Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
1964. december 17. 5 Csütörtök A sorsolás megtörtént. Vajon ki les* a menyasszony? (Dénes Piroska és Vörös Tibor.) Kacagás és vidámság a Jókai Színház új darabjának előadásain Táj előadásokon és Békéscsabán is szép közönségsikerrel játssza színházunk Kalmár—Nádas: Kisorsolt menyasszony című zenés vígjátékát. Képeink az előadás egy-egy érdekes jelenetét mutatják be. A házibulin tetőfokára hág a hangulat.» (Jab- lonkay Mária és Cserc- nyi Béla.) A híres futballsztár és a lányok. (Kolossvári Szilvia, Marinko- vies Zsuzsa, Romvári Gizi, Déry Mária és Széplaky Endre.) (Fotó: Demiáiny) érdekeltségek Is benne vannak. A vállalat újjáalakult, svájci érdekeltség lett. E tevékenységet a Kormányzó Űr öfőméltósága is... a legnagyobb elismeréssel... a kabinetirodán keresztül... — Kik lettek az igazgatótanács tagjai? — furakodott előre a „Népszava” munkatársa. — A tröszt elnöke Schröder bankár, alelnöke: Vida Jenő, a MÁK vezérigazgatója. Az elnökség tagjai még: Chorin Ferenc, Weisz Alfonz, Károlyi István gróf, herceg Montonuovo Nándor, gróf Andrássy Mihály. Az ügyvezető igazgató pedig én vagyok. A most megalakult tröszt biztosítani kívánja, hogy ne vesszen kárba a magyar bauxit, s tekintettel arra, hogy az értékesítés bizonyos nehézségeket jelent, a svájci tőke fedezetet vállalt a nyersanyagra. Az alumíniumérc részvényeket egyébként átváltjuk Bauxit Tröszt részvényekre, s ez előnyös, mert a magyar papírok így frankra vedlenek át. — Óh, igen és az osztalék? — kérdezte újra Radnóti bácsi. — Az osztalékról természetesen még nem nyllatkozliatom. Uraim, köszönöm, egyebet nem is óhajtok közölni Önökkel. Az újságírók kivonultak a teremből, és a fáradt Müller autója is elsuhant az újonnan épült városmajori villája felé. Az iparügyi minisztériumban ezen a délutánon Abzinger Gyula megkísérelte, hogy lelket öntsön barátjába. — Nézd, Jenő! Gánt már elveszett, ott egye meg a fene. Ezen nem tudsz segíteni, a plakettjeidet eladtad, a jogodat átruháztad. Azt még csak nem is ajánlom, hogy valami állás után nézzél, különösen nem a Bauxit Trösztnél. Ezek nem olyan emberek, hogy ott neked egzisztenciát biztosítsanak. Amikor Chorl- nék belépnek egy üzletbe, ott... különben te is tudhatnád. De neked semmi üzleti érzéked nincs! — De Gyula, hát nem arró’ volt szó, hogy gyárat építünk?.. Hogy megkíséreljük egy olya: egyezmény megkötését, amely a? országnak is jó? Persze, azt gondolod, hogy nekem csak a saját kisemmizésem fáj? ... — Nem, ilyesmire nem gondolok. Ismerlek. Elölről kell kéz. dened mindent Még szerencse, Mégis felépül! tizenegy évvel ezelőtt, ,953-ben kapta meg a sarkadi gimnázium azt az épületet, ahol most is tanítanak. A kúriaszarű építmény valamikor az Almássy grófok vadászkastélya volt, később intézői lak, majd esendőrlakíanya. Most gimnázium, bár gimnázium hajlékának nevezni túlzott jóhiszeműségre vall. — Nem is gimnázium ez így — fogja körül mintegy röntgenszemekkel az egészet Csausz Vilmos, az igazgató — csak olyan szállás- féle, hiszen 11 tanulócsoportunkból négyet lehet elhelyezni itt, viszont akkor a többivel mi legyen? Az van, hogy évek óta délelőtt, délután tanítunk, egy osztály a kultúrházban vándorol szobáról szobára, egy másik az általános iskola úttörőszobájában ütött tanyát, egy harmadik pedig kiszorította az általános iskola egyik alsó tagozati tanulócsoportját saját portájáról, mert jószívű hozzánk az igazgató... Különben azt is meg. jegyzi (de ő is csak zárójelben), hogy a gimnázium fő épületében a váltva tanuló 4—1 osztály közül egyik-másik a pincében tanul, és ez az étterem is. Tizenegy éve csak azt sorolják, hogy mi nincs, és mégis léteznek, mégis diákok százait küldik érettségi bizonyítvánnyal a zsebükben továbbtanulni, vagy dolgozni a mindennapok számtalan munka- területére. A nincs azonban any- nyira eluralkodott felettük, és az iskola tanulólétszáma két-három éve olyan ugrásszerűen megnövekedett, hogy megoldást kellett keresniük. TALÁLTAK MEGOLDÁST és évek akarata, szívóssága, csügged- hetetlensége most, az új esztendő első hónapjára beéri gyümölcsét: nyolctantermes, előadótermekkel ellátott új épületet avatnak. Nem jutottak ej könnyen idáig, végigjárták a kérés, és újrakérés, a csalkazórlis! harc, az érvelés, a meggyőzés, a késhegyig menő küzdelem minden útját; az épület felépült, és az, hogy a tanárok legalább öt határidőt is fel tudnak sorolni, ma már csak rossz emlék, bár az ötödik, az 1965. január 4-i valószínű, nem marad utolsó, é3 még egy követi, de az aztán feltétlenül a legeslegutolsó lesz, ha... —• „Ha” több nem lehet, mert hogy a pénzből kiváltottad a kutatási engedélyt a Velencei-hegységben lévő területekre. És ott van még az északi Bakony! Te azt tűzted ki célul, azt választottad életpályádul, hogy feltárod a természet kincseit. Nem szabad elkeseredned, van még lehetőség. Az anyagot én már — utólagos engedelmeddel — össze is állítottam számodra. De mert Abzinger látta, hogy barátja szinte dermed ten áll, még hozzátette: — Sietned kell. Az ember alkotóereje véges. Bízom benned. ■ Meglátod, olyan területeket tudsz még feltárni, hogy a gánti tulajdonosok még Zürichben Is olsápadhak az irigységtől... Balás nem válaszolt. Gondola, tai messze, nagyon messze kalandozlak. Elnyomkodta cigaret. Iáját, elbúcsúzott Abzlngertől. Elgyalogolt a Bauxit Tröszt szűr. ke épülete elé. Zsebre dugott kézzel, mozdulatlanul állt ott, nem Is tud a felfogni, mennyi ideig. — Vár valakit, uram? — szól* rá kabátját érintve a havat kotró utcaseprő. — Balás összerezzent és elindult a Dura irányába. (Folytatjuk) , akikor nem is tudom, mit kezdünk ezzel az iszonyatos összezsúfoló- dással, ami itt van — mutat mind a négy égtáj felé az igazgató a gimnázium előcsarnokában, amit ugyan előcsarnoknak is túlzott nevezni, de egymás hegyére-hátára zsúfolt bútorokkal annyira megtömték (az új épület felszerelése ez), hogy a kiképzett „rejtekuta- kon” csak libasorban közlekedve lehet az osztályokat megközelíteni. Azt már fel sem veszik, hogy néhány előadóasztal szélesebb, mint az új épület belső ajtói, „szétszed, jük valahogy, aztán újra összerakjuk, csak már itt tartanánk” — legyintenek a számukra ezek szerint valóban kis problémán. Mindezek után könnyen lehetséges, hogy azt gondolja az illetékes és a laikus olvasó (de vajon 6 nem illetékes?!): az újságírót hívták Sarkadra, valaki szólt neki, teregesse ki a gimnázium új épületének „történetét”, mely a Luca székével is vetélkedőre mehetne, olyan lassan épül. Az újságíró ezennel kijelenti: szó sincs erről, egyszerűen régóta motoszkált már benne a gondolat, meg kellene nézni a sarkadiakat, épül-e már az új gimnázium, és hogyan épül? Így vetődött el a községbe, amit az igazgató a múltbeli sötét Biharnak nevez, joggal; történelme ezt a jelzőt nagyon indokolja. A GRÓFOKAT IS KISZOLGÁLT kúria me’lott modem épület magasodik. Már befestették, látszik, hogy csak bent dolgoznak. A látszat azonban ritkán mutatja azt, ami a valóság, és ebben az esetben is igazolódni látszik ez a tétel. A szó Csausz Vilmos igazgatóé. — Nem, nem beszélek az előzményekről — igazítja a székét, hogy két újabb vendéggel együtt négyen elférjünk valahogy az igazgatói irodában. — Segített itt mindenki. Sarkad 400 ezer, a járás községei ugyanannyi forintot adtak a községfejlesztésd alapból, hogy igazi gimnáziumiunk legyen. A nyolctantermes típusterv is megérkezett, tavaly februárban kijelölték az építkezés helyét, és novemberben megkezdték a földmunkát. Az államtól 2 millió 800 ezer forintot kaptunk a mi nyolc- százezrünkhöz. Azt hittük, most már semmi baj nem lehet. Lett baj, nem is kevés. Ezt sem sorolja, csak annyit: amikor építőink (remek munkásak, az egész brigád sarkadi, ők aztán szívügyüknek érezték az egészet) az első emelőiig jutottak, kiderült, hogy nincs betongerendájuk egy darab sem, a jelek és a hírek szerinti későn rendelték meg. Leveleztünk, telefonáltunk, könyörögtünk: végre összeszedtünk 50 darabot és azt is sikerült „kimunkálnunk”, hogy a budapesti betonelemgyár májusra mégis leszállította a szükséges 150 darabot. Abból a kölcsön is futotta, meg az igény is kielégíthetővé vált. Ezt a jó hónapos késést szenvedjük azóta... PEDIG A DIÁKOK rengeteget segítettek. Téglahordás, tisztogatás, földmunka; a végén már egy- egy osztályt valósággal el kellett tiltani az építkezéstől, minden percüket ott töltötték volna. Persze —■ gondolja némely kedves olvasó —, ők is csak diákok, és lógni nagyszerű! Lehet, de a sarkadi gimnazisták többsége nem azért járt és jár oda. Kérdezze csak meg bárki a KISZ-titkárt vagy... vagy ott valakit, a negyedik pádból! Meg a másodikból, az ötödikből! Vagy egy egész osztályt! Aztán Jöttek a határidők: 1964. augusztus 20, szeptember 1, s vele a remény: ez a tanév már nem olyan lesz, mint a többi! Tóv ed Ide. November 7, december 10, és legújabban 1965. január 4. December 7-én reggel 12 parkettázó érkezett a Csongrád megyei alvállalkozótól, vissza is utaztak nyomban, mert nedves, parkettázásra elő nem készített helyiségeket találtak. December 11-ig nem tértek vissza, de nem is várják őket, hiszen a szárító fűtést csak ezután kezdik meg. Körülnézünk az épületben. Még minden csatatér. A korlát most érkezett, szerelés előtt áll. Az ablakokat viszont már festik, az ajtókat még nem rakták mjnd a helyükre, a víz még nincs bekötve az épületbe. A külső állványzat egy részét december 6-án szedték le, ugyanis kb. 25 méter esőcsatorna hiányzott, s az esővíz napokon át a már befestett külső falon csörgött le; mire a Télapó meghozta a hiányzó métereket, és az is elkészült. Az igazgató mégsem mond az építőkről csak jót és újra csak jót. „A Jenei-brigád párját ritkítja. Rajtuk nem múlt az a sok határidő. Inkább az anyag biztosításán, előkészítésén; döcögött az alvállalkozók gépezete is. Az ösz- szehangolás, az hiányzik a mi építkezéseinknél.” Akit megkérdek, nem mond mást. „Jenciék nagyon jól dolgoztak, ha volt nekik mit.” AZ ÉPÜLET MÉG NEM a sarkad: diákoké, de nekik készül, és impozáns látvány, akárhonnan nézzük. Annyira szép, hogy az ember el is felejti: mennyit küszködtek érte azok, akik elhatározták: Sarkadon új gimnázium épül... Épül, van, és Jó otthona lesz minden diáknak. Igazi alma mater.» Sass Ervin Hol van a titkos rekesz? ■ | Külföldön egyre divatosabb az ; antik bútor, s aki nem juthat | eredeti darabhoz, megelégszik a S stílbútorok most készülő másá- ; val is. A magyar bútorkészít- | mények is kedveltek Nyugat• Európa több országában, köztük ■ is elsősorban a szekreterek. E j francia eredetű szekrény-író- I asztal kombináció rendeltetése, • mint neve is mutatja, a titok ! megőrzése. Erre a legmesszebb■ menőkig ügyelnek is. Minden ■ magyar gyártmányú szekreter■ nek van olyan rejtett fiókja, • amelyet csak azok találnak meg, • akik előtt felfedték e titkot. Va■ lamennyi szekrényben máshol ■ kap helyet a rejtett fiók, s hogy • hol, azt a készítőn kívül csak a • tulajdonos tudhatja meg. A kül- ; földi kereskedők dupla, zárt bo- ! rítékban elküldik Budapestre a ; vásárló címét, amelyet a keres- 5 kedelem képviselői eljuttatnak a : bútorkészítő kisiparoshoz, az ; közvetlenül küldi el a címre a ; szekrény ama részének a rajzát, j amely megmutatja, hogyan le- ; bet megtalálni a titkos fiókot. jj A külföldi vásárlók méltá■ nyolják ezt a szigorú titoktartást • és a magyar kisiparosok egyéb• ként is kiváló minőségű munká■ ját. A stílbútorkészítő kisiparo• sok a jövő évre máris ötmillió • forint értékű munkára Laptak ■ megrendelést a KETI útján a ; külkereskedelemtől. Eddig 45— • 50 műbútorasztalos vett részt a ; feladatok elvégzésében, mivel ; azonban kétszer annyi bútorra is i lenne vevő, mint amennyit pil- j lanatnyllag elő tuonak állítani, ; a KETI most vidéken is felku- ! tatja e mesterség képviselőit, s ; bevonja az exporttermelésbe.