Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-05 / 260. szám
19CA. november 5. 2 Csütörtök Az amerikai választásokról Magyar párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába Az 1964. november 3-i választásokon, az Amerikai Egyesült Államok választópolgárai az USA elnökét, elnökhelyettesét, harmincöt szenátorát és 435 képviselőjét, valamint huszonhat tagállam kormányzóját választották meg. Összesen tehát mintegy 498 nagy fontosságú államigazgatási és államvezetői hely került betöltésre. A választási rendszer sajátossága, hogy az USA elnökét a lakosság nem közvetlenül, hanem közvetett módon, ón. „elektorok”-at kijelölve választja Minden államot annyi elektor j képvisel, amennyi szenátort és képvi- . selőt az illető állam együttvéve a kongresszusba küld. (Jelenleg . száz szenátor — államonként kettő—kettő — és az egyes államok között a lakosság számának arányában elosztott, számban összesen 435 képviseld alkotja a kongresszust.) Ez ideig a Columbia kerület (District of Columbia) azaz a szövetségi főváros Washington lakosai nem szavaz- I hattak abból az elvből kiindulva, hogy a hivatalban lévő elnök túlságos be- i folyást gyakorolhat a főváros lakosságára. K választásokon első fzben Washington lakosai is részt vettek, három elektort jelölve. 1964. november 3-án tehát összesen 538 elektor kapott megbízást, hogy a lakosság nevében és helyett a jelenlegi általános választásoktól egy későbbi időpontban — 1964. december 14- én — formálisan is megválassza az új elnököt. Mindegyik elektor (választó) ugyanis köteles arra az elnökjelöltre leadni szavazatát, akinek megválasztására az általános váiasztáso- | kon megbízást kapott. Beszédes választás — Goldwater látványos veresége „Ha a republikánusok egy sárga kutyát jelöltek volna elnöknek, az is megkapná a szavazatok 40 százalékát” — vélte az Observer című angol lap. Barry Goldwater mégsem kapta meg a negyven százalékot. Nem az 6 kampányának útszéli hangnemét akartuk átvenni az Observer „sárga kutyájának” emlegetésével, de szemléltető példa arra a „bűvös határra”, amitől csak hajszálnyira maradt el száz év két legjobban megvert elnökjelöltje, Harding és Roosevelt egy-egy ellenfele. Az arizonai szenátort pedig ennél is súlyosabb választási knock out érte. Mivel a republikánus párt egész gépezetének politikai sorsára meghatározó az elnökjelölt személye, a negyven- százalékos „bűvös határt” bárkivel el kellett érnie. Az évszázad meglepetését jósolgató Goldwater azonban még ettől, az amerikai politikai tablón eleve meghatározottnak látszó szinttől is elmaradva bukott meg. A szélsőjobboldal Jelöltjének ekkora veresége nagy jelentőségű világpolitikai esemény. Különösen, ha figyelembe vesszük: első alkalom e században, hogy valóban választás volt az Egyesült Államokban; akkor is, ha természetesen csak két bur- zsoá párt vezére közt lehetett választani. Mert Goldwater politikai programja a szélsőjobboldali- ság és fajüldözés olyan tárháza volt, amely komoly fenyegetést jelentett mind az amerikai társadalomra, mind az egész világra. „Szívedben tudod, hogy neki van igaza” — hangzott a goldwa- teristák legfőbb jelszava, amit a politikai józansággal próbáltak szembeszegezni. Csakhogy e jelszó, aminek irracionalizmusára hivatkozva vonták kétségbe a közvéleménykutatások eredményeit s a kétség érzéseit támasztották a megfigyelőkben, e ravasz mondat csupán a polgári osztályokra volt érvényes. Azokra a kis- és nagypolgárokra, tőkésekre, akik szívük szerint bizonyára Goldwa- terrel együtt a pokolba kívánnak minden haladást, a szakszervezeteket, a négerek jogait, a társadalombiztosítást, egyszóval mindazt, amit a kor rájuk kényszerít. Szívük szerint valóban megfeledkeznének cselekvéseik egyre korlátozódó lehetőségeiről, lelkűkbe^, az arizonaival együtt szívesen szem- befordultak volna Johnson belpolitikai reformtörekvéseivel. De maga a tőke és főleg a nagytőke szokása szerint azért az eszére hallgatott, s a demokrata vezetés józanságra hajló, a külső és belső lehetőségekhez alkalmazkodni akaró politikáját tette magáévá (megmutatkozott ez magának a republikánus pártnak a belső megbomlásában). Másfelől a nagytőke a hatalom megőrzéséért is harcolt* a Goldwater mögött álló agresszív politikai és üzleti erők ellen. Mindennek tehát, a Goldwater- rel ■ szembeszegődött demokrata koncepciónak jelentős szerepe volt a választási eredményben, de ezt a választást elsősorban az amerikai tömegek döntötték el. ök tették november 3-át knock-aut-á a „godlwaterizmus” számára. Azok a milliók, akik már választási részvételükkel is az eddigi legmagasabb szavazási részvétellel tanújelét adták, hogy hasztalan számított közömbösségükre a szélső- jobboldal. S ezek a tömégek valóban a szívükre hallgattak. S ami a legfőbb volt ezen az amerikai választáson: a tömegek felismerték, hogy mekkora veszélyt jelent a békés együttélésre, a „goldwaterizmus” s amikor a demokrata pártra adták szavazatukat, mindenekelőtt a béke megőrzése és a békés együttélés ki- szélesítésének vágya vezette őket. Johnson és pártja, felismerve a választók igazi érzéseit, a béke kérdését állította programja középpontjába. Ez és a kormány eddigi pozitív lépései, eredményei tették lehetővé a demokraták elsöprő győzelmét. Ez a győzelem, amelyet világszerte bizonyos elégedettséggel fogadtak, most új lehetőségeket ad az amerikai kormánynak, hogy valóban kibontakoztassa azt a politikát, amit a „goldwaterizmust” elutasító tömegek, mint igazi alternatívát várnak tőle. Olyan fontos kérdések álltak ennek az amerikai választásnak a középpontjában, hogy a burzsoá pártokra jellemző választás utáni visszatáncolás súlyos veszélyt jelentene a világpolitikára. Éppen Johnsonék győzelmének nagy aránya, a szélső- jobboldal látványos veresége teheti lehetővé a józanság érvényesülését az amerikai külpolitikáiban. Ehhez azonban már most a .választásokon érvényesült visszautasításban kell részesíteni azokat a hidegháborús katonai erő- | két, amelyek oly nagy szerepet játszanak még mindig az amerikai politika kialakításában, fenyegetve a békét és a békés együttélést. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának meghívására Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a Minisztertanács elnökének vezetésével szerdán magyar párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulójának ünnepségeire. A küldöttség tagjai Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Szipka József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete és Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Szipka József Moszkvában csatlakozik a küldöttséghez. A delegáció tagjait a pályaudvaron az MSZMP Politikai Bizottsága, a Központi Bizottság és a kormány képviselői búcsúztatták. * * * Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására az októberi forradalom 47. évfordulójának ünnepségeire lengyel párt- és kormányküldöttség utazik Moszkvába. A küldöttséget Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságánafe első titkára vezeti. Részt vesz az ünnepségen a csehszlovák párt- és kormányküldöttség is. A küldöttség vezetője Jiri Hendovch, a CSKP elnökségi tagja és központi bizottságának titkára. Az ünnepségen részt vevő NDK küldöttséget Walter Ulbricht, a NSZEP Központi Bizottságának ; első titkára, az Államtanács elnö- ' ke és Willi Stoph miniszterelnök vezeti. A bolgár párt- és kormányküldöttség Todor Zsivkov, a Bolgár KP Központi Bizottsága első titkárának, a Minisztertanács elnökének vezetésével szerdán utazott el Moszkvába. A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint szerdán reggel a Vietnami Dolgozók Pártjának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának küldöttsége Pham Van Dong, a párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a kormány miniszterelnöke vezetésével repülőgépen Moszkvába utazott. Az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak meghívására kínai párt- és kormányküldöttség utazik a Szovjetunióba, hogy részt vegyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából tar- tanító ünnepségeken. A küldöttség vezetője Csou En- laj, a Kínai KP Központi Bizottságának alelnöke, a Kínai Nép- köztársaság Államtanácsának elnöke, helyettes vezetője, Ho Lung marsall, a KKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az Államtanács alelnöke. (MTI) Megemlékezések az ellenforradalom áldozatairól A főváros dolgozói szerdán — az 1956-os ellenforradalom áldozataira emlékezve — kegyelettel megkoszorúzták a mártírok sírjait és emlékműveit. A Budapesti Pártbizottság dolgozói virágokkal díszítették a pártház védelmében elesettek emléktábláját. A koszorúzáson részt vettek a pártbizottság titkárai, a pártapparátus dolgozói, a székház védelmében részt vett csoport életben maradt tagjai és a hősi haiáürt haltaik hozzátartozói. Az emléktáblán a pártbizottság nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a pártszervezet tagjai nevében Kuhari Ferenc helyezett el koszorút. A kegyelet virágaival díszítették Mező Imre emléktábláját a mártírról elnevezett utcában, s koszorút helyeztek el a Kerepesi úti temetőben nyugvó mártírok sírjaira is. (MTI) Miért éppen a vegyipart? kJ épgazdaságunk kiemelt fon1 tosságú ága a vegyipar. Évről évre nagyobb összeget, a második ötéves terv ipari beruházásainak mintegy hatodát fordítjuk a fejlesztésére, új, korszerű gyárak építésére, a régiek rekonstrukciójára, modem berendezésekkel, műszerekkel, gépekkel történő felszerelésére. Ennek eredményeképpen 1965-ben a vegyipari termelés mintegy háromszorosa lesz az 1960. évinek. Fejlődésének üteme tehát lényegesen meghaladja az ipar általános fejlődését, sőt valamennyi iparágénál gyorsabb. Miért éppen a vegyipart fejlesztjük ilyen gyorsan? Miért teszünk ilyen nagy erőfeszítéseket? — kérdik sokan, attól tartva, hogy ez az egyoldalúság aránytalanságot okoz a népgazdaságban, akadályozza a többi iparág fejlődését. A kérdésből kitűnik, hogy nem ismerik kellőképpen azt a rendkívül fontos szerepet, amelyet a vegyipar betölt más iparágak, a mezőgazdaság, a közlekedés, egész népgazdaságunk műszaki előrehaladásának meggyorsításéban. A vegyipar szinte az egész ” népgazdaságot táplálja termékeivel, eljárásaival behatol a mezőgazdaságba, a gépiparba, a textiliparba, az építőiparba stb. és valósággal forradalmasítja ezeknek a szektoroknak a termelését. A kemizélás — a vegyipari termékek, eljárások alkalmazása a különböző termelési folyamatokban — ma már a legfontosabb követelménye a korszerűségnek, a gazdaságosságnak, a termelékenység növelésének. Olyan országban, mint a miénk, amely nem bővelkedik természeti kincsekben, értékes nyersanyagokban, a vegyiparnak különösen nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Mert új nyersanyagokat szolgáltat a feldolgozó iparnak, amelyek pótolják a nehezen beszerezhető természetes anyagokat, sőt nem egy esetben kedvezőbb tulajdonságaikkal felül is múlják azokat. A vegyipari eredetű nyersanyagok alkalmazása nemcsak importköltségektől mentesíti az országot, hanem lehetőséget ad a termelési költségek jelentős csökkentésére, olcsóbb termékek előállítására. Azt pedig már tudjuk, hogy ez nélkülözhetetlen feltétele mind az életszínvonal emelésének, mind a világpiaci versenyképességünk fokozásának. C zemléltetésül néhány példát: “ A kábeliparban egy tonna műanyag 3—4 tonna ólom megtakarítását teszi lehetővé. A bútoriparban egy tonna műgyantával ragasztott farostlemez 2,5 négyzetméter deszkát helyettesít. Egyes termékeknél eredményesen pótolhatja a műanyag a vasat, az acélt, a rezet. És nemcsak az az előnye, hogy a drágább anyagot olcsóbbal helyettesíti, hanem a legtöbb esetben növeli a termék tartósságát, élettartamát, tetszetősségét. A műanyagok általában sokkal kisebb munka-, idő- és költségráfordítással megmunkálhatok, mint a fém vagy a fa. A gépiparban — műanyagok használata esetén — sok területen, például a munkaigényes forgácsolás helyett préselést, fröccsöntést, vagy a sajtolást lehet alkalmazni. Jelentős szerepet játszik a műanyag a gyártmányok súlyának csökkentésében is, ami egyik leglényegesebb követelménye a korszerűségnek. Nyugodtan mondhatjuk: a gépiparban, az eléktro-
