Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
1984. december 17. 4 Csütörtök II szocializmus megferemfése az egész társadalom munkájára, szakértelmére, műveltségére épül Horthy-fasizmusnak — lényegéből adódban —• nem volt szüksége a „kiművelt emberfők sokaságára”, sőt mindén törekvése arra irányult, hogy a társadalmat a műveltség szempontjából is vagyon szerinti tagoltságában tartsa. Túlnyomórészt csak a kiváltságos rétegek fiai számára jutott hely a felsőbb Iskolákban és egyetemeken, sok százezren legfeljebb az általános (elemi) iskola néhány osztályát végezték el. Nem volt csekély az analfabéták száma sem. Ez az örökség a felszabadulás utáni időszak gazdasági fejlődésének egyik kétségtelenül legnagyobb akadályát képezte. Ilyen vonatkozásban máról holnapra nem is lehetett változtatni a hely. zeten, mert az országban kevés volt az iskola és az egyetem. M indez csak emlékeztetőül szolgál ahhoz, hogy összefüggéseiben lássuk azt a nagyarányú fejlődést, ami különösen az utóbbi években végbement és a jelenben is tart. Vizsgálódásunk két ipari vállalatra terjed ki, s a megállapítások arra engednek következtetni, hogy ma már szinte mindenki belátja: a társadalmi érdek jól összeegyeztethető az egyéni boldogulás, a kedvezőbb életkörülmények kialakításának lehetőségével. A Kner Nyomdában különösen megmutatkozik a fejlődés. Már maga az a tény, hogy a nyomdászutánpótlás a közeljövőben érettségit adó középiskolában történik, kifejezésre juttatja, hogy államunk a szakma mind magasabb szintre való emelésére törekszik. De a nyomdászok közül önkéntesen is szép számban képezik tovább magukat: huszonnyolc nyomdaipari technikumba járnak, húsz műszaki dolgozó pedig igen nagy követelményeket támasztó tanfolyamon képezi tovább magát. A fejlődés követelményeinek megfelelően két állami ösztöndíjas egyetemi hallgató tanul Moszkvában, három Lipcsében, egy vállalati ösztöndíjas a szegedi egyetemen, két főiskolai hallgató pedig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszakán. A Baromfiipari Országos Válla, lat békéscsabai telepének dolgozói közül öten járnak egyetemre, okik közül négyen a munkakörük jobb ellátásához szükséges agrár- mérnöki diploma megszerzésére törekednek, egy dolgozó pedig jogot tanul. tTözépiskolába 41-en járnak, közülük 28-an fizikai dolgozók. A garázsmester kivételével (aki gépipari technikumot végez) mindenki a közgazdasági tecnikum valamelyik osztályában tanul. Tizenhárom személynek a munkaköre ellátásához követelmény az érettségi, a többiek közül többen középvezetői munkakörbe kerülhetnek majd. A vállalatnál az őszi szezonidŐ- szak befejezése után minden évben szakmunkás-továbbképzést tartanak, bár itt ez a munka jellegénél fogva néhány hétre korlátozódik és a szakma csak a BARNEVÁL-nál hasznosítható. Ilyen a lámpázás, melyre januárban 20—25 személyt képeznek ki, és ugyancsak ennyi a létszáma az áruátvevő-tanfolyamnak, amely megszakításokkal egész évben tart. Gondot fordítanak a gépkocsivezetők rendszeres továbbképzésére is. , A látókör bővítését és az általános műveltség fejlesztését segíti elő a politikai oktatás, melyre mintegy 80 dolgozó jár, esti egyetemet pedig négyen végeznek. Mindezekből láthatjuk, hogy a két vállalatnál a dolgozóknak nemcsak lehetőségük, hanem kedvük is van a tanuláshoz. Azt is tudnunk kell, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik az iskolát vagy tanfolyamot nem fejezik be. A vállalatoknak pillanatnyilag hátrányt jelent az iskolába járó dolgozók nagy száma, mert a tanulás, a vizsgára való felkészülés bizonyos mértékig elvonja őket a termelőmunkától, az üzemen belüli szervezést is megnehezül, de a veszteség előbb- utóbb kamatostól visszatérül. És ezt jól tudják a vezetők, ezért nem is gördítenek akadályt a dolgozók törekvése elé. Államunk nemcsak erkölcsi, hanem anyagi segítséget is nyújt ehhoz, hogy tanuljanak, képezzék magukat tovább a dolgozók. A lehetőségek nagyok, s aki ezeket kihasználja, maga is hasznát látja annak. ^ két társadalmi helyzet közötti világméretű gazdasági harcban a győzelem alapja: a korszerűbb technika és minden területen olyan technológiai eljárások alkalmazása, amelyek segítségével az emberi szükségletek jobban, gazdaságosabban elégíthetők ki. Ez azonban csak a kiművelt, hozzáértő emberfők sokaságával érhető el. A tanulás, az ismeretek gyarapítása tehát végső soron a szocializmus győzelmét segíti elő, ha azt az ember a közösség, az egész társadalom javára használja fel. Pásztor Béla A VILÁGSZÍNVONALAT ELÉRŐ, KORSZERŰ ÜZEMANYAG JAVÍTJA A HATÁSFOKOT, NÖVELI A TELJESÍTMÉNYT. HASZNÁLATA KORSZERŰ GÉPKOCSIKNÁL MA MÁR KÖVETELMÉNY. x AZ ÁFOR 1965. JANUÁR 1-ÉN FORGALOMBA HOZ- • ZA A 92 OKTÁNSZÁMÚ SZUPERBENZINT. Többet fizetnek a másik üzemben? — Közös erővel a munkaerőcsábítás ellen — — Elcsábítottak, formálisan kiloptak két hét alatt a vállalattól 24 szakmunkást. Ezt írja meg, elvtársnő, ez a mi legfájdalmasabb problémánk — fakadt ki a napokban az egyik vállalat igazgatója. A munkaerőcsábításról kell beszélni, ezt kell kipellengérezni... — Hogyan pótolják » létszámot? — Hát..i — mondta vontatottan, tanácstalan kézlegyintéssel — a termelés nem állhat meg. Mi is megpróbálkozunk, valahogy csak szerzünk néhány embert... Valahogy. Más megoldás nem kínálkozik, a kapuk előtt nem ócsorog senki, hát akkor óvatosan próbálkozni kell. És elindul egy megállíthatatlannak látszó láncreakció; „menjünk oda, ahol többet ígérnek”. Növekszik a munkahelyet cserélők száma, emelkedik a ki- és belépők aránya. A köztudat így foglalja össze: nő a munkaerővándorlás. A megkérdezett munkás azt mondja: „— Elmegyek, mert a másik ’ üzemben ugyanezért a munkáért többet fizetnek ...” Honnan tudja? „Mondták, beígérték”. S mivel — ahogy a közmondás is tartja — „a szomszéd rétje mindig zöldebb”, azt gondolja, a helycseréből baja nem lehet ! Legfeljebb többet keres. És elmegy akár önkényesen is. Ez gyakorlatilag anyagi hátránnyal nem jár. Mit Ígérnek? Különféle pótlékokat, mondvacsinált prémiumokat és túlórát: biztosan, havi fix számokban. Természetesen az Üzem dolgozói ezeket az igényeket nem nézik jó szemmel. S amikor ellenkezésre, esetleg kérdőre vonásra kerül sor, készen áll a védekezés: a vállalat tervteljesítése függ'a megfelelő létszámtól. Érvnek ez többnyire elegendő. A vállalat tovább ügyeskedik. Bátorítja, hívja a kezdő szakembereket, egyetemekről kikerülő mérnököket, felszabaduló szakmunkásokat. A fiatalokat vonzza a magasabb kereset és mennek. — „Egy fél évig alig kerestem”, — nyugtatják meg magukat. És sem ők, sem azok, akik „rájuk ígértek”, nem gondolnak arra, hogy országosan kötelező érvényű az egységes félévi kezdőkereset, hisz célja, hogy a fiatal szakmunkások megismerkedjenek az üzemmel, termelési gyakorlatot szerezzenek. A pálya elején lévő fiatalokat „elkapat- ják”, s később, ha igényeiket nem tudják elég gyorsan kielégíteni, I „el nem ismert”, „meg nem értett” emberek válnak belőlük, akik gátlástalanul vándorolnak és csak a forintokat nézik. Honnan veszi a vállalat a beígért gyors anyagi Jutta- t ásókhoz, pótlékokhoz a pénzt? Többnyire az igazgatói alapból, s a minisztériumok által engedélyezett béralap-tartalékból. Mindez természetesen a becsületes régi szakmunkásokat, a gyárhoz hű dolgozókat károsítja. Hisz az igazgatói alap a „jó, termelésben élenjáró dolgozók jutalmazási alapja”, a bértartalék felhasználására pedig elsősorban a 1örzs- gárda tagjai szereztek erkölcsi Jogot. Okkal keseredik el egy-egy 5—6 évet azonos helyen töltő munkás, amikor, nem is ritkán, az új ember, a begyakorlatlan viszi haza a több pénzt. Ilyen körülmények között érthető az a gondolkodásmód: — „Ha itt nem becsülnek annyira, mint egy idegent, elmegyek, majd a másik gyárban engem is többre tartanak”. — Ezt a hangulatot táplálják aztán a visszajáró barátok, akiket elcsaltak, és a hence- gők is... Két határozat meghiúsult... Miért nem lett az üzemben felvevőhely? — S lesz-e műstoppoló részlege a Patyolatnak? A békéscsabai városi tanács eb. ben az évben több végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalta a lakosság igényeinek jobb kielégítését, így egyik határozatában arra hívta fel a Patyolat vállalat figyelmét, hogy a nagy üzemekben dolgozó háziasszonyok munkáját könnyítsék meg azzal is, hogy a tisztítandó ruhaneműk átadására ©gy-egy helyiséget hozzanak létre. Sajnos, nem sikerült ezt a határozatot végrehajtani éppen azért, mert egyetlen nagy vállalatunknál sem találtak megfelelő helyiséget, ahol a ruhák átvételét és átadá_ sát megoldhatták volna. Ugyan, így nem sikerült megvalósítani a másik határozatot sem, hogy a Patyolat vállalat gyorsvasaló, gyorstisztító és műstoppoló részleget hozzon létre. A részleget azért nem tudta a Patyolat vállalat ebben az évben létrehozni, mert a vásártéren nem épült meg a szolgáltatókombinát, ahol ez a részleg Is helyet kapott volna, a helyiség más módon történő biztosítása pedig mindeddig nem járt eredménnyel. Reméljük, a két határozat végrehajtása ezzel nem fejeződik be és talán jövőre újabb kísérlet történik, hogy úgy a nagyüzemekben* mint a város más pontján felvevő, helyiségeket és műstoppoló, gyors, tisztító részleget hozzanak létre. Hencegő, így nevezhetjük — mert az ígéretek gyakran ígéretek maradnak — s a visszajáró ezt nem meri elmondani. A vállalat általában az első ellenőrzésnél megtorpan a törvénytelen vagy kifogásolható „pótlékok” kifizetésének következményei előtt. És a munkás új környezetben, talaját veszítve kisebb szociális juttatásokkal és alacsonyabb bérrel kénytelen beérni. Panaszra pedig sehová sem mehet, hisz „saját magának kereste a bajt”. Igaza van annak az igazgatónak, aki rendszabályokat sürget. De nemcsak a gyakorta munkahelyet változtatók, az önkényes kilépők, hanem a munka erőcsábítók ellen Is. S emellett legalább annyira fontos a társadalmi szervek, az üzemi párt- és szakszervezetek nevelő munkája, a „vándormadarak” megbélyegzése, a becsületes munkások nagyobb anyagi és erkölcsi elismerése is. Dolecskó Kornélia SZOTS ISTVÁN: Jl wMd Dokumentumregény V X. PAKETTBÖSÉG CHORINÉK KEZÉBEN A Bauxit Tröszt hatalmas szürke épülete, első emelet. A mahagóni bútorokkal! berendezett, piros bársony fotelekkel zsúfolt tárgyalóteremben dr. Müller vezérigazgató idegesen járt fel és alá. Weingonbertől megrendelték az italt, Gundeltől a szendvicset. A vezérigazgató mindent személyesen ellenőrzött, a tálakat, a poharakat, de semmivel sem volt megelégedve. Néha az ablakhoz lépett, le-le- nézett a hó borította utcára. *— Nem jönnek — ismételte el már húszadszor Borkainak, titkárának. — Hol késhetnek? — Uram, Chorin őkegyelmes- ségétől nehéz megkövetelni a pontosságot... —- Ide figyeljen, Borkai... Itt ma összejön Magyarország tíz leggazdagabb embere. Ha...l E pillanatban megszólalt a tárgyalóterembe kapcsolt telefon. A vezérigazgató urat kérték a kereskedelmi osztályról. — Halló, itt Müller... Bárány, maga az? Mit akar? Újságírók... Jelen akarnak lenni a Bauxit Tröszt megalakulásánál?... Honnan szimatolták ezt meg, Bárány?... Ha valakinek eljár a szája, kirúgom!... Ki keres?... Raj- niss Ferenc?... Az meg kicsoda?... Újságíró. Menjen a pokolba! Hát még ki?... Tetétleni?... Mit mond? Ha tudja, kinek a kezébe kerülnek a pakettjei, nem adja oda? Meg kell örülni! Hát már az a vén svihák is szentimentális lett? Ki van fizetve vagy nincs kifizetve?! Küldje csak el nyugodtan az ügyvéd urat. De tudja mit? Adjon neW valamit... Ezret?.,. Hogyne! Megőrült, Bárány? Van nekünk eny- nyi kidobnivaló pénzünk... Hogy a bauxit már 10 milliót jövedelmezett? Mindenki ezzel jön, én meg koldusbotra jutok. Na, intézze el, Bárány, sietek, minden pillanatban jöhetnek... Délután négy óra körül aztán beeresztették a kereskedelmi osztályon türelmetlenül várakozó újságírókat a vezérigazgatói szobába. — Uraim! Röviden tájékoztatom Önöket arról a tárgyalásról, ami ma itt lefolyt. Mint tudják, kezdetben az Alumínium Érc és Ipar RT. termelte ki a bauxitot hazánkban. Nos, közben a részvények többsége bizonyos átrendeződés következtében... — Felvásárolták, ugye? csapott közbe Radnóti Jóska bácsi —- egy közgazdasági róka — hangja. — Kérem, én nem kaptam felhatalmazást, hogy bármilyen belső dologról felvilágosítást adjak. Az ország érdeke, hogy a svájci tőke is érdekelt legyen... Uraim! A svájci Blancart Bankház a legnagyobb megértést tanúsította problémánk iránt. A Lauke-Werke céggel felbontjuk a szerződést. Mint tudják, a svájci Holdingban a trieszti, romániai és egyéb
