Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-19 / 220. szám

4 Szombat 1964. szeptember 19, A jövő téglagyára van kialakulóban Válasz kenyérügyben A téglagyárakban nincs köny- nyű munka. Amit megfog az em­ber, mindennek súlya van: az agyagnak, a szénnek, a munkaesz­köznek, a gépnek. Aki téglagyár­ban dolgozik, jól tudja, hogy mit jelent ez és senki sem csodálkozik azon, ha valaki a műszak után fáradtan tér haza. Lehet-e ezen változtatni? Erre a kérdésre keresnek vá­laszt a szakemberek a mezőbe- rényi I. sz. téglagyárban, ahol tulajdonképpen még kísérletezés folyik, de már kézzel fogható ered. mények is mutatkoznak. Csak ja­vítani kell, igazítani és — amikor pénz áll rendelkezésre — tovább­fejleszteni. A jövő téglagyára van kialakulóban. Már külsejében sem hasonlít a megszokotthoz. A kéménye nem füstöl, az ütött-ko- pott körkemencét pedig hatalmas üzemi épület váltotta fel. Körü­lötte még ott láthatjuk a fedett szárítószíneket tele nyers téglával, de jövőre talán már erre sem lesz szükség. Egy újabb csarnok építé­se kezdődött meg Ha elkészül, a szárítás nem lesz többé az időjá­rás függvénye. És előbb-utébb megszűnik a téglagyártás idényjellege, vagyis télen sem áll meg a mun­ka, aminek a legnehezebbje akkor már a gépekre hárul. Kopp Szilérd gépésztechnikus kalauzol. Fiatal, lelkes ember, aki a gyár fejlesztésének kezdetén ke­rült ide és nemcsak a gépeket is­meri, hanem a gyártási technoló­gia legapróbb részleteit is. Először ugyan arra gondolok, hogy semmi sem lehet egyszerűbb ennél. Láttam téglát, amit ezer évvel ezelőtt készítettek és ma is olyan, mint a kő. Pedig a tatárjá­ráskor a földbe került, azóta sem mállott szét. Kik voltak ennek a mesterei? Egyszerű emberek, akik még írni, olvasni sem tudtak, s a munkaeszközük néhány deszká­ból készült alkalmatosság lehetett, amit az agyag formázására hasz­náltak. Persze a szükséglet nem volt nagy. Csak a templom épült téglából, esetleg még néhány — a mi fogalmaink szerint — kisebb ház. Akik a téglát készítették, földbevájt kunyhókban laktak. Ma már... Erről talán felesle­ges beszélni. Az igények kielégíté­se mindinkább szükségessé teszi a fejlett technika alkalmazását, s ezzel egyidejűleg a gyártási tech­nológiát is változtatni kell. Kopp Szilárd magyarázza: — Keverés előtt fűrészport és szénport adagolunk az agyaghoz. Az új kemencénél már nincs kü­lön fűtés. A keverékben levő szer­ves anyag biztosítja a tégla ége­tését. A pontos mennyiség megál­lapítását természetesen hosszas kísérletezés előzte meg. A nyersgyártás még a régi mó­don történik, a szárítás is. Csak­hogy itt van már egy utószárító, A Budapesti Épületelemgyár (Bp. XI., Budafoki út 78, sz.) keres felvételre, állandó vagy szerződéses idejű foglalkoztatásra VASVÁZSZERELO és BETONOZÓ SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, SZÁLLÍTÓ-, RAKODÓMUNKÁSOKAT. Bérezés teljesítménybérben, szállítómunkásoknál idő­bérben. Munkásszállást biz­tosítunk. A felvétel esetén a félutazás költségeit VISSZATÉRÍTJÜK; 1764 ahol a félig nyers tégla rövid idő alatt teljesen kiszárad és mehet az alagútkemencébe égetésre. Az egész folyamat automatikusan történik, csak a kocsikat kell nyers téglá­val megrakni, a végén pedig az égetett téglát lerakni róluk. A ko­csisor folyamatos mozgásban van. Bakó Jánost és Soós Istvánt még ma is berakóknak nevezik, pedig már be sem léphetnek a ke­mencébe. Az utószárító előtt ko­csira rakják a nyers téglát, amit szállítószalagon juttatnak a ke­zük ügyébe. Azt nem tagadják, hogy így sokkal könnyebb a munka, de bántja őket egy ki­csit, hogy most kevesebb a pénz. Meg is kérdezem mindjárt: — Jobb lenne a régi módszer szerint dolgozni? — Még ha többet kapnánk, ak­kor sem — tiltakoznak. Soós István azt is tudja, hogy ha már egyenletesebbé válik a termelés, nem lesz kevesebb a ke­reset. És ahogy Gyuricza Imre gyártásvezetőtől megtudom: igaza van. A norma nem változott, de egyelőre még forrósban van min­den. A legjobb megoldásokat ke­resik, s ez bizony időnként fennakadást okoz a termelésben. Hoffmann Dániel és Borz János a két kihordó, de most már in­kább lerakóknak nevezhetjük őket. Hoffmann Dániel a beszéde­sebb, mondják is neki, hogy „nagy elődje” példáját követi, ö is elis­meri, hogy jobb, mint régen, mert nem kell gázos helyen dolgozni. — De azért elhiheti, hogy ez sem könnyű és műszak után jól­esik az ebéd — folytatja moso­lyogva. Nem kételkedem benne é9 ahogy megtudom mindjárt, van is mit aprítania a tejbe. Mert szépen keres ő is, a társa is. Igaz, többet szeretnének, annyit, mint kihordó korukban. De hát egyelőre még itt sem más a helyzet, mint a bera- kóknól; Szász Mihály, aki hosszú éve­ken át ugyancsak kihordó volt, most a hatalmas csarnok emeleti magasságú vezérlőfülkéjéből irá­nyítja az egész gyártási folyama­tot. Minden elektromos erőátvitel­lel történik — gombnyomásra. Mintha patikában lenne az ember, olyan, a tisztaság és a rend. — Pedig valamikor jaj, de mondtuk, hogy bárcsak vinnék máshová ezt a gyárat, jó nekünk a régi is — emlékszik vissza a kezdeti időszakra és mosolyog hozzá. Most pedig ő az előszárftó és a kemence parancsnoka, akinek minden gép és szerkezet engedelmeskedik. Neki csak időn­ként egy gombot kell megnyom­nia és ügyelni, hogy nincs-e va­lami hiba. Mert az is előfordul még. Ilyenkor aztán gyorsan rendbe is hozza. Ha nagyobb a A Szerszám- és Gépelem Gyárak bé­késcsabai forgácsoló szerszámgyárá­ban — központi Intézkedésre — szep­tember 1-töl október 1-ig újítási hó­napot tartanak. A gyár vezetősége olyan feladatok megoldását tűzte cé­lul, amelyek a legfontosabbak a mun­ka megkönnyítése és a termelékeny­ség növelése szempontjából. Az el­bírálás naponta történik. Eddig 25 újí­tást nyújtottak be a dolgozók, amely­ből 11-et elfogadtak. baj, azonnal értesíti Kopp Szilárd technikust vagy Zsidek Zoltán villanyszerelőt. Mind a ketten a telepen laknak, könnyen megta­lálhatók. Mert az égetés nem áll­hat meg. A hősebesség 24 óra alatt 60 méter. A kocsiknak eny- nyit előre kell mozogniuk. Szász Mihály segítőtársa Ko­vács Lajos kocsirendező, aiki a két kemence körül járkál és fi­gyel. Ha valami rendellenességet tapasztal, jelzi a főnökének. A két egykori segédmunkás a gépek alapos ismerőjévé vált. Szász Mi­hály már vizsgát is tett, Kovács Lajos most készül rá. És a fejlődő gyár szinte parancsolóan írja elő, hogy tanuljanak, képezzék tovább magukat a dolgozók. Gyuricza Imre gyártásvezető az építőanyag­ipari technikum negyedik osztá­lyát végzi, Domokos Miklós mű­vezető most készül az érettségire, Berg Ottó a gépipari technikum negyedik osztályába jár, az iroda­vezető pedig nemrég érettségizett a közgazdasági technikumban . . És tanulnak még többen is. Ere­jüket megfeszítve készülnek a növekvő feladatok végrehajtásá­ra az ország legkorszerűbbé fejlő­dő téglagyárában. Az egyszerű munkások így válnak jól képzett, művelt szakemberekké, s meg­szabadulnak a nehéz, nem egy he­lyen egészségtelen fizikai munká­tól. Pásztor Béla A lányok fehér köpenye világí­tott az üzletajtó előtt Ráértek. Mosolygós arccal szemlélgették az utcáin járókat. Jókedvükben, és talán unalmukban is, integet­tek az úton elsuhanó autók után. Néha egy-egy járókelőt is megszó­lítottak. így jártam én is. Véletle­nül született az ötlet: betérek hozzájuk, vajon meglepődnek-e. A hatás nem maradt el, de aztán gyorsan feltalálták magukat és megkérdezték a „kedves vendé­get”, hogy parancsol-e egy dau­ert vagy esetleg fésülést. Dauert ugyan nem akartam, de szívesen elbeszélgettem az üz­let dolgozóival. A tréfából tehát komoly dolog lett. Néhány perc múlva ugyanis problémáikat, gondjaikat mondták el. — Kevés a munkánk ilyenkor hétköznap — szólt az egyik Mari­ka. Kiderült ugyanis, hogy ebben az üzletben négy Marika dolgozik. A másik az anyagellátást tette szóvá. — A napokban egy vendéget ed kellett küldenem — mondotta —, mert nem volt megfelelő színű hajfestékünk s így a vendég a kö­zeli kisiparosnál festette meg a haját. — Bizony, amióta a Békés me­gyei Szolgáltató Ktsz-hez tarto­zunk — szólt a harmadik — ne­hézkes az anyagellátásunk. Oros­Ugyancsak a nagyipari vállalat no­vember 7 tiszteletére kéthónapos mun­kaversenyt Indított, melyben öt gyár dolgozói vetélkednek az első helyezé­sért. A versenyt a tervteljesltés, a tervszerűség betartása és az egy főre jutó termelékenység növelése alapján — pontozással — bírálják el. A há­rom legjobb gyár kap pénzjutalmat: az I. díj 7000, a n. díj 5000, a Hl. díj pedig 3000 forint. A napokban levél érkezett szer­kesztőségünkbe. írója a többi kö­zött ezt mondja el: „...hosszú he­tek óta minden szombaton sület- len kenyerei kel lepnek meg ben­nünket, vásárlókat. Elismerem, hogy nagyobb mennyiségű kenye­reit kell ugyanarra az időre ki­sütniük a sütőipari dolgozóknak, mint más napokon, de nem hi­szem, hogy — némi nehézségek árán is — ne lehetne valamilyen megoldást találni...?” — írja Zsí­ros Andrásné békéscsabai lakos, a fogyasztók nevében. A Békéscsabai Sütőipari Válla­lat igazgatójával teremtettünk kapcsolatot, s kértük, válaszoljon levélírónk reklamációjára. — Naponta két vagon kenyeret fogyaszt Békéscsaba lakossága. Szombaton három vagonra kell növelnünk termelésünket. Egy­részt ez befolyásolja a kenyér szombati minőségét, azonban nem ez a döntő ok. Inkább az, hogy a kapott liszt minősége nem állan­dó, s ilyenkor, a hétvégi sütés napján — amikor úgyis jóval több Régi kívánságot teljesítettek a földművesszövetkezet vezetői a na­pokban Biharugrán, ugyanis egy modern, új ruházati szaküzletet adtak át. A község lakóinak ko­háza ugyanis messze van Békés­csabától, a központtól, így a mi üzletünk, a Rákóczi úti női fod­rászrészleg, is ritkán kap anyagot. Előfordult már, hogy hat külön­böző színű hajfestéket kértünk, meg is kaptuk ugyan, de csak két színben. Szó volt a keresetről is és el­mondták, hogy hétközben alig akad vendég, a péntek—szombati napokon viszont telt ház van. Bi­zony így a kereset is elég hul­lámzó. Ezen persze nehéz segíteni, hiszen a vendéget nem lehet erő­szakkal rábírni arra, hogy hét­közben is látogassa az üzletet. De az olyan gondokon, mint az anyagellátás, szükséges és fontos változtatni, mert sok esetben ezen is múlik, hogy több vagy keve­sebb vendég lesz. a kenyérszükséglet — nincs elég idő arra, hogy a technológiai ki­dolgozás és kísérletezés elég ala­pos legyen. Köztudomású, hogy a békéscsabai István-malom az or­szág egyik legnagyobb lisztgyára. Éppen a napokban, ipari aktíva­értekezleten megegyezés jött létre a malommal, hogy a jó kooperá­ciót tovább erősítjük, s most hat vagon kiváló minőségű lisztet ka­punk; ezt keverjük a kisebb si­kértartalmú liszttel, és így állan­dó jó minőségű kenyeret tudunk adni fogyasztóinknak. Termelő- szövetkezeteinknek, állami gazda­ságainknak, s egész népgazdasá­gunknak a fő feladata az, hogy mennyiségileg fedezze az ország kenyérszükségletét. Ez bizony ki­csit a sikértartalom rovására is megy, de további kísérletezéseink­kel, próbasütésekkel meg tudjuk tartani azt a hegemóniát, amely a viharsarki kenyereket országos hírűvé tette — fejezte be válasz­adását a sütőipari vállalat igazga­tója. rábban a járási székhelyre vagy a városba kellett utazniuk, ha jobb minőségű ruhát vagy cipőt akartak vásárolni. A ruházati szaküzlet építésére 210 ezer forintot fordítottak, s a korszerű berendezéssel együtt mintegy 300 000 forintba került e bolt létrehozása. Nőtt a raktár- készlet is, mert a korábbi 616 000 forinttal szemben egymillió-öt­venezer forint értékű árut tudnak raktározni. A földművesszövetke­zet dolgozói mintegy 20 000 fo­rint értékű társadalmi munkával segítették az építkezést. Többek között idős Kátai János, Bai Vik­tor, Nagy József, Kiss Gyula, Erős Imre, Bertalan Sándor, Czeg- lédi Tibor és D. Kiss János vált ki jó munkájával. A megnyitó napján az első há­rom vásárlót: Varga Bélánét, Ser­főző Sándomét és Serfőző Imré- nét egy-egy szép ajándékkal kö­szöntötte a földművesszövetkezet vezetősége. Az új szaküzletben az első napon 30 000 forintos forgal­mat bonyolítottak le. K. M. M. M. A MEDGYESEGYHÁZA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN; Keresse fel vásárlásaival kultúr, ruházati és műszaki szakbóltj ainkat. KÜLÖNÖSEN FELHÍVJUK FIGYELMÉT az ágyneműanyagok, szőnyegek, televíziók, rádiók, valamint porszívók és egyéb műszaki cikkek SZÉLES VÁLASZTÉKÁRA. AZ ITT FELSOROLT CIKKEK OTP- HITELLEVÉLRE IS MEGVÁSÁROLHA­TOK. VÁSÁRLÁSI KÖNYVECSKÉJÉT HOZZA MAGÁVAL, ÉS VISZ ATÉRÍ TÉST ADUNK, 485 Újítóéi hónap a békéscsabai forgácsolóban Kéthónapos munkaverseny kezdődött november 7 tiszteletére Miért nehézkés az anyagellátás Orosházán Ruházati szaküzlet nyílt Biharugrán

Next

/
Oldalképek
Tartalom