Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-02 / 282. szám

1964. december Z. 5 Szerda A szarvasi járás kiszistái becsülettel teljesítik kongresszusi felajánlásaikat A december 11-én kezdődő KISZ VI. kongresszusának tiszte* leiére hónapokkal ezelőtt a szarvasi járás KlSZ-szervezetei- nek fiataljai is értékes vállaláso­kat tettek. Főképpen arra töre­kedtek, hogy igényesebb termelő- munkát produkáljanak, mint ko­rábban, még többet tegyenek az éves gazdasági tervek teljesítésé­ért, közösségük boldogulásáért... Imponáló nekibuzdulással, fia­talos lendülettel dolgoztak hete­ken, hónapokon át felajánlásaik teljesítéséért. A hétköznapok egymásutánján a munkásfiatalok az üzemekben, a parasztfiatalok a mezőgazdaságban, a tanulók a betakarítás idején bizonyították, hogy a kongresszus sikeréért, if­júságunk elismertségéért készek jól dolgozni. Minden megtakarí­tott forint, letört kukorica, asz- tagba hordott kereszt, jobban ki­használt gép, életre hívott ifjú­sági brigád, tartalmas védnökség, minden jó iskolai felelet, önzetlen megmozdulás tulajdonképpen hit­vallás volt, ifjúkommunista csele­kedet, igenlése a kötelességek ér­tésének, bizonyítása a tettrekész- ségnek. Néhány napja már írtunk ar­ról, hogy a megyei KlSZ-bizott- ság által az ifjúmunkások számá­ra meghirdetett kongresszusi ver­senyt a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz „Kállai Éva” nevű, hattagú, transzformátort tekercselő ex­portbrigádja nyerte. Először for­dult elő, hogy egy ktsz-ben mun­kálkodó ifjúsági brigád ilyen Szép sikert ért el a nagyüzemek fiatal­jai előtt. A „Kállai Éva”-brigád minden egyes tagja azt vállalta, Cigánydal — pohártöréssel A KISZ Központi Művészegyüttesé­nek két szólóénekese, két szólótán­cosa és Rajkó-zenekara nagy sikerrel vendégszerepel megyénkben. Béké­sen, Gyomán, Békéscsabán és far­kadon tartott előadásai táblás ház előtt zajlottak le... Békéscsaba ki­vételével mindenütt jól előkészített színpad várta a fiatalokat, s a kö­zönség zavartalanul élvezhette a művészi produkciót csaknem három órán át. Mi történt Békéscsabán, a tégla­gyári kultúrotthonban? Többé-kevésbé vendéglői hangulat­ban zajlott le az előadás. Ki tudja, milyen meggondolásból, nem székkel töltötték meg a hogy naponta húsz tekercset ké- szít el. Még ennél is többet, át­lagosan 22*t csináltak. Elsősor­ban azért értékes teljesítményük, mert „művük” külföldre megy, exportcikk, s a mennyiség mel­lett a minőségre is nagyon ügyel­ni kellett. A ruházati ktsz népes Tyereskova-brigádja, mely férfi­ingeket készít, szintén elsősorban teljesítménye növelésére töreke­dett. Egymillió 800 ezer forint többletjövedelmet jelentett a ktsz- nek az, hogy az első negyedévi napi 168 darabról a harmadik ne­gyedév végére 262 darabra nö­velték teljesítményüket. A plusz nem kevesebb, mint 20 ezer ing. A dicséret hangján lehet be­szélni a vas- és fémipari ktsz ugyancsak tekercselő és ugyan­csak napi 110 százalékot teljesítő Zója-brigádjáról, s a csempekészí­tő Tyereskóva ifjúsági brigádról. „Tyereskováék” havonta 13 ezer csempét adnak ki kezük alól. A talajjavító vállalat digózó kirendeltségének fiataljai a gépek jobb kihasználásáért, az üzem­órák számának emeléséért mun­kálkodtak, a háziipari szövetke­zetben igyekeztek selejtmentesen dolgozni, a faipari ktsz kiszistái rendbe tették az üzemi fürdőt, híradó-állványt készítettek a já­rási KISZ-bizottságnak, megrepa- rálták az Ifjúsági Ház ablakait, a dobozkésztítő fiatalok két új bri­gádot alakítottak. Mozgásban volt a járás ifjúsága is. Az örménykúti Petőfi Tsz fia­taljai a betakarított gabonát es­ténként rostálták át társadalmi munkában, a békésszentandrá- siak a betakarítás idején vé- __ geztek elsősorban társadalmi ; munkát, a szarvasi gépállomásiak ; az új műhely elkészítését segítet- ä ték, parkrendezést vállaltak. A 5 szarvasi kiskereskedelmi üzletek ; fiataljai beneveztek a „Tegyük : szebbé boltjainkat” mozgalomba, : az óvónőjelöltek az új kollégium jj építésénél szorgoskodtak. A kon- : dorosi szövetkezetek kiszistáit az j őszi betakarításban való aktív ! részvételért lehet dicsérni. P. R. Marxista intézet New Yorkban New Yorkban megnyílt az : American Institute for Marxist i Studies (Marxista Tudományok S Amerikád Intézete). Az intéz»; | Herbert Aptheker ismert amerikai • marxista filozófus közreműködé- afezflteret, hanem ; sével alakult meg. Programja: szakítani a hallgatás és ellenséges magatartás légkörével, amely az Egyesült Államokban a marxiz­must körülveszi. asztalok mellett ültek a nézők. Ez « még nem lett volna baj, ha az asz­talokhoz nem szolgálnak fel az elő­adás közben is italt. De felszolgál­tak, több pincér Is hordta a nedűt és kasszálta ellenértékét. Járltálásuk nemcsak a közönséget zavarta, de az előadókat is. Bodnár Gábor kon­feranszié szavalata közben hallhat­tuk a nézőtéré«! „Feri bácsi, még egy lityit!”... Bencze István népdal­énekes műsora közben Ilyen ékes beszóláson derülhetett a közönség: „Kérek még két forintot!” Nyilván valamelyik felszolgáló nyilatkozott meg. Urbán Katalin előadása alatt — éppen cigánydalökat énekelt — pohártörés hangja egészítette W a Pálmájáé*, hogy kisajtolják az kísérőzenét... Nem sok hiáns’Zott ; zenekar félbeszakít- ■ oIalat es ennek alaptan kiszámít­ják a százalékos olajtartalmat. Rádióhullámok keresik az olajat * Hogyan lehet meghatározni a ! napraforgómag vagy a kukorica- i szem olajtartalmát? ! Erre általában azt a módszert zsongás, beszélgetés ahhoz, hogy a sa munkáját a miatt. A silány rendezésért, * zavard kö­rülményekért nem érdemel dicsére­tet a kultúrotthon vezetősége. Nem egy bosszankodó néző méltatlanko­dott jogosan, s tette fel a kérdést! Mi szükség van előadás közbeni ital­mérésre? Nem ártana szakítani ezzel a ha­gyománnyal a téglagyári kultúrott­(pallag) Kiderült azonban, hogy mindez sokkal egyszerűbben is megtehető. A ljubljanai (Jugoszlávia) atom- energiakut&tó-intézetben tökéle­tesebb módszert javasoltak. Az új korszerű módszer a mágneses : proton-rezonancia jelentőségén ■ alapul: A különböző anyagokban • levő hidrogén atommagok (proto­• nők) különféleképpen nyelik ed az Szurkoló felnőttek Jól vizsgáztak a földmüvesszövetkezeti szakmunkásképző tanfolyamok hallgatói Kedves ajándék 9873 Isntett számukra. És mennyire iz­gulnak! Igen, mert ők már felnőt­tek. Nekik fokozottabban szégyen a nemtudás. Miközben ezek a gondolatok '.ennem végigcikázlak, nyílt azaj­A vizsgabizottság elnöke kihirdeti az eredményt. Hárman *— két férfi és egy édes­anya — arról beszéltek: mit is mondanának egyetemen tanuló gyermekeik, ha most látnák őket. Hiába állnak évek óta mint bolti eladók a pult mögött, most mégis nehezek ezek a percek. Mert más a megszokott vevőket, a Pista bá­csit, a Juliska nénit, a Sárikát és a Gyuszikát kiszolgálni és egé­szen más a bizottság előtt a kihú­zott kérdésre válaszolni, bebizo­nyítani, hogy a földművesszövet­elektromágneses energiát. Mond­juk, a cellulózé molekuláiban levő hidrogán másként nyeli el az elektromágneses rezgéseket, mint a vízben vagy az olajban levő hidrogén. A jugoszláv fizikusok által konstruált műszer mikrohullám­generátorból és regisztráló beren­dezésből áll. A magokat rádió­hullámokkal besugározva egy er­nyőn felfogják a jellegzetes grafi­kont, amelynek elemzésével meg­állapítható a magvak olajtartal­ma. Az új eljárás az előzőknél százszorta gyorsabb. tó: Balogh Ferenc, a Földműves- szövetkezetek megyei Szövetkezeti Központjának oktatási főelőadója beszólította a vegyes szakosok el­ső öt hallgatóját. Már mindenki helyet foglalt a fehér abroszokkal terített aszta­loknál, amikor Szitás Sándor, a MÉSZÖV osztályvezetője, a ve­gyes szakosok tízhónapos tanfo­lyamának vezetője nyugodtságra kérte őket. Ez azonban mit sem ért. Pedig nem volt Izgalomra úgy­szólván senkinek oka, legalábbis a bizottság előtt elhangzott felele­tek ezt bizonyították. Hiszen a 77 vegyes szakos eladó jtözül csak kettő nem felelt meg a vizsgán. A kilenc vasas, a 21 ruházati, a 38 vendéglátó, a 36 felszolgáló és a 14 szakács szakmunkásvizsgát tett felnőtt közül egy sem akadt, aki nem felelt volna meg a köve­telményeknek. Mikor Dinnyés József, a Szövet­kezetek Országos Szövetsége sze­mélyzeti főosztályának vezetője, mint a vizsgabizottság elnöke, eredményt hirdetett, joggal szólt a hallgatókról az elismerés hang­ján. Farkas János, a MÉSZÖV ke­reskedelmi főosztályának vezető­je is büszkeséggel gratulált ered­ményhirdetés után a szakmunkás­bizonyítványt szerzett kereskedel- -d dolgozóknak. A vizsga izgalmai már tovatün­kezetek vegyesboltjaiban, vasbolt- | tek, s Ők százkilencvenöten, akik jaiban, ruházati boltjaiban, az különböző szakon bizonyítványt italboltokban eltöltött évek jól ka- szereztek, ismét a pult mögött, az matozíak, hogy a tízhónapos szak- I asztalok között és a konyhák ha- munkásképző tanfolyam sokat je- talmas tűzhelyei körül sürögnek­„Valamikor gondolni se mertem volna arra, hogy ötvenéves fejjel ismét az iskola padjában ülök. De azt se hittem volna néhány évvel ezelőtt, hogy ebben a kórban, amikor csaknem fninden hajszá­lam fehér lett, gyerekes izga­lommal lépek a vizsgáztató bizott­ság elé. Sőt nagyobb izgalommal, mint gyermekkoromba!^ De vál­lalni kell ezt, ha az ember nem akar lemaradni. Mert húsz év alatt sok minden történt, nemcsak a nagyvilágban, hanem itt, a mi szép hazánkban, sőt még szűkebb értelemben a mi jó öreg közsé­günkben is...” Az egyik gyomai termelőszövet­kezet brigádvezetőjének szavait idézem, akivel két héttel ezelőtt Békéscsabán találkoztam. Ezek az egyszerűen megfogalmazott mon­datok jutottak eszembe, amikor a napokban Mezőberényben a föld­művesszövetkezeti szálloda klub­szobájába beléptem. Az asztalok mellett gyerekesen izguló fehér köpenyes asszonyok és férfiak fe­szült figyelemmel olvasták jegy­zeteiket. Mások egymástól kérdez­ték: vajon erre vagy arra a kér­désre mit is kell felelni. A bizott­ság előtti vizsga keserves percei voltak ezek. Sokak hajában imitt-amott már megcsillant az ősz hajszál. Több­nek a gyermeke a gimnázium ka­puját is maga mögött hagyta. Teljes az izgalom. forognak, de bizonyára még na­gyobb felelősséggel, mint koráb­ban, mert már szakmunkások. Miközben a végzettekről cso­korba szedem mondanivalóm, fü­lembe csengenek Kovács Pálnak, a MÉSZÖV személyzeti osztályve­zetőjének szavai: „Még nem le­het megállni.” A nemsokára ismét kezdődő tízhónapos szakmunkásképző tan­folyamok várják új hallgatóikat, azokat, akiknek néhány évvel ez­előtt a kereskedelembe, a vendég­látóiparba vitt az útjuk. A köve­telmények mögött már sokan le­maradtak, mert a szakmák amo­lyan „önkéntes” elsajátítása ma már mit sem ér. Ilyenek még szép számmal akadnak megyénk föld­művesszövetkezeteinél. Mi pedig azt akarjuk: a pultok mögött, az asztalok között és a konyhák nagy tűzhelyei körül a szakma tudatos ismerői álljanak, olyanok, mint Balogh Ferencné, Perza Mihályné és sokan mások, akik ezen a szak­munkás-tanfolyamon kiválóan el­sajátították a szakma fortélyait és már többet tudnak adni a köz­nek, s nemcsak munkájuk minő­sége, hanem az emberekhez való viszonyuk is más lesz. A minden­napi élet követeli ezt. Balkus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom