Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
ÉGI MESTER EZE NYOMA Csaknem százéves jegyzőkönyvet forgattam heteken keresztül, régi mesterek keze- nyomát. A 295 oldalas kézírásos ^gyzőkönyv 1069. november 7-én ,,nyittatott meg”* s 1Ä76 februárjáig vezetett el a Békéscsabai Tanító Egylet történetében. A több mint hat évet felölelő könyv mintegy 60 jegyzőkönyvet tartalmaz. Az egyik lapon olvasom: „Szellemi vagyonunk kincsesládája ez, mely hivatva lesz tanúbizonyságot tenni mellettünk, majd mikor mi már elmúlunk... az utókornak. „Németh Lajos egyleti elnök szájából ^hangzottak el ezek a szavak, s én örömmel tisztelgek a pedagógus-elődök emléke előtt, mikor e rövid írásban felelevenítem emléküket. KOROST AJ ___________KULTURÁLIS melléklet_________ M orzsák egy néprajzi gyűjtőútról Anniikor egy helységbe indul az ember, hogy ott több napon át annak népi kultúráját kutassa, felkészül az útjára. A felkészülés pedig nemcsak abból áll, hogy használati tárgyait a szatyorba rakja, hanem törekszik arra is, hogy megismerkedjék leendő állomáshelyével; tanulmányozza, hogy mit írtak eddig annak történetéről, népéről. Én is így voltam most Gyoméval. Ám, készülődésem meglehetősen hiányosnak bizonyult, mert amit itt hallottam, az egészen más, mint a történettudósok állításai, és bár történelmi hitelesség szempontjából enyhén szólva „kritika alá vehetők”, a néprajzosnak mondanak valamit. • Gyoma nevének az eredetével kezdeném. Nem citálom pontosan a történészeket, akik az Árpád-kor idejéből idéznek bizonyítékot Gyoma létezésére, és Okmányok alapján bizonyítják nevének eredetét, hanem azt mesélem el, hogy a népi emlékezés hogyan tartja számon a névadást — jóllehet a legtöbben ezen már Gyomén is csak mosolyognak. A tatárok előtt a község kint volt a fattyasi oldalon. A nép a tatárok elől a Si- rató-zugba menekült (az is onnan kapta,'a nevét, hogy míg a tatárok ott voltak, állandóan sírtak az emberek, és akik kívülről, a nádas szélétől hallották, azt kérdezték egymástól: — Halljátok? Sír a tó!). Amikor a tatárok elvonultak, visszamerészkedtek a község lakói. De csak óvatosan. Lépésről lépésre jöttek, aminek az is oka volt, hogy a szerteágazó Körös árterületét nagy növésű gyom fedte. Amint jöttek, a félősebbek gyakran megszólaltak, mikor egy-egy sötét bozótot pillantottak meg: — „Emberek lehetnek ott!” A bátrabbak pedig legyintettek csak ilyenkor, és mondták: „Ne féljetek, nem emberek vannak ott! Gyom a’ csak!” Ezt aztán, hogy „gyom a’, gyom a’” ismételgették a többiek is, hogy ne féljenek. Ennek az emlékére, így maradt a község neve Gyp- ma. * A vasúttól bevezető hosz- szú utca a községet régebben kétfelé választotta. Nemcsak földrajzi értelemben, de mindenhogyan. Az egyik rész volt a Fegyvernek, a másik a Mirhóhát. Még ma is így nevezik a két „városrészt”, azonban má már eltűntek azok az ellentétek, melyek a régebbi időben feszültek közöttük. Annyira nem szívlelték egymást a két rész lakói, hogy csak nagyon elvétve házasodtak a másik területről, a legények pedig, ha csak szerét ejthették, megmegverték egymást. Ezekből az időkből maradt fötnn a két mondás: • „Fegyvernek, ne menj arra, mert megvernek!”- (mondtáik a mirhóhátiak), „Mirhóhát, ne menj arra, mert hátha vág!” (mondtak a íegyvemdkiek). « A Mirhóhát furcsa nevének is niegvan egyébként a maga — furcsa — magyarázata. A népi etimológia szerint ugyanis akkor kapta a nevét, amikor a honfoglalás volt Ökrös szekerekkel jöttek őseink, és amikor Ide értek a Körösökhöz, ahol mocsaras volt a vidék, azok, akik elöl jöttek, kiabáltak az ökrökre: — Hó! Hó! Azok, akik hátul jöttek, és nem látták, hogy milyen vizenyős elöl a vidék, előre kiabáltak: — Mir hó? Mir hó?! — Hát láthatjátok! — kiáltották vissza az elöl jövök. Ebből maradt meg aztán valamilyen úton-módon a Mirhóhát. * Dobi János, a KlSZ-bi- zottság munkatársa lelkes kutatója a népi hagyományoknak, megmentő je az, előkerülő régészeti leleteknek. Vele néztük meg annak a régi községnek a helyét, amely Gyomától mintegy öt kilométerre van. Ege a régi község neve. Ma már csak nyomai találhatók meg, de amint nézi az ember, kicsit meghatódik, s elképzeli, hogy itt keltek át a Körösön Dózsa hadai, és emléküket nem őrzi semmi. Eszünkbe jut Dr. Bereczki Imre javaslata: a Hazafias Népfront (vagy valaki más) állítson emlékoszlopot a régi falvak helyére. Ezzel valóban szép tett lenne, különösen abban a korszakban, amikor annyit beszélünk a hagyományok megbecsüléséről. Beck Zoltán A park ékessége egy kis tó, a tóé pedig egy fehér hattyú volt. Egyszer a hattyú eltűnt — ellopták a huligánok. A város vezetősége beszerzett egy új hattyút, és hogy megóvják elődje sorsa, tói, külön őrt állítottak mellé. Az őr öreg, alacsony emberke volt. Amikor elfoglal, ta állását, az éjszakák mar hosszúak és hűvösek voltak. Így estefelé már nem volt senki a parikban, csak az őr járkált a tó mellett, szemmel tartva a hattyút. A csillagok hűvösen hunyorogtak, az éjszaka hideg volt... És ekkor eszébe jutott az őrnek, milyen jó volna beülni abba a kis kocsmába, amely a parktól nem messze áll. Néhány lépést már tett is a kijárat felé, de mit csi- .náljon a hattyúval? Megijedt attól a gondolattól, hogy ellophatják, amíg odalesz, akkor pedig lőttek az állásnak is. Ezek után nehéz szívvel, de lemondott a melegedésről. A hideg és az egyedüllét azonban még jobban kínozta. Addig-addig gondolkozott, míg elszánta magát: elmegy a kocsmába — de viszi magával a hattyút is! 1869 novemberében hat csabai tanító (Németh Lajos, Gécs János, Simkó István, Csarejs György, Kuczelnyik Józsa és Dobay Sándor) felhívással fordult a városi kollégákhoz „a szent ügyért hévülni”, s egyesülésre hívta fel őket. A felhívás nem talált süket ftílekire, s november 7-én megalakult a Békéscsabai Tanító Egylet 16 taggal, melynek alapszabályait hamarosan jóvá is hagyta a belügyminisztérium. A jegyzőkönyvek több ember keze nyomát őrzik, de szellemük egységes. A kiegyezés után a haladé nemzeti és társadalmi erők olyan módszereket kerestek a haladás eszközlésére, melyek jellegüknél fogva eleve nem eshettek a fotrradalmiság vádja alá, de azért alkalmasak voltak bizonyos haladó eszmék fejlesztésére. E jegyzőkönyvek végig valami minden' túlzástól tartózkodó higgadtságot, de eltökéltséget is tükröző sorai között sokszor szerepel a kifejezés: „haladás”, „jövő”, s ha konkrétan nem is fogalmazza meg a ml felfogásunknak megfelelően ezeket a fogalmakat, mégsem frázisok ezek,mert ezek a kifejezések a tanítók mindennapos életében realizálódtak a népneveiéE áldozatos munkájában, flz egylet Céljait az alakuló gyűlésen elhangzott szavak határozzák meg legpontosabban: „Én azt gondolom, hogy ezen egylet, ha azt élőfáitak tekintjük, két irányban fog hajtani. Az egyik ágon az ismeret; a másikon a testvériség terem.” Az ismeretszerzés útjául a közös önművelést választották, ezért is egyesültek. Az 1868-as iskolatörvény magasabb követelményeket állított a népiskolák elé az addigiaknál'. E megnövekedett követelményeiknek akartak megfelelni csabai tanító-elődeink, s Így szükségét érezték a továbbképzésnek, önművelésnek. Ez lenne a fa egjúk ágán: előadások, felolvasások, könyvek és folyóiratok megrendelése. Ismertetése, az új pedagógiai eredmények meghonosítása. „De itt sem állapodunk meg — írják —, mert a nyereményekből újak nőnek: a tanügyinek, önérzetünknek s. társadalmi helyzetünkS. Mrozek: nek szükségképpeni emelése.” Am a másik ág sem kevésbé fontos, mert az „az egymás iránti egyenlőség élénk érzetének” szenemében való nevelés szükségességét jelenti. A viták egyre élénkébbek, termékenyebbek lesznek az évék folyamán. Minden aktuális nevelési kérdés terítékre kerül a dolgozatokban. A hat év alatt mintegy 80 dolgozatot olvastak fel az egyleti gyűléseken. A jegyzőkönyvek hagyományos szövegezése, hűvös tárgyilagossága alól is kisüt valami forróség, valami emberi szenvedély, amikor egy-egy munkáról teszi meg bejegyzését a jegyzőkönyv vezetője. E rövid Írásnak nem célja a jegyzőkönyvék anyagának értékelése, az összefüggések és kortörténeti áttekintések megtétele, arra szorítkozom mindűsz- sae, hogy néhány fontos tény felelevenítésével, megemlítésével felhívjam az illetékesek figyelmét, hogy haladó hagyományaink helytörténeti vonatkozású feltárása tekintetében még adósok vagyunk az iskolai élet helyi történetének felelevenítésében. Az egylet kapcsolata az országban működő más tanító egyletekkel kezdettői fogva élénk. A pesti egylet lOTO-ben „Egyetemes magypr tanítói gyűlést” indítványoz, a békéscsabaiak nem késnek levélben válaszolni, hogy egyetértenek a gondolattal, s azt javasolják, hogy az egyetemes” helyett -„magyarországi”-kém jelöljék meg a gyűlést a nemzetiségi tanítókra való tekintettel; ,/nehogy a különféle hazai nemzetiségi tanítók gáncsot vagy... sérelmet találjanak.^ a címben”. A következő év jelentős eseménye a pécsi egylet felhívásához való csatlakozás a nyugdíj-kérdés ügyében. A csabaiak támogatták a pécsiekét, s beadvánnyal fordultak a képviselőházhoz, s még ez évben választ kaptak beadványukra. Az elnök nem kevés örömmel tudatja a tagsággal, ;;...hogy a képviselőházihoz benyújtott kérvények közül éppen a mienk vétetett figyelembe" az ügy elbírálásánál, igen fontos dolog az egylet életében á felnőttoktatás ügye, mely a jegyzőkönyvek lapjain többször vissza-visszatéró téma. Vitatkoznak ezek a tanítók CÁ lidÜJLJJLL Ő-P& „Ha netán jönne valaki a parkba, hogy gyönyörködjön a természet szépségében, nem veszi észre rögtön azt, hogy nincs ott a hattyú. Az éjszaka igaz csillagos, de a Hold nem világít. Tehát van lehetőség és idő észrevétlenül visszatérni” — elmélkedett az öreg. Fogta tehát a hattyút, és elindult... A kocsmában kellemes meleg és finom virsli-illat terjengett. Helyet foglalt, a hattyút Etedig maga elé ültetne, hogy szemmel tudja tartani. Aztán ételt és italt rendelt, hogy felmelegedjen. Hatalmas étvággyal esett a bárányhúsnak, de hirtelen úgy érezte, hogy a hattyú mereven, néma szemrehányással néz r£. Az öreg megsajnálta a madarat. Egy falat sem ment le a torkán, míg magán .érezte a hattyú szemrehányó tekintetét. Odainitette a pincért és a hattyúnak meleg, cukrozott sörbe áztatott zsemlét rendölt. A vacsora befejeztével frissen és vidáman tértek vissza a parkba. A következő este ismét hűvösnek ígérkezett. Ez alkalommal azonban a csillagok szokatlan fényességgel ragyogtak — egész világos volt. A mi őrünk így elállt a kocsma újbóli meglátogatásától. A hattyú a tó közep>én úszkált. Az a gondolat, hogy mennyire hideg lehet a víz, és szegény hattyúnak még ilyenkor is ott kell lennie, egészen feldúlta az öreget, ö és a fehér hattyú — miért rosszabbak másoknál? Természetes, hogy ő is szívesebben elüldögélne valahol a melegben, és enne valami finomat... Így tüzelte magát a ml öregünk, míg végül nekibá. olyan mai témáról is, mint a „Gyakorlati ügyesség, vagy elméleti képességre fektessék-e a fő súlyt?” Megtárgyalják, mi legyen az álláspontjuk az iskolalátogatásokkal kapcsolatban, s arra a megállapításra jutnak, hogy szükség van egymás óráinak látogatására. Témája alapján ^dekes előadás a „Némely ellenvetések a korai vallásos nevelés ellen” c. is. S igen pozitív lépés követi Csarejs György egyik, a szülői házzal való viszonyt boncolgató előadásét. Az egylet tagjai úgy látják, hogy „...sok Iskolaköteles gyermek Szentgyörgy naptól Szentmthály napig — sőt tovább is — szolgálatba'adatik..; s Iskolába csak néhány hónapig jár...” És továbbmennek a megát 1 a pí tásná 1, ruhasegélyt harcolnak ki a városi tanácstól a szegény sorsú gyermekek számára. Vitatkoznak a nők neveléséről, és a társadalomban elfoglalt helyzetéről, „melynek két fő része éles eszmecserére adott alkalmat, annyira, hogy az elnök szavazásra bocsátotta a dolgot”. A koedukáció sokat vitatott kérdése is foglalkoztatta őket. Ezt a kérdést is csak a szavazás tudta eldönteni, a hosszas vita miatt, s kilencen négy ellenében a koedukáció mellett szavaztak. Felmerült a 8 osztályos iskola szükségességének a gondolata is a jegyzőkönyvek lapjain; Az évek egyre nagyobb eredményeket hoznak, s az 1 TO. évi elnöki záröbeszámoló örömmel állapítja meg, hogy „...a munkakedv nemcsak fokozódott, de általánosuk is”, 1 Feltétlenül megemlítendő az egylet érdekvédelmi szerepe. A törvénytelenül elmozdított Bili József tanár ügyében való kiállásuk is teljes eredménnyel zárult. Ilyen szempontból bizonyos foltig a szakszervezetek szerepét is betöltötték ezek az egyletek országszerte, így Békéscsabán Is. Csak egészen elenyésző hányadát említhettem meg a Békéscsabai Tanító Egylet első hat éve Jelentős eseményeinek. Ezek is érzékeltetik talán, érdemes lénne felmérni, hogyan kapcsolódik városunk, megyénk a múlt század második felében a magyar nép kultúrtörténetébe. Egyben figyelmeztetés is kiván lenni e rövid írás: nézzünk jól körül az iskolák lomtáraiban, mert minden bizonynyal még sok jelentős, doku- mentális értékű adat kerülhetne elő városunk és megyénk tanító mozgalmainak történetéhez, Filadeifl Mihály törődött: hóna alá fogta a hattyút, és elment a kocsmába. Űjabb éjszaka következett, jsmét meghatotta kettejük sorsa az öreget. Ez ah, kálómmá! azonban szilárdan eltökélte, hogy nem megy a kocsmába. Tegnap is már furcsa volt a hattyú — amikor visszajöttek, táncolni kezdett, és valami szokatlan módon „énekelt”. Az öreg így tűnődött, majd leült a tó partján. Hirtelen úgy érezte, valami gyengéden bökdösi a hátát. Megfordult, és meglátta a hattyút. A bökdösés mintegy figyelmeztetés volt valamire... Egy hónap múlva az öreget a hattyúval együtt el. csapták. A hattyú már any. nyira részeg volt, hogy fényes nappal is tántorgott. Az anyák, akik gyermekeik, kel együtt pihenni és nézelődni jártak a parkba, panaszt emeltek az öreg és a hattyú miatt.... A tanulság csak annyi: még a legegyszerűbb álláshoz is kell bizonyos morális szint. Lengyelből fordította: Sass Attila
