Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
MM. augusitus 23. 7 Vasárnap Nagy Jőzsefné könnyűipari miniszterrel a lakosság fogyasztói igényeinek alakulásáról és az új vidéki könnyűipari üzemekről A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste Nagy Jőzsefné könnyűipari minisztert és a szakembereket és fogyasztókat egyaránt érdeklő kérdéseket tett fél néki. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és a válaszokat. KÉRDÉS: Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán sok sző esett — a belkereskedelmi miniszter beszámolója kapcsán m a kereskedelem és az ipar együttműködéséről, kapcsolataik további javításának szükségességéről. Hogyan látja ezt a kérdést a miniszternő? Válasz: A könnyűipar és a belkereskedelem között évek óta kielégítő kapcsolat alakult ki: A tervezés időszakában immár egy évtizede közös programtárgyalásokat folytatunk. Ezek során megállapítjuk, hogy mit gyártunk és mit szállítunk a belföldi fogyasztóknak. Ha szűk kapacitásról vagy hiánycikkről van szó, szinte gyártmányonként határozunk. Ugyanúgy megállapodunk például abban is, hogy a szezoncikkeket vagy az új gyártmányokat milyen ütemben szállítjuk. Ezeken a tárgyalásokon beszéljük meg a minőségjavító intézkedéseket, a csomagolás fejlesztését, hogy a jó minőségű áru szebb köntösben kerüljön a vevő elé; Az éves terv végrehajtása során igyekszünk az ipari és a kereskedelmi vállalatok között közvetlen kapcsolatot kiépíteni. A legtöbb iparágban a megrendeléseket ma már nem a központi szervek adják fel, hanem az új, átszervezett vállalatok. A kereskedelmi szakemberek így a 'piackutatásokon, az árubemutatókon tapasztalt jogos igényeket közvetlenül a vállalatokhoz továbbíthatják. Mi természetesen igyekszünk éves terveinket — tekintetbe véve anyagkészleteinket és kapacitásunkat — a vevők kívánságai szerint rugalmasan megváltoztatni. Mód van arra tehát, hogy szükség esetén eltérjünk éves megállapodásainktól is. Mindez persze nem jelenti azt — mint ahogy az országgyűlésen elhangzott referátumból és a hozzászólásokból is kitűnt —, hegy a kereslet és kínálat, a termelés és a fogyasztás teljes összhangját már megteremtettük. E*t még sok tényező gátol ja, így az ipar anyag- ellátási nehézségei, a kereskedelem nem mindig helyes kereslet- felmérése, az ipar egyenlőtlen szállítása, az új gyártmányok nehézkes bevezetése, de igen jelentősen korlátozza a szükségletek megfelelő kielégítését a raktárhiány is. A Könnyűipari Minisztérium kollégiuma éppen az elmúlt hetekben tárgyalta a gyárt- mányfejlesztési intézkedéséket: az új gyártmányok bevezetésével és a gyártmányfejlesztés irányításával kapcsolatos minisztóriuitii feladatok rendjét. A cél az volt, hogy az új gyártmányok körüli huzavonát megszüntessük és anyagilag is érdekeltté tegyük a vállalatokat új termékek gyártásában. A minisztérium kezdeményezésére a vállalatok- hosszabb, féléves és éves szállítási szerződéseket kötnek a belkereskedelemmel és ezáltal is segítik a folyamatos áruellátást. Ezek a szerződések megakadályozzák, hogy alapvető, nélkülözhetetlen könnyűipari fogyasztási cikkekben, például szandálokban, bizonyosfajta ruhane- műekben, ingekben, gyermekcipőkben stb. hiány lépjen fel. Az ipar és a kereskedelem jó kapcsolatainak kiépítéséhez hoz- sa tartozik az is, hogy a kereskedelem, amely közvetlenül ismeri a fogyasztók igényét, kifogásait, a fellépő esetleges áruhiányt, alaposabb piackutatási tanulmányok, pontosabb igényfelmérés alapján juttassa el kívánságait az iparhoz. Mi pedig — lehetőségeink szerint — igyekszünk az igényeket kielégíteni: KÉRDÉS: A gazdasági tárcák közül a könnyűiparnak van a legközvetlenebb kapcsolata a lakossággal. A fogyasztói kívánságok, a divat alakulása befolyásolja az Ipart, az pedig — áruin keresztül — ízlésalkotó hatással van a vevőkre, a közönségre. Egészségesen alakul-e ez a két folyamat? Válasz: A könnyűiparnak nincs olyan közvetlen kapcsolata a lakossággal, mint a kereskedelemnek, ahol az eladó naponta találkozik a vevővel. Amikor azonban használatba kerülnek a könnyűipar termékei, azok jó vagy rossz minősége szabja meg a fogyasztónak az iparról kialakult véleményét. A könnyűipari cikkek jó minősége mindennapi életünkben okozhat örömet, de hibái bosszúságot is. A fogyasztók véleménye, kívánsága befolyásolja az ipar termelését, ’hiszen nem célunk raktárra termelni, sót szigorú jogszabály van arra, hogy vállalataink csak előre megrendelt árut termelhetnek. A divat alakulása — vagy azt is mondhatnánk, szeszélye — befolyásolja az ipar termelését, ha nálunk nem is annyira, mint a kapitalista országokban: Mi magunk is igyekszünk a divatot befolyásolni, az emberek ízlését és szépérzékét nevelni. Több éve működik a tárcán belül a divattanács, újabban a gyártmány- fejlesztési és divatbizottság, amelynek tagjai: a minisztérium, az iparművészeti és a nőtanács képviselője, valamint a kereskedelmi és iparvállalatok szakemberei. A bizottság félévenként kiadott, a közös vita alapján kialakult, a divatirányzatot összefoglaló könyve utat mutat mind a nagyvállalatok divattervezőinek, mind a tanácsi vállalatoknak és a kereskedelemnek is. , KÉRDÉS: Milyen tapasztalatai vannak a minisztériumnak a vidéki lakosság fogyasztói igényeinek alakulásáról — a könnyűipar szempontjából? Válasz: Ma már a televízió, a rádió, a kultúrházak hálózatának fejlődése, a közlekedés javulása következtében a falusi lakosság gyorsan reagál a változásokra, és ezért nem évek, hónapok, hanem napok kérdése, hogy a városban tért hódító, új alapanyagú, divatos cikkeket falun is keressék. A nagy lakásépítkezések nyomán falun is átalakult a lakáskultúra. Mi nemcsak számol unk ezzel a változással, hanem segítjük is a falusi lakosság ilyen irányú fejlődését. Az elmúlt években és az idén 16 nagy vidéki városban tartott több napos divatbemutatót a Ruházati Minta tervező Vállalat, több ízben ízlésnevelő előadásokkal egybekötve. A vidéki áruházak és szövetkezeti boltok programjában gyakran szerepelnek lakberendezési kiállítások is. A fejlődés arra vezetett, hogy — egy-két, a mezőgazdasági munkát érintő cikket kivéve — ma már nem gyártunk mást a falusi és mást a városi lakosságnak. A Ruházati. Mintatervező Vállalat rendszeresen foglalkozik mező- gazdasági munkaruha tervezésével, és a KGST keretén belül mű- iködő öltözködési állandó bizottság munkájában is fontos témaként szerepel a mezőgazdasági munkaruha. 1962—63-ban férfi mezőgazdasági gépkezelőknek, tehenészeknek, női kertészeti dolgozóknak terveztek téli-nyári öltözéket és készítettek munkaruhát általános mezőgazdasági munkához. Vállalataink általában messzemenően figyelembe veszik a mezőgazdaság érdekeit. Most fejeződött be az aratás. Az ipar figyelemmel kísérte a felmerülő nehézségeket, a gátló körülményeket és igyekezett segítem. Így például a kender-, juta- és textiliparban a szőni tudó műszaki és adminisztratív dolgozók is a gépek mellé álltak a hiányzó szövők helyett, hogy elég zsák legyen a learatott gabonához. S a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat Szegedi Fonógyárában vasárnaponként is dolgoztak és gondosan ügyeltek arra, hogy naponta elszállítsák a megrendelt bálakötözőket, aratójkévekötözőket. (A Rostkikészítő Vállalat Nagylaki Gyára ebből a cikkből 50 tonnával túl is teljesítette a tervét.) De ugyanúgy szívügye volt az iparnak az ékszíj alapanyag-ellátás. Ebből a cikkből a szegedi gyár napi 1000 négyzetmétert szállított és a Lenfonó és Szövőipari Vállalat terven felül heti 4000 négyzet- métert ad október 15-ig ja mező- gazdaságnak. KÉRDÉS: Az ipartelep ülés aránytalanságainak felszámolása hosz- szabb távra szóló fontos kormányzati feladat. A vidék — részben teljesen új, részben fővárosi üzemek áttelepítése Tévém — egyre több ipari gyárat, üzemet kap. Mi a helyzet e téren a könnyűipari tárca szempontjából? A tervek szerint hol épül (vagy nyílik meg) jövöre, illetve a közeli egy-két esztendőben és milyen gyártási profillal, köny- nyűipart üzem? Válasz: Iparosítási programunkban, új üzemegységek létesítésében, üzembővítésben már eddig is érvényesült az az irányzat, hogy a vidéket munkaalkalommal kell ellátni. Ilyen elgondolás alapján létesült a ceglédi, békéscsabai, szentesi, bácsalmási és ózdi ruhagyári tdep. Ezzé! a céllal indítottuk meg a Győri Kötöttkesztyűgyár celldömölki, a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi, a Pécsi Kesztyűgyár siklósi, a Szombathelyi Cipőgyár körmendi telepét. Az idei és a harmadik ötéves tervünkben élőirányzott mintegy 40 új létesítmény zöme is vidéki lesz. Épül 790 milliós költséggel a dunaújvárosi papírgyár, a közeljövőben kezdik el — 150 milliós költséggel — a nagylaki bútorlapgyár építését. Ugyancsak bútorlapgyártó üzem létesül majd Fenéfcpusztán és Nyíregyházán. A nagy üzembővítések is legnagyobb részt vidéken történnek. Több mint 400 millió forintot költünk a Szegedi Textilművek bővítésére és mintegy 70 millió forintos költséggel korszerűsítjük a Szegedi Kenderfonógyárat. Sorolhatnánk tovább a terveinkben szereplő nyomdák, papírgyárak és egyéb iparágakhoz tartozó üzemek bővítését, létesítését, amelyek mind a vidéki dolgozók jobb életkörülményeit biztosítják; azzal is, hegy munkaalkalmat adnak s azzal is, hogy termékeik a város és a falu árubőségét szolgálják — fejezte be a Központi Sajtószolgálatnak adott nyilatkozatát Nagy József né könnyűipari miniszter. ELNÉZÉST KÉREK... Az étnber elfoglalja helyét a sportpálya lelátóján — miután két héttel előtte ugyanazon a helyen fogadja meg, hogy nem jön többet labdarúgó-mérkőzésre — megnézi a szomszédjait, megérdeklődi a csapat összeállítását, a játékvezetők nevét. Ezek után vagy megnyugszik, vagy a hallottak alapján felszökik a vérnyomása és mindjárt, bemelegítés nélkül, méltatlankodik. Elkárhoztatja az edzőt, a játékosokat, a játékvezetőket egyaránt. Míg a játékosok és a B közép melegít, folyik a szópárbaj a közönség között. Mennyi okos ember, mennyi kitűnő értője a labdarúgásnak. Csalhatatlan hozzáértéssel állítják össze a csapatot, megfellebbezhetetlen érvekkel döntenék az edző'- munkája felett, kifogyhatatlan megjegyzésekkel értékelik vagy ítélik el egy-egy játékos teljesítményét — a megjegyzéseket mellőzöm. A játékvezetők sértegetésének hagyománya van. Érdemes lenne egy nyelvésznek erről szótárt I perec összeállítani. Meggyőződésem, hogy a természettudomány egy-két állatfajtával gyarapodna. Megkezdődik a játék. A közönség elnémul, csak az idegek kezdenek őrjítő táncba. Még a B közép is csendes szemlélővé válik látszólag, míg egy elrontott helyzet ki nem robbantja az elfojtott indulatokat. Ilyenkor a közönség felhördül. A lábak segíteni akarnak a csatárnak, s az előtte ülő veséjét találják el. A kezek cigaretta és tökmag után matatnak. Többen a csatár fejét követelik. Egyik- nek-másiknak eszébe jut a szombati és vasárnap délelőtti háztáji munka, aminek árán kijöhetett a meccsre, ezt is le akarva kiabálni, különböző helyekre küldözgeti a csatárt. Többen éveket öregednek. Ebben a fejtetőre állított izgalomba dörren bele egy megszokott nyugodt hang. — Itt a pered Itta ropogós perec! Perecet tessék! A pereces. Viszonyúig fehér kabátban, „fehér" sapkában, két kartondobozzal a kezében. ö a legnyugodtabb. Az ő számára üzlet a meccs, és az ezzel járó izgalom. Az emberek ugyanis szívesen vásárolnak a ropogós sütőipari termékből, hogy levezessék idegességüket, ö pedig az aluminium érméktől megfeketedett kezével, gyakorlott mozdulattal, sajátkezűleg szolgálja ki az ideges vendéget. Még ki is egészíti a törött süteményt egy darabkával, hogy ne károsodjon az üzletfél. De választás nincs. Hoci-nesze alapon csak. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Nem akarom rontani az üzletet észrevételemmel, de nem lehetne másképp? Például tálcán árulni, szabad választással? Vagy tisztára súrolt pálcára felfűzve, ugyancsak nagy tálcába rögzített kis ru- dakra fűzve. Ügy gondolom, így hi- giénikusabb lenne. Nem állítom, hogy ezek az én ötleteim lennének, így az újítási pénzre nem tartok. igényt, de az egészségügyi követélményekre valameny- nyien. Dobra Sándor K is történet ét tanulság Barátom a minap, kínzó szomjúságát csillapítandó, betért a csabai vasúti talponálló restibe, egy pohár sörre. A néhány csellengő vendég között mindjárt feltűnt néki két férfi: egy ötven körüli és egy harmincegyné- hány éves. Együtt poharazgat- tak, mint utóbb kiderült, eredményes munkájukra ittak áldomást Nem voltak részegek, csak hát — mint az ilyenkor lenni szokott — kissé nagyobb volt a Vurázsi. így aztán vidám és felettébb hangos danászásba kezdtek. Barátom, aki az ilyen helyzetekben szeret rendet teremteni (s az ehhez elengedhetetlenül szükséges testi felépítéssel is rendelkezik), udvariasan felhívta figyelmüket a faion lógó táblácskára, miszerint „dalolni és lármázni tilos!” Majd felajánlotta, szívesen elkalauzolja őket olyan vendéglátóipari egységbe, ahol kedvükre énekelhetnek. — Vegye tudomásul, engem nem érdekeinek a rendeletek! — fortyanit fel a fiatalabb. — S akinek nem tetszik, annak majd ököl joggal teremtek igazságot! Am az idősebb nem így véleV Gyulán 1962-ben kezdtek először tárgyalni arról, hogy az OTP sorházakat épít. A tanácscsal történt tárgyalások a kormányrendelet alapján úgy folytak, hogy ehhez a város közművesített telkeket biztosít. Legutóbb 1964 januárjában történt tárgyalás ugyanerről az ügyről. Közben a városban elkés’zült 16 sorház ideális környezetben, szép kivitelben. A lakók beköl- tözrtek, örömmel vették birtokedett s egy szóra követte barátomat. Így kerültek a Jókai utca sarkán levő Fészekbe, ahol —- délidő lévén — éppen ebédhez szervíroztak. — Na látja, bátyám, mennyivel kellemesebb itt! — szóit belépve a fogadat! an idegenvezető. — Nem mondhatnám! — fin- torgott amaz, mert az egész helyiségben átható bűz terjengett. Néhány vendég — látható és jogos felháborodással — el is hagyta a helyiséget. Csak egy pillantást kellett vetniük az udvari kijáratra, s máris megvolt a magyarázat. Az öreg nem is hagyta szó nélkül: — Nézze, én tudom, hogy maga jót akart nekem. S nyilván a vendéglátó sem tehet róla. Ám a szervestrágyagyűjtő (nem pontosan így mondta!) tudhatná, hogy a Fészekben hetenként egyszer szünnap is van! S nem ilyenkor kellene az udvaron foglalatoskodni ezzel az alkalmatos. Sággal (ezt sem egészen így mondta!), amely a kertészkedésnél oly nélkülözhetetlen, de a virágok illatára egyáltalán nem emlékeztet... (—ZÓ1 z kukba szép lakásukat. Folyt a víz, égett a villany. Eltelt két- három nap, utána az egyik reggel azt vették észre a lakok, hogy nem folyik a víz. Kiderült, hogy a tanács megszüntette a vízszolgáltatást azzal az indokkal, hogy ném bírja a kút. Vajon ezt akkor nem tudták, mikor az első tárgyalásra sor került? (—esi.)
