Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-03 / 232. szám
1*61 október 3. 5 Szombat Egy pillanat az utca emberével Úttörők levele a békéscsabai téglagyár KISZ-fiataliaiboz Kedves Barátaink! A KISZ-kongresszus néhány hét múlva megkezdi munkáját. A KISZ-fiatalok és úttörők ezrei készülnek erre a nagy eseményre megyénkben is. Nálatok a napokban volt a KISZ-küldöttértekezlet, melyen úttörőcsapatunk küldöttsége is megjelent, hogy megismerkedjen munkátokkal. Most expedíciós őrseink felkeresték az élenjáró téglagyári KISZ-brigádokat, ahol elbeszélgettünk a fiatalokkal és megtudtuk, hogy ti is nagyon szorgalmasan készültök a kongresszusra. Megtudtuk, hogy több mint egymillió téglát kazalozta- tok be társadalmi munkában, ezzel megmentettétek a téli fagyveszélytől, és hogy hat ifjúsági és KISZ-brigád dolgozik versenyben. Azt is megtudtuk, hogy az ifjú Felföldi Péter, ifjú Liker György és Szák Mihályné vezetésével dolgozó szocialista ifjúsági brigádok a kongresszusi versenyben állandóan 100 százalékon felül termelnek. A termelésben elért kiváló munkájuk mellett tanulnak, szorgalmasan végeznek társadalmi munkát, így a KISZ-szervezet több mint 200 mázsa hulladékot gyűjtött össze. Jó munkát végeznek a KISZ ifjúsági brigádok is. Eredményeiteket elmondtuk pajtásainknak, és ismertetjük a kongresszusi KISZ-híradónkon is. Üttörőcsapatunk tagjai elsősorban az expedíciós feladatok jó végrehajtásán szorgoskodnak, s ehhez a munkához nagymértékben hozzájárul a ti eredményetek is. Űttörőexpedíciós őrseink és csapatunk valamennyi tagja szeretettel köszönt példamutató munkátokban, szívből kívánjuk, hogy kongresszusunkig még sok kiváló eredményt érjetek el. Űttöröüdvözlettel: a békéscsabai VI. számú általános iskola 3894-es számú Hunyadi János Úttörőcsapatának tagjai. Hatvan hold tengerit tör le naponta a békéscsabai közgazdasági technikum hatszáz diákja Hangos csattanással üt ódik ösz~ sze két vagon. Az ajtóban siető, szaladó emberek s a megérkezés és az utazás izgalma ott vibrál a levegőben. Fent, az épület homlokzatán, fakuló betűkkel az állomás, a város neve: Békéscsaba. Milyen megérkezni? S vajon mit őriz meg az átutazó emlékezete? És mit mond az, aki itt él, aki naponta utazik, aki naponta érkezik a városba, önkényesen választottuk riportunk alanyának az utca emberét, és a kérdés, amire válaszolt, az is csak esetleges, nem fedheti az egészet, csak a pillanatot .. A kapustól a kitérőig Aki utazik s aki érkezik, elsőnek Szabó Istvánnal, az állomás kapusával találkozik. Tőle kérdezik a vonatindulást és ő szól rá az emberre akkor, ha a vágányok között „kódorog”. — Nehéz szolgálat ez a mienk, mert minket szidnak, ha elmegy a vonat és ha lemaradnak, ha nincs taxi, vagy, ha éppen nem jár már az autóbusz. A „Wiener- röl” kellene írniuk..; _ ? — Igen... A Wiener 17.44-kor érkezik, de a vésztői néhány perccel elmegy előtte, ® aki siet — hogy hamarabb legyen otthon — az marad le. Az állomás épületéből kilépve a Tanácsköztársaság útján szemünkbe süt a szeptembert nap s az egyre szebb tér új padjain számtalan valakire váró, pihenő, sütkérező ember. Az egyiken két 18 éves forma fiú. A pad mellett egymásnak támasztott táskák. Mindenki látja: iskolások. A kép nem lenne furcsa, ha délután lenne, azonban még délelőtt van. — Nincs ma tanítás? — Hát.-.. — rejti tenyerébe füstölgő cigarettáját megrezzenve az egyik. — Miért nem vagytok órán? — Szeretnénk elutazni a korábbi vonattal... Nevük? Nem mondják meg, inkább sietve elköszönnek. A kis cukrászda felett messziről is jól olvasható, nagy betűk jelzik Kadri Iszmail Dág nevét. Meglepetten fogad minket, majd dere- sedő bajusza alatt mosolyogni kezd. — Idős ember vagyok én kérem, régen itt élek Csabán, szeretem a várost, tetszik, bár néha voltak kellemetlenségeim. Mégis a sok kedves emlék határozza meg véleményemet. — Mik voltak a bosszúságai? •— Sokszor kellett költöznöm egyik helyről a másikra. Elvették az egyik cukrászdahelyiséget, de mindig adtak helyette másikat, így van ez. „Megverni megvert a a sors”, de sírni nem hagyott. Hatalmas földhányások, mesterséges „agyaghegyek” tornyosulnak a kötöttárugyárat elhagyva a Tanácsköztársaság útján. Csatornáznak. A földhányások mellett, a járdán sokan igyekeznek valamerre. Egy asszony szatyorral a kezében lépked, kicsit sietősen. — Asszonyom, riportot írunk a városról s most a járókelőket kérdezzük meg, így önt is, mi a véleménye a városról, mi tetszik és mi okoz bosszúságot? — Az asszony ránk néz, meglepődik, bevásárló „cekkerjét” gyorsan átteszi a másik kezébe, aztán meggondolja magát, akadozva .:. de válaszol. — Nincs bosszúságom ... — Hol lakik? — Jaminábam — Üzlet van? — Majdnem szemtoelakunk vele ... A víz is ott van, kívül a kapun ... — Minden jó? — Három év alatt sokat változott a város. — Árulja el a nevét... — Pogonyi Mihályné. Két asszony, két férfi Egy asszony ül a pádon, előtte kiterített ruhán kis szelet kenyér, kezében szalonna, paprika ... falatozik. öregasszony. — Itt él a városban a néni? — Igen. Hetvenkét éve. — Miből él? — Megvagyok. Eljárok a házakhoz mosni, takarítani... — így mennyit keres? — 20—50 forintot naponta. — És a város hogy tetszik? — Hát — neveti el magát, elő- villan néhány foga, aztán halkan mondja: — Mikor én még fiatal voltam, milyen szép volt a liget... A járda melletti ház ablakának redőnye nyikorog. Egy asszony néz ki az ablakon. —■ S magának hogy tetszik a város? — Nyugdíjas vagyok, nem tudok én mondani semmit. — Mi bosszantja? — Ha egészséges vagyok, minden jó, ha nem, minden rossz. — Család? — Két lányom' van ... Jól mentek férjhez. Jól vagyunk. — Árulja el nevét. — Hőgye Józsefné vagyok. Két férfi sietősen halad felénk. Mikor a kérdést feltesszük, egymásra néznek, aztán az egyik így szól: — Fontos az, amit mi mondunk? — Fontos.. ? — Miért nem csabaiakat kérdeznek meg — vág szavunkba. —• Mert kíváncsiak vagyunk, vajon mit mondanak a más városbeliek. — Mér mi is itt lakunk. — És? — Nekem havonta 800 forintomba van az, hogy ide költöztem Csabára. Bánom is... nem tetszik. Nevüket nem árulják el. Sietnek az állomás felé és az egyéni sérelemért már kárhoztatja a várost is.:. A kerékpármegőrző és a statisztika Nádasi József, a népszerű kerékpármegőrző most sincs egyedül a műszaki bolttal szemben lévő Beloiannisz utca sarkán. — Mi a véleménye a városról, az emberekről? — Ez az országban a 23. hely, ahol vagyok, és itt azt tapasztalom, hogy a lakosok nem akarnak büszkék lenni városukra, úgy, mint ahogy számtalanszor láttam már máshol, így Gyulán is. Sokat szemetelnek, nem törődnek a tisztasággal, s egyesek azt is igyekeznek elrontani, ami szép. Itt van ez a virágtartó. Nemrégen ültettek bele muskátlikat vagy húsz tövet. Nézze — mutat sajnálkozva —, kilenc már hiányzik belőle... Egy asszony jön a kerékpárjáért, amit itthagyott a megőrzőben, amíg dolgait intézte. Nádasi bácsi egy pillanatra elsiet, aztán visszatérve, tovább folytatja: — Azért nemcsak a rosszat kell látni, a hibákat, hanem a jót, a szépet is. Nagyon tetszik a Kossuth tér, az új építkezések, de a Március 8 téri szökőkúttal sehogy se tudok kibékülni. — Én terveztem — ugratom, s kíváncsian várom, erre ő mit mond. — Ha maga tervezte, akkor is megmondom: nem tetszik. Tudjuk, hogy a kép vegyes, s talán nem is ezek a válaszok jellemzik a várost, hisz nem a Március 8 tér szökőkútja tükrözi a város fejlődését, hanem az, amit — egy járókelő — Kremper Béla mondott: „Jó, hogy épül a vízmű és csatornáznak.” És bosszúság, hogy most az autóbusznak kerülő úton kell járni, de ez elmúlik, s akik ezt mondták, azok szinte bennünket vigasztaltak. Lehet, hogy a békéscsabaiak nem látványosan szeretik városukat, de Hőgye néni a város iránti szeretetét úgy fejezi ki, hogy a lányai jól mentek férjhez, megvannak.;. boldogok ... Épül a város, sokszor vitát kavar egy-egy új létesítmény, birkózik az új a régivel, és bosszankodunk, ha az orrunk előtt elmegy a vonat vagy éppen a busz, de örülünk, ha a kútból folyik a víz, és hogy egyre kevesebb a sáros utca. Ez a város. Sok örömével és naponta akadó apró bosszúságaival. így teljes. Düczí Imre—Vitaszek Zoltán Az elmúlt héten a Telekgeren- dási Állami Gazdaságban a békéscsabai közgazdasági technikum hatszáz diákja törte a tengerit. Szorgalmukra jellemző, hogy. munkájuk számtani középarányosa: napi 60 hold. Az osztályok egymással nem hivatalos, spontán versenyben vannak: egyrészt, hogy ki lesz az első, másrészt, hogy mennyit keresnek. A gyulai román gimnázium tanulói a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium tanulói mellett a jövő héten a határban dolgoznak majd. A helyi állami gazdaságban 40 kát. hold kukoricát törnek le. Levágják a szárat, amit kúpokba raknak. Az osztályok versenyben dolgoznak s a legjobb eredményt elérő kollektívák jutalmat kapnak. Miután befejezték ezt a munkát, gyümölcsöt szednek ugyancsak a gazdaságban. A gimnazisták mellett dolgoznak az ál- S talános iskolások Is: ők paprikát • „szüretelnek”. Tanévnyitó: október 5-én Az MSZMP Békés megyei bizottságának pártiskoláján október 5-én, hétfőn kezdődik el a hetedik tanév. Előreláthatóan nyolcvanhárom termelőszövetkezeti, állami gazdasági, gépállomási, tömeg- ■ szervezeti és tömegmozgalmi tit- ; kár és aktivista érkezik Csongrád : és Békés megyéből az első nyolc- j hetes tanfolyamra. A hallgatók a : szocializmus építésének elméleti S és gyakorlati kérdéseivel, hangsú- • lyozottabban a mezőgazdaság ! helyzetével és teendőinek elemzé- j sével, a falusi pártmunka követel- : ményeivel foglalkoznak. E tanfolyam végeztével sport- ■ aktivisták politikai képzésére, ■ majd nőmozgalmi aktivisták okta- j tására kerül sor. Az új tanévben ; megrendezik a vöröskeresztes ak- • tivisták, falusi párttitkárok, tér- • melőszövetkezeti, valamint ipari, | kereskedelmi és hivatali párttit- ; károk rövidebb hosszabb időtar- ■ tamú tanfolyamát is. A tanulók egybein fosztják és csomózzák is a tengerit. A tehergépkocsik és a vontatók közvetlen szállíthatják a raktár- és tóroló- helyekre. A Kuiich-lakótelepiek | siráma 5 A békéscsabai volt vásártéren fel■ épült és napjainkban Is tovább épü- \ lő Kulich Gyula Lakótelepről már S sokat cikkeztünk lapunkban. Nem, ■ ezúttal nem a lakásokban még imitt- amott fellelhető, de az építők jóvoltából egyre ritkábban előforduló rendellenességekről, garancián« javításokról van szó. A krónikás most amiatt kénytelen tollat ragadni, hogy a lakóépületek közvetlen környezetében tapasztalható tarthatatlan helyzetet tegye szóvá. Közelebbről meghatározva: gomba módra nőnek ki a földből az újabb épületek, de a közlekedési lehetőségek elemi követelményeinek biztosításáról senki sem gondoskodik. Utakat nem építenek a járműközlekedés, de még a gyalogjárók számára sem, ami száraz időben valahogy csak megtűrhető, de ml lesz, ha beáll az esős, sáros idő? Miről is van szó voltaképpen? Az új lakótelep 384 lakásába már beköltöztek, s az Idei további átadásokkal 540-re emelkedik a lakások száma. Ez a legóvatosabb statisztikai becsléssel is legalább 1600 lakost jelent, ami már felér egy kisközség lélekszámával. S az egész „községben” egyetlen járda sincs! A közlekedést egyébként más körülmények is megnehezítik. A Szabolcs utca felől dudva burjánzik, földhányások, törmelékek teszik szinte megközelíthetetlenné a telepet, a Szerdahelyi utca páros oldalán útépítés folyik, a Kazinczy utcából pedig a 11-es és 12-es épületek még folyó építkezése nehezíti a közlekedést. Az adott helyzetre tekintettel számosán a lakók közül úgy vélik, legcélszerűbb volna a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os, valamint a 2-es, 10-es, y-es, 8-as és 7-es épületek között egy „főközlekedési útvonalat” építeni a Szerdahelyi utca páratlan oldalához — ha egyelőre csak a gyalogjáróknak is! — s ezt „szárnyvonalakkal” összekötni az egyes épületekkel. A fontosság és sürgősség itt önmaga helyett beszél! Az illetékesek figyelmébe még csak annyit: a lakótelep máris igen tekintélyes lé- lekszámának legalább egy harmada gyermek... í (—zár) A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fél 18—45 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Űtiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. JELENTKEZNI LEHET FOLYAMATOSAN A VÁRPALOTAI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. 496
