Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-28 / 201. szám

1964. augusztus 28. 2 Péntek fl pártoktatás előkészítésének tapasztalata tizenöt község munkájának tükrében Mezőgazdaságunk új seregszemléje Megnyílt a mezőgazdasági kiállítás és vásár A z új oktatási év közeledik, " pártszervezeteink már hosz- szú hetek óta készülődnek sikeres megindítására. A megyei pártbi­zottság agitációs és propaganda osztálya ezt a készülődést vizsgál­össze röviden, hogy az elvi célki­tűzések mellett a szervezésben tá­masztott követelményeknek ho­gyan tettek eleget ezekben a köz­ségekben a pártszervezetek. Az előkészítés egyik fő feladata volt, hogy az új oktatási évre to­vább növeljék azoknak a propa­gandistáknak a számát, akik meg­felelő elméleti felkészültséggel rendelkeznek. A szerzett ismere­tek alapján elmondhatjuk, hogy ez a célkitűzés megvalósul az idén, a propagandisták összetétele tovább javul. Növekedett — főleg a kötetlen foglalkozásokban — a párt, állami, gazdasági vezetők, valamint az esti iskolát és marx­ista egyetemet végzett elvtársak száma. A hallgatók kiválogatásánál egyik célkitűzés az volt, hogy a tavalyi létszámot megtartsák, illetve némileg emeljék. Ez a cél szintén megvalósul, összesítve: az idei pártoktatásban kétezerrel többen kapcsolódnak be, mint ta­valy. Elsősorban a gyulai és a bé­kési járásokban, valamint Oros­háza város alapszervezeteiben van emelkedés. A felnőtt lakosságnak a tavalyi 7,44 százalékkal szem­ben az idén 8,1 százalékát vonják be a pártoktatásba. II gyanakkor meg kell állapí­ü tani, hogy a párttagság részvétele még most sem kielégí­tő: az utóbbi három év alatt hat százalékkal csökkent. A jobb ará­nyok kialakításában komoly fel­adatuk van a pártszervezeteknek. A tapasztalatok szerint azonban nem folyik ezen a területen kielé­gítő elemző munka arra, hogy fel­mérjék: a pártszervezet tagjai kö­zül ki vesz részt állami oktatás­ban, szakmai képzésben vagy ki az, aki koránál és egyéb oknál fogva nem vehet részt a pártokta­tásban. Az elemző, felmérő mun­ka helyett sok pártbizottság álta­lános, sablonos tevékenységet fejt ki. Elvileg egyetért azzal, hogy több párttagot szükséges bevonni a különböző oktatási formákba, de nem szervezik céltudatosan ennek megvalósulását. Még néhány hét választ el bennünket az oktatási év megkezdésétől és ezért van le­hetőség pótolni ezt a mulasztást. A párttagságnak, a mi me­gyénk pártszervezeteinek lehetőségei szerint, legalább 40 százalékát kellene bevonni párt­oktatásba. Sok helyen ezt túl is szárnyalják, Füzesgyarmaton pél­dául több mint 54, Orosháza egyes alapszervezeteiben 50—60 száza­lék aránnyal. Sőt, Békéscsabán van olyan alapszervezet, amelyik taglétszámának 90 százaléka kap­csolódott be a pártoktatásba. Ugyanez nem mondható el sok más pártszervezetről. Például a köröstarcsaiakról, ahol a párt­tagságnak csupán 30 százalékát szándékoznak bevonni politikai szemináriumokra. Vagy Medgyes- egyházáról, ahol a pártbizottság vezetőinek sincs kellő áttekinté­sük arról, hogy miként is áll a párttagok politikai oktatása. Törekedni kell a tovébbiak- 1 ban arra, hogy éppen a fenti hibák megszüntetésével ne csökkenjen, hanem inkább növe­kedjen a téli tanfolyamok száma és a már tavaly kialakult ará­lódjon. Javítani szükséges a szervező munkát az értelmiségi réteget pártoktatásba való bevonásában is. A pedagógusok, orvosok, gyógyszerészek megyei szintű tan­folyamai lényegében az idén meg­szűnnek, és további képzésükről helyileg kell gondoskodni. Ez bi­zonyos idegenkedést vált ki né­hány helyen és emiatt nem jut­nak el pártbizottságaink ezeknek a rétegeknek a pártoktatásba való szélesebb körű bevonásáig. Szük­séges ezen is változtatni. Ezzel egyidőben az illetékes szakszerve­zetek is hasznos segítéget adhat­nak abban, hogy a korábban saját kebelükben szervezett tanfolya­mok hallgatói szintén idegenkedés nélkül vegyenek részt a helyi és járási oktatás nekik megfelelő formáiban. A tapasztalatok azt mutatják, " hogy további erőfeszítést kell tenni a gazdaságvezetők po­litikai továbbképzésének szervezé­sében. Járásainkban sokan van­nak, akik megszerezték már a gazdasági irányításhoz szükséges megfelelő szakmai képzettséget. A szeghalmi járásban a világgazda­sági és gazdaságpolitikai tagozat­ra szervezi a j. b. ezeket az elv­társakat s az előadások megtar­tására, a szemináriumok levezeté­sére képzett járási vezetőket biz­tosít. Ugyanígy vonják be az ér­telmiségieket az esti iskola és a világgazdasági tagozat tematiká­jából kialakított tanfolyamok részvételébe. Sokan azonban elhá­rítják a politikai oktatásban való részvételt, mondván: annakidején a főiskolán vagy a technikumban jelesre vizsgáztunk marxizmus­ból... Am azóta néhány év el­telt, s aki nem tart lépést, a poli­tikai fejlődéssel, annak előbb utóbb nehézségei támadnak a gazdasági irányításban is. Éppen ezért feladat tovább növelni az olyan jellegű tanfolyamok számát, amelyeken a párt gazdaságpoliti­kájának ismereteit tanítják, s ezekre a tanfolyamokra a gazda­ságvezetők mellett bevonni a szo­cialista brigádok tagjait is. Az ilyen jellegű pártoktatás adja meg a legfőbb segítséget a szocia­lista brigádtagok ideológiai neve­léséhez, népgazdasági szemléle­tük helyes kialakításához is. C nnek a törekvésnek vannak “ jó tapasztalatai megyénk­ben. Tavaly például Orosházán három gazdaságpolitikai ipari ta­gozatú tanfolyam működött 65 hallgatóval. Az idén már 20 tan­folyamot szerveznek 420 részve­vővel. Gyulán, Békéscsabán ha­sonló a fejlődés, s elmondhatjuk, hogy a nevezett tanfolyam mező- gazdasági tagozatára jelentkezők létszáma is örvendetesen emelke­dik. Tavaly ezen a tagozaton 3— 400-an vettek részt, s az idén ezerrel több hallgatóval indul a mezőgazdasági tagozat. V. D. ■ Nagy hírű és folyamatosan gaz­dagodó mezőgazdaságunk új se­regszemléje megkezdődött. Ma megnyílnak a 65. mezőgazdasági kiállítás és vásár kapui, hogy a látogatók százezrei elé tárják azokat az eredményeket, ame­lyekkel szerényen, de joggal és a jövőt szolgáló bizalommal dicse­kedhetünk. Az új kiállítás há- három héten keresztül tanítani, lelkesíteni, tapaszalatokban gaz­dagítani, s hasznosan szórakoztat­ni fogja a látogatók nagy tömegét — érdeklődőket és szakembereket egyaránt. A kiállítás szervezői — új éle­tünk íratlan törvényeinek meg­felelően —, nem a csillogó látvá­nyosság „szempontjait” követték. Nem elkápráztatni akartak, nem elképeszteni egyedülálló rekor­dokkal. Arra törekedtek, hogy a kézzel fogható valóság mutatkoz­zék be a látogatóknak. A vásár kiállító pavilonjai­ban különféle termékeivel a magyar szocialista nagyüzemi mezőgazdaság mutatkozik be. Nem az egyes gazdaságok kiemel­kedő eredményeivel akar hatni, hanem a fejlődés átfogó bemuta­tásával. És éppen ezzel mutathat előre, a fejlődés további útján. Valóban, öreg hiba lenne ezt a két évenként megismétlődő al­kalmat valamiféle „vetélkedő” keretének tekinteni. Nem arról van szó, hogy hazánk négyezer mezőgazdasági nagyüzeme a „Ki mit tud” játékszabályai alapján különleges dicséretekre tartson igényt. Minden jól végzett munka és kivétel nélkül minden ered­mény már puszta létével megérde­melt dicséret hordozója. Ezzel egyáltalán nem akarjuk eljelen- tékteleníteni a kiemelkedő ered­ményeket. Sőt, ezek ezúttal is méltán részesülnek majd a kiállí­tás közönségének, és bíráló bizott­ságainak elismeréseiben. A magyar mezőgazdaság min­den rendű és rangú munká­sainak dicsérete ez a kiállítás, nemzeti méretű mérföldkő. Egészen bizonyos, hogy mind a látogatók, mind pedig a bírálók szóvá tesznek majd bizonyos „nega­tív” jelenségeket is, amelyek me­zőgazdaságunkban helyenként fellelhetők. Nem kétséges azon­ban, hogy a pozitívumok hatnak elsősorban. A legújabb termelési eljárások bemutatásáról van szó. Azokról a hatékony eljárásokról, amelyek részleteiben is megér­demlik a teljes figyelmet, és a készséget a jó példa követésére. A központi cél, hogy a közönség — de a szakemberek is — megis­merjék a szocialista mezőgazdaság eredményeit. Feltárulnak itt a legcélszerűbb növénytermesztés, állattartás, munkaszervezés, üzem- szervezés „titkai”. Az eredmények és » módszerek tanulmányozása alkalmas arra, hogy jelentős mértékben növelje a magyar falvak népének szaktudását. Ez pedig a nemzeti és egyéni bol­dogulást egyaránt szolgálja. A kiállítás kiválóan alkalmas arra is, hogy tovább építse a falu és a város közösségi érzését, a munkás—paraszt szövetséget. Az eredmények szemléltetően bizo­nyítják, hogy a párt és a kor­mány mezőgazdasági politikája helyes. Bizonyítják tovább, hogy a magyar mezőgazdaság nincs egyedül, amikor újabb és újabb eredményekért harcol. Az ipari munkásság a legkülönfélébb esz­közökkel támogatja a magyar me­zőgazdaságot. A gépektől a mű­trágyáig, a használat célját szol­gáló iparcikkektől a kulturális eszközökig. Derekasan kiveszi eb­ből a munkából a részét a ma­gyar tudomány is. Nemcsak gaz­dag szakkönyv-sorozatot bocsát a mezőgazdaság dolgozóinak ren­delkezésére, hanem — folyamatos kísérleteivel — munkamódszere­ket is. A 65. mezőgazdasági kiállítás — felszabadulásunk óta a tizedik — az eddigiekhez mérten monda­nivalójában és területének nagy­ságában egyaránt kibővült. Gaz­dagodott nemzetközi jellege is. Jelenkeztek produktumaikkal a baráti országok, továbbá gépekkel és berendezésekkel tizenkilenc nyugati cég. Mintegy ötszáz mező- gazdasági gépet tanulmányozhat­nak a látogatók. A mezőgazdasági műszerek sokasága, a szakkönyv­kiállítás, a borverseny 1200 féle bora, a mezőgazdasági újítók 150 újítása, mind-mind a tanulságok egész sorával szolgál. Külön és rendkívüli érdeklő­désre tarthat számot az állat- tenyésztési bemutató. Ez az állattenyésztés legkülönfé­lébb ágazatairól ad nemcsak át­fogó, hanem részleteiben is tanul­mányozható képet. Az új kiállítás minden eddigi­nél színesebb, gazdagabb és érde­kesebb. Híven tükrözi azt a nagy­szerű teremtő lendület, mely a mai magyar falvakban tapasztalható. Képet ad az új típusú, egyre széle­sebb látókörű, céltudatos mező- gazdasági munkásokról: — veze­tőkről és fizikai dolgozókról egy­aránt. Az eredmények összességét áttekintve sok tsz-gazda büszkén állapíthatja majd meg, hogy a nagyüzemi gazdálkodás keretei­ben megsokszorozódtak a képes­ségei. A magyar munkások, dol­gozó parasztok és alkotó értelmi­ségiek összefogásának sikereiben új és emlékezetes esemény a 65. mezőgazdasági kiállítás. A* örök fagy birodalmában Emberek rendkívüli körülmények között Ha gondolatban összevetjük Keiet-Szibória harminc évvel ez­előtti térképét az idén kiadott leg­frissebbed, azt látjuk, hogy az annak idején áthatolhatatlan taj- ga hedyén most kis körök, négy­zetek, háromszögek jelzik: itt ara­nyat, ott gyémántot, amott meg szenet, vasércet, kőolajat talál­tak. S a lelőhelyek szomszédságá­ban új városokat, településeket mutat a térkép... Jakutföld Léna-menti tajgájá- ban mindössze néhány esztende­je érkeztek az első gyémántkuta- tó expedíciók, s ma már Mirnij néven komoly gyémántbányászati központ épült a vidéken* vagy 30 utcával. Verhojanszk mellett, a környék „hidegközpontjában” s tovább, Indigirkáná! új bányász- települések épülték. Az utóbbi tíz esztendőben több százezer em_ bér, elsősorban ipari munkás és szakember költözött a Jakutföld­re, az Északi Jegestenger partvi­dékére, a Csukcsföldre és Koli- mára. Jakutföld népessége példá­ul már félmillióra emelkedett. A lakosság fele a bányászatban dol­gozik. Pénz és romantika Mi vonzza az embereket erre a zord vidékre, ahol az óv nagyobb felében 40—60 fokos fagyokat mérnek? Elsősorban az a roman­tikus érzés, ami az utazókat, a felfedezőket is hajtja; de emellett természetesen fontos szerepe van az itteni magasabb jövede­lemnek is. A Szovjetunió európai területe­inek jövedelmi viszonyaihoz ké­pest Dél-Jakutföldön 40 százalék­kal, Észak-Jakutföldén és a sark­körön túl 70—100 százalékkal ma­gasabb a fizetés. Emellett a két utóbbi helyen a fizetés évente, az előbb említett vidéken pedig két­évenként tíz százalékkal emelke­dik a munkabér. S milyen vajon e területek ellá­tása? Igaz, hogy az áruszállítás ide költségesebb, hiszen a Léna folyón, valamint az északi hajó­zó úton, sarkkörön túli kikötőkön át érkeznek a szállítmányok, de rendszeresen befutnak. A déli és központi körzeteket azon az 1200 kilométeres új autóúton látják el, amely a transz-szibériai vasúttól Jakutszk városáig vezet. Termé­szetesen a legtávolabbi területek ellátásában rendkívül nagy szere, pe van a légi közlekedésinek. Elég, ha annyit mondunk, hogy a helyi légi járatok sűrűségét tekintve, Kelet-Szibéria felveheti a ver­senyt a Szovjetunió európai terü­leteivel. Mindez azt jelenti, hogy az élelmiszerek és iparcikkek szál­lítása igen sokba kerül. Ám ez nem tükröződik az árakban, mert az említett cikkek ezen a terüle­ten is csak néhány százalékkal kerülnek többe, mint a Szovjet­unió központi vidékein. Ai aranybányászok városa Aldan városa, ahol 1923-ban, Nyezametnij tájékán, gazdag aranylelőhelyet találtak, valami­kor azt a furcsa melléknevet vi­selte, hogy: az agglegények váro­sa. Akkoriban még csak idény­munkában folyt itt a kitermelés: tavasszal és nyáron. Télire az em­berek hazautaztak. Múltak az évek, a kitermelés bővült, az ideiglenes települések helyén új városok születtek. Aldan ma a ta meg 15 község munkájában. E tapasztalatok alapján foglaljuk _ ' nyosság a szervezett és kötetlen oktatási formák között stabilizá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom