Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-04 / 207. szám

1964. szeptember 4.

4

<

Péntek

AZ ŐSZI FORGALOM SIKERÉÉRT

„Pluszműszakban" önszorgalomból. •.

Hogyan less Bukva Imréből a Ssakma Ifjú Mestere?

A határban már szedik a cukorrépát, sokfelé látni szállításra váró kenderkóró kúpokat. Lassan őszbe hajlik az időjárás, nemsokára újabb mezőgazdasági termé_ nyék betakarítása kerül sorra, s közben közeleg az ősziek vetésének ideje is. Az ősz nemcsak a mezőgazdaság dolgozóit állítja nehéz próba elé, hanem a közlekedés munkásait is. Az őszi forgalom — bár eddig sem panaszkodhattak a vasútnál és a 8. számú AKÖV-nél — valahogy mindig nagyobb erőfeszítést igényel. Mert nemcsak a töméntelein mennyiségű mezőgazdasági termény szállítása esik erre az időszakra, most van az ideje még az ez évi és jövő évi építőanyagok, a tüzelő és különféle ipari termékek rendeltetési helyére való fuvarozásának is. S amikor már hűvösebbek a nappalok, az éjszakák és beáll az őszi esőzések időszaka, akkor még nagyobb megpróbáltatásokkal kell megküzdeni a közlekedés dolgozóinaik.

Az országgyűlési képviselők megyei csoportja múlt heti ülésén tárgyalt az őszi forgalom előkészületeiről. Megvitatták a feladatokat, úgy ítélték meg, hogy a felkészülés kielégítő: megvan a remény az őszi forgalom jó és eredményes lebonyolítására. A képviselőcsoport nagyra értékelte a közlekedés dolgozóinak eddigi munkáját, erőfeszítéseit. Ennek kifejezésére elismerését tolmácsolta a MÁV és a 8. számú AKÖV dolgozóinak. Az elismerés további jó munkára kötelez. Igaz. ságitalanok lennénk azonban, ha az őszi forgalom nagy feladatainak teljesítését egyedül csak tőlük vámárak. A közlekedés dolgozóinak bármilyen nagy erőfeszítése is kevés éhhez. Több kell ennél. Az őszi forgalom megnövekedett feladatainak kielégítő ellátásához elsősorban a szállító és szállíttató felek jó kapcsolata szükséges. A munkában egymásra vannak utalva, az erőfeszítéseknek is közöseknek kell lenniük. Hiába igyekszik a vasút, ha a szállíttató felek egyike-másika nem ezt teszi.

A forgalom egyik legfontosabb követelménye az egyenletes rakodás, mert máskülönben összetorlódik a szállításra váró áru. Márpedig a múlt év ószl forgalma, sőt az idei tapasztalatok is azt erősítik meg, hogy a napi berakásnál a terveiket elsősorban csak kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken teljesítik. Az egy hét alatt elfuvarozandó árumennyiség jelentős része, szám szerint mintegy 70—75 százaléka négy nap alatt kerül feladásra. A többi napon, különösen vasárnap és munkaszüneti napokon az áruszállítás, a berakás eléggé megcsappan. Az ilyen hét eleji és hét végi lazítás, amikor kihasználatlanul vesztegelnek a vasúti kocsik, egyáltalán nem segíti elő a vasút munkáját. Az lenne az ideális — erre van is törekvés a megyében —, ha egész héten egyenletesen megosztana a szállítás.

Az egyenletes rakodás erőteljesebb szorgalmazásával nagyon sokat lehetne javítani a helyzeten. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a szállító és szállíttató felek még szorosabb együttműködése, egymás munkájának segítése. Gazdag lehetőségek rejlenek ebben. A fuvarozási feladatok növekedésével egyre sürgetőbb a helyes forgalomszervezés, az olyan módszerek és megoldások keresése, amelyek elősegítik a szállítási kapacitás rejtett tartalékainak feltárását, hasznosítását. A nagyobb vállalatok nem aknázzák még ki kellőképpen az irányvonatok képzésének lehetőségeit. Az áru irányvonatokkal való továbbítása nemcsak a vasút érdeke, a nagyobb szállíttatók érdekét is éppúgy szolgálja. Az irányvonatok lehetőséget adnak a kocsiforduló meggyorsítására. A gyorsabb kocsiforduló viszont azzal az előnnyel jár, hogy az üres kocsik előbb a fuvaroztatók rendelkezésére állhatnak. A békéscsabai téglagyár vasúti küldeményeinek, a téglának, a cserépnek jelentős részét irányvonatokkal továbbította. Igaz az is, hogy a korábbi években a gyár a mostaninál nagyobb eredményeket ért el az irány-vonatok képzésében. A mostani lemaradás oka munkaerő- problémára és bérezési gondokra vezethető vissza.

A rejtett tartalékok sora ezzel nem ért véget Amilyen fontos az egyenletes rakodás, az irápyvo- natok adta lehetőségek jobb kihasználása, legalább annyira fontos a kocsik jobb kihasználása. Az átlagos kocsikihasználásban kedvezőek a tapasztalatok. A MÁV Szegedi Igazgatóságának területén 1963, első fél évéhez képest az idén kocsinként 1 tonnával több árut raktak be. A lehetőségek azonban Itt sem merültek ki. Ez szintén csak kölcsönösen, a szállító és a szállíttató felek jobb együttműködésével aknázható ki, mert a kocsikihasználásban fontos tényező a megfelelő kocsik megválasztása, illetve biztosítása. Az őszi forgalomban a 8. számú AKÖV szállítási feladatai is meg. növekednek. Augusztustól év végéig a tervezettnél mintegy 240 ezer tonnával több árut kell elszállítania. A tapasztalatok szerint azonban a szállíttatók még mindig nem használják ki megfelelően a gépkocsikat. A fuvar- időt figyelembe véve a gépkocsikat napi 12—13 őrá hosszáig foglalkoztatják, mert a vállalatoknál még mindig idegenkednek az éjszakai szállítástól. Itt is sokat lehetne javítani a helyzeten, ha a gépkocsikat naponta legalább

15—16 órát foglalkoztatnák. Az elszállításra váró áru mennyisége ezt nemcsak indokolja, egyenesen szükségessé is teszi. A legutóbbi tapasztalatok ugyanis azt igazolják, hogy éjszaka és munkaszüneti napokon a gépkocsik nagyobb része kihasználatlan. Van tehát itt is rejtett tartalék, aminek hasznosítását az őszi forgalom zavartalanabb lebonyolítása feltétlenül megkövetel.

Az őszi forgalom sikere végső soron az embereken, a jobb együttműködésen múlik. A szállíttatók joggal kérik a vasúttól, hogy pontosabbak legyenek az előre jelentések, időben állítsák ki az igényelt vagonokat. Ez a nagy munka azonban azt is megkívánja, hogy az éjszakai rakodásnál, a szállításban részt vevő emberekről messzemenően gondoskodjanak. A gondoskodás magában foglalja a kedvezőbb munkakörülmények és feltételek megteremtését épp úgy, mint éjszaka a megfelelő világítást, mindenféle baleseti forrás megszüntetését. Mert bármilyen nagyok is az őszi szállítási feladatok, a munka hevében sem lehet az emberekről megfeledkezni. Csakis így lesz sikeres az őszi forgalom.

Podina Péter

A délelőtti műszak már legalább három órája befejeződött az Endrődi Cipész Ktsz-ben, mikor beléptünk udvarára, de a műhelyek még gépzajtól voltak hangosak.

— Nemrégen tértünk át a két műszakos munkára — mondotta a portás —, de ilyenkor csak kevesen vannak bent, azok közül is többen önszorgalomból... — Az idős ember szavai, aki a műhelyekbe vezetett bennünket, kissé furcsán hangzottak. PluszműszaU önszorgalomból? A kérdésre Szegvári János, a ktsz párttitkára válaszolt, aki a késő délutánon még szintén a gépek körül forgolódott.

— A KISZ-titkárunk és a többi fiatal szívesen tanulmányozzák az új gépeket, amelyeken még nem

Keresgél a piros szalaggal átkötött dobozban, a megsárgult fényképek között és mesél. Érdekes, de mégis egyszerű arc. Bal halántékát az első világháború eltévedt gránátszilánkja csúfította el, s a szemét is megsértette. Megmaradt jobb szeme melegen néz az emberre, időnként elréved — keresgél az emlékei között.

Mesél. Felvillantja a hallgató előtt a fél évszázad előtti eseményeket, a kávéházak füstös világát .;. Fekete bajuszos fiatalember lép a zenészek dobogójára, a vendégek ügyet sem vetve rá még zajongnak, de amikor énekelni kezd, felcsendül a kellemes hang... „Magas jegenyefán sárgarigó fészkel ...” akkor csend lesz. Nagy, figyelő csend. Meleg, kellemes hangja van, szépen énekel.

Keresgél a dobozban, valahonnan a fényképek alól sebesülési érmet vesz elő, meg egy furcsa alakú kis acéldarabot... a gránátszilánk. Szórakozottan a kezébe veszi, elém nyújtja, de gondolatai valahol a doberdói fennsíkon kalandoznak. A lőporfüstös levegőt, a rohanó katonákat, a hatalmas robbanásokat látja, amelyek a fél évszázad távlatában is elevenen élnek benne.

Igen — mondja gondolataiból felriadva Gyucha János, mert hiszen róla van szó — 1915. november 29-én sebesített meg ez a szilánk. Még egyszer szemügyre veszi a szeszélyes alakú acéldarabkát, és belesüllyeszti a dobozba.

— Aztán hazatértem a frontról, hadirokkantnak nyilvánítottak, hosszú ideig,- négy évig nem énekeltem ... A sebesülés miatt. Akkor ajánlották fel, hogy menjek a rádióhoz — amely akkor alakult — énekelni. Persze előzőleg iskolára kellett volna mennem ..; Nem vállalhattam el... emiatt, — mutat szomorkás mosollyal a roncsolt halántékára. Aztán megint énekelhettem, a kávéházakban, a Fiumében, a Koronában, a Nádor-szállóban. 1919-ben felvettek az akkor alakult Iparos Daloskor tagjai közé. Bejártuk az egész országot... — Hogy hol énekeltem? — nevet. — Mindenütt Sopronban, Debrecenben, Szegeden, Kassán, sorolhatnám az ország minden városát.

Fényképet vesz elő, szélei kicsit megbámulták.

— Sopronban készült... Mikor is? ... 1925-ben, amikor a daloskörrel felléptünk.

— Hány évig énekelt összesen Gyucha bácsi? — Rövid ideig számolgat. — összesen harminc évig énekeltem. A tízéves évfordulón kaptam egy emléklapot az

volt alkalmuk dolgozni. Legtöbbjük a Szakma Ifjú Mestere címet

is szeretné megszerezni

__ Ezért

v

an az, hogy szinte nem tudnak elválni az üzemtől a rendes műszakuk után sem. \

— Most a talpszélvágó géppel ismerkedem ... Remélem, alkalmam lesz dolgozni a sarokkészítővel is... És minden új géppel — mondta a sok száz cipőfüzértől körülvett gépek közül előkerülő Bukva Imre, a KISZ-titkár. Munkaköténye még rajta volt, nem vette le akkor sem, mikor a pártirodába invitált beszélgetni.

— Ma este még szeretném folytatni a tanulást — magyarázta. Elmondta, hogy nemrégen került vissza a honvédségtől ide a ktsz- be, s nagyon jólesik számára,

Országos Dalos Szövetségtől — pillant a tükör fölött függő, bekeretezett oklevélre.

„Buzgósággal és kitartással, a művészet iránti szeretettel, és a hazai nyelvért való lelkesedéssel szolgáltad tíz éven át a magyar dal ügyét” — így szól az emléklap első sora, amelyet 1929. június 30-án nyújtottak át Gyucha Jánosnak.

— Egészen- 1947-ig, az Iparos Daloskör megszűntéig énekeltem. Azt elfelejtettem elmondani, hogy hosszú ideig a békéscsabai DÁV-nál dolgoztam, ahol végül 1957-ben nyugdíjaztak. Azóta itthon vagyok. Itt dolgozgatok a kertben, elvégzem a ház körüli munkákat.

„Itthon” — mondja, s különös értelmet nyer azzal a szó, ahogy kiejti. Szeretettel mondja, olyan hangsúllyal, amelyből kiérzik: a hosszú, dolgos évtizedek sem fárasztották el, mindig szívesen munkálkodik. A mozgása is fürge... pedig...

— Hány éves Gyucha bácsi?

Nevet. —• 1894. április 17-én.

születtem... szóval 71 leszek. ... Egyébként egy napon születtem Nyikita Hruscsowal, egyidősek vagyunk, — mondja némi büszkeséggel a hangjában.

Időnk lejárt, elbúcsúzunk... Ez alkalommal azzal a régi, 1929-es emléklap szövegével, amely ott függ a szobában, a tükör felett:

„ .. Ezt az emléklapot nyújtjuk át, hogy megörökítse honfitársaid megbecsülő tiszteletét és késő utódoknak hirdesse azt a nemes felbuzdulást, amellyel a magyar dal bajnokaként küzdöttél egy szebb jövőért.”

Bencsik Máté

hogy a vezetők megengedték a műszak utáni önszorgalmi munkát. Héjas Sándor barátjával mostanában majdnem minden szabad délutánjukat az üzemben töltik el.

— Persze nemcsak mi ketten szorgalmaskodunk... Az idén tizenöten neveztek be a kiszesek közül a Szakma Ifjú Mestere mozgalomba. Nem akarom elszólni magam, de azt hiszem, sikerül majd megszereznünk a címet — folytatta. — Jómagam azért mégiscsak azt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy elértük: az üzem fiataljainak 85 százaléka belépett közénk a KlSZ-szervezet- be. A két ifjúsági brigádunk, a női és a férfi, a kiszesek kezdeményezésére jött létre... No meg a versengésük is. — Egyszerű, közvetlen hangon beszélt a KISZ- titkár eredményeikről. Egy kissé zavarba jött, amikor magáról kellett szólnia. Az üzemben kitűnő szervezőnek, nagyszerű társadalmi munkásnak, és pártaktivistának ismert fiatalember szerényen hárította el a kérdezősködést.

— Ö a mi neveltünk... — mondta a párttitkár, aki maga :s csaknem 17 éve dolgozik a híres cipész ktsz-ben és mindenkit ismer, a legfiatalabb tanulótól a

legidősebb mesterig.

«

— Hadd szóljak Dinya Zoltánról, a sportfelelősünkről, Németh Jánosról vagy Uhrin Imréről, a legjobb aktivistáinkról. Róluk külön érdemes lenne írni... — vette át a szót ismét a KISZ-titkár.

Sokáig elbeszélgettünk. Alko- nyodott már, mikor elhagytuk a ktsz-t, de Bukva Imre nem tartott velünk.

*

— Amíg a második műszak tart, addig még gyakorolni szeretném a munkát az új gépeken... Máskor aztán könnyebb lesz a dolgom — mondta, és munkakötényét szorosabbra húzva magán, visszasietett a kattogó gépek közé.

—We—

Naponta 12 hitelkérés az OTP gyulai fiókjában

Gyulán az utóbbi hónapokban nagyon megnőtt az érdeklődés a részletvásárlás iránt. Különösen sokan kémek hitelt bútorra, televízióra, motorkerékpárra és egyéb jelentősebb beruházás megvalósítására. Ebben az esztendőben ösz- szesen ötmillió forint hitelt nyúj- , tottak a lakosságnak. Naponta átlag 12 hitelkérő kérését intézik el a fiókok dolgozói.

Gyucha bácsi a szőlőlugasban.

Az öreg dalos