Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

^ 1964. július 21.__________________________________________ ________________________2___________________________ Kedd A z sfrikai csúcstalálkozó üléséről Négyszázötven éve felparázslott „Dózsa trónja” Egy emlékezetes évfordulóra Kairó Vasárnap két plenáris ülést tar­tott az afrikai állam- és kormány, fők kairói értekezlete. Nkrumah ghanai elnöik másfél órás beszédben igyekezett meg­győzni az értekezlet résztvevőit egy afrikai egységkormány létre­hozásának történelmi szükséges­ségéről. Élesen bírálta az Afrikai Egységszervezet úgynevezett fel- szabadítási bizottságát, amely nem segíti kellően az afrikai né­pek felszabadító mozgalmát. Vé­gül felhívta azokat, akik készek az afrikai egységkormány meg­alakítására, hogy bármilyen ke­vesen vannak is, teremtsék meg ezt a kormányt. Ben Bella nagy érdeklődéssel várt beszédében inkább Izrael kérdésével és Algéria saját belső problémáival foglalkozott. Izraelt Dél-Afrikálhoz hasonlította és hangoztatta: Izrael a neokolonia- lizmus eszköze az afrikai konti­nensen. Ben Bella a továbbiak­Hanoi Hanoiban nagygyűlésen emlé­keztek meg az indokínai kérdés­ben kötött genfi egyezmények aláírásának 10. évfordulójáról. A gyűlésen Hoang Quoc Viet, a ha­zafias arcvonal elnökségének tag­ja, az általános munkásszövetség elnöke kijelentette, hogy az 1954. évi genfi egyezmények az indo­kínai népek, a nemzeti felszaba­dító mozgalom és a nemzetközi békemozgalom nagy győzelmét jelezték. Washington Ma kezdődik az amerikai fővá­rosban az Amerikai Államok Szer­vezetének külügyminiszteri érte­kezlete. Elsőnek Borges venezuelai külügyminiszter érkezett a hely­színre, hiszen a tanácskozást Ve­nezuela kezdeményezte. A Kuba-ellenes gyülekezet szer­vezői azt remélték, hogy különö­sebb nehézség nélkül megszerez­hetik majd a diplomáciai és gaz­dasági szankciók elfogadásához szükséges kétharmados szavazat­többséget. Bizonyos jelek azonban most arra utalnak, hogy az ame­rikai és venezuelai diplomatáknak igencsak meg kell izzadniuk, ha latin-amerikai kollégáikat meg akarják győzni Kubával fenntar­Párizs Az algériai kormány közölte a külföldi olajtársaságokkal, hogy a jövőben a szaharai olajból szár­mazó bruttó jövedelmüknek leg­alább a felét Algériában kell fel­használniuk. A tőke- és a devizakivitel kor­látozásáról hozott korábbi rend­szabályokat eddig az olajüzletek­re nem alkalmazták, mert az eviani egyezmény kiváltságos ban hangoztatta, az afrikai orszá­goknak tanulmányozniuk kell az egységkormány gondolatát még akkor is, ha e gondolat megvaló­sításának akadályai vannak. Az afrikai egységkormány a végső cél és nincs jogunk ahhoz, hogy egyszerűen félretegyük ezt a kér­dést — mutatott rá az algériai el­nök. Apithy dahomei elnök indítvá­nyozta, létesítsenek gazdasági testületet az afrikai országok gaz­dasági elszigeteltségének meg­szüntetésére és együttműködésük fokozására. Líbia küldötte bejelentette az ér­tekezleten, kormánya tárgyaláso­kat kezdett az angolokkal és ame­rikaiakkal a Líbia területén levő katonai támaszpontok felszámolá­sára. Ö is felhívta az afrikai ve­zetők figyelmét az izraeli milita- rizmus veszélyére. A kairói értekezlet kedden, jú­lius 21-én fejezd be munkáját. (MTI) A Szovjet Békebizottság és a Szovjet Afro-ázsiai Szolidaritási Bizottság küldöttségének vezető­je, I. Szmimov is felszólalt a nagygyűlésen. Kijelentette, hogy a szovjet kormány, amely az 1954. évi genfi értekezlet társelnöke, minden lehetőt megtesz azért, hogy a genfi egyezmények való­ra váljanak. Követeli, hogy az amerikaiak szüntesisék meg a dél­vietnami belügyekbé való beavat­kozásaikat. (MTI) tott diplomáciai és gazdasági kap­csolataik megszakításának szük­ségességéről. „Első csapásként” Mexikó jelentette be, hogy nem küldi el külügyminiszterét Wa­shingtonba, amit az amerikai la­pok joggal értékelnek tiltakozás­ként az értekezlet céljai ellen. Amerikai sajtójelentésekből kide­rül továbbá, hogy Chile, Argentí­na és Uruguay sem óhajtja támo­gatni a Kuba-ellenes szankciókat. A Washington Post szerint a fel­sorolt országokon kívül Bolívia, Brazília és Haiti is azon tanako­dik, ne helyezkedjék-e hasonló negatív álláspontra az amerikai— venezuelai tervekkel szemben. (MTI) helyzetet biztosított a külföldi olaj társaságoknak. Az algériai kormány intézkedé­se most arra kényszeríti a tkülföl- di társaságokat, hogy jövedelmük egy részét Algériában ruházzák be. Ez elősegíti az ország iparo­sodását és javítja Algéria deviza­kereskedelmét. A kormány további célja az, hogy az olajkitermelést a kuta­tástól az értékesítésig ellenőrzése alá vonja. (MTI) — Mihelyt Báthory, Dózsa bu­zogánya által mellén találva lová­ról hanyatlani kezdett, társai egy­szerre segítségére rohantak, s ve­zérüket hátrálni kényszerítették; de bátorságuk meg Vala törve. Magukkal ragadva sebesült Bá- thoryt vad rendetlenségben futot­tak szerte szét a mezőn, hol soka­kat utóiért bosszuló fegyverünk; mások a Maros habjaiban talál­ták halálukat; s mi győzelmünk ünnepére Csanádot gyújtottuk fel, hogy vörös lángjai az Alföldön a szabadság hajnalát hirdessék ... Így beszél harcaikról Eötvös József „Magyarország 1514-ben” című regényében a krónikás. A hajdani történetíró pedig végső csatájuk emlékét idézve, Mészá­ros Lőrincznek, Dózsa papjának küzdelemre buzdító szózatát ele­veníti fel. „Ez a nap, ez a harc lesz az, mely nekik és utódaiknak nagy dicsőségére fog válni, ha bátran és győzedelmesen küzde­nek; de ha elkorcsosodva a gyalá­zatos félelemnek adnak helyet és megfutamodnak, úgy száműzetés, nyomor, bilincs, bitófa s oly bün­tetés vár reájok, mi a halálnál is rosszabb.” Négy és fél évszázaddal ezelőtt, 1514 júliusában teljesedésbe ment Lőrincz pap tragikus jövendölése, íme a drámai kép, ahogy a ma élő költő látja: Homlokán a harag rőt [koszorújával s szinte tántorogva nehéz [igazával indul Temesvárra süllyedni [jeltelen szörnyű mocsaradba, magyar [történelem! Nemcsak Illyés Gyulát, az írók egész seregét ihlette meg Dózsa nagyszerű alakja, mártíruma, az első magyar parasztháború névte­len bőseinek történelmi tette, le- bírhatatlan igazsága. A székelyföldi fiatal szabadság- harcos vitézi tetteinek híre korán szárnyra kelt. Erdélyi szegények, magyar és román felkelők élén le-lecsapott az elbizakodott, ke­gyetlen, népnyúzó nemesekre. Ké­sőbb, mint lovagi tornák győztes bajvívója hívta fel magára a fi­gyelmet. A királytól nemességet kapott, Bakócz Tamás esztergomi érsektől megbízatást: induljon a keresztes hadak vezéreként a fe­nyegető török sereg ellen! A zászlói alá gyülekező jobbá­gyok elhozták magukkal a kese­rűségüket, lázadásukat, mert elvi­selhetetlen volt a robot, a dézsma, a rájuk nehezedő földesúri ön­kény. Harci gerjedelmüket a zászlós urak nem tudták lecsilla­pítani. Félelmükben tehát arra utasították Dózsát: oszlassa fel a keresztes sereget, hadnépét küld­BERLIN A Német Demokratikus Köz­társaságban július 20-án egyes közszükségleti árucikkek új ár- leszállítása lépett életbe. Így például a dederonból készült ha­risnyák ára átlagosan 37 száza­lékkal, a paplanoké pedig 20 százalékkal csökkent. BUKAREST A Tomomi Narita vezette ja­pán szocialista párti delegáció a Román Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására va­sárnap Bukarestbe érkezett. LONDON Jugoszláv gazdasági küldöttség érkezett Londonba, hogy tárgya­lásokat folytasson a két ország árucsereforgalmából eredő kér­dések szabályozásáról és más gazdasági kérdésekről — jelenti ,a Tanjug. (MTI) je vissza szolgálatukra. Dózsa azonban akkor már a parasztok vezére volt, nem engedelmeske­dett az országvesztő főuraknak, elindult a török ellen. A földes­urak zsoldosokat toboroztak, de nem az ország letiprására gyüle­kező ozmán hadak ellen, hanem a jobb életre, több jogra, emberte­lenségre áhítozó jobbágyok „meg­büntetésére”. Dózsa megütközött a Báthoryak, a Csákyak és a többi oligarcha fegyvereseivel, seregéhez ezrével csatlakoztak a szökött jobbágyok, akik sokszor kaszával, cséphada- róval szálltak szembe a páncélba öltözött, állig felfegyverzett zsol­dos lovassággal. A küzdelem or­szágos méretű jobbágyfelkeléssé, öldöklő parasztháborúvá, az ak­kori Európa egyik legjelentősebb antifeudális megmozdulásává szé­lesedett. Dózsa György népe dia­dalmas csatákat vívott, a job­bágyság kemény elégtételt vett sanyargatóin. Ám végül felülkerekedett a zsarnokság: a parasztok hősi megmozdulását vérbe folytatták, Dózsa Temesvárnál Szapolyai Já­nos erdélyi vajda fogságába esett. Tüzes trónon megégették, testét felnégyelték, s közszemlére a vá­rosok kapujára helyezték, örök tanulságul... Aztán jött Mohács: a földes­urak által elárult,’ kifosztott, el­vérzett ország többé nem tudta útját állni a török hódítóknak. Dózsa Györgynek és paraszt­hadainak dicsőségét,1 r4S0 év előtti hősi áldozatukat népünk emléke­zete örökre megőrzi és számon tartja. V. F. Csak a fényképek maradtak A hófehér ha­jú, vékony kis öregasz- szony eres, reszkető kezével he­lyet mutatott a kopott bőrdíványon. — Üljön le, kedves — mondta, s nem kér­dezte miért jöttem. Nem ritkaság nála a látogató. Nincs olyan nap, hogy legalább ketten-hárman ne nyitnának rá ajtót. Egyedül él a kis fa­lusi házban, s még sincs egyedül. Hozzá­tartozói az egész falu, szeretik őt, a nyugdí­jas öreg tanítónőt. Jönnek tanácsért, vi­gasztaló szóért hozzá, a vigasztalhatatlan­hoz. A kis szobában ko­pott, öreg bútorok. Sehol semmi dísz, csak a rengeteg fény­kép, feherre meszelt fal. Legtöbbjük egy barna, göndör hajú fiút, s egy kerek ar­cú, mosolygós szemű leányt ábrázol. Egész kicsi kortól, a felnőtt korig. — A fiam meg a kislányom, amott az a szőke a vejem — mu­tat egy távolabb füg­gő képre. Munkaszol­gálatos egyenruhás férfit ábrázol. A néni feláll, az éjjeliszek­rényhez tipegett. Egé­szen kicsi amatőr ké­pet hozott — ez meg itt az unokám, Gá­borka. Egy év körüli dun- di fiúcska képe mo­solyog rám. — Huszonegy éves lenne. — Az öregasz- szony szeméből könnycsepp hull a fényképre. Mindenkit elrabol­tak tőle. A férjét bomba ölte meg, a lá­nyát mellette lőtték agyon, a fia és unoká­ja sorsát nem tudja, csak sejti. Egyedül a veje tért vissza. De nem telt el egy év, megőrült. A falu bo­londja lett, míg el nem vitték zárt inté­zetbe. Ott halt meg szegény, most a télen, öt egy jószívű oszt­rák család mentette meg. Bújtatták hosszú hónapokig a saját életük kockáztatásá­val. Súlyos betegen tért haza. Hogyan? Maga sem tudja. Az akarat legyőzte a test gyengeségét. Haza akart jönni, mert re_ mélte, hogy szeretted közül is csak vissza­tér valaki. Tévedett... Csak a fényképek maradtak meg neki, a falon. Mindezt úgy mondta el, mintha nem is a saját, hanem valami idegen törté­netet mesélne. Nem szóltam, mit is mondhattam volna. Arra az újságcikkre gondoltam, amelyben az áll, hogy bíróság elé állítanak egy volt náci tábornokot, több százezer ember gyil­kosát. De miért csak most, húsz év után? És mi lesz a többiek­kel, akik lapulva búj­nak meg gyanútlan emberek között, s ké­szítik elő az új bor­zalmakat. És mi lesz- az újakkal, akik ez­után akarják elkövet­ni ugyanazt a ször­nyűséget? A kis öregasszony az ablakhoz lépett, s engem is odahívott. A szemközti napközi otthonból hazafelé mentek a gyerekek. — Nézze — mondta s megfogta a kezemet. — Nézze, milyen szé­pek, milyen kedvesek. Ilyenek voltak az enyémek is. Nem ma­radt más, csak a fény­képek... Lé—ca Nagygyűlés Hanoiban Az Amerikai Államok Szervezetének értekezletéről Az algériai kormány korlátozza a külföldi olaj vállalatok kiváltságait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom