Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-19 / 220. szám

1W4. szeptember 19. 3 Szombat Telefoninterjú a békéscsabai termelőssövetkesetekkel Néhány békéscsabai termelőszö- ▼etkezetet ezúttal telefonon keres­tünk fél, hogy képet kapjunk az őszi munkákról. M 11—06 jelentkezik — Tessék, békéscsabai Lenin Tsz — jedenitkezik be a hívott számon Orvos György üzemgaz­dász. — Az őszi munka? — Már mondom is, kérem jegyezni: — Levágtuk és elszállítottuk a kendert, méghozzá nem is akár­milyet, a 120 hold terméséből 60 első és 40 százalék másodosztályú. A cukorrépát először a mély fekvésű területekről szedtük, hogyha jön az eső, ne okozzon gondot az elszállítása, összesen 75 holdról szedtük fel és 120 va­gonnal szállítottunk. Holdanként átlagosan 200 mázsa termett Ér­dekli még valami? — Igen, a gyümölcstermelés. — Leszerződtünk négy vagon téli almát. A jövő héten szüretel­jük. 25—30 ember dolgozik majd naponta. A talaj munkáról is mondjak valamit? Ebben, úgy tudom, élen­járunk a csabai tsz-ek közül. A vetőszántással már 50 százalékon félül tartunk, a mélyszántással pedig 48 százaléknál. Két műszak­ban a héten csak öt géppel dol­gozunk, három leállt, javításra szorult. De azért a munkával nem lesz baj, időben elvégezzük, hi­szen a tervezésnél a gépek esetle­ges meghibásodásával is számol­tunk. — Köszönjük a tájékoztatást — Még valamit!... Majd elfelej­tettem: hat géppel megkezdtük az 587 hold őszi árpa vetését és be­fejeztük a maglucema cséplését is. „Nem hozunk szégyent a városra“ A Magyar—Csehszlovák Ba­rátság Tsz telefonján Ldker Má­tyás elnök jelentkezik. — A betakarítás?... Várjon egy pillanatot, hozom a napi jelentést, hogy pontos adatokat adjak.­— Mondhatom?... A harminc hald dohányból 25-ről leszedtük a termést, s a dohány fűzése folya­matos. A hagyma szedését befe­jeztük. összesen 40 holdon ter­meltünk és három brigád szedte, válogatta. Eddig 1397 mázsát szál­lítottunk el. Az őszi takarmányke­verék. vetését négy géppel meg­kezdtük. Az őszi árpát pedig ma kezdjük vetni. — Hogyan haladnak a talaj- munkákkal? — Nem a legjobban, ezzel nem lehet dicsekedni, de azért mi sem akarunk lemaradni. Nem hozunk szégyent a városra. Az összes ve­tés befejezésének határideje váro­si szinten október 25. Ehhez tartjuk magunkat. Derék gyerekeit, iái dolgoznak — Tessék, Petőfi Tsz — szól a 26—41-en Bagyinkáné. Az elnököt keresik? Mindjárt hívom. — Ám Medovarszky Pál bácsi éppen ha- támézésre indult, helyette mély férfihang jelentkezik és már mondja is az adatokat. — IstáUótrágyázási tervünk 350 hold, eddig 300-ra szállítottuk ki. Vetőszántást 600 holdon készítet­tünk az 1200-ból, mélyszántást pe­dig 650 holdon. A tervezett 1500 holdból ez kevés, de most már jobban megy a munka, ugyanis kaptunk még egy SZ—100-ast. A vetést hétfőn kezdjük. Még szedjük a paradicsomot. 40 vagon szállítására kötöttünk szerződést, ebből 35-öt már átad­tunk. Ügy tervezzük, hogy még 10 vagonnál leszállítunk. A sze­désben segítenek az I. számú ál­talános iskola felső tagozatú ta­nulói. Derék gyerekek, jól dol­goznak, megdicsérhetik őket. A paradicsom után segítenek a dug- hagyma szedésében is. Jó lenne, ha megírnák, hogy a kender szállításával egy kis baj van, ugyanis már rég learattuk, és el is szállítottuk volna, ha meg­kapjuk a TEFU-tó! a beígért há­rom pótkocsis teherautót. Sajnos azonban, csak egyet kaptunk. Pé­lő, hogy bejön az esős idő és nem tudjuk elszállítani. Ugyanakkor a cukorrépa szedése, és a közeljövő­ben sorra kerülő kukorica törése is nagyon igénybe veszi a szállító- eszközeinket. Ezen mielőbb segí­teni kellene, nehogy fennakadás legyen. Mázán János főagronómus ké­résének eleget téve, megírtuk pa­naszukat, mely sürgős orvoslásra vár. Kasnyik Judit Teljesíti tervét megyénkben a MÉH A Melléktermék és Hulladék- gyűjtő Vállalat az eddigi eredmé­nyek alapján minden bizonnyal teljesíti megyénkben harmadik I negyedévi tervét. Júliusban és I augusztusban például vasból 137 | vagonnal gyűjtöttek, s a negyed- ! évi tervük 182 vagon. Háztartási i rongyból 550, színes fémből 370 mázsa a tervük. A harmadik ne­gyedév első két hónapjában 419, 1 illetve 312 mázsát teljesítettek, s papírból a 38 vagonból 25,5-et. Az országosan megrendezett nyári rongygyűjtő hetek alkalmá­ból tartott sorsoláson megyékből is kerültek ki nyertesek. Tizenöt Békés megyei — közülük három békéscsabai — lakosnak kedvezett a szerencse a sorsoláson, és csil­lárt, fényképezőgépet, szőnyeget vagy éppen vásárlási utalványt nyertek. re se adjon kevesebbet a népgaz­daságnak gyáruk, mint a re­konstrukció előtt. Sőt, a termelé­kenyebb gépek gyors üzembe állí­tásával inkább hónapról hónapra nőjön a termelés. A tájékoztatá­sokból kitűnt, hasonló feladatok előtt állnak az NDK-ban a nép­gazdaság fejlesztésének vonalán, mint mi, s a közös célért fegyel­mezetten, minden tudásukat lat­ba vetve dolgoznak szellemi és fi­zikai munkások egyaránt. Éppen ez a célratörő egység, és összefo­gás az, ami észrevételeink szerint, igen magas fokú a Német Demok­ratikus Köztársaságban, s ami biztosítja, hogy céljaiknak megfe­lelően a legfontosabb ágakban mihamarabb beérik az egy főre eső termelésben Nyugat-Németor- szágot is. A verseny élő valóság, minden­ki által napirenden tartott és fi­gyelemmel kísért munkastílus ná­luk. Még a megyeszékhelyen, Gerán is, a legforgalmasabb útvo­nalak gyalogjáróin hatalmas táb­lák, transparensek hirdetik az üzemek élenjáró dolgozóinak ter­melési eredményeit, fényképeit, s rövid jellemzését, úgymond élet­rajzát magának a kiváló dolgozó­nak. A fizikai munkások soraiból éppúgy, mint a műszakiak közül, valóságos képkiállítás látható Ge­ra főutcáján, s ezzel a legszéle­sebb körű társadalmi ellenőrzése, nyilvánossága valósul meg a ter­melésnek. Tudják a geraiak: me­lyik üzemük, hogyan áll helyt a tervfeladatok végrehajtásában s nem kis büszkeséggel mutatják a vendégeknek: íme, így dolgozunk mi azért, hogy a szocialista or­szágok javára billenjen minél előbb a verseny mérlege. Nem kis lélektani hatást vál­tott ki belőlünk is ez a szellem. Hazafelé jövet a lipcse—drezdai vonalon elszenderedtem. A benyo­mások hatása álomban folytató­dott. Az egyik vasútállomáson, NDK-ban járó amerikai turisták is szálltak fel a nemzetközi gyors­ra. Egy csoportjuk szemben ült velünk. Jóvágású, bár kissé lezse­rül öltözött férfi volt az egyikük. Hangosan beszélgettek s egy-egy jó bemondás után hahotázva néztek szét maguk körül. Az volt az érzésünk, mintha a többiek ál­landóan összehasonlítottak volna bennünket az amerikaiakkal. Lopva néztünk cipőnkre s aztán az övékére. Bizony az én jobb ci­pőm talpa nemigen bírta a német- országi „strapát”, pedig csak ta­vasszal vásároltam. Belső felén kezdett leválni. Félszegen rejtet­tem a pad alá, nehogy az „össze­hasonlítok” észrevegyék. És nem akart megszűnni ez a kényszer­képzet, Mit tudok én felmutatni a yenki gyönyörű neyloningével szemben? Az enyém, igaz leérté­kelt áru, de — miért kellett ép­pen most felvenni! — kicsit fer­de galléré. Megint egy rossz pont. Mert az az érzésem, hogy amíg összemérik a rajtunk lévő holmik minőségét, közben valami látha­tatlan zsűri állandóan pontoz ben­nünket és az összehasonlításban mi lemaradunk. Mit csináljunk, nem készültünk fel erre! De nem tehetjük ki nyakunkra akasztott táblára, hogy mi szabadságon va­gyunk, nem ér a nevünk!.;. Csak, amikor Drezdában leszállt az amerikai csoport, lélegeztünk fel. Az ablakból figyeltük a fér­fit, amint a nőkkel beszélgetve s közben nagyokat hahotázva, tűnt el lefelé a csarnok lépcsőjén. De azért azóta sem szűnik az érzés, amit az NDK-ból hoztunk magunkkal, hogy a láthatatlan zsürizők figyelik állandóan a ver­senyünket. Mindannyiunk dicső­sége, ha minőségileg kifogástalan árut küldünk külföldre, ahol ezért elismeréssel szólnak a szo­cialista országokról. Ezért jó pon­tot kapunk a versenyben. De ha rossz pontot szerzünk, ez a leváló cipőtalpak, a ferdén felvarrott gallérok, s más selejtes áruk mi­att van, ami bizony sokszor el­hagyja még az üzemeket... Varga Dezső Ősz Püsztaotílakán A pusztaottlakai Egyetértés Termelőszövetkezet tagjai szor­galmasan dolgoznak akár a tsz központjában, a műhelyekben, a dohánypajtában vagy éppen a ré­paszedésnél, a szántóföldeken ta­lálkozunk velük. Legutóbbi látogatásunk alkal­mával néhány felvételben meg­örökítettük az Egyetértés Tsz-ben szorgoskodó szövetkezeti tagokat. Kerekes György, a tsz fiatal szerelője nemrég szerezte meg a szakmunkás bizonyítványt, s azóta a tsz-ben dolgozik. Amikor ott jártunk éppen egy kocsitengelyt hegesztett. Sipiczki János és társa a tsz központjában heremag-tisztftás közben. Az őszi vetési munkákhoz jól fel kell készülni, a szerelők ezért szorgalmasan dolgoznak. Képünkön Kiss Bertalan és fiatal se­gítőtársa a vetőgépet javítja. A traktorosk folyamatosan végzik a soron következő talajmun­kákat. Képünkön Cservenák Jánost láthatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom