Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-02 / 282. szám

1*64. december 2. 4 Szerda I tanácsok községfejlesztési tevékenységének tapasztalatai % A tanácsok gazdasági és politi­kai tevékenységének egyik sokol­dalú területe a város- és község­fejlesztés. A községfejlesztési alap révén, illetőleg e tevékenységen keresztül a lakosság javaslatai­nak, sok esetben gyakorlati köz­reműködésének segítségével irá­nyítják, szervezik és oldják meg a reális igények kielégítését. A községfejlesztési alap felhasz­nálásával elsősorban a lakosság széles rétegeit érintő kommunális (utak, járdák, csatornák, kutak, fürdők, villanyhálózat bővítése, korszerűsítése, köztisztasági mun­kák stb.), egészségügyi, szociális és kulturális szükségleteket elégí­tik ki. A közelmúltban új törvényere­jű rendelettel szabályozták a köz­ségfejlesztési tevékenységet. Az 'új renddlet alapján tovább lehet javítani a város- és községpoliti­kai munkát. Figyelemre méltó a rendelet többek között abból a szempontból, hogy a jövőben lehtőség nyílik la­kossági javító-szolgáltató ipartelepek (műhelyek) létesí­tésére, valamint a mennyisé­gileg és minőségileg hiányosan ellátott körzetek, települések A létesítmény Szilárd burkolatú út, folyóméter Szilárd burkolatú járda, folyóméter Villanyhálózat bővítése, folyóméter Parkosított terület, négyzetméter Vízvezeték, folyóméter Fúrott kút (darab) Orvosi rendelők száma Orvosi lakások száma Óvodai tantermek száma Általános Iskolai tantermek száma E főbb létesítmények megvaló­sításával nap mint nap a lakos­ságot szolgálják. Három év alatt például több mint 170 kilométer hosszú járdát építettek a megye 76 községében és három városá­ban. Egy településre átlagosan több mint két kilométer hosszú járdaépítés jut, ami még nagyköz­ségi viszonylatban is számottevő. A közelmúltban megjelent új rendelet biztosítja a főbb feltéte­leket a város- és községpolitikai munka további javításához. Felté­tele viszont a községfejlesztési te­vékenység eredményességének az bolthálózatának fejlesztésére is. Lehetőséget biztosít továbbá a törvényerejű rendelet az oktatási reform és a társadalombiztosítás széles körű kiterjesztése miatt szükségessé váló úgynevezett táj­egységi létesítmények, illetőleg a termelőszövetkezetekkel közös rendeltetésű létesítmények kivite­lezésére. A községfejlesztési alap, bár kiegészítője a népgazdasági beru­házásoknak, mégis jelentős mind összegszerűségében, mind célzatos felhasználásában. Sokszor e for­rásból biztosítható, hogy a reális igényeket a legrövidebb idő alatt kielégíthessék. A megyében a má­sodik ötéves terv első három évé­ben (1961—1963-ban) községfej­lesztési célokra 224 millió forintot fordítottak. Ezen összegben mint­egy 30 millió forintnak felelt meg a lakosság által teljesített társa­dalmi munka és a felhasznált he­lyi anyag értéke. E tevékenység jelentőségét az összegszerűségnél jobban érzékel­tetik azok a fontosabb új és fel­újított létesítmények, amelyeket községfejlesztési alapból valósí­tottak meg: megnevezése Beruházás Felújítás 1961—1963 években 15 467 750 170 038 65 211 107 000 1000 90 876 156 574 5Ó 000 4000 32 17 3 6 10 4 9 7 11 7 ból történt felhasználás 30 forint, ugyanakkor egy másik községben 4X7 forint volt, vagy a szarvasi járáson belül, ahol az egyik köz­ségben 19, egy másikban 252 fo­rint felhasználás jutott egy lakos­ra. A községfejlesztési alap kép­zése elsősorban a helyi erő­forrásokra épül. melyben fi­gyelembe veszik végső soron a lakosság társadalmi mun­kafelajánlásait, illetőleg telje­sítéseit Is. A községfejlesztésben sok eset­ben ott tudtak az átlagosnál jobb eredményeket elérni, ahol a la­kosság társadalmi munkájával je­lentősebben hozzájárult a kitűzött feladatok megvalósításához. A he­lyi tanácsoknak a társadalmi mun­kára való mozgósításban is egysé­gesebb szervezést kellene kifejte­ni. Bizonyítják ezt a következő példák: 1963-ban a társadalmi munka és a helyi anyagfelhaszná­lás járási szintű együttes értéké­nek a gyomai járásban 45 száza­lékát Endrőd, a gyulai járásban 34 százalékát Gerla, a mezőko­vácsházi járásban 40 százalékát Kevermes, az orosházi járásban 50 százalékát Csanádapáca és Tót­komlós, a szarvasi járásban 50 százalékát Békésszentandrás és Kondoros, a szeghalmi járásban 54 százalékát Szeghalom község lakosai teljesítették. Az életkörülmények javítása szempontjából a jövőben is na­gyon fontos lesz, hogy a helyi ta­nácsok a lakosság fokozottabb együttműködésével minél gyor­sabban oldják meg a községfej­lesztési tevékenység keretében előttük álló feladatokat. Még számos olyan község van, ahol a lakosság valamennyi rétegét érintő legreálisabb igényeket sem tudták kielégí­teni. Példaként lehetne említeni — többek között —, hogy 1963 vé­gén 16 olyan község volt, ahol ugyan van körzeti orvosi rendelő, az orvos is a község területén la­kik, de nincs gyógyszertár. Nyolc községben még nincs óvoda, kö­zülük három olyan községben, ahol 2000-nél több lakos van. Né­hány községben még nem oldot­ták meg a lakosság ipari javító­szolgáltatási igényeinek kielégíté­sét, elsősorban helyiség hiánya miatt. Azokat a helyi erőforrásokat, amelyeket a lakosság szolgálatá­ba kell állítani, a jövőben is csak úgy lehet a leghatásosabb módon felhasználni, ha élünk az új ren­delet adta lehetőségekkel és ja­vítjuk községpolitikai munkánkat. Tóth Károly Jubiláló villanyfény Talán senki nem veszi észre a villanyvilágításon, hogy ma pls- lantanak egyet a villanykörték, jubileumot ünnepelnek, köszön­tik a várost, ahol 1904. decem­ber 1-én 400 darab 16 gyertya­fényerejű villamos lámpa elő­ször gyulladt ki. Először... Ádám Gusztáv bá­csi, Békéscsaba akkori króniká­sa így írt erről: „Az emberek az utcára mentek, úgy figyelték, hogy mikor gyullad ki a fény, és mikor a száz közvilágítási petróleumlámpa fényéhez szo­kott szemük a csodálatos új vil­lanyfényt látta felgyulladni, örömujjongásban törtek ki.” Így üzemelt, ez volt tehát a kezdet Békéscsaba nagyközség villamosművének első napja. Hatvan esztendő szaladt el, egy emberöltő, s ma a négyszáz közvilágítási lámpa helyett je­lenleg 2 ezer 78 darab normál izzó, 96 átfeszített fénycső, 174 ostornyeles, 167 kiskandeláber, 64 higanygőzlámpa, 74 ostornye­les higanygőzlámpa, 86 darab kis ostornyeles kandeláber és most épp a jubileum napján a Kolozsvári, Madách, Sziklai ut­cában újabb 104 lámpa szór es­ténként fényt. És ha valaki este érkezik a városba, már öröm­mel üdvözli a fényesen világí­tott utcákat, köszönti az első villamos lámpák alkotói, és azt a kilencvennégy embert, aki ma biztosítja, hogy minden este ki­gyulladjon a városban a fény. (d. 1.) Hol álljon a blokkolóóra? (Gerő Sándor rajza) előrelátóbb, az igények felmerü­lésével és kielégítésével reálisab­ban számoló irányító, szervező munka is. El kellene érni, hogy az egy lakosra jutó községfejlesz­tési kiadásban (felhasználásban) az egyes községek között ne le­gyen olyan differenciáltság, mint az elmúlt években volt. Például 1963-ban a gyulai járáson belül volt olyan község, ahol az egy la­kosra jutó községfejlesztési alap­A FŐVÁROSI 3. SZÁMÜ ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT FELVESZ ÉPÍTŐIPARI és segédmunkásokat, A TÉLI IDŐSZAKRA FOG­LALKOZTATNI TUDUNK TERMELŐSZÖVETKEZETI TAGOKAT. Tanácsi igazolás szükséges. Munkásszállás biztosítva. JELENTKEZÉS: BUDAPEST, VIII. KÉR. CSOKONAI U. 6. MUNKAÜGYI OSZTÁLYON. 3751 Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály 60. — Kezdetben Zygmuntot gya­núsítottam, hiszen hazugságon kaptam rajta. Makacsul hallga­tott még akkor is, amikor bebi­zonyítottam neki, hogy hazudik. Azt hittem, hogy Don Quijote nemzetsége végleg kihalt La Manch-ban. Hogy tételezhettem fel, hogy ennek a nemzetségnek még megmaradt egy képviselője Plockban? Később, amikor a Kalinkowski úr elleni bizonyíté­kok kezdtek szemet szúrni, egyik a másik után, még biztosabbra vettem bűnösségét. De amikor már túl sok bizonyíték kezdett összegyűlni ellene, lassanként megértettem, valaki egyszerűen és durván bele akarja rántani ebbe az ügybe. Valaki próbál olyan hangulatot teremteni, hogy Kalinkowski az egész ügy legfőbb mozgatója. Ügy tettem, mintha elhinném; hadd gondol­ják az érdekeltek, hogy elérték a céljukat. Erre természetesen Zygmunt fizetett rá. De talán még jó is, hogy a jövő ügyésze megismerte a barikád túlsó ol­dalán lévők életét is. Ezt nem tanítják sem az egyetemen, sem a joggyakornoki tanfolyamokon. Az ilyen tapasztalat előnyére válhat ügyészi karrierje során. Elvégre is, Kalinkowski úr alig tizenhét napot vesztett. Egy fia­talember számára ez nem jelent semmit. Helyette elnyerte a ki­nevezést, amire kénytelen lett volna legalább fél esztendeig várni. — Csak azt nem értem, őr­nagy úr — kért szót a fiatal he­lyettes ügyész —, mit ért el az­zal az ügy szervezője, hogy en­gem börtönbe záratott. Nem is­merem őt, soha nem is láttam. — Személy szerint ön ellen nem volt semmi kifogása. Ami­kor a látszólagos tettes letartóz­tatásáig juttatta az ügyet, Sa- maszek ezáltal értékes dolgot nyert: a szabad mozgást. Ügy gondolta, már biztonságban van. Ezért próbálta meg a kiutazást is a csekkel. A „sápadt Wiktor” minden manővere kezdettől fog­va az időnyerésért történt, azért, hogy a gyanút elterelje magáról. Jelentkezett a jugoszláviai tár­sasutazásra, és nagyon jól tud­ta, hogy a legkisebb gyanú ese­tében nem kapja meg az útleve­let. Ennél a pontnál még egy alakot kell a színpadra vezetni. Zosia Samaszkownát, a fővárosi ügyészség tisztviselőnőjét, a „sá­padt Wiktor” testvérét. A na­gyon csinos és kedves kislány­nak, mi sem természetesebb, sok udvarlója volt. Viszont olyan egy sem akadt, aki valaha is ko­moly ajánlatot tett volna neki. Elég az hozzá, hogy az évek el­röppentek, és a szép Zosia to­vábbra is lány maradt. Semmire sem vágyott annyira, minthogy minél előbb férjhez menjen. Akárkihez. Aki elsőnek számba jöhet. És íme, egyszer csak a lá­tóhatáron megjelenik egy fia­tal, csinos ember Plockból, aki­nek méghozzá nagy jövőt jósol­nak. A mi Zósíánk rögtön kive­tette a hálóját. A fiatalember kedves volt, udvarias, szíve­sen flörtölt a szép lánnyal, de a világ minden kincséért sem akarta átlépni a flört ha­tárait. Csakhamar megjelent egy másik, a komoly rivális, az egyik járásbíró személyében. Zosia azonnal elfogadta ajánlatát, azért minden eshetőségre gon­dolva, nem szakított az előzővel. Ezt a kapcsolatot persze, próbál­ta a legnagyobb titokban tarta­ni. Arra számított, hogy Zyg­munt végül is mellette dönt, és őt az annyira áhított oltár elé vezeti. Samaszkowna kisasszony az ügyészségen dolgozott és Kur ügyész joggyakornoknál flörtölt, ergo, be volt avatva a „fehér gengszterek” ügyébe. Arról azonban valószínűleg nem tu­dott, hogy az ő kedves öccse „nagy menő” a „gengszterek” között. Holtbiztos, hogy Zosia elmondott otthon valamit erről az ügyről. Wiktor elhatározta: mindent ravaszul kiszed a nővé­réből; végül sikerült is tudomást szereznie a csekk létezéséről. Lisewski különböző pénzügyi manőverekhez használta fel Sa- rrlaszeket, de soha nem volt szándékában, hogy mindenbe beavassa. Az a tény, hogy a lin­zi konzorcium a szállítás lebo­nyolítása után még nyolcvan- ezer dollárt utalt át Lisewski- nek, ismeretlen volt mindenki előtt. Ebből a zsákmányból Li­sewski csak nagyon kis koncot akart adni társainak, hogy az­tán szétszórva őket Lengyelor­szágban, ő maga külföldre szök­jön. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom