Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
*964. Június 7, 5 Vasárnap „ Vagyok olyan legény...” Á budai Vár kapuja sehol. Á bejárattól csak a fűvel benőtt paloták romjait látja az ember. A portásfülke melletti régi várfal darabba tört oszlopokat, márványlépcsőket fog körüL Beljebb az ágyútól szaggatott utcán néhány ember kis targonca kőtömböt emel egy gépkocsira. Fehér köpenyes fiatal mérnök egy épület tetejét figyeli. A Sándor- palota alatt üresen tátong a vaskerítés kapuja. Felette félrebillent a kardot tartó patinás-zöld turulmadár. — Felépül-e a Vár 1970-re? — kérdezzük Burai Sándor főépítésvezetőtől egy piros ablakkeretes, kívülről késznek látszó épület előtt A fiatal, energikus férfi gondterhelt . — Nehéz lesz, nagyon nehéz — mondja. •— Keyés az ember. A kőfaragókat és alvállalatokat nem számítva, mi, 41-esek, kétszázan dolgozunk. Az évi feladat végrehajtásához még majdnem ugyanennyi munkásra lenne szükség... Megjegyezzük, hogy Pestről a Vár szinte késznek látszik, s az előttünk álló épületeket is beüvegezték már. —• Városkép szépítése miatt a Pestre néző várfalakat, palotahomlokzatokat, a Rondellát és lépcsőket valóban rendbe hoztuk, a kupolát újjáépítettük — válaszolja. — A külső homlokzatok és szerkezetek nagy része rendben van. De a belső átépítések és különösen a volt Horthy-reziden- cia még nagyon sok munkát igényel. Szemben a piros ablakkeretes A-épülettel, a főmérnök elmagyarázta, hogy a mellette fekvő B- és C-palotával együtt itt áll majd a Nemzeti Galéria. De ez készül el utoljára. Jobbra mutat a lejtős úton. Egy hatalmas nyitott kapu mögött, a zárt téren nagy a mozgás. — Az az Oroszlános udvar — mondja. — Most minden erőt oda összpontosítunk. Ott az E- épület, amelyben jövőre meg kell nyitni a Történeti Múzeumot. Ez lesz először készen. Mellette a volt Horthy-palota, ahova azután az Országos Nemzeti Könyvtár költözik. Most már érthető az építés rendszere: azért látszik annyira elhagyatottnak a bejárati rész, mert belülről kifelé haladnak az építők. A főmérnök átvezet az udvaron, s az E-épület mögött a hátsó zárt udvarban elégedetten mutatja a mélyben a most feltárt évszázados várfalakat. Arréb, a még kívülről bepucolatlan, de belülről kész lovagtermet, s közelről a regényes Buzogány-tornyot. •— Ezt a hatalmas zárt udvart végig beépítjük — szólal meg Burai — Közép-Európa egyik leghatalmasabb könyvraktára lesz itt Századok után végre nemes célt szolgál ez az épület... A szálló porban a keskeny pallókon sűrűn forduló talicskázókat nézzük. Hónapokig csak a törmeléket hordják innen kifelé. A főmérnök dicséri a munkásokat. A három szocialista brigádot Az emlékezetes bravúrt: a kupola héjazatát három hónap alatt húzták fel. Erről eszébe jut az egyik csoport, a Mészáros-brigád, amely éppen itt dolgozik. Velük délben találkozunk, mert a mély pincében vannak. •— Nem nagy a különbség a kupola után a mély pincében dolgozni? — kérdezzük a mosolygós Mészáros Károlyt — De bizony. Hideg van odalenn. Fázunk. Es nagy a por. Nem szívesen mentek oda, de azért becsülettel dolgoznak. Tudják mi volt, és mi lesz itt — Rajtunk nem múlik a határidő — búcsúznak el. A főmérnök megerősíti a szavukat A beruházó vállalat irodája a bejáratnál egy romos épületben van. Komjáthy Oszkár irodavezető mérnök optimista is meg nem is. <— A Vár újjáépítésének költségére 1,2 milliárd forintot fordít államunk — ismerteti a helyzetet. — A munka 25 százalékát végezték el eddig. A hátralevő hat év mindegyikére 150 millió jut még. Az idén ez biztosan nem lesz meg. Más, kiemelt építkezésekre csoportosítják az erőt. Bízunk a minisztérium ígéretében, hogy a következő években nagyobb erőket fordítanak a Vár építésére. Az iroda azonban nem tétlen. Terveket készített a nagyobb arányú téli építkezések biztosítására. Az Építésügyi Minisztérium támogatja az elképzeléseket: ezer ember dolgozzon a belső munkákon. Meglesz a Vár a határidőre — mondja Komjáthy Oszkár. — Meglesz, kihajtjuk. Itt a Várban mindenki ezt akarja ... Kilépünk a csendes utcára. A Dísz térről a megtámasztott Karmelita Kolostort, a régi Várszínházát nézik a buszra várakozók. Bizonyára nem ismerik az építés menetét, az építők ígéretét: „Meglesz, készen lesz a Vár határidőre.” Kezük nyomán a nép kincsévé válik a királyok néptelen palotája. Csák vári János Az újságolvasók néha há- borognak neves karikaturisták rajzai miatt. Az egyiken csinadrattás, zenés, énekesnővel díszített utánfutót húz egy traktor. Mögötte vonulnak a kultúrára éhes fiatalok. „Különben nem jönnek dolgozni!" — mondja róluk a tsz- elnök. Egy másik rajzon hízott kocát cserélne egy parasztember — Skoda személyautóért... Egy harmadikon édesdeden alszik egy... No, de hagyjuk! Itt-ott van ilyen is, de._ Az igazság, az élet mélye általában más képet mutat. A magyar parasztság 1963 őszén csinadratta nélkül is túlteljesítette a vetési tervet. Az időben ágyba rakott mag jól telelt át, s noha a tavaszi időjárás kissé hátráltatta a munkát, mindenütt kerékpáros, motoros, vontatós seregek lepték el a földeket — sehol egy Skoda-autó, amint éppen a városba tart... Gyors ütemben fejtrágyáztak, féregtelc- nítették a vetést, aranyos májusi eső öntözte a nép keze munkáját, s az eredmény: tömött, nyílegyenes gabonatáblák olyan rendben, ahogyan még sohasem láttuk a közös gazdálkodás győzelme óta a szőkülő kalászosokat. Most igazán örömteli és várakozó hangulatú a megállapítás: három hét múlva aratunk! Sokat akarunk betakarítani és veszteség nélkül. Jó pár esztendeje már, hogy egy filmünkben felejthetetlen emléket állított a hazai művészet a minden vészen, bajon át diadalmaskodó magyar parasztembernek. Az öreg tsz-gazdának, aki a természeti csapások ellen kezében az egy szál kaszával felveszi a harcot, amíg személyes példájával társait is maga mögé állítja az éjszakai szép aratásban. Az azóta eltelt években már mezőgazdasági gépek ezrei álltak a filmbéli öreg paraszt elébe. Régi tízezrek munkáját végzi el ebben az évben is a több mint félszázezer traktor, a több mint 7300 kombájn. Es mégis arra is készülünk, hogy felhangzik a régi dal: „vagyok olyan legény, mint te...” Mert ebben az évben sok helyen nemcsak a sarkokat kell kaszával eligazítani a gépi motolláknak: a kövér, sok esőt kapott gabona itt is, ott is nagy foltokban földnek eresztette a fejét. Szükség lesz kaszára, aratópárra, aratóbrigádra, kévekötőkre, kombájnokra egyaránt! Készülődik hát az egész ország. Most, most jöjjenek újból az írók, rajzolók a magyar vidékre, a szocialista összefogás hadszínterére. Hadd lássa majd általuk az egész ország, milyen vidám, noha verejté- kes harc folyik a nép kenyeréért, a teljesebb élet mag- vaiért. Legyen mindannyiunk öröme az a sok kis hétköznapi hőstett, amely egy-egy termelőszövetkezetben dombok—hegyek—vizek között megszületik. (—cs) Az anyag regénye ÖRÖKKÉ ÉS MINDENÜTT Az anyag regénye. Regény? Illik-e a szó kőre, vasra — akár átvitt értelemben is? Hiszen minden regény elkezdődik valahol és egyszer a végére érünk. Nincs olyan regény, amely valamennyi szereplőnek, sőt a szereplők valamennyi ősének és utódának, rokonának és ismerősének sorsát bemutatná. Ilyen regénynek szó szerint nem lenne se vége, se hossza: a történtek — más szereplőkkel — folyton újra elkezdődnének... Ilyen „regény” lenne az anyagé, Bővül a család Nem erőltetjük a hasonlatot, de ez még idekívánkozik: az anyag fogalmának gazdagodása kissé olyan, mint amikor a regény szereplői mindig új meg új rokonokat fedeznek feL Sokáig csak azt tartották anyagnak, ami megfogható. A követ, a vasat, a fát A levegőt már nem. Akik a levegőt először nevezték anyagnak (bebizonyítva, hogy ismert elemekből áll és például súlya van), bizony vitatkozhattak a régi felfogás híveivel. Telt az idő, és ma már senki sem vitatja, hogy a 'levegő anyag. Ma másról folyik a vita. Sok fizikus azt állítja — helyesen —, hogy egyebek közt a mágnes és a gravitációs mező is anyag, annak sajátos fajtája. A régi gondolkodásmód tagadja ezt — egyelőre.. Múlik az idő, és egyszer majd ezt is olyan képtelenség lesz kétségbe vonni, mint a levegő anyagi mivoltát. Van-e világűr? Micsoda kérdés, amikor már űrhajók keringtek a Föld körül és újabbak készülnek még távolabbi űrutazásokra! Talán legtöbbet használt szavaink ezek — mégsem pontosak. Az elemi részecskéken kívül ugyanis sugárzások, mágneses és gravitációs övezetek töltik be a mindenséget. Az anyag, megfogható vagy nem megfogható formában, mindenütt jelen van, „üresség” nincs. Nem harcolunk a köztudatban meggyökeresedett, szép és tartalmas kifejezések eilen. Csak megemlítjük: sehol és soha nincs anyagtalan tér, az anyagi világ minden tekintetben végtelen s kimeríthetetlen. Ilyen értelemben nincs világűr. Ha nem is egészen pontos, de találóbb a világtér kifejezés. Por és hamu Szinte tréfás mondás manapság, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. Száz évvel ezelőtt heves viták folytak e nagy és ma már egyszerű igazság körül. Ha elégetünk egy darab fát — mondták — az nincs többé, por és hamu lesz belőle. Eltekintve attól, hogy a por és hamu is „valami”, a fadarab nem semmisül meg, hanem átalakul, más formát ölt, nagy részéből hőenergia lesz. Ezt ma már senki sem tagadja. Ma mást vitatnak egyesek. Például ezt: ha az összeütköző anyagi részekből két foton (fény-részecske) lesz, ez kölcsönös átalakulás. A fény az anyagnak (nem megfogható) megjelenési formája. A foton meghatározott körülmények között szintén átalakulhat elektron—pozitron részecske-párrá. A megmaradás — szorosan a kölcsönös átalakuláshoz kapcsolódva — egyetemes törvény. Ismét hasonlóképpen: egy városban naponta rengeteg pénz cserél gazdát; az egyénnek „nem mindegy”, hogy hol van a pénz, de a város, az összesség jóléte szempontjából az a fontos, hogy „valahol van”. Miért örök? Látszólag egy szót sem szóltunk eddig arról, hogy az anyag örök. Pedig csak erről beszéltünk, a világűr szót is ezért helyesbítettük. A végtelen mindenséget betöltő anyagnak sem időben, sem térben nem lehet kezdete, a megmaradó (átalakuló) anyag nem semmisülhet meg. Az ember pedig az egységes anyagi világ része — és megértője. Gyenes István Következik: Mint a kőszikla...?
