Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-22 / 299. szám

1964. december 22. 3 Kedd Miért sürgős az automatizálás? — Nagy kárf okoz a rozsdásodás — Hol a legtöbb az üzemi baleset ? Beszélgetés Kiss Árpád miniszterrel, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökével A Hidasi Brikettgyár szinte teljesen automatizált új brikett- internében naponta 530 tonna 6200 kolériás kőszénbrikettet ké­szítenek. Felvételünkön a présterem látható. Másfél millió forint árukészlet a termelőszövetkezeti zárszámadásokra a mező kovácsházi műszaki boltban ••••••••• Kisházi Sándorral, a Mezőko- vácsíháza és Vidéke Körzeti Föld- fíiűvesszöyetkezet műszaki bolt­jának vezetőjével beszélgettünk munkájukról. — Egymás után kétszer nyertük ei a „Kiváló Bolt” címet — mondja Kisházi Sándor boltveze­tő. — Az idén is szeretnénk ezt a megtisztelő címet kiérdemelni. Eddigi eredményeink azt mutat­ják, hogy sikerül... Hogyan készült fel az évek óta kiválóra vizsgázott kollektíva a karácsonyi, még inkább a termelő­szövetkezeti zárszámadások nagy forgalmára. A bolt vezetője erre is választ adott. — A téli hónapok igényeinek kielégítésére időben gondoltunk — mondja Kisházi Sándor. — No­vemberben már 120 különböző te­levíziókészülék, mintegy 160 mo­sógép, hetvennél több • kerékpár, 40 rádiókészülék, 13 varrógép, je­A csoirvási Petőfi Termelőszö­vetkezet gazdái a legutóbbi köz­gyűlésükön egyhangúlag és biza­kodásteljes örömmel elnökükké választották Benczúr János elv­társat, aki éveken át a nagyszé­nás! Űj Élet Tsz-t irányította. Benczúr elvtárs 1961-ben került az Üj Élet Tsz élére — mely ak­kor bizony eléggé nagy nehézsé­gekkel küzdött. Az áldozatkész, rá­termett vezető azonban személyes példaadásával, az emberek iránti bizalommal elérte, hogy az idén már 40 forint körüli összeget fi­zethetnek egy munkaegységre. Az előzmény azzal folytatódott, hogy mint ismeretes, a csorvási Petőfi Tsz a gyenge közös gazda­ságok sorába került. A régi elnö­köt leváltották, s mivel a Petőfi határos a nagyszénási Üj Élettel, lentős mennyiségű motorkerékpár, porszívó és más nagy értékű áru­cikk várta a vásárlókat Az emlí­tettekből szépen forgalmaztunk is. Azonban nem lesz baj az ünne­pek után sem. Megfelelő és vá­lasztékos árukészlettel várjuk a januárban lezajló termelőszövet­kezeti zárszámadásokat követő nagyobb arányú vásárlásokat is... A bolt vezetője elmondotta, hogy egy hónappal ezelőtt az áru­készletük másfél millió forint volt. Ezenkívül meghaladja a fél­millió forintot az az árukészlet, amit külön a termelőszövetkeze­tek zárszámadását követő igények kielégítésére kapott a bolt. —• Az idén minden negyedévben jó volt az áruellátásunk — jegyzi meg a boltvezető befejezésül. — Ezt legjobban azzal tudjuk érzé­keltetni, hogy ebben az évben minden hónapban félmillió íorint forgalmat bonyolítottunk le. Balkus Imre és a tagság látta, mire volt képes Benczúr elvtárs, egyre többet foglalkoztak a gondolattal, hogy vegye át az ő szövetkezetük veze­tését. Benczúr elvtárs meghányta- vetette a dolgot, s úgy érezte, hogy az emberek bizalma továbbra is minden kincsnél többet ér szá­mára, s a kommunista öntudata szülte elhatározását: vállalja a gyenge tsz vezetését. Önmagában nincsen ebben semmi különös, ám ha meggon­doljuk, hogy egy olyan szövetke­zetét hagyott ott, amelyhez küz­delmei, örömei fűződnek, s ahol 40 forintot ér egy munkaegység — különösen tiszteletet, elisme­rést érdemlő cselekedet volt Ben­czúr elvtárs részéről, hogy egy gyenge gazdasággal cserélte fel az előzőt. Alig háromév» működésre te­kinthet vissza az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság. Felke­restük a fiatal országos szerv ve­zetőjét, Kiss Árpád minisztert, hogy néhány, olvasóinkat is ér­deklő kérdésre választ kérjünk tőle: — Értesülésünk szerint az OMFB egyéb népgazdasági szintű feladatai mellett nagy figyelemmel foglalkozik a belső anyagmozgatás kérdé­seivel. Mi indokolja ezt? — A gyártástechnológia, az utóbbi évtizedben a magyar ipar minden ágában jelentősen fejlő­dött. A növekvő termelés a válla­latokon belül egyre több nyers­anyag, félkész és készáru mozga­tását igényli. Az üzemen belüli anyagmozgatás gépesítésének és szervezésének színvonala azonban messze elmaradt a gyártási tech­nológiák fejlesztésétől és a ter­melőberendezések kapacitásának növekedésétől. Az iparban, a köz­lekedésben, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben egyaránt je­lentős a nehéz, balesetveszélyes fizikai munkát — anyagmozga­tást, rakodást, üzemen belüli szál­lítást — végzők száma. Az erre fordított idő az állami iparban mintegy negyedmillió munkás, a mezőgazdaságban körülbelül fél­millió dolgozó munkaidejének fe­lel meg. Az anyagmozgatás korszerűsíté­sével és gépesítésével ez a szám jelentékenyen csökkenthető. Ez­úton a mindinkább növekvő mun­kaerőhiányon is segíthetnénk, hi­szen a nehéz fizikai munkát je­lentő anyagmozgatás gépesítésé­vel felszabaduló segédmunkások a termelésben szakképzettséget szerezhetnek. Az üzemi balesetek csaknem 50 százaléka a korsze­rűtlen, kézzel végzett rakodási munkáknál keletkezik. Az anyag- mozgatás korszerűsítésének tár­sadalmi célkitűzése és népgazda­sági szükségszerűsége tehát teljes mértékben egybeesik az egyéni érdekekkel. Az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság ezért anyagmozga­tási állandó bizottságot hozott létre a szakterület legjobb szak­embereiből átfogó és távlati fej­lesztési elgondolások kidolgozá­sára. — Miben látja az automati­zálás jelentőségét a hazai mű­szaki fejlesztés távlati szem­pontjából? — Az automatizálás a napja­inkban végbemenő tudomány és technikai forradalom egyik leg­fontosabb megnyilvánulása, amely mindinkább kihat csaknem vala­mennyi társadalmi tevékenység­re. Az automatizálás ma már ob­jektív társadalmi, gazdasági té­nyező. Szocialista társadalmi rendszer­ben az automatizálás megvalósí­tása a- társadalom teljes ellenőr­zése mellett folyhat. Nálunk az automatizálás nem okozhat mun­kanélküliséget, mert minél na­Igyobb mértékben sikerül növelni népgazdasági szinten a termelé­kenységet, annál nagyobb mér­tékben van mód az életszínvonal emelése mellett a munkaidő terv­szerű csökkentésére is. Viszont megfordítva: a termelékenység elégtelen emelkedése esetén nincs mód sem az életszínvonal emelé­sére, sem a munkaidő csökkenté­sére. Népgazdaságunk fejlesztése szá­mára ez idő szerint alapvető kö­vetelmény az intenzív fejlesztési módszerek alkalmazása. A terme­lés növelésének egyre nagyobb ré­szét kell a termelékenység növe­lésével fedezni. Éppen ezért az automatizálás szélesebb körű megvalósításának hazánkban sa­játos jelentősége van. Népgazda­ságunk ezen a területen mind a fejlett ipari országok, mind sa­ját szükségleteink, mind lehető­ségeink mögött etonaradit, nem csupán az automatizálás színvo­nala, hanem az automataizálás üteme tekintetében is. Pedig az automatizálás a műszaki fejlesz­tésnek olyan területe, amelynek fejlődési üteme az ipari termelés átlagos fejlődési ütemét minde­nütt jelentős mértékben megha­ladja. — Milyen munkálatok foly­nak nálunk az automatizálás­sal kapcsolatban? — Felismerve az automatizálás népgazdasági fontosságát, az OMFB — közvetlenül megalaku­lása után — létrehozta az auto­matizálási állandó bizottságot és feladatává tette az hutomatizálási koncepció kialakítását. A minisz­tériumok, elsősorban a kohó. és gépipari, a nehézipari és az Élelmezésügyi Minisztérium terü­letén megindult automatizálási tevékenység tapasztalataira, a baráti és fejlett tőkés országok­ban végzett tanulmányutakra ala­pozva, több száz szakértő bevo­násával alakította ki a magyar műszer- és automatikaipar távlat’ fejlesztése elképzeléseit. — Hazánkban — az európai szocialista országokhoz hasonlóan — a jelenlegi periódus még nem a széles körű automatizálás sza­kasza, hanem átmenet, felkészü­lés az automatizálás széles körű bevezetésére. Adottságaink lehe­tővé teszik, több műszaki ok és a fizetési mérleg egyensúlya pedig megkívánja, hogy a hazai auto- matika-szükségletek jelentős ré­szét a nemzetközi munkamegosz­tásba való fokozódó bekapcsoló­dás mellett, saját termeléssel fe­dezzük. A harmadik ötéves tervben a technológiai fejlődés ütemét meg kell gyorsítani; az azt követő év­tizedben pedig az automatizálás széles körű bevezetése, a számoló­gépes irányítás nagyobb mérvű alkalmazása várható. Erre nem­csak az automatika-eszközök ter­melésében, hanem az automatizá­lással kapcsolatos kutatás, fej­lesztés, rendszertervezés, szerelés, karbantartás stb. területein s eze­ken túl, a szakemberképzésben é továbbképzésben is megfelelő mó dón fel kell készülni. A szociali- ta társadalomban az automatika lási tevékenység feltételeit az álla mi tervek rendszerében kell bi - tosítani. Nem szabad megfeledkeznüu arról sem, hogy a világpiacon fo lyó versenyben egyre inkább csal nagymértékben automatizált gé­peket, komplex berendezéseket, komplexen automatizált technoló­giákat lehet értékesíteni. A kellő műszerezés és automatizálás te hát a szerszámgépeknél, a vegy ipari, az élelmiszeripari stb. gé­peknél, berendezéseknél az expor fejlődésének egyik alapvető félté tele. — Milyen elképzelései és ter­vei vannak az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottságnak az iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban jelent­kező korróziós károk csök­kentésére? — A korróziós károk gazdaság életünk szinte minden területén jelentkeznek. Ide sorolható a vas bői és acélból készült szerkezetek járművek és használati tárgyak „rozsdásodása”, a színesfémekből gyártott berendezések korróziója, a faszerkezetek, a betonból vagy egyéb anyagból készült épületek idő előtti tönkremenetele stb. Eb­ből a rövid felsorolásból is lát­ható, hogy a korróziós jelenségek csökkentik az állóeszközök élet­tartamát és korlátozzák a gépek, berendezések használhatóságát. Korróziós károk jelentkeznek ezenkívül a munkaeszközök és fo­gyasztási javak használatakor, va­lamint ezek tárolásakor és nem utolsósorban exportáruink szállí­tásakor. — Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság keretében mű­ködő korróziós állandó bizottság felmérése az ilyen károk összegét országos viszonylatban évenként milliárd forintos nagyságrendű­nek ítélte. E károk csökkentése rendkívül szétágazó területeken folyó műszaki fejlesztési munkák koordinálását és kiterjedt szerve­zési tevékenységet igényel. Az említett bizottság ezért két­irányú tevékenységet fejt ki. Egy­részt megkezdte a korrózióvéde­lem különböző területein műkö­dő műszaki tanácsadói szolgála­tok egységes tájékoztató és felvi­lágosító hálózattá történő kiépíté­sét, másrészt javaslatot készít ha­tósági jogkörrel felruházott kor­róziósvédelmi szakfelügyelőség lé­tesítésére. Ennek a feladata lesz majd — az érdekelt főhatóságokkal egyetértésben — olyan kötelező erejű előírások kidolgozása, me­lyek hivatva lesznek a gyártók és felhasználók, illetve fogyasztók szempontjait a népgazdasági ér­deknek megfelelően összhangba hozni. A szakfelügyelőség egyben színvonalas gyakorlati műszaki propagandatevékenységgel gon­doskodik az új korrózióvédelmi eljárások ipari bevezetéséről. —-------------------------------------------------------------- I A z önzetlenség szép példája

Next

/
Oldalképek
Tartalom