Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-11 / 187. szám
1964. augusztus 11. 2 Kedd A nemzetközi értekezlet út a kommunista mozgalom egysége felé Ezzel a címmel közli a Pravda hétfői vezércikkét. A ciíkk bevezetőül rámutat, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének kérdése ma az egész világ kommunistái érdeklődésének homlokterében áll. E kérdésben két álláspont alakult ki. A pártok abszolút többsége amellett foglal állást, hogy a közeljövőben összeüljön az értekezlet, s ezt az álláspontot vallja az SZKP is. A Kínai Kommunista Párt vezetői viszont úgy vélik, hogy legkorábban 4—5 év múlva, de inkább sohasem kell összehívni az értekezletet. A nemzetközi kommunista mozgalom történetében már száz év óta rendszeresen tartanak nemzetközi kongresszusokat és értekezleteket a forradalmi harc közös feladatainak kollektív megvitatására. Ez az együttes alkotó munka legcélszerűbb formája. Az 1957. és 1960. évi értekezletek igen nagy jelentőségűek voltak. Az utóbbi tanácskozás óta már 4 év telt él, azóta Igen sok fontos változás történt a világhelyzetben, s mindez megköveteli a kollektív tanulmányozást és vitát, az újabb értékeléseket és következtetéseket E 4 év alatt ezenkívül mélyreható nézeteltérések is felszínre kerültek. E nézeteltérések egyre súlyosabbakká válnak, sőt ma már nyílt konfliktussá fejlődtek. Ha nem számoljuk fel közös erőfeszítésekkel ezt a konfliktust, a nemzetközi kommunista mozgalom szakadásához vezethet. A cikk ezután rámutat, hogy a nézeteltérés igen nagy kárt okoz a kommunista mozgalomnak, a kínaiak által sugallt frakcióharc megkönnyíti a reakció támadásait. Ezért rendkívül fontos, hogy lépéseket tegyünk a jelcinkor összes imperialista-ellenes erőinek egyesítésére. A kínai vezetők — ellentétben a pártok abszolút többségének véleményével —. kijelentették, hogy a mai viszodyok között senkinek sincs joga összehívni a nemzetközi értekezletet, s „megengedhetetlen, hogy egy párt vagy a pártok egy csoportja” hívja össze a tanácskozást. Amikor emlékeztették a kínai vezetőket arra, hogy az 1957. évi értekezlet a Szovjetunió Kommunista Pártjára bízta a tanácskozások összehívását a testvérpártokkal való konzultáció mellett, a kínai vezetők azt állították, hogy a konzultáció követelménye az egyöntetű egyetértést jelenti. Ez az álláspont — írja a Pravda — azt jelenti, hogy egyetlen párt önkényesen meghiúsíthatja a nemzetközi fórum összehívását még akkor is, ha a többi párt állást foglal a tanácskozás mellett. Eszerint egyetlen párt megakadályozhatná bármely kérdés kollektív megvitatását. Ez az igény azt mutatja, hogy egy párt rá akarja erőszakolni saját akaratát az egész nemzetközi kommunista mozgalomra. Az ilyen igényekkel azonban egyetlen marxista—leninista sem érthet egyet. Az értekezlet összehívása elleni második „érv” az, hogy „a KKP és az SZKP még nem alakított ki egységes véleményt konzultáció útján”, A KKP vezetői minden eszközzel kitérnek a konzultáció dől, szüntdenül rágalmazzák az SZKP-t, s ugyanakkor értésére adják az ingadozóknak, hogy a nemzetközi értekezlet csak akkor lehet eredményes, ha a kollektív megvitatásra szoruló összes kérdéseket dőzőleg két párt — az SZKP és a KKP — megvitatja és megoldja. Vitathatatlan, hogy az SZKP és a KKP kölcsönös megértése lényegesen dősegíténé a nemzetközi értekezlet sikeres lebonyolítását — írja a Pravda. — Az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a KKP-val történő kétoldalú konzultációnak. Tavaly nyáron az SZKP Központi Bizottságának kezdeményezésére összeült a két párt küldöttségének találkozója, a kínai küldöttség azonban félbeszakította a tárgyalást. Azóta a KKP vezetői semmilyen érdeklődést sem mutattak az SZKP-val történő konzultációk iránt, hanem kifejezetten fokozták rágalomhadjáratukat az SZKP és a többi marxista—leninista párt ellen. Az azóta dtdt egy év alatt az SZKP Központi Bizottsága többször hangoztatta készségét egy újabb találkozóra, hosszú időre egyoldalúan megszüntette a nyilvános vitát, több építő jellegű javaslatot tett az egység édekében. A KKP vezetői azonban mindezeket a javaslatokat dvetették. — Hangsúlyozni kell azonban, hogy az SZKP-nak sohasem volt az a véleménye, mintha egy vagy két párt dkülönülve magára vállalhatná az egész nemzetközi kommunista mozgalom sorsát érintő problémák megoldását — folytatódik a cikk. — Ha így gondolkoznánk, ez azt jelentené, hogy visszatérnénk a személyi kultusz időszakához, alá- és fölérendelt pártokra osztanánk a mozgalmat. Az időszerű problémákat és a nézeteltéréseket az összes marxista— leninista pártok együttes erőfeszí- téseivd kell tanulmányozni és megoldani. A kínai vezetők, amikor a problémák megoldására két párt megegyezésének útját javasolják, a nemzetközi értekezletet formális, parádés találkozóvá akarják tenni, amelynek egyetlen feladata az lenne, hogy a többi párt aláírja az előregyártóit döntéseket. Ez a szemlélet gyökeresen ellentmond a pártok közötti viszony lenini dveámek. A Pravda a továbbiakban megállapítja, hogy az 1960. évi moszkvai értekezlethez hasonlóan, most is szerkesztő bizottságot kell alakítani az új találkozó kollektív előkészítésére. A szerkesztő bizottság 1960-ban egy egész hónapon át igen feszült légkörben dolgozott, mert szembekerült a kínai és az albán megbízottak „különleges” álláspontjával. Valószínű, hogy a bizottságnak most nem rö- videbb, hanem még hosszabb időre lesz szüksége. Ezért a testvérpártok azt javasolják, hogy körülbelül 1965 közepén üljön össze a nemzetközi tanácskozás. A Pravda a továbbiakban rámutat, hogy ha valamely párt nem küldi el képviselőit a megadott időpontban, ez nem lehet akadálya a bizottság munkájának. Az SZKP célja a nehézségek leküzdése és a szakadás megakadályozása. A kínai vezetők azt állítják, hogy az értekezlet ma csak veszekedést és szakadást hozhatna. A szakadás formai bejelentése ezzel szemben éppen az lenne, ha megtagadnák részvételüket az értekezleten. Az SZKP nem azt akarja, hogy valakit elítéljenek, bárkire sértő bélyegeket süssenek, fddőtlen vádakat szórjanak. A cél: az egység. Az értekezletet nem azért hívják össze, hogy egy pártot „kiközösítsenek”, egy országot önkényesen kizárjanak a szocialista világ- rendszerből. Mindenekelőtt a közös álláspontok kidolgozására kdl összpontosítani az erőket A tanácskozáson minden párt őszintén és nyíltan kifejtheti nézetét, kollektív alkotó vitát folytathat. A Pravda ezután felteszi a kérdést: ha a KKP vezetői az igazság letéteményesei, akkor miért félnek ennyire a nemzetközi értekez. lettől? Miért nem akarják kifejteni „igazságaikat” a kommunista pártok fdelős képviselői előtt? Ezzel tulajdonképpen saját érveik gyengeségét ismerik ÓL Az új értekezlet kiinduló pontját a testvérpártok véleménye szerint a két moszkvai nyilatkozatnak kell alkotnia, de minden új problémát, minden új jelenséget meg kell vitatni az értekezleten. A tanácskozás akkor sem lenne haszontalan, há nem tudna teljesen egységes álláspontot kialakítani. így is hasznos lesz, hogy a világ kommunista pártjainak vezetői egybegyűlnek, kifejtik véleményeiket, meghallgatják a többiek nézeteit, kollektiven megvizsgálják a kommunista mozgalom közös problémáit. A cikk befejezésül hangoztatja: a Szovjetunió Kommunista Pártjának szilárd meggyőződése, hogy nincs és nem is lehet semmiféle áthidalhatatlan objektív akadálya annak, hogy az értekezlet ne a nézeteltéréseket növelje, hanem megszilárdítsa a nemzetközi kommunista mozgalom egységét a marxizmus—leninizmus elvei alapján. (MTI) Semmivel sem lehet igazolni a Ciprus elleni agressziót Belgrad Belgrádiban közzétették a jugoszláv kormánynak a ciprusi eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatát. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormánya és a jugoszláv nép — hangzik a közlemény- nyugtalansággal szemr léli a beláthatatlan következményekkel fenyegető ciprusi eseményeket. Az agressziót, mint a ciprusi problémák megoldásának eszközét, semmivel sem lehet igazolni. A jugoszláv kormány ismét hangsúlyozza azt az álláspontját, I hogy valamennyi országnak tiszteletben kell tartania Ciprus függetlenségét és a nyitott kérdéseket békés tárgyalások útján kell megoldani. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányát különösen aggasztja az a tény — mutat rá a nyilatkozat —, hogy a külső támadásra akkor került sor, amikor Cipruson az ENSZ csapatai állomásoznak és amikor a kérdést már a Biztonsági Tanács elé terjesztették. (MTI) I Egyperces kommentár Ciprus Miközben Délkelet-Ázsiában komor helyzetet teremtett az Egyesült Államok fegyveres agressziója, sajnálatos és súlyos fordulat történt Ciprus szigetén is. Európa déli peremén a tragikus fejlemények határára sodródott két NA- TO-hatalom: Görögország és Törökország. Ez utóbbi hétfőn reggel még mindig bombázta a sziget egyes részeit, noha a Biztonsági Tanács elnöke a tűzszünet elrendelésére szólította fel — akárcsak a ciprusi kormányt. Az illetékes török hatóságok azt állítják, hogy technikailag nem állott módjukban leállítani a korábban elrendelt katonai akciókat. A jelen pillanatban az a helyzet, hogy mind a ciprusi, mind pedig a görög kormány ultimátumot intézett Ankarához. Ennek lényege az, hogy megtorláshoz folyamodnak, ha a török kormány az agressziót nem hagyja abba. Tény az, hogy már ötszáz ciprusi áldozatról szállonganak a hírek, és a lakosság szenvedései fokozódnak. Világszerte azt követelik az emberiesség és a béke hívei, hogy a ciprusi vérontást azonnal hagyják abba. Hruscsov szovjet miniszterelnök ebben az értelemben táviratozott a török államelnöknek. A támadásokat abba kell hagyni. Lehetővé kell tenni a ciprusi görög és török anyanyelvű lakosságnak, hogy saját maga döntsön sorsáról. Igen nagymértékben elősegítené a kibontakozást az is, ha a Ciprus szigetén állomásozó idegen katonaság távozna. Lényegében ezt az álláspontot képviseli Makariosz érsek, a független Ciprusi Köztársaság elnöke is. A török akciók lényege az, hogy az ország szuverenitása és területi épsége rovására engedményeket akar kicsikarni a ciprusiaktól. Az engedmények viszont arra szolgálnak, hogy Ciprus szigete változatlanul NATO- támaszpont maradjon agresszív célok szolgálatában. Ezt egy békeszerető nép semmiképp sem fogadhatja el. A ciprusi görög és török lakosság első nagyobb összetűzése 1963. december 23-án történt. Utána, december 30-án, semleges övezetet létesítettek Nicosiában. De a szenvedélyek nem csillapodtak, mert a török nacionalista búj tógátok, a NATO és az USA terveinek szolgálatában, újra meg újra olajat öntöttek a tűzre. Egyáltalán nem véletlen — állapította meg a TASZSZ — a török agresszió időpontja. „A török katonai klikk az Egyesült Államok magatartásából merít erkölcsi támogatást veszélyes akcióihoz. Az ENSZ folyosóin a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen végrehajtott amerikai akció másolatának nevezik a török légihaderő Ciprus ellen végrehajtott támadását.” A legkülönfélébb nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései alapján világos: a török légierő terrorbombázást hajtott végre, hogy megtörje a ciprusiak akaratát a ciprusi függetlenség és szabadság megvédésére. Asszonyokat, gyerekeket, tehetetlen öregeket gyilkoltak meg a török bombák és felidézték a háború veszedelmét. Világos: ebben a helyzetben különös nyomaték- kai esik latba a békét védelmező világközvélemény hangja: azonnal hagyják abba a vérontást, a fegyveres támadást és zsarolást! A konfliktust békés úton kell megoldani, nem a NATO, hanem a ciprusi nép és a világbéke érdekében! Fizetőnap A legutóbbi harlemi „fizetőna- f utal, miféle erők, miféle szellemi- pon” a jogaikért és puszta létü- ség alkalmazza ugyanezeket a kért tüntető négerek közül megint módszereket Délkelet-Ázsiában. sokat elpusztítottak vagy megse- I Minden vérző sebért felel valaSesítettek. Képünk az egyik áldozatot ábrázolja, oldalán a nagy, vérző sebbel. De ez a harlemi „fizetőnap” és a néger oldalán tátongó seb szimbólum is. S arra is ki, és a békés emberiség mind hevesebben követeli is, fizessenek a bűnösök. Az erkölcsi „fizetőnap” törvény. Nincs kibúvó alóla.
