Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-18 / 219. szám

1064. szeptember 18.

3

Péntek

Gépállomások újításai a mezőgazdasági kiállításon

Megyénk gép- és gépjavító állomásai a mezőgazdasági kiállításon több újítást mutattak be, mely a gépek javítását segíti elő és könnyíti meg a szerelőknek. Képünkön a Battonyai Gépjavító Állomás „Projektor”-a látható, mely a porlasztótű mérethelyességének ellenőrzésére szolgál.

Precedens

— Fontos ügy ez? — kérdezték meg tőlem többen is mikor az Orosházi Üveggyár lakását- alaíkításd dolgáról esett szó,

— Nem tudom — vallottam be őszintén én is. És most már hozzáitehetem kicsit meggyőzve, igazat adok azoknak, akik azt mondták, hogy valójában nem is annyira fontos és lényeges ez az ügy.

Miről is van szó, tulajdonképpen?

— Épül Orosházán egy 39 lakásos tömb. Ebben a tömbben eredetileg két egyszobás és 37 kétszobás lakást terveztek. Most pedig az történt, hogy a kétszobás lakások terhére kialakítottak egy háromszobást, s ezzel tulajdonképpen úgy változott a tömb, hogy lett három egyszobás, egy háromszobás és harminchat kétszobás abban. Az épület ebben az átalakításiban nyilván nem dőlt össze és nem is fog összedőlni. De.;.

Ezzel az átalakítással tulajaz NDK-ban a fiatalok fizikai edzésére. A kettő együtt nevel szellemileg és fizikailag egyaránt erős nemzedéket és ennek a hatása már most is megmutatkozik, amikor az NSZK-nál jóval kisebb NDK-ból sokkal több sportoló vesz részt majd a Tokiói olimpián a közös német csapatban.

Gera egyébként a nyugati nagyvárosok képét mutatja. A háború pusztításainak már nyoma sincs a megyeszékhelyen. Az amerikai és angol bombák által lerombolt házak helyén ma ultramodern, kívül s belül egyaránt gyönyörű épületek, szálló- dók, éttermek, áruházak és bérházak emelkednek. Megfordultunk néhány helyen, az ottani „Csaba étterem” aulájában, presszójában és étkezőjében. A szinte teljesen üvegfalak között piros szőnyeggel borított márványlépcsőkön mentünk fel a disztingvált presszóba. Sértődés ne essék: a jó „magyar” erős, és ízes aromájú kávé helyett csak valami gyenge, fekete, híg- levű kávét kaptunk. Az ára azonban több volt, mint az itthonié. Mondták is barátaink, hogy ide leginkább a jól kereső rétegek, az orvosok, uránbányászok stb. járnak. Voltunk az ottani népbüfében is, ahol igen kulturált körülmények között, fényesen tiszta asztaloknál vagy' polcok előtt fogyasztják el ebédjüket azok, akiknek csak néhány

dohképpen precedenst teremtünk, amely véleményem szerint már nem egészséges. Igaz, hogy a jelenlegi típustervek többségükben egy- és kétszobás lakások építését teszik lehetővé, és az is igaz lehet, hogy aiki ebbe a háromszobás lakásba költözik, az megérdemli azt és tulajdonképpen az sem károsodik, aki egyszobás lakást kap, mert mondjuk igénye ezt teszi indokolttá. Azonban az az érzésem, hogy az ilyen precedensek teremtése nem egészséges, kár a meglévő terveket még hozzájárulással is ily módon alakítgatni, még akkor is, ha elfogadhat tó indokokat hoznak fel. Bizonyára találtak volna más megoldást is, hogy a jogos lakásigényt kielégítő háromszobás lakást másutt hozzák létre, ne pedig abban a bérházban, amelynek terveit most így megváltoztatták

(—czí—)

percük van erre. Itt olcsók és változatosak a menük. És bőségesek. (Egyébként szállodánkban is, ahol étkeztünk, olyan különböző felvágottakkal, halfélékkel, vajjal, salátákkal megrakott tálat tettek mindig elénk reggelire és vacsorára, hogy sokszor felét sem tudtuk elfogyasztani.)

Az ellátásról jut eszembe az az eset, amit kollégáink meséltek és ami a bányásznegyed építésekor történt meg. A városi tanács, az építési hivatalok, tervirodák egészen Berlinig elfogadták és jóváhagyták ennek a hatalmas városnegyednek a tervrajzát és jó néhány évvel ezelőtt hozzá is kezdtek az építéshez. Már vagy 15—20 tömböt átadtak — és közben tovább folyt a többi építése —, amikor jelzések érkeztek a párthoz, a tanácshoz, a szerkesztőséghez a nagyszerű lakásokba beköltözött, de mégis elégedetlen lakóktól. Kiderült ugyanis, hogy e hatalmas lakónegyedbe élelmiszer- boltot és egyéb üzleteket elfelejtettek betervezni. A lakóknak csaknem egy kilométerre kellett menniük a legközelebbi boltig, hogy beszerezzék szükségleteiket. A munkás- és bányászlevelek aztán megtették a hatásukat: az idén elkezdték egy hatalmas élelmiszerkombinát építését az új negyedben.

V. D.

Kint jártam a határban

Felirat egy tsz falán: „Itt a nagy őszi munka! Mindenki vigyázzon a miénkre, a közösre!**

Németh János, vagy ahogy szövetkezetiek egymásközt családiasán hívják, a Németh Jancsi, idén végezte a felsőfokú mező- gazdasági technikumot, majd a nagykamarási Ságvári Termelő- szövetkezetbe szerződött agronó- mus-gyakornoknak. Hamar megszerették, mert látják, tapasztalják, hogy az a sok-sok új, amit az iskolában tanult és a gyakorlati foglalkozásokon elsajátított, a tsz- ben alkalmazva jó és hasznos. Általában mindenütt egyre nő az agronómusok becsülete a tagság szemében, hiszen nem egy, eladdig üdvösnek vélt, gazdálkodási módszerről derítették ki ezek a szakemberek előttük, hogy már elavultak, szakszerűtlenek, használhatatlanok és, hogy a korszerűbb mindig hasznosabb.

Jancsi barátom meghívott, néznék körül a tsz-ben, akad látnivaló bőven.

Friss hajnali levegőben kívánunk szép jó reggelt a tsz-iroda udvarán Feri bácsinak, a parádéskocsisnak, aki kikocsikáztat bennünket a határba.

— Merre tartsunk? — kérdi Feri bácsi.

— Amerre szoktunk, vagyis sorjában mindenfelé — válaszol vendéglátóm és kis idő múlva már kint, a határban szalad velünk a homokfutó.™

Gyakornok barátom fürgén ugrik le mellőlem.

— Látod? — mutat szét a tájon, ahol mindefelé emberek és gépek mozognak, — nemcsak az ara- tás-cséplés, de az őszi munkák is adnak elfoglaltságot mindenkinek bőven...

I legfeljebb messziről ha látják az őszi határt, mert középiskolába járnak.

A határt járva összetalálkozunk Cinege Jánossal, a szövetkezet kiváló szaktudású elnökével. Külsőre egyszerű ember. Kerékpárral rója az utakat, mindenütt ott van, ahol szükség van rá, ahol segíthet, tanácsot adhat. Egyébként kommunista veterán, akit a Ságvári Endre mártírhalálának 20. évfordulóján erre járt látogató csoport, élén Kállai Gyula elvtárssal, régi jó ismerősként üdvözölt.

Megkérdezem, miként állnak az őszi munkákkal?

— Szép nagy termésünk lett és úgy szerveztük a betakarítási munkákat, hogy időben elvégezhessük, amit kell, mindent.

Elnézést kér, nagy a határ, sokfelé kell még megfordulnia. Amennyiben még többet kívánnék megtudni, forduljak bizalommal a főkönyvelőhöz, ő is sok érdekeset mondhat.

Luncz Endre főkönyvelő sem található mindig az irodán. Nemcsak a saját munkája, de a tsz minden gondja, problémája érdekli. Most éppen a növénytermesztőktől jön és az állattenyésztőkhöz készül gazdasági tanácsadásra, közben azonban készséggel áll rendelkezésre.

— Állatállományunk mennyiségben megközelítette a második ötéves tervben előirányzott tervszámokat. Szarvasmarhából már el is értük ezt. A mennyiséggel teLeszállok én Is a kocsiról és gyalogosan indulunk tovább. Németh Jancsi útközben elmondja, hogy 3000 holdon ötszázan gazdálkodnak, no persze a gépek, fogatok. Van is eredménye. Többek közt szépen hozott a közös kasszába az exportra is termesztett 60 hold jó minőségű paprika és paradicsom. Az eladott termények minősége szerint kéthetenként pérmiumot osztanak a dolgozók közt. Az idei zárszámadásra 40 forintot terveztek, s hacsak valamiféle természeti földindulás nem lesz, sikerül is elérni.

Sok a földeken a fiatal... Pós Erzsi, a KISZ-titkáruk mondja, hogy sok a mezőgazdasági szakmunkásképzős, jó néhányan pedig, akik a nyári munkákból derekasan kivették a részüket, most

a kunÁgota

ÉS VIDÉKE KÖRZETI

3 FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET

értesíti a lakosságot, hogy KEVERMESEN, FOLYÓ HÓ 10-ÉN

.HÁZTARTÁSI ,ÜVEG,PORCELÁN ’ÉS ÍRÓSZER

szakboltot nyitott.

Kérjük kedves vásárlóinkat, hogy bizalommal keressék fél újonnan megnyílt és korszerűen berendezett szakboltjainkat, ahol mindenkor előzékeny és pon- | tos kiszolgálásban lesz ré- I szűk.

3 KUNÁGÓTA ÉS VIDÉKE 1 KÖRZETI

FÖLDMŰ VESSZÖVETK EZ ET IGAZGATÓSÁG A 483

Biztos helyett

A több éves tapasztalat nyomán szertefoszlottak azok az előítéletek és ellenvetések, amelyekkel a traktorokat, a kombájnokat, a különböző új termelési eljárásokat, a fejlett nagyüzemi gazdálkodást fogadták megyénkben is a dolgozó parasztok. Amilyen nehezen láttak hozzá például az intenzív búzafajták termesztéséhez, olyan nagyon ragaszkodnak most már hozzá. Már-már az a veszély látszott fenyegetni, ho©' a magyar búzafajták legfeljebb a szakoktatási tankönyvekben szerepelnek majd.

A paraszti életformát és szakmai felfogást megváltoztató nagy áttérések után érthetetlen, hogy az órpatermelésben még mindig nem alakult ki megyénkben szilárd álláspont. Egyik évben a tavaszi, a másik évben pedig az őszi kerül előtérbe. Például 1962- ben 43 ezer hold volt az őszi és 12 ezer hold a tavaszi árpavetés. Az idén az előbbi 37 ezer 685 holdra csökkent, az utóbbi pedig 21 ezer 83 holdra növekedett.

Mi diktálja a vetésterületnek ezt az ingadozását? Különböző nézetek. Többek között olyan is, hogy a tavaszi árpában több a táperő, s jobban szeretik a malacok. De diktálja olyan álláspont is, hogy „minek kínlódjunk az őszi betakarítás és búzavetés idején az árpával Is, mikor tavasszal bőven lesz idő.” Tavasz- szal valóban több a vetésre rendelkezésre álló idő, csakhogy a tavaszi árpa termése bizonytalan. Nagyon ritka kivételtől eltekintve, az őszi árpa mindég biztosabb, magasabb átlaggal fizetett. Az idén különösen nagy az eltérés: a 14—18 mázsa őszi árpával szemben 5—7 mázsás a tavaszi árpatermés.

Az idei és a korábbi évek termésátlagai közti különbség láthát rendben volnánk — mondja —, de most már a minőségi állat- tenyésztés is elsőrendű célkitűzésünk. Borjainkat 1961 óta itatásos módszerrel neveljük. Sertések esetében viszont még mindig meglehetősen alacsony a felnevelési átlag. A kocák és malacok gondos elhelyezését, előírásos etetését kell biztosítani. A növény- termesztésben a termésátlagok fokozását kívánjuk elérni, elsősorban a talajerő-utánpótlás biztosításával...

— Sok szép tervünk van — folytatja Luncz elvtárs —, de köztük is talán a legszebb, hogy Nagykamarás két termelőszövetkezete egyesüljön. Dolgos, becsületes, munkaszerető emberek lakják községünket és közös erővel még szebbek, nagyobbak lesznek az eredmények és még többen dicsekednek majd jogos büszkeséggel, mint S. János bácsi, aki úgy iparkodott a tsz-ben is meg a háztájiban is, hogy mindhárom fiának idővel egy-egy házat vett!

Azt mondják errefelé, hogy a nagykamarásiak nemcsak bírálni szeretnek, de a hibákat kijavítani is igyekeznek és keményen megragadják a munkát, mert már nem máz rajtuk, hanem bennük él az összefogás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az ákom- bákom betűkkel megírt papírlap a Ságvári Tsz irodája falán, melyen ez olvasható: „Itt a nagy őszi munka! Mindenki vigyázzon a miénkre, a közösre! (aláírás) A szövetkezet * gazdái.”

Réthy István

bizonytalant?

tán nyilvánvalóan az a jó, ha a gazdák főleg őszi árpát vetnek, tavasziból legfeljebb csak any- nyii, amennyire termelési szerződést kötnek az iparral. Ha búzából már azt a fajtát vetik leginkább, amelyet érdemesebb, akkor az árpával se kísérletezzenek tovább. Most, amikor a keverőüzemek egyre nagyobb kapacitással készítik a jobbnál jobb sertésnevelő és hizlaló tápot — enyhén szólva, nevetséges azon morfondírozni, hogy melyik árpa jobb a malacoknak.

Az évrő évre ismétlődő abrakhiány is azt követeli, hogy a jóval biztosabban, bővebben termő őszi árpa kapjon nagyobb vetés- területet szövetkezeteink földjén. Az vitathatatlan, hogy az őszi árpatermelés biztonságát időnként nagyban lecsökkenti a kifagyás. Azonban, ha ez előfordul, akkor sem katasztrofális a veszteség, mert az őszi árpa kifagyása a tavaszi vetés idejére válik nyilvánvalóvá s helyét újra lehet vetni tavaszi árpával vagy kukoricával. Viszont az, hogy a tavaszi árpa alig terem valamivel többet, mint amennyi a felhasznált vetőmag volt, akkor derül ki, amikor már nemigen érdemes semmit sem a helyére vetni.

, Akárhogyan forgatjuk a dolgot, a tények, a termelési tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemesebb őszi árpát vetni, mert sokkal biztosabb, mint a tavaszi; Természetesen az őszi árpának is megvannak a maga igényei: gondos vetőágyat, csávázási, megfelelő vetőmagot és vetésidőt követel. Ahol ezt így csinálták eddig is, ott a tavaszi árpa termelése csak az ipari szükséglet kielégítése szempontjából kerül a termelési tervbe.

K. L