Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-22 / 299. szám

1961. december ZZ. 4 Kedd zó taggyűléseken, küldöttgyűlése- ftekezleteken választják meg a'je­B munkaviszonyt érintő egyes kérdések módosításáról A szakszervezetek alapszabá­** lya értelmében kétévenként újjá kell választani az alapszerve­zetek vezetőségét, a bizalmiaktól a szakszervezeti bizottságokig. A SZOT elnökségének határozata alapján ez 1965. január 1-től 1965. február 28-ig történik. Az építő­iparban és a két cukorgyárunknál a téli idény miatt március 31-ig tartják meg az újjáválasztást. Az üzemi tanácsokat és társadalmi bíróságokat később, a második ne­gyedévi termelési tanácskozáso­kon választják újjá. Az alapszervezeti vezetőségek, a bizalmiak, a szakszervezeti bizott­ságok újjáválasztása mindig fon­tos esemény a szakszervezetek életében. Szocializmust építő ha­zánkban, és így szakszervezeteink munkájában is, a legutóbbi vá­lasztások óta jelentős volt a fej­lődés. Pártunk Vili. kongresszu­sa határozatában kimondta, hogy a szocializmus teljes felépítésének időszakában a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztésével nő a tö­megszervezetek, közöttük a mun­kásosztály legnagyobb tömegszer­vezetének, a szakszervezetek sze­repe, hatásköre. „A szakszerveze­tek — állapítja meg a határozat — tevékenyen közreműködnek a népgazdaság fejlesztésében, ösz­tönzik és szervezik a szocialista munkaversenyt, különösen a szo­cialista brigádmozgalmat.” C határozat hangsúlyozza, hogy a gazdasági feladatok megoldását elsősorban a dolgozók hatékonyabb részvételének bizto­sításával a vállalati teiVek kidol­gozásába és ellenőrzésébe, a helyi kérdések eldöntésébe való bevonásával kell megoldani. A magyar szakszervezetek 1963 má­jusában megtartott XX. kong­resszusa a párt határozatát figye­lembe véve részletesen kidolgozta sajátos feladatait, módszereit, melynek alapján a szakszervezeti szervek tevékenykednek. Ezért a szakszervezeti alapszervezetek ve­zetőségi választásainak politikai tartalmát is a szakszervezetek XX. kongresszusának a határoza­tai szabják meg. A szakszervezetek, a bérből és fizetésből élő dolgozók legnagyobb tömegszervezete az önkéntesség elve alapján tömöríti soraiba a dolgozókat. Feladatunk, hogy ezt az egységet szilárdítva erősítsük a dolgozó osztályok, rétegek szövet­ségét, még szervezettebben, ered­ményesebben dolgozzunk a nép­gazdaság fejlesztéséért. Segítsük 1965. évi termelési terveink mennyiségi, minőségi teljesítését — figyelembe véve a szakmák központi vezetőségeinek és a mi­nisztériumok versenyfelhívását. Megyénk szervezett dolgozói ve­gyenek részt tevékenyebben a ter­melésben, a gazdasági építő-, a kulturális és szervező munka fel­adatainak végrehajtásában. Segít­sük alapszervezeteinket abban, hogy következetesen küzdjenek a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek állandó, rendszeres javí­tásáért, képviseljék a tagság érdé-',’ keit, szilárdan őrködjenek a tör­vények, a rendeletek betartása, il­letve betartatása felett. A választások egyik legfontot " sabb célkitűzése természete­sen az, hogy mindenütt politikai­lag szilárd, a vezetésre alkalmas, a dolgozók bizalmát élvező testü­leteket válasszanak. Különösen nagy gondot kell fordítani arra, hogy a vezetőségekbe, a különbö­ző tisztségekbe nagy számban ke­rüljenek nők, fiatalok, kiváló szakemberek. A jövő év elején megyénk 293 alapszervezetében csaknem 80 ezer szervezett dolgo­kén vizsgálja, értékeli majd, ho­gyan feleltek meg a megválasztá­sukkor kapott bizalomnak az üzemi, vállalati, intézményi, hiva­tali szakszervezetekben tevékeny­kedő aktivisták, tisztségviselők. A felsorolt elvek alapján szakszer­vezeti alapszervezeteink beszámo­lóikban számot adnak arról, ho­gyan segítették elő területükön az anyagi javak gazdaságos termelé­sét, a műszaki színvonal emelé­sét; hogyan vették ki részüket a dolgozók élet. és munkakörülmé­nyeinek alakításában. Beszámol­nak arról, hogy mit tettek a dol­gozók politikai fejlődése, általá­nos műveltsége és szakmai tudá­sának növelése érdekében; ho­gyan biztosították a folyamatos szervezeti életet; hogyan gazdál­kodtak a szakszervezetek anyagi javaival; milyen nehézségekkel kellett munkájuk során megküz­deniük. A Szakszervezeték Megyei Ta­nácsának elnöksége arra törek­szik, hogy szervezeteinkben javul­jon az irányító, szervező tevé­kenység a határozatok végrehaj­tásának megszervezésében és el­lenőrzésében. Növekedjék önálló­ságuk minden szinten, erősödjön az üzemi demokrácia, megyénk valamennyi szervezett dolgozója érezze a vezetés és a tagság kö­zötti személyes kapcsolatot. Me­gyei bizottságaink állandó, köz­vetlen segítésével biztosítjuk, hogy alapszervezeteink éljenek jo­gaikkal, a feladatok meghatáro­zásában és megoldásában a közös erő, a nevelés érvényesüljön. Cél­tudatosabb szakszervezeti mun­kával erősítjük, bátorítjuk a dol­gozókat a közösségi életben való részvételre. A gazdasági szervek vezetőivel együtt segítjük megte­remteni ennek feltételeit. Ne tűr­jük, hogy bárki is semmibe ve­gye vagy közömbös legyen a dol­gozók által felvetett problémák iránt. Megfelelő gonddal — az ed­digieknél is jobban törődjünk a dolgozók művelődési igényeinek kielégítésével. A szakszervezeti mozgalomban a nevelésre kiala­kult, bevált módszereket, eszkö­zöket tudatosabban használjuk fel. A Szakszervezetek Megyei Ta­" nácsa elnökségének munka­bizottságai a szakszervezeti vá­lasztások politikai és szervezési feladatait a megyei bizottságokon keresztül segítik. Különösen gon­dot fordítunk a megyei bizottsá­gok nélküli alapszervezetek tá­mogatására. Minden megyei bi­zottság elkészítette ütemtervét. A jelenlegi időszakban a választott testületek és a munkabizottságok tagjai a bizalmiak és aktivisták bevonásával — különböző rendez­vények mellett —, a tagsággal egyénileg beszélgetve készítik el a beszámolókat. Már most arra hívjuk fel középszerveinknek, szakszervezeti bizottságainknak figyelmét, hogy nyújtsanak több segítséget a bizalmiak beszámo­lóinak elkészítéséhez. Megyénk alapszervezeteinél 3700 bizalmit választunk. E nagy létszámú tes­tület megválasztása türelmes po­litikai, szervezeti előkészítést kí­ván. Már most időszerű elbeszél­getni a csoport tagjaival a szak- szervezeti munkáról, közös gond­jaikról. Azt is el kell mondani, hogy a bizalmiak hogyan állták meg helyüket, fontos, felelősség- teljes munkájukhoz milyen segít­séget kaptak a szakszervezeti szer­vektől. A régebbi gyakorlattal szemben most a választás előtt egy hó­nappal taggyűléseken, küldöttér­lölő bizottságot. Üzemi, hivatali és intézményi alapszervezeteinkben december 31-ig végezzük e fele­lősségteljes munkánkat. Ott, ahol a jelölő bizottságot már megvá­lasztották, helyes, ha haladéktala­nul elkezdik munkájukat. Nagyon lelkiismeretes, alapos munkát kell végezniük, s ehhez feltétlenül igényeljék a tagság véleményét. Tárgyilagosan, megfelelő elemzés­sel szervezzék meg káderkiválasz- tó tevékenységüket. Javasoljuk, hogy alaposan vizsgálják meg, hogy a régi tisztségviselők közül ki hogyan dolgozott, miként fe­lelt meg a bizalomnak. Az alkal­masakat a jelölő bizottság a to­vábbiakban is javasolja megvá­lasztásra. Csak ezután keressenek új, megfelelő aktívákat a megüre­sedő vagy új tisztségekre. Mi­előtt javaslataikat kifüggesztenék a nyilvánosság elé, feltétlenül be­szélgessenek el a megválasztásra javasolt és a nem javasolt sze­mélyekkel. Sajnos, az előző vá­lasztásoknál előfordult olyan hi­ba, hogy többen csak a választói taggyűléseken tudták meg," hogy nem javasolták őket az új vezető­ségbe. Ez sértő és megalázó. He­lyes ezt elkerülni. kyf jgyén kben az elmúlt évek­ben a munkásosztály politi­kai tudatának fejlődése jelentős változásokat eredményezett a szakszervezeti demokrácia kiszé­lesítésében. A tagság véleménye, bíráló javaslata alapján olyan embereket kell tehát választani, akik nem úgynevezett „ráérők”, beosztásuknál fogva nem köti őket a norma stb., s ezért jobban rá­érnek a dolgozók ügyeit intézni. A központi szervek most nem szabnak feltételeket a vezető tes­tület összetételére vonatkozólag, hanem a rátermettséget és képes­séget hangsúlyozzák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezető testületekben figyelmen kívül le­het hagyni a dolgozók különböző rétegeinek képviseletét. Jelölő bi­zottságaink fordítsanak nagy gon­dot arra, hogy a termelő jellegű szakmáknál a fizikai munkások aránya megfelelően képviselve le­gyen, Becsületes emberek ezrei dolgoznak mozgalmi életünk min­den területén, csak meg kell őket keresni, és képességeiknek megfe­lelően megbízni őket mozgalmi feladatokkal. Ezzel megelőzhetjük a funkciók halmozását is. Politi­kai munkánk során továbbra is igényeljük a pártszervezetek se­gítségét A szakszervezeti szervek újjá­választása a következő hónapok fontos politikai feladata, melynek eredményessége befolyásolja üze­meink, intézményeink életét, ki­hat a népgazdasági tervek teljesí­tésére. Ezért a választások melletti még gondosabban kell számba venni lehetőségeinket. Javítanunk kell a munkafeltételeket, ösztön­zőbbé kell tennünk bérrendsze­rünket, nagyobb erkölcsi és anya­gi megbecsülésben részesítsük a nehéz fizikai munkásokat Értessük meg a tagsággal, “ hogy a becsületesen elvég­zett munka és a szocialista tu­dat fejlesztése szervezett dolgozó­ink körében állandó jellegű fel­adat, mely összefügg a dolgozók életkörülményeinek javulásával. A választási munkával is biztosí­tani kívánjuk az 1965. évi népgaz­dasági tervek végrehajtására való mozgósítást és hazánk felszabadu­lása 20. évfordulójának méltó m egünneplését. Hajdú Antal SZMT-titkár A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa legutóbbi ülésén törvény- erejű rendeletet alkotott a mun­kaviszonyt érintő egyes kérdé­sek szabályozásáról. A törvény- erejű rendelet a Munka Tör­vénykönyvének azokat a rendel­kezéseit módosítja, amelyek el­avultak, s ma már nem segítik kellően a társadalmi, gazdasági fejlődést. Az eddigi rendelkezések pél­dául nem biztosítottak számot­tevő előnyöket a hosszú éveket, évtizedeket egy munkahelyen töltő dolgozóknak, s nem járul­tak hozzá a népgazdaságnak sú­lyos károkat okozó munkaerő­vándorlás csökkentéséhez. Az új rendelkezések ezért különbséget tesznek a lelkiismeretesek és a hanyagok, a fegyelmezettek és a fegyelmezetlenek között — a munkabéren kívüli szociális juttatásokban ugyanis teljes mértékben csak a munkahelyük­höz hű, jó munkát végzők ré­szesülnek. A most elfogadott tövényere- jű rendelet intézkedései — köz­vetve — segítséget nyújtanak a munkaerőgazdálkodás problé­máinak megoldásához is. Az elő­írások szerint a jövőben a ki­lépéshez nem kell igazgatói hoz­zájárulás, aki azonban munka­helyéről kilép, általában elveszti mindazokat az előnyöket, ame­lyek a hosszabb időt egy mun­kahelyen eltöltött dolgozókat megilletik. A kilépő új munka­helyén olyan helyzetbe kerül, mintha akkor kerülne első al­kalommal munkaviszonyba, s a munkabérmegállapításnál, to­vábbá a juttatásoknál korláto­zások lépnek életbe. Fokozott hátrányokkal kell számolniuk a jövőben az ismételten kilépők­nek és azoknak is, akiket fe­gyelmi úton bocsátanak el. A Munka Törvénykönyve ér­telmében eddig nem volt iehet­xrv. egymillió márka Balás éppen befejezte a búto­rok tologatását a Budafoki úti félemeleti lakásban. — Jgy ni! — nyúlt a széken lévő kalapács után. Ajkai közé szöget vett és beütött egyet a falbaji — Ide tesszük Zuzsa, oda Éva fényképét. Szebb lesz, mint egy festmény. Az asszony ölével támasztotta az asztalt. Mélyen ülő, karikás szemgödréből könnycsepp gör­dült le. Aprókat bólintott. A há­romszobás Pasaréti úti lakásból ide kellett jönniük, ebbe a, ha nem is lyukba, de olyan kis la­kásba. A bútorokat jórészt el­adták. A kis Évát nagynénje vette gondozásba. Zsuzsát Érdre vitték. — Nem hívunk vendégeket — mondta Balás — és nem kell íróasztal sem. Fütyürészni kezdett s tettetett vidámsággal lépegetett a szobá­ban. Alice könnyeivel küszkö­dött. Évek óta mindig csak re­ménykedett, hogy jobb lesz, de mindig rosszabb lett. Férje pe­dig ahelyett, hogy állást vállal­na, álmokat kerget. Óh... ebbe bele kell pusztulni. Balás érezte az asszony kese­rűségét és legszívesebben maga séges, hogy folyamatossá váljék azok munkaviszonya, akik ko­rábban valamilyen oknál fogva a munkaviszonyt megszakítot­ták; hiába dolgoztak később pél­damutató szorgalommal, fegyel­mezettséggel. Az új rendelkezé­sek szerint az elvesztett idő beszámítható, ennek elő­feltétele azonban általában kétévi egy helyben dol­gozás. Aki munkahelyét ismét­lődően változtatja, illetőleg fel­mondás nélkül hagyja ott vagy akit fegyelmi úton bocsátanak el, annak csak 3 évi egy hely­ben dolgozás után válhat folya­matossá munkaviszonya. A Munka Törvénykönyvének módosításával kibővül az alkal­mazható fegyelmi büntetések köre, s a rendelkezések szélesí­tik a felmondás lehetőségét is. így például a jövőben létszám­felesleg esetén is fel lehet mon­dani, a 15 évet meghaladóan ugyanazon vállalatnál dolgozók­nak azonban csak különösen in­dokolt esetben mondhatnak fel. Az új jogszabály értelmében az egyeztető bizottságok helyét háromtagú vállalati munkaügyi döntőbizottságok foglalják el. E bizottságoknak állandó elnökük lesz, s így az egységes, felelős vezetés feltétele biztosított. A döntőbizottságok az egyeztető bizottságokénál nagyobb hatás­körrel is rendelkeznek majd. Ki­mondja a módosító jogszabály azt is, hogy a jövőben első fo­kon minden munkaügyi vitát a döntőbizottságok bírálnak el. így lehetőség nyílik arra, hogy az ügyek nagy részét vállalaton belüli szerv döntse el véglege­sen. Csökkentik a jogorvoslati fórumok számát is, de minden jelentősebb ügyet két fokon bí­rálnak el, hogy biztosított le­gyen a törvényességnek megfe­lelő, megnyugtató elintézés. is búnak eresztette volna a fe­jét. De akkor mi lesz velük?... — Fel a fejjel, nem szabad elkeseredni — magyarázta fele­ségének. Arról, hogy a németek óriási összegű, csaknem egymil­lió márkás ajánlatot tettek, nem is mert szólni. Alice megértőbb, mint Ilonka volt, de azt talán ő sem értené meg, hogy miért nem fogadhatta el a pénzt. Nem. Semmiképpen sem volt jogában a nemzet kincsét eltékozolni. Persze, abból a pénzből utazhat­tak volna külföldre, Párizsba, Kairóba, vehetett volna akár márványvillát Alléénak, de... ilyen júdá&pénzt nem tehetett zsebre. Talán még segít maga az állam és akkor jóra fordul a helyzetük. A dolgok azonban másképpen fordultak. Balásék költözködé­sének napján Bárcziházi Bárczy István, a mindig „hochelegáns” miniszterelnökségi államtitkár kart karba öltve sétált a park­ban Twardovszki német attasé­val. Már jó másfél órája beszél­gettek, s az államtitkár nem győzte hajtogatni: — Mondom, biztosan tudom, hogy a lehető legszívesebben se­gít Darányi kegyelmes úr! To­vábbítom hozzá a kérést. Tulaj­donképpen, amikor ő a minisz­teri székbe került, már jóvátet­SZÜTS ISTVÁN: s,d wtiöd agya# Dokumentumregény

Next

/
Oldalképek
Tartalom