Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

1964. szeptember 27. 4 Vasárnap A téli feladatok végrehajtására készül a tatarozó vállalat Egy mondat ürügyén A Békés megyei Tanács Építő­ipari és Tatarozó Vállalata a na­pokban kibővített vezetőségi ér­tekezletet tartott, melyen a soron következő feladatok végrehajtá­sának módját tárgyalták meg. Az idén S3 munkát kell befejezni, melyek között legtöbb a lakásépí­tés és felújítás. Még szeptember­ben átadják többek között a Sar- kadi Cukorgyár 8, Békéscsabán a DÁV négylakásos bérházát, Dé- vaványán a lánynevelő-otthont, Gyomén a fürdőben a büfét, a Az Országos Hűtőipari Vállalat békéscsabai hűtőházának mirelit áruból az éves terve 240 vagon, amiből már eddig 10 vagon a túl­teljesítés. A következőkben még jelentős mennyiségű termék fel­dolgozására kerül sor. Elkészül 25—30 vagon karfiol, 40 vagon sárgarépa, melyből főként kockát, ezenkívül 6 vagon finomfőzeléket (sárgarépa, zöldborsó, spárga vagy karfiol) állítanak elő, nagyrészt A megye 30 községében nincs még szoigáltatéháza a kisipari termelőszövetkezeteknek. Hogy le­gyen, arra az anyagi fedezet biz­tosításán túl, társadalmi munká­val is törekednék. A létesítendő fodrászüzletekben szükséges kis szekrények elkészítését a Mező- berényi Faipari Ktsz KlSZ-fiataJ- jai vállalták. Wágner József tit­kárral az élükön munkaidő után az üzemben maradnak a fiatalok, hogy teljesítsék a VI. KlSZ-kong- resszus tiszteletére tett felajánlá­sukat. A GYULAI HÁZIIPARI TERMELŐSZÖVETKEZET vándorzászlóval kitüntetett Kiváló Szövetkezet a lakosa ság szolgálatában. VÁLLALJA női és gyermekruhák ala­kítását, ágyneműk, fehérne­műk javítását, hímzéseket, ezeknek előnyomását, ha- risnyaszem-felszedést és harisnya-átkötést. VÁLLALJA továbbá kosarak javítását és méret utáni készítéséig FIGYELEM! Űj részlegünk is megnyílt; vállal mindennemű gombbehúzást, előnyomást és pliszírozást. FELVEVŐHELYEK: Gyulán Hétvezér u. 4. Telefon: 174. Békéscsabán Lenin út 14. Telefon: 28—77j 497 mos közületi (postahivatal, gyógy­szertár stb.) és ipari létesítményt. Az 1965. évre átmenő munkák között hét kultúrház és több más, összesen 20 létesítmény építése és felújítása szerepel. Ezek közül tí­zet téliesítésre is előkészítenek, hogy a fagyszabadság lerövidít­hető legyen, és az építkezés üteme meggyorsuljon. 1965. március 1-ig a munkások 60—65 százaléka ter­melhet majd folyamatosan. A fű­tési feltételek (kályha, tüzelő) biz­tosítottak, a munkásszállások fel­szerelése elegendő. exportra. Ugyancsak külföldi meg­rendelésre készül majd két vagon kelbimbó és a IV. negyedévben dolgozzák fel a nyáron begyűjtött kajszibarackot szirupos, dobozolt áruvá, amelyből 5—6 vagont Ausztria vásárol meg. A svédek részére megkezdték 3 vagon ne­gyedre vágott fagyasztott paradi­csom gyártását, belföldre pedig 11 vagon szilvás gombócot készíte­nek. Szorgalmukra jellemző: jó né­hányszor előfordult már, hogy délután három órától este tíz-ti­zenegy óráig bentmaradtak. Ma már jelenthetik, hogy az utol­só simításokat végzik a kis szek­rényeken. 14. — Mint rendesen, reggel be­mentem a bíróságra. Mivel Ja- sinski joggyakomok, a barátom — egészítette ki Zygmunt — ezen a napon nem volt munká­ban, tehát az ügyész úr bele­egyezésével a nyolcas számú terembe mentem, ahol Szmagler bírónál vezettem a jegyzőköny­vet. Körülbelül tizenhárom óra­kor ért véget a tárgyalás. Ekkor még lementem a büfébe, meg­ebédeltem, és egy rövid ideig néhány ügyvéddel beszélgettem. Aztán elbúcsúztam tőlük, és egyenesen az ügyész úr szobájá­ba mentem. Kivettem a szek­rényből a „fehér gengszterek” ügyének aktái közül a IV., V., VI. és VII. kötetet. Az ügyész úrtól meg átvettem a vádirat kéziratát. Emlékszem, az ügyész úr még néhány utasítást és út­mutatást is adott. Aztán a szom­széd szobába mentem és már nem mozdultam el az íróasztal­tól, amíg Ignasiowa hét óra előtt néhány perccel ki nem do­bott. Még korábban bejött Ha­linka kisasszony, és el akarta vinni az aktákat, mert az ügyész úrnak szüksége volt rájuk. Kér­tem, hogy a VII. kötetet hagyja nálam, mert éppen azon dolgoz­tam. — És mi történt aztán? — az őrnagy valamit sokáig jegyezge- tett a füzetébe. — Aztán már semmi különö­sebb nem történt. Mint mondot­Egyes építési anyagok (főként a kavics) nem érkeznek meg idő­ben, ami átcsoportosítást tesz szükségessé. Ugyancsak hátráltat­ja a munkát az is, hogy egyes munkagépekhez nincs gumikábel, emiatt azokat nem tudják üze­meltetni. Legutóbb két féltonnás gyorsfelvonót kapott a vállalat, ami azonban így nem vehető hasz­nálatba. A szállításra öt tehergépkocsi áll rendelkezésre, ezek azonban elavultak, sokszor javításra szo­rulnak. A megyei tanács építési és közlekedési osztálya két Zetort helyezett kilátásba, aminek a ki­utalására sürgősen szükség lenne. A vállalatnak általában kisebb munkái vannak, az anyag nagy része (vagonban) Békéscsabára ér­kezik, arait innen kell a megye különböző helyeire elszállítani. Egész évben írvunkáshiány mu­tatkozott, főleg segédmunkásból van kevés. Jelenleg nyolcvannal kisebb a létszám a tervezettnél. Az első fél évben az egy főre jutó termelési érték két százalékkal volt alacsonyabb az előirányzott­nál, aminek a pótlásét a harma­dik negyedév végéig tervezik. A munkafegyelem egyes brigádok­nál nem kielégítő. Sok a veszte­ségidejük, amit fokozott ellenőr­zéssel igyekszik a vállalat meg­szüntetni. A legtöbb brigád azon­ban példamutató a munkában. Különösen az asztalosrészleg va­lamennyi brigádja, továbbá Fet- ner János, Hack Ferenc, Csüllök Zsigmond és Griecs András kő­művesbrigádja érdemel elisme­rést. A lakatosi- és a festőrész­legnek javítania kell a munkafe­gyelmet. Az értekezlet után a vállalat intézkedési tervet készített, amely részleteiben meghatározza a kö­vetkező időszak feladatait. Kitér a munkaversenyre is, amelynek céljaként a termelékenység növe­lését, a munka minőségének meg­javítását és a határidők betartá­sát jelöli meg. tam, hét óra előtt jött a takarí­tónőnk, és azt mondta, hogy már minden szobát kitakarított, és tovább nem tud várni. Mivel nem fejeztem be a munkámat, és tudtam, hogy reggelre kész kell lennie, ezért a vádiratot meg a hetedik kötetet a táskám­ba tettem és kimentem a bíró­ság épületéből. — Egyedül? — kérdezte sietve az őrnagy. — Igen, egyedül! Különben az egész épületben a takarítónőn kívül talán már senki sem volt. Mivel annyi órát ültem, elhatá­roztam, hogy sétálok egy kicsit. A Traugutta utcánál autóbuszra szálltam. Útközben senkivel sem találkoztam. — Otthon a nagybátyámék már meg vacsoráztak, a nagyné- ném így hát valami ételt melegí­tett nekem, ettem és ismét mun­kához láttam. Talán éjfélig dol­goztam. — Mégis, meg tudná-e álla­pítani, hogy megtámadták? — tért vissza az őrnagy ismét a következő nap reggeléhez. — Erre őszintén szólva nem mernék megesküdni. Mentem az ösvényen és másra nem em­Az említett mondat igen rö­vid. Am a benne foglalt állítás annál elgondolkoztatóbb, mert nem holmi egyéni ízlés szülte, hanem a tapasztalatok sokaságá­ból formálódott. A mondat, amely a Központi Statisztikai Hivatal Békés me. gyei Igazgatóságának 1964. első félévi jelentésében olvasható, így szól: „A balesetelhárítás nem megfelelő.’” S, ha így van, márpedig ez az igazság, akkor mivel bizonyítható a megállapí­tás. Erre is találunk adatokat. S ezekből akár tetszik, akár nem, az tűnik ki, hogy valóban nem megfelelő a balesetelhárítás. De szóljanak erről a számok. Az ipari vállalatoknál a fél évben 41 százalékkal több (három nap­nál hosszabb munkaképtelensé­get okozó) üzemi baleset fordult elő, mint 1963 azonos időszaká­ban. Negyvenegy százalék — nem csekélység, ez több ezer munkából kiesett órát tartalmaz. A Férfifehérneműgyár békés­csabai gyárában az idén — féléves értékeléssel — éves munkaver- senyt szerveztek. A gyár vezető­sége 22 ezer forint céljutalmat tű­zött ki annak a négy brigádnak, amely az elsők közé jut. Fél évkor a legjobb eredményt Zöld János- né szalagja érte el, Molnár Györgyné (váltó) szalagja pedig negyedik helyre került. A két sza. A békéscsabai pályafenntartási főnökség KISZ-szervezete szep­tember 22-én tartotta meg vezető­ségválasztó taggyűlését, melyen 25 fiatal vett részt. Mogyorósi Ist­ván párttitkár ismertette a nap jelentőségét, majd Fodor Ilona megtartotta a vezetőség beszámo­lékszem. öntudatom utolsó szik­rájával éreztem csak a rettene­tes fájdalmat a fejemben. — Az elesés előtt, vagy után? — Ezt sem tudom megállapí­tani. Az ügyeletes orvos már két­szer betekintett a szobába. Ami­kor látta, senki sem veszi észre, hogy jelt ad a látogatás befeje­zésére, elhatározta, interveniál; belépett és megérintette az ügyész vállát. — Uraim, fejezzék be a be­szélgetést, mert a beteget na­gyon kifárasztják. — Már megyünk — jegyezte meg az ügyész. — Elnézést kérünk, doktor úr — az őrnagy bűnösnek érezte magát a látogatás elhúzásáért — még csak egy kérdést. Zygmunthoz fordult és meg­kérdezte: — Amikor a bíróságról ment haza, útközben, este, a támadás előtti napon nem találkozott senkivel és sehová sem tért be? — Nem! Sehová sem mentem be és nem találkoztam senkivel. A joggyakomok gyorsan és nyugodtan mondta ezeket a sza­vakat, de a rendőrtiszt érzékeny Nos nemcsak ez a szám ala­kult kedvezőtlenül. Egyes ipar­ágakban még ennél is felfelébb ívelt a baleseti statisztika grafi­konja. Ilyen elsősorban a könnyű­ipar. Nem könnyű megérteni, hogy ebben az iparágban a bal­esetek száma a megyei átlagot is jelentősen meghaladta. Ponto­sabban 68 százalékkal növeke­dett, ami azt jelenti, hogy ezer munkásra 28 baleset jutott, tíz­zel több, mint egy esztendővel korábban. A nehézipar még a könnyűipart is túlszárnyalja, mert itt fordult elő a legtöbb baleset. Ezer munkásra 56 jutott belőle. A számok nem beszélnek, de nagyon is hűen mérik a valósá­got. S, ha beszélni is tudnának, bizony sok, balesetet szenvedett ember panaszát sírnák el. Újó­lag megerősítenék: a balesetel- hárítás valóban még mindig nem megfelelő. lag dolgozói most külön felaján­lást is tettek a minőség megjaví­tására. Vállalták, hogy a belső visszavetést a tervhez képest há­rom százalékkal csökkentik. Egy­úttal felhívással fordultak a többi szalaghoz, hogy csatlakoznának a versenyhez, amely 1965. április 4-ig, hazánk felszabadulásának 20. évfordulójáig tart. lóját. Több hozzászólás hangzott el, ezt követően megválasztották az új vezetőséget. A taggyűlés után még sokáig együttmaradtaik a fiatalok és be­szélgetéssel, szórakozással töltöt­ték el az estét. B. Gy. füle mégis megjegyezte, hogy a válasz hangjának tónusa más volt, mint korábban. A különb­ség alig észrevehető, mégis lé­tezik. Az őrnagy becsukta noteszét, közölte Zygmunttal, ha felgyó­gyul, kénytelen lesz aláírni a vallomás formális jegyzőköny­vét, amelyet ennek a beszélge­tésnek .az alapján készítenek el, majd mielőbbi gyógyulást kívánt a betegnek. Mindketten elbú­csúztak Kalinkowskitól, és az orvos nagy megelégedésére vég­re elhagyták a kórtermet. Út­közben még betértek a mentő­kórház igazgatójához. Az őr­nagy megkérte, adjon íkd utasí­tást, hogy mindenkit igazoltas­sanak, aki Zygmunt Kalinkows- kit akarja meglátogatni, és írják fel, ki telefonál neki, vagy ki érdeklődik egészségi állapota fe­lől. Mula doktor beleegyezett és azonnal kiadta a megfelelő uta­sítást. — Minek kell ez? — csodál­kozott az ügyész, amikor kimen­tek az utcára, — Talán szükség lesz rá — fe­lelte ímmel-ámmal barátjának az őrnagy. — Ebben az ügyben nincs semmiféle kiindulópont, tehát minden oldalról keresnünk kell. Egy hirdetés közzététele is szükséges, hogy jelentkezzenek azok a szemtanúk, akik a bal­eset után Kalinkowski segítsé­gére siettek. (Folytatjuk) negyedik negyedévben pedig szá­A mirelit üzem már túlteljesítette az éves tervét Tizenkét kis szekrényt készítenek társadalmi munkában a mezőberényi KISZ-fiatalok Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály p. p. A békéscsabai ruhagyár két szalagjának munkaverseny-kezdeményezése KISZ-metőségválasztó taggyűlést tartottak a MÁV Békéscsabai Pályafenntartási Főnökségnél %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom