Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
S*éP Sándor ötven esztendős, magas, erőtel. jes szövetkezeti paraszttal a minap találkoztam egy alföldi falu italboltjában, ahová a szűnni nem akaró hőség elől menekültünk. Sándor azzal tűnt fel nekem, hogy két hosszúlépést rendelt egyszerre, gyorsan egymás után felhajtotta és távozni akart. — Egyszerre két pohárral is? — kérdeztem tőle, hogy valahogy szóra bírjam. Elkomorodott, fenyegető harag vetett árnyékot homlokára. Aztán elnevette magát. — Sokáig szomjaztam. Van pótolnivalóm. Négy évvel ezelőtt kezdődött Szép Sándor különös históriája. Azelőtt nem volt nevezetes ember, hacsak nagy testi ereje és Amerikában élő öccse iránti rajongása miatt nem emlegették. Négy évvel ezelőtt is úgy látszott, hogy Sándor azt teszi, amit a többiek. Aláírta a belépést, igent mondott a szövetkezetre. De dolgozni nem ment. Hiába nyaggatták, fenyegették, ígérgettek neki, nem és nem. Konokul hallgatott, tette okát nem árulta el senJct- nek. Azt rebesgették róla, hogy naphosszat otthon ül, legfeljebb a hízókat eteti, s a kertet kapálja. Mások úgy tudták, hogy orvvadászatra adta fejét, s míg az új tsz tagsága a mezőn nyügölö- dik, Sándor friss vadpecsenyén él. S azt is elnézte, hogy a felesége szorgalmasan dolgozott, gyűjtötte a munkaegységeket. Sándor kerülte az embereket. Tehette is, mert nem a faluban, hanem a tsz-ta- nya szomszédságában, az úgynevezett Erdőháton lakik. Egyetlen egy esetben jelent csak meg a közös munka színhelyén, hogy tanácsot adjon és figyelmez- , tesse jóbarátait. De ez az egy eset nagyon emlékéze- tes maradt. Ä tsz tagsága éppen azon vitatkozott, mit kezdjenek az Erdöhát köze. lében rogyadozó öreg pajtával. A többség a lebontást javasolta, mondván, az épen maradt gemedákat jól felhasználhatják az építkezéseknél. Voltak olyanok is, akik nyári csirkefarmot akartak ott berendezni. Ebbe a vitába rohant bele Szép Sándor. — Hagyjátok meg a pajtát emlékeztetőnek. — Mire emlékeztessen? — kérdezte Tóth Károly, aki Szép Sánd&r legjobb barátja volt. — Majd meglátjátok, hogy ez a rozzant épület is túléli a közöst — emelte Sándor magasra a hangját, hogy a jóslatot mindenki jól hallhassa. A kétkedő, múltjukkal viaskodó emberek döbbenten hallgatták Sándort. Sokan aggodalmaikat hallották viszont szavaiból. — Nem adok neki ezer napot — ütötte tovább Szép Sándor a vasat. — Ezer nap? — kérdezte Tóth Károly. — Honnan veszed ezt az ezer napot? Sándor viaskodott, hogy kimondja-e, de a várható diadal — kimondatta vele. — Az öcsém írta, Eisenhower nem engedi, hogy így maradjon. Tóth Károly felkacagott. — Ne marháskodj már, Sándor, te elhitted ezt? Tóth Károly tovább kaca. gott, de akadt olyan a vitatkozók között, aki komolyan vette Szép Sándor sza. vait. — S te mit csinálsz addig? — kérdezték tőle ezek. — Kiböjtölöm valahogy — válaszolta ö fölényes magabiztossággal. — Nem félsz, hogy hosszú lesz a böjt? — kérdezte Tóth Károly, fejét csóválva barátja esztelenségén. — Ezer nap? — hangoskodott Sándor. — Tudod, hogy szeretem az italt, de fogadok, hogy egy korty bor nélkül is kivárom. Jgy történt, hogy Szép Sándor fogadott Tóth Károllyal: nem lép be a kocsmába, amíg vissza nem fordul a világ. Tóth Károly csak legyintett a fogadásra, «80*1* EZER NAP a kimondott szavak még sem maradtak hatástalanul. A pajtának legalábbis megkegyelmezett a tagság. Nem csak a csirke miatt, hanem azért is, hogy kiderüljön, valóban túléli a közöst. Mert ki tudja, mit hoz a jövő? Tavaly tavasszal már alig emlékezett valaki a Szép Sán dórral kötött fogadásra, bár az ezemapos határidőből talán 30 nap sem hiányzott. A nagy munkában kisebb gond is nagyobb volt annál, hogy valaki a három évvél ezelöt. ti butasággal törődjön. De egy éjszakai vihar. mindent gyökerestől felforgatott. Feltámasztotta az eltemetett fogadást is. A vihar május végén zúgott el a falu felett. Villámok, mennydörgés kísérte és olyan bolond szél, amilyen nem volt emberem, lékezet óta. A falu népe a házakba meneküli, s az ablakon át leste az elszürkült világot. Talán félóráig tartóit a dübörgés, s már-már úgy látszott, vége az ítéletidőnek, amikor a villám újra félelmetesei lobbant, a nyomában támadt dördülés szinte kifordította sarkából a földet. Utána néhány per. cig néma csend ült a falun. De a csend valóban csak néhány percig tartott. Ijesz. tőén felzúgott a félrevert harang, s az utcára tódulók sokasága lármázva adta tovább a hirt: tűz won a tanyán. S tolóban, a távolból jól látszott az ég felé törő fekete füstfelleg, s a fel-fel. pattogó szikraeső. Megindult a versenyfutás a tűz fészke felé, és hamarosan kiderült, hogy az öreg pajta ég. A hosszú, rozoga épület lécvázas nádtetejét ropogva falták a lángok, s a közelben lapuló mezőőr óz átélt ijedtségtől dideregve beszélte el, hogyan csapott a sistergő villám a düledező épületbe. z oltáshoz loholó csapat már-már megtorpant, hogy visszaforduljon, hiszen mindenki látta, milyen hasztalan erőlködés volna szembefordulni a Ián. gokkal. Egyetlen kút volt a közelben, mire abból telemarnék a faluból cipelt vöd. röket, úgyis hamuvá őmiatta a fáklyaként lobogó desz. kábádé. De egyszeriben félelmetes látvány állította meg az emberek futását. A szürkületből a gomolygó füstön át látták, hogy valaki kétségbeesetten rohan az égő épület felé, s a magával cipelt hosszú rúddal dühösen fenyeget valami láthatatlan ellenfelet. S mielőtt még a falusiak felocsúdhattak volna, az isme. rétién árnyalak beleróhant a tűzbe, a szikratengerbe, s amint a szél néha-néha elfújta a füstöt, a körülállók láthatták, amint dühösen, s szinte eszét vesztve csapkodta a futkározó lángnyelveket. El onnan! El onnan! Kiáltották többen is a megháborodott ember felé. De az rá se hederített a veszedelemre, mind nagyobb elszántsággal folytatta esztelen küzdelmét. S csak akkor futott el végre szánalmas harca színhelyéről, amikor a pajtát félig már felfalta a tűz, s az elvásott tartógerendák összeomlottak. Akkor derült ki, hogy a füsttől krákogó, merő korom ember Szép Sándor volt, aki az ezer napra fogadott. áshap alkonyaikor meglehetősen szép számú vendégsereg gyűlt össze a kocsmában és sokféle változatban megbeszélték az előző napi tűzesetet. A beszéd középpontjában Szép Sándor állott, a felelevenített fogadás, az ezer napra szóló jóslat, mely idő alatt Szép Sándor szerint a közös élet sorsa beteljesedik. Sokat beszéltek a nagy kétségbeesésről is, mely- lyel Sándor a tűzzel viaskodott. Ahogy szó szót követett, az összeomlott, elhamvadt pajta valóságos szimbólummá nőtt a beszél, getők előtt, akik kíváncsian találgatták, vajon mit tesz Szép Sándor ezek után. Nem kellett sokáig várniuk. A tanya felőli kanyarodéban feltűnt a nevezetes ember magas, erős alakja. Kicsit tétován, nagyon is komótos léptekkel tartott a kocsma felé, de mikor észrevette, hogy figyelik, meggyorsította lépteit, magabiztosan, látszólag nyugodtan lépett be a kocsma ajtaján. Bent megszeppent egy kicsit. Zavarta, hogy minden tekintet őt kutatta, s főképpen a hirtelen támadt halálos csend miatt nyugtalankodott. Köszönt, majd leült egy hosszú asztal végében, anélkül, hogy rendelt volna valamit. A kocsmáros sűrűn fordult a poharakkal, de Sándorra rá se hederített. Emtíerünk jó néhány percen át némán tűrte a mellőzést, végül azonban felfortyant benne a harag. — Én talán kutya vagyok? A kocsmáros ijedten nézte a nekivörösödött embert, hirtelenjében válaszol, ni sem tudott. Tóth Károly felett meg helyette. — Hiszen te nem ihatsz. Te , megfogadtad, hogy amíg... — Elég legyen! — csapott az asztalra Szép Sándor. send lett. Az italozók ijedten nézték a ha- ragvó ember hatalmas kezét. De más történt, mint amire számítottak. Szép Sándor haragja a csapás után elpárolgott. Szégyenkező, szinte • kisfiús mosoly jelent meg a szája szegletében. — Innom kell a tegnapi ijedelemre, mert megfulladok — mondta csendesen. Rendelt magának és a többieknek is. Azt mondják, már másnap jelentkezett az elnöknél, dolgozni kezdett, s azóta sincs ellene semmi kifogás. De az ezer napot, s az égő pajtát nem tanácsos előtte szóba hozni. Még a háta mögött sem. Kékesdi Gyula Brackó István: Egy kirakat előtt Egy kirakat előtt ácsorogtam Számban cigaretta volt. Nem az utcát néztem hol fele életünk pereg le színházszerűn. Rohanó korunk kilúgozta a várost és nem tette kedvesebbé az embereket. Bámultam a fényes üveget. Járművek kusza Sziluettje rohant rajta át: mint ménes mint folyó mint megfoghatatlan jelen és múlt. Eltűntek a sarkon. Bámultam a fényes üveget. Mögötte: kóchajjal ostoba bábok. Kényszeredett vlgyor kelleti arcukat. Merevek és mozdulatlanok, — miért is ne: hiszen csak bábok — De fájdalom és megpördült felettem az ég: a fénylő üveglapon ott láttam arcomat is. Palotai Boris: A. FÉRFI (Szépirodalmi Kiadó, 1964.) közismert írónőnek előkelő helye van a mai magyar irodalom ranglétráján és új könyvével csak megerősítette eddigi pozícióját. A kötet legjobb darabja a címadó kisregény. Mi történik benne? Egy deportálásból hazatérő, mindenkijét elveszített nő- beleszeret egy férfibe, akiről később kiderül: csendőrtiszt volt. Emiatt Judit szakít vele, s új életet akar kezdeni, de ez nem sikerül. Visszatérőben volt szeretőjéhez Judit a zajló Dunába fullad. Az alaphelyzet tekintetében szeretnénk vitatkozni a jeles írónővel. Miért kell annak kiderülnie a „férfiről”, hogy csendőrtiszt volt? Olyan valószínűtlen az arány, hogy egy bujkáló csendőrtiszt épp egy szegény deportált nőbe bot- lik egy milliós világváros forgatagában! Találkozásuk megindoklása, miszerint Judit hasonlít Rózsira, Dani első szerelmére kevés. így nagyon véletlen szülte a mű alapkonfliktusa. Egy nő és egy férfi kiengesztelhetetlen ellentétességének bi?onyítá- sához ennyire ki kellene „hegyezni" az ellentéteket? Ha nem így lenne, akkor persze sokkal nehezebb lenne ennek az ősi ellentétnek a kibogozása, ez igaz. Ennek ellenére, a kisregény erényei elhomályosítják apróbb hibáit. „A férfi” megírás tekintetében bravúros teljesítmény. Az írónő fő erénye a hallatlanul szug- gesztív hangulat- teremtése. A hét rövidebb-hosszabb novella közül különösebben három nyerte meg tetszésünket: az Árvák, a Kislány és a Szegény apa című írás. A másik négy is érdekes, de nem éri el az említett három színvonalát, lendületét, lélektani izgal- masságát, életszerűségét. Annyi bizonyos, hogy akik szeretik az ízes novellákat, azoknak Palotai Boris nagy örömet szerzett új könyvével. H. Jr Vitaszek Zoltán: Tiszta gondolatok Űj falak, hidak, gyárak, üzemek, házak, tornyok — és apró emberek. Köztük mi: két eget vádló tekintet, két tűzsugár a jég-rideg világban, és bennünk a miértek kusza halmaza, s az elkoptatott Igék, varázsukat vesztett fogalmak idétlen, kínzó zümmögése. Gondolataink féktelen csapongása a megszokottság monoton folytonosságán próbál győzni, s a jóságért küzd: Szép legyen a jó — s a jó szép... Te kérd meg az Embert: mosolya ne legyen bántó, s javítson, hogyha téved, ne dobjon inkább áldozatul téged. Te kérd róeg ót. És ha kéred: megnyerő szavaid önmagadon is győznek, s érteni fogod akkor kérésem igazát: Tiszta gondolatok felhőtlen egén szeretnék találkozni veled, és mint parazsat a tűz, boldoggá tenni téged! ,
