, hogy ki a támadás szervezője, és retteg, hogy az igazság felderítése őt is belekeveri az ügybe. Ezután már gyerekjáték volt kinyomozni a szép Zosia családi és társadalmi kapcsolatait. A „Sápadt Wiktor” alakja megegyezett a nyomozás minden korábbi adatával. A biztonság kedvéért Kábát- ujjnak tucatnyi fényképet mutattam, ezek között volt Wiktor képe is. Azonnal megismerte. Tévedhetetienül megjelölte a bűnöst. Aztán az útlevélosztályra mentem, hogy átnézzem az Ausztriába utazók névjegyzékét. Samaszek nevét nem találtam rajta. Tehát az utazási irodához fordultam, ahol tájékoztattak, hogy a Jugoszláviába kirándulók Ausztrián át utaznak. így gyorsabb és közben Bécset is megtekinthetik. Ebből a mozzanatból is látni lehet, hogy milyen ügyes volt a mi , .Sápadt Nikó”-nk. Nem az Ausztriába, hanem a Jugoszláviába indulók listájára Íratta fel magát; Bécsben egyszerűen lelépett volna. — Stach, még egyet szeretnék megtudni — szakította félbe az ügyész barátja szavait. — Ha már minden kétséget kizáróan megállapítottad, hogy Samaszek a „fehér gengszterek” utolsó láncszeme Lengyelországban, miért vittél bennünket Zebrzy- dowicébe? Hiszen az ipsét letartóztathattad volna Varsóban is. (Folytatjuk)
