Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

1W4. november 21. 2 Szombat (Folytatás az 1. oldalról.) Etiópia császárának magyarorszá­gi látogatása nemcsak e két or­szággal való kapcsolatok szem­pontjából volt jelentős. Tervek vannak további magas szintű köl­csönös látogatásokra a közeli hó­napokban a fejlődő országok és a Magyar Népköztársaság között. Péter János a továbbiakban, a kapitalista országokhoz fűződő kapcsolatainkkal foglalkozott. Hogy milyen differenciáltan, árnyaltan, ugyanakkor milyen kö­vetkezetesen alkalmazzuk a békés Befejeződött az országgyűlés ülésszaka egymás mellett élés elvét az álla­mok mindenféle körének vonat­kozásában — mondotta, azt pár­tunk VIII. kongresszusa tömören így fejezte ki: „a magyar nép külpolitikáját a békés egymás mellett élés elve vezérli. Még bensőségesebb viszonyra tö­rekszünk azokkal az országok-1 kai, amelyekkel kapcsolataink ba- j rátiak, barátivá akarjuk feljeszte- í ni azokkal az országokkal, ame- I lyekkel kapcsolatunk normális és I korrekt, amelyekkel pedig még I nem kielégítő vagy rossz a vi- 1 szonyunk, normális kapcsolatokra törekszünk. Fejlődtek nemzetközi kapcsolataink Tisztelt országgyűlési A magyar—finn kapcsolatokról külön is kell szólni. A magyar—finn baráti kapcso­latokról elmondható: örvendetes, hogy azok ma már nemcsak az etnográfiai rokonság romantikus hangulatát, hanem a gazdasági és kulturális kapcsolatok sok hasz­nos eredményét is magukban fog­lalják. A skandináv országokkal ál­talában kedvezően fejlődnek kapcsolataink. Különösen ész­lelhető ez magyar—svéd vo­natkozásban. Mind a gazdasá­gi élet, mind a kultúra és a sajtó terén örvendetes a fej­lődés. Érthető, hogy a többi NATO- országhoz viszonyítva bizonyos mértékben lemaradt az Amerikai Egyesült Államok viszonyának rendeződése a Magyar Népköztár­sasággal Érthetővé teszi ezt a problémák bonyolult eredete. Az egy évvel ezelőtti tragikus gyil­kosság. Üjabban pedig az elnök­választási harc felfokozott hideg­háborús légköre, amely nemcsak az ilyen jellegű tárgyalásokat gá­tolta meg, hanem olyan provoká­cióikkal és agressziókkal is egybe­esett, mint a Vietnam elleni tá­madás és az Amerikai Államok Szervezetének Kuba ellen kieről­tetett határozata. A választások befejezése után azonban feltéte­lezzük, hogy az elvek, a realitá­sok, a Icát fél sajátságos szempont­jainak figyelembevételével és kölcsönös tiszteletben tartásával újra elkezdődhet az előbbre hala­dás. A két ország története során elő­ször ez évben diplomáciai kapcso­lat létesült Magyarország és Ka­nada között, kanadai kezdeménye­zésre, ezzel egyidőben kereske­delmi szerződést kötöttünk. Otta­wában nagykövetséget, Montreal­ban kereskedelmi képviseletet lé­tesítünk. A kereskedelmi kapcso­latok már most is kedvező ered­ményt mutatnak^ Mint ismeretes, a Német Szö­vetségi Köztársaság a Magyar Népköztársasággal, Lengyelor­szággal, Romániával és Bulgá­riával megállapodásokat kötött hi­vatalos kereskedelmi képvisele­tek felállítására vonatkozóan. Mi ezt a kezdeményezést pozitiven értékeljük. Olyan országokkal kö­tött ugyanis a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos megállapo­dásokat, hivatalos képviseletek lé­tesítéséről, amelyek nemcsak dip­lomáciai kapcsolatban vannak a Német Demokratikus Köztársa­sággal, hanem azzal sokoldalú baráti és szövetségi együttműkö­désben élnek. Mi a két német ál­lam tényének tiszteletben tartása elvei alapján további fejlesztésre is készek vagyunk a Német Szö­vetségi Köztársasághoz fűződő kapcsolataink terén. Péter János ezután a nemzetkö­zi szervezetekkel összefüggő kér­désekről beszélt. A mai nemzetközi életben a kétoldalú és több oldalú közvetlen államközi kapcsolatok mellett egyre jelentősebb a nemzetközi szervezetekben folyó külpolitikai tevékenység. Száz évvel ezelőtt, 1360-ban négy nemzetközi szerve­zetet tartottak nyilván, ma szá­muk pontosan meg sem állapítha­tó. A legtöbb hivatalos kimuta­tás kb. 1800 szervezetről beszél. A Magyar Népköztársaság 450 nem­zetközi szervezet tagja — mon­dotta. A Magyar Népköztársaság kép­viselői a nemzetközi szervezetek­ben, a béke és a haladás széles frontjával együttműködve, ered­ményesen képviselik népköztár­saságunkat, szélesítik nemzetközi kapcsolatainkat a békés egymás mellett élés politikájának sikere érdekében. Küldötteinknek a nem­zetközi szervezetekben elért sike­rét mutatja — egyebek mellett — az is, hogy az ENSZ-ben és más szervezetekben jelenleg 34 válasz­tott tisztséget töltenek be nép- köztársaságunk képviselői. Az UNESCO végrehajtó bizottságába a három szocialista hely egyikére most választották meg a mi kép­viselőinket. A nemzetközi szerve­zetek ebben az évben mintegy 25 rendezvényt, tanfolyamot, konfe­renciát tartottak Budapesten. Az ENSZ technikai segélyprogramja keretében három szakmai szemi­náriumot rendeztek Magyarorszá­gon, amelyeken mintegy 15 fejlő­dő országból 58 hallgató vett részt. Ugyancsak az ENSZ tech­nikai segélyprogramja keretében kilenc fejlődő ország már más­hol egyetemet, főiskolát végzett továbbképzései vettek részt spe­ciális tanulmányokon Magyaror­szágon, elméleti és gyakorlati to­vábbképzés céljából. Összegezve elmondhatjuk: nép- köztársaságunk nemzetközi hely­zete általában sokat javult. A nemzetközi viszonyokban szá­munkra kedvező lehetőségeket ál­talában sikerült gazdasági, kultu­rális, politikai, államközi kapcsola­taink bővítésére felhasználni. Ez­zel lehetőségeinkhez mérten hoz­zájárultunk a nemzetközi helyzet javulásához, részben közvetlen közelünkben, részben szélesebb összefüggésben is. Ezeknek az eredményeknek az elérésében nagy szerepük van a kormányzati szervek mellett más intézményeknek, társadalmi .és tömegszerveze­teknek. így különösen kiemelkedő az országgyűlés nemzetközi kapcsola­tainak fejlődése, részben a köz­vetlen delegációcserék, részben az Interparlamentáris Unió révén. Kulturális és tudományos intéze­teink és hatóságaink nemzetközi tekintélyükkel és kapcsolataikkal sokat segítenek külpolitikai célja­ink elérésében. Nagy jelentőségű a Szakszervezetek Országos Taná­csának és az egyes szakszerveze­teknek a nemzetközi tevékenysé­ge. A Hazafias Népfrontnak, az Országos Béketanácsnak, a Nőta­nácsnak, a Demokratikus Jogász Szövetségnek a nemzetközi tevé­kenysége sokat segít kapcsolata­ink ápolásában. A kormányzati és a társadalmi munka jobb és tervszerűbb egybehangolása esetén, az eddigi­nél még aktívabb, árnyaltabb és körültekintőbb külpolitikai tevé­kenységgel növekvő lehetőségein­ket még eredményesebben tudjuk a jövőben felhasználni népköztár­saságunk, a magyar nép és az ál­tala képviselt ügyek javára. Biztosíthatom a T. országgyűlést, hogy a Külügyminisztérium és a külképviseletek munkatársai ki­váltságnak és megtiszteltetésnek tartják pártunk és kormányunk irányítása alatt a magyar nép, a béke és a szocializmus külpolitikai ügyeit szolgálni. Arra törekszünk, hogy ez a jó szellem minél job­ban érvényesüljön. Kérem a T. országgyűlést, hogy jelentésemet vegye tudomásul. (Taps). A külügyminiszter beszámolójá­hoz elsőként Barcs Sándor, majd Lehel Ferenc szólt hozzá. Ebédszünet után Pólyák János elnökletével folytatódott az ülés. Kállai Gyufa; A fölény végérvényesen a szocializmus, a haladás, a béke erőinek oldalán van! Elsőnek Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Utalt ar­ra, hogy Péter János be­számolója részletesen szóit kül­politikai tevékenységünkről és a Külügyminisztérium munkásságá­ról. Megállapíthatjuk: a Magyar Népköztársaság nemzetközi te­kintélye az elmúlt években növe­kedett. Az aktív külpolitika lehe­tőségeit jól hasznosítva, kormá­nyunk az elmúlt években ered­ményes nemzetközi tevékenységet folytatott. Minek köszönhetjük mindezt? Elsősorban és mindenekelőtt an­nak — mondotta —, hogy az el­múlt évek során megszilárdult ha­zánk szocialista társadalmi és ál­lami rendje. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizott­ságának, népköztársaságunk kor­mányának politikáját a legszéle­sebb tömegek támogatják. Tekintélyünk növekedésének másik alapvető forrása az, hogy mindig, minden körülmények kö­zött szilárd és következetes elvi politikát folytattunk. Nem en­gedtünk meg semmilyen beavat­kozást belügyeinkbe, szilárdan el­lenálltunk minden imperialista nyomásnak akkor is, amikor ez sokak megítélése szerint nehéz­nek vagy éppenséggel lehetetlen­nek tűnt. Tekintélyünk növekedésében meghatározó szerepe volt és van annak, hogy az elmúlt években erősödött összefogásunk és együtt­működésünk a szocialista orszá­gokkal, fejlődtek baráti kapcsola­taink a gyarmati rabság alól fel­szabadult új államokkal és nor­malizálódott viszonyunk — külpo­litikánk elvi alapján — fejlett kapitalista országokkal is. Eredményeink őszinte örömmel töltik el barátainkat De a más társadalmi berendezkedésű álla­mokban, a más politikai felfogást és világnézetet képviselő kormá­nyoknak is — ha a reálpolitika alapján akarnak maradni — tudomásul kell venniük ered­ményeinket, szilárd belső tár­sadalmi rendünket — akár tetszik ez nekik, akár nem. Külpolitikánk fő irányvonala továbbra is nemzeti függetlensé­günk biztosítását, a szocialista vi­lágrendszer országai között az egység és az együttműködés meg­szilárdítását és elmélyítését, az imperializmus gyarmati rendsze- ; rének teljes felszámolását, a már felszabadult népek erőteljes gaz­dasági és társadalmi fejlődésének előmozdítását, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok között a békés egymás mellett élés elvei, nek megvalósítását szolgálja. Ez forradalmi marxista—leni­nista és egyben a nemzeti érde­keket is a legjobban érvényesítő politika, amely összhangban van a világ haladó, békeszerető száz­millióinak törekvéseivel és elis­merésüket, rokonszenvüket vívta ki. Ezt a politikát folytatjuk a jövőben is. Az a küzdelem, amelyet a Szov­jetunió és a szocialista országok — közöttük hazánk is — a pozi­tív semlegességet valló államok nagy csoportjával szövetségben, a világ haladó, békeszerető embere­inek támogatását élvezve — a bé­ke fenntartásáért, a nemzetközi feszültség folyamatos csökkenté­séért folytatnak, nem maradha­tott és nem is maradt hatástalan a világpolitikára. A béke fenntartása, a különbö­ző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése ma már a legnagyobb kapitalista or­szágok lakosságának is alapvetői követelése. Ennek hatására nem egy kapitalista ország kormánya is magáévá tette, vagy legalábbis kénytelen hangoztatni a békés egymás mellett élés elvét. A Magyar Népköztársaság kor­mánya erőteljesen tiltakozik az ellen, hogy a Német Szövetségi Köztársaság akár a sokoldalú atomerő keretében, akár bármi más úton atomfegyvereikhez jus­son. Az atomfegyver birtokában a Német Szövetségi Köztársaság militarista körei még erőszakosab­ban folytatnák a revanspolitikát, még nagyobb hévvel törekedné­nek a második világháború után kialaikult európai határok meg­változtatására. Ezért a sokoldalú atomhaderő terve fokozza a nem­zetközi feszültséget Európa szívé­ben, és veszélyezteti a világbé- kót. Ámde azoknak, akik a Német Szövetségi Köztársaság politiká­ját irányítják, tudniuk kell, hogy semmiféle sokoldalú atomhaderő sem képes már megváltoztatni a nemzetközi helyzetben kialakult erőviszonyokat: a fölény végérvé­nyesen a szocializmus, a haladás, a béke erőinek oldalán van! Aki ezzel az alapvető ténnyel nem számol, csak eleve kudarcra ítélt kalandokba bocsátkozik! A béke híveinek elegendő ere­jük van, hogy elhárítsák ezt a ve­szélyt, és ha kemény küzdelem árán is, de a két világrendszer küzdelmét a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének keretei kö­zött tartsák. E küzdelem fő erejét a szocia­lista országok egyre növekvő ha­talma, befolyása és békepolitiká­ja alkotja. A mi politikánk mindenek* előtt a szocialista országok­kal való egység, barátság, együttműködés biztosítására és elmélyítésére irányul. Változatlanul legfontosabb cé­lunk a magyar—szovjet barátság minden irányú ápolása és bővíté­se. A szocializmust építő magyar nép számára elsődleges nemzeti érdek és éltető erő az eltéphetet- len magyar—szovjet barátság. Kedves Elvtársak! Tisztelt or­szággyűlés! Az elmúlt néhány évben a Magyar Népköztársaság szívesen látott vendégei voltak azok az ál­lamfők, azok a kormány- és par­lamenti küldöttségeknek tagjai, akik a gyarmati rabságból felsza­badult önálló, szuverén államok képviseletében jártak hazánkban. Ezeknek a népeknek képviselőit a jövőben is a barátnak járó meg­becsüléssel és tisztelettel fogad­juk. A Magyar Népköztársaság — mint eddig, ezután is — minden tőle telhető támogatást megad a szabadságukért küzdő népeknek. A zsarnokság, a gyarmati rabság, a faji megkülönböztetés, a nemze­ti és nemzetiségi elnyomás ellen folytatott mindenfajta küzdelem erős támaszra talál a magyar népben. Legjobb lehetőségünk szerint tovább akarjuk bővíteni és mélyíteni kapcsolatainkat és együttműködésünket a már felszabadult és az önálló élet útján járó államokkal és né­pekkel. Kapcsolatainkat a kapitalista berendezkedésű országokkal a kü. lönböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élé­sének elvei alapján fejlesztettük. E helyes elvek alapján — függet­lenségünk és szuverenitásunk tiszteletben tartásának feltétele mellett — velük is normális, jő viszonyra és a kölcsönösen elő­nyös politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatok megteremtésére törekszünk. Szólni kívánok én is néhány szót a Magyar Népköztársaság és a Vatikán között nemrégiben megkötött egyezményről. Ezt a megállapodást a világ­sajtó nagyfokú érdeklődéssel kommentálta és a szenzáció erejével röpítette szét. Az egyezmény kormányunk szi­lárd elvi alapokon nyugvó kül­politikájának, a magyar állam és egyház között kialakult jó vi­szonynak az eredménye. Nyugati kommentárok azt is ki­emelték: ez volt az első eset a tör­ténelemben, amikor a Vatikán szocialista állammal kötött meg­állapodást. Ez valóban így van, s ebben is tükröződik a nemzet­közi erőviszonyok gyökeres meg­változása és hazánk tekintélyének növekedése. Hozzájárult ez az egyezmény ahhoz, hogy a Ma­gyar Népköztársaság államának és a római katolikus egyháznak a kapcsolata és együttműködése még jobb legyen; elősegíti azt is, hoey a Vatikán és a magyar ka­tolikus eeyház viszonva is zavar­mentesebbé váljék. Mi a megálla­podást a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése szempontiából pozitív esemény­ként értékeljük. A külügyminiszter beszámolóját elfogadom. (Taps). Az országgyűlés több felszóla­lás után a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról szóló külügymi­niszteri beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután az elnöklő Pólyák János szünetet rendelt el. Szünet után Vass Istvánná el­nökletével folytatódott a tanács­kozás. A napirend negyedik pont­ja szerint az interpellációkra ke­rült sor. Az országgyűlés ülésszaka Vass Istvánmé zárszavával ért véget. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom