Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-22 / 299. szám
1M4. december 22. 5 Kedd Nagy luxus a közömbösség Egy apa bejött a szerkesztőségbe. Nem. nem panasszal jött — mondja, inkább egy idegesítő jelenségre hívná fel a figyelmet, aztán kiderül, hogy mégis panasza van. Szülői minőségben — szülőtársaikra. A békéscsabai 611. számú Ipari, tanuló-intézetben tanul a gyereke, s ő — az apa — tagja három osztály összevont szülői munkaközösségének. Komolyan veszi kötelességét, mindig eljár az összejövetelekre, mert aggódik az ifjúságért, s a saját gyereke előmenetelén, fejlődésén túl érdekli egyáltalán az iparitanuló-generáció sorsa. A gyerekekben a munkásosztály utánpótlását látja, s ha tudná, gyorsítaná eszmei, politikai, erkölcsi fejlődésüket, mert nincs megelégedve. Mondja, hogy a szülő is, az üzemi környezet is túlságosan hamar felnőttként kezeli őket, pe. dig hát gyerekemberek még, nem szabad túl nagy önállóságra engedni őket, mert könnyen utat tévesztenek, vagy rá se találnak az útra. Márpedig nem lehet mindegy a családjuknak sem, a társadalom számára sem, hogy milyen tartású emberekké válnak. Az iskola, ugye a szakmai elméletre neveli őket. Ez nagyon fontos. Az üzem, a munkahely, ahol a gyakorlatot sajátítják el, többé-kevésbé emberformáló műhely. Hogy a szellemiek mellett erkölcsiekben, eszmeiségben is gyarapodjanak, azért a KISZ igyekszik munkálkodni. De a családból indulnak el, s a családhoz térnek vissza, óriási felelőssége van hát a családnak, a szülőknek is. És vendégem a szülőkkel perel, a hanyagabbakkal, közömbösökkel. Szülői értekezletükön, decern, bér elején kilencven gyerek fejlő, déséről szólt a tanár, ez esetben Halász László. Kilencven szülőt kellett volna, hogy érdekeljen mondanivalója, de csak tizenheten te a régi jogtalanságot az élet. A kegyelmes úr kiváló tehetsége, széles körű felkészültsége... Az attasé megállt, kivonta karját az államtitkáréból. — Éppen ezért. Ezt a kis felhőt viszonyunk egéről el kell kergetnünk. Berlinben nagy súlyt helyeznek arra, hogy az ügy most már pár héten belül véglegesen, az összes formáknak megfelelően rendeződjön. — Azt hiszem, Bornemissza kegyelmes úr sem gördít majd akadályt az elé, hogy bizonyos időre felfüggesszük a törvényt. Bányajogi törvényeink amúgy is elavultak. — Nézze, kedves Bárczy! Az árverést végre kell hajtani. Utána az iparügyi minisztérium feladata olyan társaság kezébe adni a jogokat, amely érzelmekben is közel áll a nemzeti szocialista eszméhez, az új Európa gondolatához... A két férfi meleg kézszorítással vált el egymástól. Két nap múlva Dunckel Károly, a GYOSZ miniszteri biztosa magához kérette az újságírókat, és ismertette velük a legújabb intézkedéseket. — A kormány az irányított gazdálkodás felé veti szemét — mondotta többek között. — A GYOSZ tevékenysége sem merülhet ki abban, hogy a fajvédelmi intézkedéseknek megfelelően elbocsát embereket. Az állammal harmonikusan kell együttműködni. S nyersanyagainkat sem az önérdek, hanem a nemzet szolgálatára kell bocsátanunk. Az újságírók nem értették szakítottak időt, s ez meglehetősen szomorú. Egy negyedévben egyszer kellene másfél-két órányi időt szentelni az osztályfőnök meghall, gatására, gyermekük nevelődnék véleményére, de sokan erre sem hajlandók. Hivatkoznak arra, hogy este, épp akkor este is dolgoznak, hivatkoznak arra — főként a kör. nyékről bejáró gyerekek szülei —, hogy rossz a közlekedés, vannak, akik nem hivatkoznak semmire, csak hallgatólagosan elmaradnak, akadnak olyanok is, akiknek nem szól a gyerek, nem tudnak a szülői tanácskozásról Beszéltem tanárokkal az iskolában. Megdöbbentő, de igaz, elmondták, hogy van másodikos, harmadikos növendékük, akinek még ma sem találkoztak a szülőjével, egy szülői értekezleten sem vett részt, egyszer sem kereste fel a tanárt fogadóóráján, vagy bármikor. Pedig a gyerek körül nincs minden rendben. Mi más ez, mint élkényeztetés, rosszul értelmezett önállóságra nevelés, a szülői kötelességteljesítés lazulása?! Mivel az ipari tanuló hetente csak két vagy egy napot tölt az iskolában, s négy-öt napot üzemé, ben, vállalatánál, a szülők nagy része szemléletéből adódóan nem sokra becsüli az elméleti képzést. Ezen a szemléleten kell változtatni, s azt kell megérteni mindenkinek, hogy az elmélet és a gyakorlat egyaránt fontos, s nemcsak a gyakorlati „inaskodást” kell szemmel tartani, de az iskolai tudásgyarapodást is! Amelyik szülő ezt nem látja be, saját maga ellen vét. Nagy luxus a közömbösség a felnövő munkásnemzedékkel szem. ben. Ezt — ahogy a tanár, a szak. oktató, a KISZ nem engedi meg magának — nem engedheti meg egyetlen szülő sem. Pallag Róbert teljesen a dolgot, több kérdést tettek fel, de alapos választ nem kaptak. — Arról van szó, hogy kiveszik Chorin és Vida kezéből a szenet és az elektromos áramot? — kérdezte az egyik idősebb újságíró arrafelé menet ifjabb kollégájától. Maga válaszol a kérdésre: — Nem, erről szó sincs. Szegény tisztviselők százait, ezreit fogják elbocsátani, utcára lökni a kormány fajvédelmi intézkedései miatt... És még valami, öcsém, amire a választ a pénzügyminisztérium egyik tárgyalótermében adták meg Balás Jenő összes zártku- tatmányainak elárverezésével. A pénzügyminiszter megállapította, hogy messzemenő célok érdekében az államkincstár joggal lép fel, mint vásárló, hogy aztán annak a kezébe tegye le a kincset, akit legjobban megillet. A zártkutatmányokat ötvenezer pengőért vásárolták meg. Ám. minthogy Balás több mint ötvenezer pengővel tartozik az államkincstárnak, az összeget automatikusan jóváírták és a felfedező anyagi helyzetére tekintettel, őt a további fizetési kötelezettségei alól felmentették... Micsoda humanizmus, ugyebár?!... Erről a határozatról különben Balás Jenőt, a meghallgatás felesleges huzavonáját elkerülendő, postai úton értesítették. Mindezt egy minisztériumi haverom mesélte el nekem, persze bizalmasan... Az új Magyar Bauxitbánya RT megalakulásáig már csak tényleg egy-két nap kellett. Az Nők a közéletben NEM RITKA dolog manapság, hogy külföldről érkező látogatóink meghökkennek, elcsodálkoznak rendszerünk eredményein. Az elismerésüket kiváltó tények közt szinte valamennyien kiemelik a magyar asszonyok, lányok nagy közéleti aktivitását, társadalmi szerepét. Évek hosszú során át hozzászoktunk ahhoz a helytelen nézőponthoz, hogy a nők közéleti szereplését pusztán azzal a mércével mérjük, hány nő van a kormányban vagy esetleg a parlamentben. És ha a számot nem találtuk kielégítőnek, mindjárt messzemenő következtetéseket vontunk le az egyenjogúságról. Holott mennyivel jobban bizonyítja az egyenjogúság érvényesülését a nők több százezres tömege a közélei különböző fórumain, mint — mondjuk — eggyel több női miniszter a kormányban. A lényeg ugyanis az, hogy nálunk megszűntek azok a korlátok, amelyek gátat szabtak a nők fejlődésének, előbbre jutásának, útját állták annak, hogy a nők beleszóljanak az ország dolgaiba, helyet foglaljanak a gazdasági, a politikai, a kulturális élet minden területén. Nemcsak, hogy megszűntek a korlátok, hanem olyan tövények, rendelkezések születtek, amelyek biztosítják a nőknek a férfiakkal egyenlő jogokat, megnyitják előttük az utat a munkához, a tanuláshoz, az érvényesüléshez. NAGYON SOK tény tanúsítja, hogy a nők élnek is ezekkel a törvény adta lehetőségekkel. A valóban sokat mondó számok, adatok sem bizonyítanának annyit, mint az a látszatra talán szerény, de rendkívül fontos munka, amit a közélet kisebb-nagyobb posztjain kifejtenek. Hivatkozzunk csupán azokra, akik a tömegszervezetek, szakszervezetek vagy a tanácsok aktivistáiként intézik elnök a nyilas érzelmű Zsilinsz- ki Gábor lett. Az elnökségi tagok közé Kánya Kálmán, Andrássy Mihály gróf, Kozma Sándor, s az egyház is feliratkozott. A vállalat 30 millió pengő hitelt kapott a GYOSZ javaslatára az államtól. A bauxit kitermelése megkezdődött és a vagonok gyors iramban utaztak kifelé a német birodalomba. Német szakértők lepték el a Vértest, a Bakonyt, tanácsokat adtak a kitermelés fokozására. Az évi előirányzat 500 ezer tonna volt. Ügy látszott, minden a legjobb úton van afelé, hogy a Reich a világ legnagyobb bauxitfeldolgozója legyen. A német alumíniumgyártás rengeteg nyersanyagot kapott. Balást azonban nem olyan Iából faragták, hogy belenyugodjon a dolgokba. Nem értett minden összefüggést — annál sajnos, politikusabb ember volt —, de azt igen, hogy itt súlyos törvényszegés történt. Telefonált Abzingernek: valamit tenni kell! Barátja olyan ügyvédet javasolt, aki maga is képviselő „Be kell perelni a kincstárat! — javasolta Dénes dr. — Az árverés jogtalan volt, a kúriának feltétlenül el kell utasítania a határozott.” ...Tízévi munkám, tíz év rengeteg erőfeszítése és alkotása vált semmivé” — írta Balás a folyamodványban. De addig is, amíg az ügyet elintézik — amiben bízott —, élni kellett valamiből. (Folytatjuk) munkatársaik ügyes-bajos dolgait s akik a fárasztó napi munka után saját családjuk, háztartásuk gondjai melleit is vállalják a közügyek intézését. Beszéljünk azokról, akik társadalmi vagy népi ellenőrként, bírósági ülnökként, vagy a lakóbizottságban fáradoznak a közszellem formálásán, a lakosságot foglalkoztató kisebb- nagyobb hibák, visszásságok megszüntetésén. Szóljunk arról a nagyon hasznos közéleti munkáról is, amit a szülői munkaközösségben fejtenek ki a jövő, az ifjúság érdekében. Vajon nem mondhatjuk-e erről a sokrétű tevékenységről, hogy fontos, nélkülözhetetlen tényezője a mindennapi életnek, az ország fejlődésének? A KÍVÜLÁLLÓK csodálata arra figyelmeztet, hogy becsüljük, értékeljük az eddiginél többre a nők ilyesfajta közéleti szereplését is. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy elégedjünk is meg vele. Törvényeink, rendele- teink még sokkal nagyobb fejlődéshez nyitnak utat. Még sokat kell tennünk azért, hogy ez az út egyenletesebb, simább legyen s kitérők nélkül lehessen rajta célba jutni. Mert ma még vannak olyan akadályai a nők fokozott részvételének a közéletben, amelyek lassítják s az indokoltnál szűkebb területre szorítják társadalmi érdeklődésüket és aktivitásukat. A közéleti tevékenység azt követeli például a nőktől, hogy szakmailag és politic kailag képezzék magukat, tájékozottak legyenek akár a népgazdaság fejlődését érintő, akár pedagógiai, erkölcsi problémákban, legyenek tisztában a nemzetközi helyzet legaktuálisabb kérdéseivel. Időt kell szorítaniuk tehát a kereső foglalkozással vagy háztartási elfoglaltsággal — esetleg mindkettővel járó — munka mellett a tanulásra is. Igen sok erőfeszítést kíván ez az asszonyoktól, és csak akkor járhat eredménnyel, ha a munkahely, a család és a társadalom segítségükre siet. NEHEZEBB probléma a gyermekintézmények — óvodák, bölcsődék — hálózatának bővítése, ami pedig lényeges előfeltétele a nők fokozott közéleti tevékenységének. Anyagi erőforrásaink korlátozottsága e tekintetben nem tesz lehetővé olyan fejlesztést, mint amire szükség lenne. Mégis érdemes szóvá tenni, hogy — különösen vidéken — helyi erőforrásokból, a községfejlesztésd alapból többet áldozhatnának erre a célra, még esetleg a kulturális költségek, beruházások rovására is. És amikor gyermekintézményekről van szó, nem kell mindjárt a lehető legmodernebb, legfényűzőbb megoldásokra gondolni, hanem abból kiindulni, hogy a nők számára könnyebbséget jelent, ha elfoglaltságuk ideje alatt megfelelő helyen, jó kezekben tudják gyermekeiket S EMLÍTSÜK meg végül a fo- kozott közéleti szereplés szubjektív akadályát, az emberekben még erősen élő előítéleteket. Nemcsak a férfiak, hanem a nők előítéleteiről is szó van. A női egyenjogúság teljes megvalósítása nem férfiellenes harc, mint azt sokan gondolják, hanem harc az előítéletek, a maradiság, a régi életformákat megkövesítő konzervativizmus ellen. Ebben a harcban azoknak a nőknek a példája a leghatásosabb fegyverünk, akik áldozatkész munkájukkal, talpraesettségükkel és kitartásukkal bebizonyították, hogy a nők részvétele ma már a közélet minden területén nélkülözhetetlen. Sőtér Edit A közelmúltban Szarvason, a József Attila Művelődési Otthonban kiállítást rendeztek Besse yel Antal festőművész és Varga László fafaragó művész munkáiból. Képünk Varga László fafaragó művészt ábrázolja a járás és a község vezetőinek társaságában.
