Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

1*64. november 21. 3 Szombat Ezer hold búza tsz-eiben A pénteki eső megint félbesza­kította a vetést a békési járásban is, pedig a csütörtökön Békésen és Mezőberényben megtartott kör­zeti főagronómusi értekezleten ab­ban állapodtak meg, hogy az ed­dig kapott és ezután nyújtott se­gítséggel vasárnap estig befejezik a vetést. A járási tanács mező- gazdasági osztálya a vetőgépek át­csoportosítását nyomban meg­kezdte, miután a kamuti és a két- sopronyi szövetkezetek végeztek a vetéssel. Az átcsoportosítás tette lehetővé, hogy tizenegy szövetke­zetben — többek között a mező­megyeri Béliében és a muronyi Leninben — már befejeződött a vetés. A köröstarcsai Petőfi Ter­melőszövetkezetbe, amely a vetés­sel legjobban le van maradva, a Hidasháti Állami Gazdaságból, a gépállomásról és más tsz-ekből is vittek vetőgépeket s ha az idő en­gedi, akkor most már tíz géppel csakhamar be tudják fejezni a vetést. Beregszászi Károly, a járási ta­nács főagronómusa elmondotta, hogy a járási tanács mezőgazda­ság; osztálya három előadót bí­zott meg annak ellenőrzésével, hogy a szövetkezetek valóban be­vetették-e szántóföldjük egyhar- madát búzával. Az ellenőrzés so­rán próbafelméréseket is eszkö­zölnek. Eddig egyik szövetkezet­ben sem tapasztaltak vetésterület­hiányt. A szövetkezetek általában 170—175 kilóra emelték a holdan­ként vetőmagadagot, hogy ezzel biztonságosabbá tegyék a kelleté­nél jóval később elvetett búza kelését. A főagronómus szerint az eddigi vetések minősége megfele­lő. A kései vetés előreláthatólag nem okoz különösebb terméski­esést, hiszen a Bezosztája fajtá­nak viszonylag rövid a tenyész- ideje s ezért nem lesz baj a be- érésével. Egyébként a járás termelőszö­vetkezeteiben már csak 29 hold felszednivaló cukorrépa van. Ku­koricából viszont elég sok a tö­retlen, összesen 850 hold. Egységes a tervek megvalósításáért Vezetőségválasztó taggyűlés Méhkeréken A méhkeréki Nicolae Balcescu Tsz 43 kommunistája a napokban gyűlt össze, hogy megválassza az elkövetkezendő két évre a párt termelőszövetkezeti alapszerveze­tének új vezetőségét. Számadást szokás végezni ilyen­kor. Ezt tette a leköszönő pártve­zetőség nevében Juhász Tivadar párttitkár elvtárs is a nagy ér­deklődés közepette elmondott be­számolójában. Méhkerék, mint a sarkadi já­rás többi községe, termelőszövet­kezeti község. Mégis kiemelkedik a sok közül. Miben? Abban, hogy szorgalmas földműves lakói mind a falu egyetlen termelőszövetke­zetébe tömörültek, nincs egy talp­alatnyi (— a háztáji területeket kitevő belsőségek kivételével <—) föld sem egyéni használatban. 1960 tavasza óta gépállomási és termelőszövetkezeti traktorok ha­sítják a barázdákat a kialakított hatalmas táblákon. Üj élet sár­Oláh néni is a k/ajsziktuűk Apró léptekkel kopog végig a folyosón, bal kezében egy csomó tyúktojás. Most szedte össze a fészkekből, s viszi a kamrába a többi közé. A vendéget barátságosan fogad­ja. Perceken belül élénk beszélge­tés alakul ki közöttünk a barom­finevelésről. A mezőgyáni özvegy Oláh Bálintnénak valósággal szenvedélyévé vált a baromfine­velés. Olyannyira, hogy szinte tu- • dományos alapon foglalkozik ez­zel. Szakkönyveket olvas, megfi­gyeléseket végez, melyeket le­jegyez, s ismeri a különböző tá­pokat és hasznosságukat is. — Ne tessék kinevetni, de meg­mutatom a könyvecskét, amelybe mindent feljegyzek — mondja s kissé zavartan elővesz egy aprócs­ka noteszt. Olyan pontos feljegy­zéseket olvashatunk benne a tojó­állományról, a baromfiak fejlődé­séről, hogy djcséretére válna egy szakképzett, nagyüzemi baromfi- telep vezetőjének is. — Már kora tavasszal a nyári konyhában tartottunk csirkéket, kotlós és gépi keltetésűt — foly­tatja Oláh néni —, mivel hideg volt, éjjel-nappal fűtöttünk. Mondhatom, megérte a vesződést. Május elején már egykilogram- mos csirkéket vihettünk a piacra. Rájöttem arra is, hogy a táppal etetett csirkék szebbek, egészsé­gesebbek, gyorsabban fejlődnek, csak az a baj, hogy nem mindig kapjuk meg az igényelt tápot. Oláh néni már a hetedik X-et tapossa, mégis fáradhatatlan, nem adná át ezt a munkát másnak. Pedig 104 tojótyúkkal, a jó né­hány csirkével akad dolga bőven. Különösen azért, mert közben arra is van gondja, hogy a törzs- állományt felfrissítse, a kiörege­dett tyúkokat lecserélje. Ezt na­gyon egyszerű módon, de igen öt­letesen oldja meg. Minden évben megjelöli a kiválogatott jércéket a szárnyukon vagy lábukon. Így tudja, hogy melyik az idei, a ta­valyi vagy a korábbi keltetésű. A régieket aztán értékesíti. így mindig fiatal, jól tojó törzsállo­mánya van. Beszélgetés közben feltűnik rendkívül választékos beszéde, szabatos, szép kifejezésmódja és nagy tájékozottsága. Bizonyára sokat olvas. Meg is jegyezzük. — Igencsak sokat olvasok — válaszolja, s ahogy erre terelődik a szó, megélénkül. — A könyvtár­ban már nem tudnak mit adni. Magam is veszek könyveket, sa­ját könyvtáram van. — Ahogy ol­vasmányairól mesél Móricz, Mik­száth, Jókai, Tolsztoj, Thomas Mann müvei a klasszikusok, Túry Zsuzsa, Palotai Boris, Móricz Vi­rág a maiak közül egymást vál­togatják szavaiban. A kiskonyha megtelik irodalmi alakokkal, amint az olvasott könyvekből va­lamelyiknek a tartalmát gyorsan elmondja. Féltve őrzött kincseket szed elő a házi könyvtárból. Az 1871-es kiadású Kisfaludy: Himfi szerel­mei című kötet a legrégibb. Piros fedele, fényes, aranyozott lapjai arról tanúskodnak, hogy valóban kincsként őrzik e kis otthonban. Gyermekkora óta féltőn vigyáz rá Most egy másik könyvet vesz kezébe, s óvatosan bontogatja ki az újságpapírból. Az egyik Mó­ricz: Fáklyá-ja, a másik a Sár­arany. Sok kézben megfordultak már e könyvek 1926 óta, amik«1 Oláh néni megvette, hiszen szíve­sen adta kölcsön, bizonyítják ezt a megkopott lapok. A féltve őr­zött, gondosan becsomagolt köny­vek Oláh néni egy másik szenve­délyéről: az olvasásról regélnek. — Nagyon szeretem a könyve­ket. öreg vagyok már, keveset al­szom, így hát van időm bőven az olvasásra. Most is hoztam haza a könyvtárból néhányat — vallja, s asztalán sorakoznak a legújabb kiadások. — Ha elfáradok a mun­kában, ez a pihenésem, s új erőre is kapok utána. Sokat tanulok be­lőlük. Mindig azt tartottam, a lustaság és a butaság a szegény­ség kútfője. Én nem akartam sze­gény lenni. Igaza van, Oláh néni. Nagyon Kasnyik Judit jad itt ezen a szikes, nagyon gyenge minőségűnek ismert tala­jon, amelyről mindig azt tartot­ták, hogy még a megélhetésnek valót sem adja meg művelőinek. És most mit látunkt A szocialista nagyüzemi gazdál­kodás feltételeinek megteremtésé­vel évről évre növekvő termés- eredményeket érnek el. Egyre gazdagabban ontja termését a jól megmunkált föld, s egyre jobb megélhetést, egyre magasabb élet- színvonalat biztosít a község szor­galmas gazdáinak. De lássunk csak néhány érde­kesebb számadatot a taggyűlésen elhangzott beszámolóból ennek bi­zonyítására. Amíg 1962-ben még csak 5,60 mázsa, 1963-ban 7,10 mázsa búza átlagtermést értek el, 1964-ben már 9,20 mázsát takarítottak be katasztrális holdanként. Kukori­cából 1962-ben csak 9,20 mázsa volt az átlagtermés. Ebben az év­ben már 13,50 mázsa májusi mor­zsolta átszámított végleges átlag­termésük volt. A cukorrépa átlag­termése 1962 óta megduplázó­dott. Amíg 1962-ben 68 mázsát ta­karítottak be holdanként, ez év­ben már 140 mázsát. És ez még nem jelenti a végső határt. To­vább akarják — és minden bi­zonnyal fogják is — növelni min­den növényféleségből a termés- eredményeket. Ezt irányozza elő az elfogadásra került határozati javaslat első pontja is, amely ki­mondja, hogy egyik legfontosabb feladatnak kell tekinteni az egy egységnyi területre jutó hozamok emelését. Búzából például már jö­vőre, a második ötéves terv utol­só évében , el kellene érni a 11 mázsás átlagtermést. A hatá­rozat ennek érdekében növelni rendeli a műtrágyafelhasználást, a talajjavítást. Kimondja, hogy a talajerőutánpótlás végett úgy kell megszervezni a munkát, hogy a közösben és a háztájiban felhal­mozott trágya még a nyári hóna­pokban kiterítésre és alászántás- ra kerüljön. Az állattenyésztésben az elfo­gadott határozat elsősorban a ser­téstenyésztés és hizlalás fejleszté­sét sürgeti, mert erre mutatkozik A tsz-zárszámadások előkészítéséről tartottak ankétot Mezőkovácsházán A Hazafias Népfront járási bi­zottsága az elmúlt héten a járás­ban működő termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságainak és fegyel­mi bizottságainak elnökei részére a zárszámadási előkészületekről ankétot tartott. Az ankéton Tek- lesz János, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára tájé­koztatta a résztvevőket ennek je­lentőségéről, majd Fekete József, a járási tanács mezőgazdasági osztályának jogügyi előadója tar­tott előadást a termelőszövetkeze­tek jogügyi helyzetéről, az ezzel kapcsolatos feladatokról. Gigacz István főkönyvelő pedig a zár­számadások előtti leltározások el­lenőrzéséről tartott tájékoztatót. Az ankéton 64-en vettek részt és igen sok hozzászólás volt. Fő­leg a termelőszövetkezetek önálló jogtanácsosai és az ellenőrző bi­zottságok elnökei mondták el vé­leményüket, javaslataikat. Herczeg Zoltán A MAGYAR LÁSZLÓ MG. TERMELŐSZÖVETKEZET, ÖTTÖMÖS (CSÖNG RÁD MEGYE), KIVÁLÓ MINŐ­SÉGŰ ARANYALMA ÉS RÓZSA ÉTKEZÉSI, ÉS VETÖBURGONYÁT AD EL. A TSZ GONDOSKODIK A BURGONYA ELSZÁLLÍ­TÁSÁRÓL. ÉRDEKLŐDÉS TELEFONON IS, ÖTTÖ­MÖS 5. 117 helyileg a legnagyobb adottság. És itt nemcsak a közös, hanem a háztáji állatállomány növelésére is gondolnak. Ezért van olyan tö­rekvés, hogy minden tsz-tag ren­delkezzen legalább egy anyako­cával. A termelőszövetkezet meg­felelő zöldtakarmány-juttatással is segíti az állattartást. p A háztáji gazdálkodás megfele­lő segítése tette lehetővé, hogy például csak az elmúlt évbe» a háztájiból történő értékesítésből két és fél millió forint bevételhez jutottak a méhkeréki dolgozók. A termelőszövetkezet közös gazdálkodásából eredő jövedelem­ből is évről évre többet tudnak osztani tagjaiknak. A múlt évben 6729 forint átlagos jövedelem jutott egy tagra. De a múlt évi hatmillió forintos saját vagyon növelésével jól megalapozták az új gazdasági évet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy most több mint nyolcezer forintos átlagjövedelem osztásra számíta­nak. A termelőszövetkezet kommu­nistái felelősséget éreznek a cél­kitűzések megvalósításáért. Ezt a következtetést vonhattuk le a taggyűlésen elhangzott szenvedé­lyes hozzászólásokból, amelyek a vezetés színvonalának javítását, a munkák tervszerűbb, előrelá­tóbb megszervezését sürgették. A felszólalók nem rejtették véka alá véleményüket és nyíltan meg­mondták, hogy sokszor bizony­osak későn tanul úgy a vezetőség, mint a tagság, egy-egy elkövetett hibából, késedelemből származó kárból. Vajon nem lehet-e egyet­érteni Rúzsa János elvtárssal, aki azt tette szóvá, hogy a betakarítá­si, különösen a cukorrépa-betaka­rítási munkát nagyon későn indí­tották be, és mostanára teljesen felázott, süppedés földekről két­szeres, háromszoros erőfeszítéssel és költséggel lehet csak a felsze­dett répát elszállítani? Vagy Mi- hucz János elvtárssal, aki a vezetők felelősségeként is felvetette, hogy a leszedett napraforgót a madarak bu gázzá!, ki, mert nem szereztek a cséplés- hez elegendő gépet. A vezetőségválasztó taggyűlé­sen sok szó esett a párttagok szakmai és politikai nevelésének, az ideológiai, tudafonmáló munka növelésének feladatairól. Bírálat érte a párttagokat, hogy kevesen járatják a pártsajtót és nem nagy érdeklődést tanúsítanak a külön­böző pártkiadványok iránt. A taggyűlés határozatban mon­dotta ki, hogy mindazok a párt­tagok, akik állami oktatásban nem vesznek részt, kötelességük­nek kell tekintsék a különböző pártoktatás egyik vagy másik for­májába való bekapcsolódást. A pártdemokrácia szellemében lefolytatott taggyűlésen megejtett titkos szavazással Juhász Tivadar, Márk Lőrinc, Rúzsa Sándor, Du­ma György, Cséffán Mihály, Koz­ma György és Jovan Tivadar elv­társakat választották a méhkeré­ki Nicolae Balcescu Tsz alapszer­vezetének új vezetőségébe. Rajtuk és a párttagság támoga­tásán, munkáján múlik, hogy a két év múlva sorra kerülő új választáson milyen eredmények­ről számolnak majd be. (Dr. Bertalan F.~ Borbély Cy.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom